Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-13 / 162. szám

1913. julius 16. DELMAGYARORSZÁG 13. Fegyelmit indit a polgár­mester a vágóhíd ügyében. — A helyettes polgármester és a főkapitány vizsgálata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi -köz­vágóhíd legfrissebb botrányát részletesen ismertettük tegnap. Egy ne-m is annyira lé­nyegbe vágó eset kapcsán ki-derült, hogy a vágóhíd vezetése körül elkeseredett harc fo­lyik a felügyelőség és a városi mérnökség között. A felfordulás még nagyobb, mint ed­dig volt, mert nincs meg a kontaktus a vágó­híd gazdasági és műszaki részéneik intézői között. De ezeknek az állapotoknak a meg­teremtője sok tekintetben az a tanácsi intéz­kedés volt, amely a diszponálás korlátlan jo­gait a vágóhídi felügyelőség kezeibe tette le, tle a műszaki dolgokért való felelősséget to­vábbra is a mérnökségen hagyta. Ez volt az; inditó oika annak .az összeütköz-ésnék is, a mely — imint tegnap megírtuk — Beck Ala­dár vágóhídi felügyelő és az üzemvezető mérnökség között támadt. A vágóhídi -fel­ügyelő [ugyanis nem engedte meg a mérnök­ségnek, -hogy az érkezett szénszállítmányt -kirostáltassa, holott a szállítmányért való fe­lelősség a mérnökséget terheli. Mint utólag kiderült a tiz vaggon szén csakugyan nem volt megfelelő minőségű, mert a szerződés­szerű szén helyett a vállalkozó a rakomány közé nagymennyiségű porszenet csempé­szett be, amiből a városnak több száz koro­na kára származott. A vágóhídi felügyelő, ami-kor ez kiderült, szaladt az egyik taná­csoshoz és följelentette a mérnökséget a rossz szén miatt, a mérnökség viszont arra hivatkozott, hogy a szén átvételénél éppen a felügyelő akadályozta meg azt, hogy in­tézkedjék. Az esetnek a Délmagyarország tegnap cikke nyomán ,ma hivatalos következményei is támadtak. Lázár György dr. polgármester értesülvén róla, azonnal intézkedett a vizs­gálat megindítása iránt. Ma délelőtt megbízta Bokor Pál helyettes polgármestert és So­mogyi Szilveszter dr. főkapitányt, hogy a vá­góhídon sürgős vizsgálatot tartsanak, arról jegyzőkönyvet vegyenek föl és tegyenek ná­la jelentést. A polgármester utasítására Bo­a saját energiájának törvényei szerint, az visszakerül ide, hozzánk, az elmúlni vágyó életek kavargó káoszába és addig meg nem nyugszik, amig újra fölszinre nem kerülhet. Ezért átkozott a fegyver, amely életet kiolt és piros, meleg vlért ki-dönt edényeiből! Át­kozott a jég, amely virágbimbókat lever! Át­kozott a praktika, amely magzatot méhé­ben szétroppant! Átkozott az előítélet, amely törekvést megállít feleutjában! Átkozottak a fa-lak és a sáncolk! Áldottak az országutak, a medrek, a légkör, amelynek nincs kor­láta! A pólai győző éppen boszankodni akart ez oktalan beszéden, amely — érezte — igen alkalmas volt arra, hogy az ő hadierényeit megsemmisítse. De -ekkor különös zaj riasz­totta meg. Fentről jöttek a hangok: dobok pergése, kürtök harsanása és az ünnepi szó­nok beszéde. Figyelni kezdett. A szónok -ép­pen róla beszélt. Róla, aki száz év óta fek­szik e sirban és akihez száz év múlva is el­jöttek ünnepelni azok, akik a harci vitéz­ségért rajongani tudnak. A pólai győző álmélkodva mondta: — Mi ez? Már száz év mult el az­óta? A Valaki nyugodtan válaszolta: — Semmi az. Társalgás köziben ugy el­múlik az a száz év, mint egy pillanat! . . . kor Pál és Somogyi Szilveszter dr. ma dél­előtt féltizenegykor megjelenték a vágóhí­don, lefolytatták és befejezték a vizsgálatot, majd a jegyzökönyvet beterjesztették a pol­gármesterhez. A vizsgálat délután félkettőig tartott s annak a megállapítása volt a célja, hogy ki hát a hibás tulajdonképen, a mér­nökség-e, vagy a vágóhídi felügyelőség? A jegyzőkönyvből igen nehéz az eligazodás. Az mindenesetre megállapítást nyert, hogy felületesség történt és a szénszállítmány át­vételénél nem ugy jártak el, ahogy ezt a sza­bályszerűség és ia város érdekei egyaránt megkövetelik. Az is kiderült, hogy a vágóhí­di felügyelőség és a mérnökség között ál­landó ellentétek forognak fönn, ami termé­szetesen abból következik, hogy a felügye­lőségé az intézkedés joga, mig a felelősség a mérnökségre hárul. A felügyelőség és .a mér­nökség között nap-nap után vannak kisebb­nagyobb összeütközések s ez annál inkább érthető, mert a tanács nagyobb bizalommal kiván viseltetni a vágóhídi felügyelőség, miút a mérnökség iránt, különben nem vette volna ki a mérnökség kezéből a vágóhíd műszaki vezetését. A vizsgálat eredménye. A vizsgálat befejezése ntárn munka tár­sunk érdeklődött Bokor Pál helyettes polgár­mesternél, hogy mi volt az eredménye a vizs­gálatnak. A helyettes polgármester ur -a kö­vetkezőiket volt szíves mondani: — Ki-nt jártunk a közvágóhídon ós -a pol­gármester ur utasítására megejtettük a vizs­gálatot -a It-é.Lin agyar ország által közölt ügy­iben. A vizsgálat szerint bár a Délmagyaror­szág adatai alapjában fedik a tényállást, de maga az eset korántsem jelenti a tanács intéz­kedése nyomán a vágóhídon életbeléptetett u,l rendszer csődjét. A mérnökség sértve érzi magát, mert a tanács intézkedéséből azt lát­ta, hogy a tanács nem viseltetik teljes biza­\ lommal iránta ós -bizony nem szívesen hajlik ; meg .a. vágóhídi felügyelőség renidelk-ezés-ei előtt. Csakhogy kénytelen v-eíe s ezért indüg­nál-ódiik. Ami a szén átvételét illet, megálla­pítást nyert, hogy nem jártak el kellő gon­dossággal. -Amint a rakomány megérkezett, abból egy nagyobb mennyiséget a vágóhíd udvarán /helyeztek el, a felügyelőségnek ez útban volt és utasította a gépészeket, hogy a szenet tüzelje fel. Ebből támadt a kalami­táis, mert a mérnökség tiltakozott éz ellen, mielőtt a szenet kirostáltatná. Á szenet föl is tüzelték, de azért -konstatálni lehet, hogy mennyi volt a rakományban a por és mennyi -volt a tiszta szén. Kihallgattuk a felügyelő­ket, Buócz Károly gépészmérnököt és Kocsár­di István gépészt, akiknek a vallomásait jegy zőkönyv-be foglaltuk és a polgármester úr­hoz beterjesztettük. Egyebet- nem mondha­tok. Fegyelmi következik! /Munkatársunk megkérdezte Lázár György dr. polgármestert, hogy -a beterjesztett jegy­zőkönyv alapján miféle intézkedések követ­keznek -ezután. A polgármester ur a követ­kező -nyilatkozatot tette: — A vizsgálat konstatálta, hogy a szén átvételénél felületesség történt, ami .termé­szetesen nem maradhat következmények nélkül. Azokat, akiknek a felületességben részük van, fegyelmi utón fogom felelős­ségre vonni. A rakományban tényleg sok porszén találtatott és éppen ezért fel fo­gom hivni a tiszti főügyészt is, hogy birói szemle utján intézkedjék aziránt, hogy a szállított porszén fejében mennyit hozhat levonásba a város a vállalkozónak. — Kik ellen indit fegyelmit, nagyságos uram? — Azt nem mondhatom meg, mert neve­ket nem adok ki. Ezeket mondotta a polgármester. A fe­gyelmi eljárás során bizonyára tisztázódni fog az ügy, amelynek eddigi állásából csu­pán arra lehet határozottan következtetni, hogy nagyfokú hanyagság forog fenn a vá­góhíd üzemének vezetése körül. Nincs egyet­értés a gazdasági és műszaki rész vezetői között s ez oka annak, hogy a vágóhíd üze­me évről-évre mindinkább pang és a produk­tuma távolról sem áll arányban a milliós be­fektetéssel. A nemtörődömség -és a közö­nyösség /immár tetőpontját érte is legfőbb ideje volt már, 'hogy a polgármester végre erélyes kézzel és kérlelhetetlenül üssön szét a vágóhíd dagadó botrányainak előidézői kö­zött. Amennyiben pedig a tanács intézkedése a kútforrása a bajoknak, ugy más uton-mó­don kell gondoskodni a vágóhídi üzem za­vartalan és botránytalan menetének biztosí­tásáról. I^irálynapok Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Bárkinek az ötlete volt, nagyon szép ötlet a királynak a foga­dalmi templom alapkőletételére leendő meg­hívása. A Széchenyi és Deák szobrainak le­leplezése már csak ugy véletlenül kapcso­lódik (bele a tervezett ünnepség keretébe; ezeknek az epizódszerü részleteknek semmi­féle -mélyebb gyökerük nin-cs az ittvaló népek életében. Ott állnak a szobrok a Széchenyi­téri glédában, a szögedi Siegessallée-ben, egyiküket halálosan -meg is untuk már . a zsákszerű takarójában, — hát annál1 köny­nyebben leszedjük róluk a leplet, ha majd az ünnepies óra elérkezik. De, mondom, ezek a szobrok csak ugy maguktól lettek; a város közönség-ének anyagi áldozatokban ép ugy, mint lelki élményekben kevés köze van hoz­zájuk. ; A király fölkent személyével már egé­szen máskép vagyunk, őfelsége nem számit itt idegennek. Ha jól körülnézzük, szinte ugy tűnik föl, mintha valóságos benszülött lenne. Sokszor járt már errefelé. Az ötvenes évek­ben is, meg a hetvenesekben is. A fiatal császár első délvidéki útja alkalmával még hintón járta be az alföldi homoksivatagot. A város öregjei jól emlékeznek tejfehér, de­rült gyermeki arcára. De ezek az első láto­gatások csak ugy /futólag történtek. Nem sok köze volt még akkor -az ifjú császárnak Sze­gedhez, jött, látott és ment tovább, mint egy előkelő idegen. Emlékezetesebb volt azonban az árvizi látogatás. Egy napig időzött itt akkor a föl­séges ur, de az a szivet marcangoló látvány, amiben akkor része volt, végkép megfogta az ő érdeklődését. Szürke, álmos márciusi reggel volt, mikor a király vonata a vasúti hido-n át megérkezett. Szatymaz felé ugyanis viz alatt állott a pesti fővonal útja, a király tehát egész kis-éretével Szolnokon és Temes­váron át érkezett Szegedre. Rövid fogadta­tás volt a pályaudvaron, melynek különös szint adott egy kis incidens. Lukács György kormánybiztostól ugyanis azt kérdezte a ki­rály, -hogy hány halottja van az , árviz­nek? Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Buforrakfárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetesre is.

Next

/
Thumbnails
Contents