Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-12 / 161. szám

126. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. szer elindult, visszafordulni sohasem kénytelen. Az ilyen férfiúnak lehetnek ellenfelei, de lehetnek hivei is. A másiknak sorsa az izoláltság, mely egyéb szuperióris tulajdonságok folytán időnkint talán ragyogó lehet, végeredményben azonban meddő és sivár rnarad. Aközvágóhidi csendélet. — A mérnökség és a vágóhídi felügyelőség harca. — (Saját tudósitónktól) Amióta a tanács Pick Jenő törvényhatósági bizottsági tag leleplezésének hatása alatt egy kézbe tette le a vágóhid üzeméneik vezetését — ezzel remélvén a botrányos mizériák megszüntetését — azóta a vágóhídon még nagyobb fejetlenség, a személyzet között még nagyobb harc dul, mint eddig. A tanács ugy gondolta, hogy ha a vágóhid ügyeinek intézésére korlátlan jogot ad a vágóhídi felügyelőségnek, akkor megszűnnek a tarthatatlan állapotok, helyre áll a rend és egyszeribe véget vet a fejetlenség okozta zavaroknak. A tanács azonban főbenjáró hibát követett el — mint most kiderült — ott, hogy a vágóhid ügyeiben való rendelkezést egy személyre értvén alatta a felügyelőséget, .bizta, de a felelősség terhét a vágóhid műszaki dolgaiért továbbra is a mérnökségen hagyta. A következményeit ennek egyáltalán nem fontolta meg s most derül ki, hogy a vágóhídon ennek következtében igazán teljes a fölfordulás. A mérnökségnek nagyon helyesen az az álláspontja, hogy ö másnak az intézkedéseiért nem hajlandó felelősséget vállalni sem a várossal szemben, sem pedig akkor, ha hibás műszaki intézkedések esetleg bűnvádi eljárást vonnának maguk után. Valójában pedig ők tartoznak ezekért minden felelősséggel. Szolgáljon illusztrálására az alábbi történet, amelynek súlyosabb természetű következményei nem támadnak ugyan, de végeredményében jelentékeny károsodást okoz a városnak. Egy nagyobb mennyiségű szénszállítmány átvételénél történt. Tiz vaggon szenet kapott a vágóhid, hogy zavartalanul folytathassa üzemét A szénszállítmányok átvételét mindig a mérnökség eszközölte eddig, ezután is, csakhogy a szállítmány minőségileg és mennyiségileg való felülvizsgálása a tanács ismeretes intézkedése következtében már nem a mérnökség, hanem a vágóhídi felügyelő dolga. Az a lehetetlenség, amit éppen a tanács intézkedése teremtett meg, most követ.kekezik: a szénszállítmány átvételéért mindennek ellenére a mérnökség felelős, értsd, ha jó a szén, akkor rendben van a dolog, de ha nem jó és eme utólagosan jönnék ,rá, akkor a tanács a mérnökséget veszi elő. Igy történt ez tiz vaggon szén átvételénél is. Megérkezett a rakomány és megjelent a vágóhídon az egyik gépészmérnök, hogy kirostáltassa a •szenet. Nagy rakománynál, mint ez ,is, a kirostálás után több métermázsa porszón szokott lerakódni, s ezt a városnak joga van visszaküldeni a szállító bányának, hogy cserélje ki szerződésszerű, megfelelő szénnel. A bányáik ennek rendszerint eleget ás tesznek. A vágóhid műszaki közege tehát ki akarta rostáltatni a szenet, azonban ekkor elébe állott Beck Aladár, vágóhídi felügyelő .és hivatkozva arra, hogy az intézkedés joga a tanács határozata érteiméiben a felügyelőségé, nem engedte meg a gépészmérnöknek, hogy a szenet kirostáltassa. A. gépészmérnök viszont hivatkozott arra, hogy a felelősséggel :a szén mennyiségéért és minőségéért, mint -műszaki közeg, ő tartozik, ámde ez hasztalan volt, a felügyelő a szenet behordatta ugy, a mint megérkezett. A csattanója most jön a dolognak. A következő napokban kiderült, hogy a szén között rengeteg sok a por, a bánya valódi, jó szenet kevesebbet szállított, mint kellett volna. Amikor ezt a vágóhídi főfelügyelő, Balázs Károly konstatálta, felelősségre vonta Beck Aladár felügyelőt, aki viszont a felelősséget a mérnökségre hárította, mondván, hogy az átvételért a felügyelőség egyáltalán nem tartozik felelősséggel, Beck Aladár pedig ezután panaszra ment az egyik tanácsoshoz és bevádolta a mérnökséget, amiért a tiz vaggon szenet nem rostáltatta ki. Minthogy a tanács szerint a mérnökség felelős, természetesen nem Beck Aladár urat fogják kérdőre vonni,, pedig — állítólag — ő nem engedte kirostált atni a, szenet. A mérnökségnek viszont az a válasza, hogy a szenet kirostál,a.tlanul azért volt kénytelen átvenni, mert ellenkező esetben a vágóhid üzeme egyszerre megakadt volna s ezért ismét ő a felelős. Ilyen tehetetlen dolgok történnek a vágóhídon, most, hogy egy kézben van a vezetés. De vannak ott még cilfrább dolgok is. Miután a mérnökség a vágóhid miizsaki dolgaiban sem intézkedhetik, állandó háborúság folyik közte és a felügyelőség között. Ne felejtsük, félmilliós üzemről van itt szó, naponta előfordulhat, hogy eltörik egy csavar, vagy hirtelen kell egy munkás, mert a műszaki felelősséggel tartozók szükségesnek látják, de akár ez kell, akár az kell, még a két koronás bagetelleknek is meg kell járniok az engedélyező fórumokat. Nyolc-tiz nap is eltelik, amig a tanács uj csavar vásárlására, vagy egy uj munkás ideiglenes alkalmazására kiadja az engedélyt, addigra persze ujabb ilyen apróságok merülnek f-öll s innen van az, hogy a vágóhídon soha sincs rend, soha sincs semmi teljes rendben, nem volt és — ugy látszik — nem lesz ezután sem. A bajok kutforrását ugy tehetne csak megszüntetni, h'a a közgyűlés egyszer már igazán radikálisan szólna be a közvágóhíd dolgaiba és erős kézzel kigyomlálná a mizériák és anarchiális állapotok gyökereit. , ahogy Szindbád ur a négyest rendezte és később is gyá'kran látni vélte a hölgy éji 'gondolatai között, midőn hőstettéknek vélt dolgokat cselekedett, gyermeket mentett ki u folyóból és ibolyaszínű csokrot kötött gallérjára. — .Vájjon- hal Van hölgyem? — kérdezte magában a vendég, midőn egy óra múlva sem jelentkezett senki, aki- legyezőjével könnyedén megérintse a vállát, mint a francia regényekben. Szindbád 'ugyanis nem isimerte személyesen a nőt, akinek kedvéért reggeltől estig -utazott, — csupán leveleiben ivolt hozzá szerencséje, midőn hosszú, sürü-n teleirt oldalakon (beszéltek meg eseményeket és regényeket, 'színdarabokat, irók'at és színésznőket, mint akár a mult században, midőn divatban volt a levelezés ismeretlen urak és úrnők között. És a nő Amelienek irta magát a levélek alá. Csupán egy kis világoskék szalag jelentette, hogy a nő valóban él valahol, amely szalagocskát egykor (mint irta, vállfüzőjétről) tevéiben Szindbádnak elküldött. A helyzet mind komikusabb tett, mert az óramutató éjfél felé ballagott és a zenekar a második négyes nyitányát játszotta. Szin-d(bád megfordult, hogy a folyosóra menjen: (hisz imár eddig is bizonyára nevetségesebb volt a kellőnél. A sárga mellényes rendező elébe állott és meghívta, hogy (egy pár nélkül maradott hölgyet a -táncba kísérthet. Szindbád buskomolyan mosolygott. Istenem, ismeretlen-, petrezselymet áruló nőnék (egyen a táncosa! Aztán igen ünnepélyes arcot öltött, mert atyja mktdig arra tanította, hogy a nőknek mindig szolgálatúra tegyen. A hölgy, .aki karját karjába fűzte, meglehetős kisteremetü, barna nőcske volt, meszisziről nem látszott szépnek, de közelről kiderült, hogy sok finomjs-ág van elhelyezve az arcsos'kán, .amely olykor elmélázott, mintha valamely régi, szinte baráttá válott szomorú gondolat térne vissza-vissza, mint a nappali eső visszatér éjszakára. — Asszonyom! — mondta -Szindbád. — Uram! — felelt a hölgy. É's az „itt a párok" oiimü figiura alatt, arni-g a túlsó sor hölgyei oly lelkiismeretességgel tették meg a három lépést előre és .a térdhajtást, mintha még mindig Ru-ni-cke asszony nőneveldéjét látogatnák, Maupassant-ról beszélgettek. — Ó, én nágyon szeretem a (költőket, — mondta ikésőbb a táncosnő. — Kedvelem Reviczkyt. — És a színházban asszonyom, mely darabok nyerték .meg tetszését? — Csak nyáron van színházunk és a régi operetteken elandalodom. A Madarászt minden- évben, megnézem, a kerületi igazgató udvarias ember -és a kedvemiért előadatja. A négyesnek vége 'volt. Szindbád helyére vezette a hölgyet. Meghajlott, a nő tétova mosollyal bólintott. Az oszlopok mögött ,már ,nem ült egyedül a bányakapitány, társai akadtak a savanyúvíz borral váló keverésében. Egy hirtelen szőlke fiatalembernek nagyon- vörös volt az arca és a bikszádi víznek nem igen adtak időt, hogy barnára fesse a pöharak tartalmát. Egy tanítóféle szárnyas-kábáttaa-n és Lavali-er-nyakkendővel -a névsort irta és minden névnek megkérdezte szomszédjait, vájjon 'fölvegyék az illetőt a helyi lap tudósításába. Egy jó vonat fut át hajnalban e városkán, Szindbád tehát elhatározta, ihogy elutazik. A .hóesésben az állomásra hajtott, — a zen-e ,egy darabig 'elkísérte, aztán mély csönd lett, a hó bibliai bőséggel szakadt és halottnak tetszettek az elmaradozó kisvárosi házak. , Néhány nap múlva levelet kapott Szindbád. Amelie irta. „A bálra nem mehettem el, mert nagyon meghűltem. A betegség engem megakadályozott abban, amiiiben önt uem akadályozta, hogy jól mulassak. Isten- -önnel, uram!" , v Több levél aztán nem érkezett a Felvidékről. Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 515. készített, elismert jóminő^ ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Mfíasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.