Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-12 / 161. szám

1913. Julius 12. DELMAGYARORSZAG 3. A gyomai választás titkai. — Károlyi Mihály gróf afférje. — (Saját tudósítónktól,) A gyomai választásnak feltűnően érdekes, szenzációsan pikáns fejleményei vannak, amelyekből kifolyólag gróf Károlyi Mihály, a függetlenségi párt elnöke még valószínűleg a mai nap folyamán retorzióval fog élni dr. Gerő Ernő budapesti ügyvéd, gyomai függetlenségi jelölttél szemben, aki azt a vádat emelte a függetlenségi párt vezére ellen, hogy artliszemita politikát üz. Nemcsak poilltikai körökben, hanem bizonyára országszerte élénk érdeklődést fog kelteni ez a különös ügy, a melynek részleteiről az alábbiakban számolunk be: Amikor Gerő Ernő dr. föllépett Gyomán, hosszú tárgyalásokat folytatott a függetlenségi párt központjában, hogy amennyiben Gerő az alkotmányos költségeket junius hó 5-éig leteszi, hivatalos jelöltté deklarálják és számos függetlenségi képviselő utazik le támogatására. Gerő erre értesítette a központot, hogv kortesutját megkezdte és az előzetes megállapodás értelmében kérte a támogatást. Bejelentette Gerő azt is, hogy az alkotmányos költségeket deponálta, minden feltételnek megfelelt tehát. Válasz erre a kijelentésre nem érkezett. Egyetlen függetlenségi képviselő sem utazott le Gerő támogatására. Egy napon azután Károlyi Mihály gróf állítólag ezt a feltűnő táviratot küldte a gyomai (függetlenségi párt elnökének: Szövetkezett ellenzék Gerő ügyvédet nem támogatja, mert zsidó és megbízhatatlan. Károlyi. Ez a távirat állitólag már megérkezett Gyomára, amikor Gerő az alkotmányos költségeket deponálta. Ennek a sürgönynek tulajdonítja a Gerő-párt, ihogy ösapay Lajos, a gyomai függetlenségi párt elnöke, a választást megelőző napon, azzal a híreszteléssel, hogy Gerő visszalépett, átdolgozta a függetlenségi párt szavazóit a munkapárti táborba, reggel pedig a szavazókat a vasútállomáson ezekkel a szavakkal fogadta: — Gerő nem hivatalos jelölt, még csak nem is tagja a ,pártnak. Dr. Gerő Ernő, amikor gróf Károlyi Mihály állítólagos táviratáról értesült, az alábbi sürgönyt menesztette az akikor Budapestről távollevő vezérhez: Gróf Károlyi Mihály, Budapest, Egyetem-utca 6ön a mai gyomai választás alkalmával Ösaipay Laijös nevezetű pártelnökhöz, aki az önök alattomos antisizemitiáskcidiáisu'k folytán gyalázatos ocsmány módion árnilóija lett függetlenségi pártomnak, azt táviratozta, Ibogy zsidó és megbizhatatlan vagyok s engem mint ilyent n|em támogatnak. Feudális gróf ur, amennyiben ön erre a.z arvtiszemitáskodó sértegetésre magyarázatot nem ad, én önt . . . (itt erősein sértő kifejezések következnek1), ön ,is az aka annak, hogy (Gyomán a negyvennyolcas zászló, melyért itt önzetlenül harcoltam, pénzemet és egészségemet f öláldoztam, elbukott, Gróf ur, ön ha.zug áruló negyvennyolcas. Dr. Gerő Ernő ügyvéd Budapestről. A (táviratot im'a kapta kézhez Károlyt! Mihály gróf, aki ma reggel érkezett vissza TiszadobróL A Délmagyarország budapesti munkatársa ma a Kossuth-pártikörben kérdést intézett Károiiyi Mihály grófihoz a különös a'iférre vonatkozólag. — Megkapta méltóságod Gerő Ernő sértő ihangu táviratát? — Igen, megkaptam, de nem óhajtok ró!a nyilatkozni, miután más ultra terelem az "gyet, — felelte Károlyi. — Méltóságod tehát provokáltatja Gerő Ernőt? — Meg fogom tenni a szükséges lépéseket. — Megfelel-e a válóságnak, hogv elnök ur olyan tartalmú táviratot küldött Osapaynaik, hogy Gerő zsidó és megbizhatatlan? — Ez nem igaz. Zsidó voltára még csak célzást sem tettem. Annyi tény, hogy r,em tartottam alkalmas jelöltnek, de rólam mindenki tudja, hogy vallási kérdéseket nem bolygatok, nem vagyok antiszemita, zsidó képviselőtársaimat ép ugy tisztelem és szeretem, min't a más valilásuakat. Engedje meg A román sereg bevonult Bulgáriába. (A bolgárok alul maradtak... — Két nap óta fegyverszünet a szerbek, görögök és bolgárok között. — Százezer áldozat a döntö csatákban!) (Saját tudósít ónktól.) Bulgária számára elvégeztetett . . . Bulgária elbukott és éppen akkor, amikor rászolgált volna végre, hogy tengernyi áldozataiért elégtételt kapjon: a fejlődés és nagyratörés lehetőségeinek nagyszerű elégtételét. Ellenben Bulgária mégis alul maradt: a szerbek és görögök sikerrel operáltak ellene, bár megtörtént, hogy néhány nap alatt a döntőnek nevezhető ütközetek során százezer embert veszítettek a bolgárok, szerbek és görögök. Az áldozatok nagyobbik fele — ötvenötezer ember — bolgár katona. Két nap óta egyebet se csinálnak, mint temetnek, temetnek . . . Azóta nincs ujabb csata, csak a holtakat és a sebesülteket szállítják. S létrejött az a fegyverszünet, ami a legirtózatosabb jelen következése: a halottak és sebesültek parancsolnak. A fegyverszünetre nézve a Neues Wiener Journal ischli tudósítója állitólag a leghitelesebb forrásból arról értesül, hogy Szerbia és Bulgária között az ellenségeskedést tegnap megszüntették. E jelentés szerint a béketárgyalás megkezdésére megfelelő alapot találtak már. Ugyanis Oroszország tényleg közbelépett a béketárgyalások megindítására ós ma jelentette is a hozzá fordult Szófiának, miszerint eljár néhány órán belül ugy Belgrádban, mint Athénben. Bulgáriának azonban ujabb megpróbáltatás elé kell mennie — a többiek után. Ma Románia megüzente a háborut és délelőtt tiz óra ötven perckor kétszázezer ember behatolt Bulgáriába. Ahol eddig bolgár katonákkal találkoztak, ezek harc nélkül megadják magukat a románoknak. S párisi és londoni jelentés szerint Bulgária nem is fog Románia ellen feyyverrel föllépni s igy harcok nélkül veszi tudomásul Románia hódításait. Oroszország keze tehát erősen benne lesz a Balkán kialakulásában. Hogy igy történhetett, annak nem a monarchia, hanem a bolgár pojitika az oka. A monarchia mindenáron azon igyekezett, hogy az orosz azonban, bogy az ügy lényére vonatkozólag ne nyilatkozzam, miután azt más uton akarom elintézni. Károlyi Mihály gróf ma Zlinszky István és Beck Lajos utján provokálta Gerő Ernőt. A segédeik délután hat órakor tanácskoztak. Mivel kiderült, hogy Károlyi gróf a kérdéses levelet nem küldte el, igy tehát Gerő ok nélkül kül vádaskodott és sértegetett, — ezért Gerő Ernő bocsánatot kért Károlyitól. Ezzel végződött ez az affér. hegemóniát ne engedje a Balkánra. Favorizálta a bolgár nemzeti függetlenség gondolatát, csak azért, mert ez a hármasszövetség érdekeibe belekapcsolódott volna az orosz ellen. De ott volt Románia is, amely a monarchia szivének kedves — nemcsak a szivének, hanem az eszének is, amely Oroszországot már a román határtól kezdve el szeretné szigetelni. A monarchia tehát kezdettől fogva arra biztatta Bulgáriát, hogy béküljön meg Romániával, adja oda neki azt a területet, amelyet úgysem tarthat s ezért a területért az lett a kárpótlása, hogy hadereje Románia felől fölszabadul és ütheti a szövetségeseket. És ebbe szólt bele Danev és ezt akadályozta meg a szerencsétlen orosz-barát miniszterelnök. Mikor a hadvezetőség már megcsinálta a maga terveit és hirtelen meglepetéssel szét akart ütni szerbek és görögök közt, gyorsan, katonásan és bizonyára sikerrel, akkor Danev huzta-halasztotta a dolgokat, belekontárkodott a katonai sakkhuzásokba és a vége ez a bukás lett . . . A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: „DIKTÁLJUK A BÉKÉT!" Belgrád, julius 11. Szófiában diktáljuk a békét! — ettől a diadalmas szótól visszhangzik most az egész szerb főváros. Nemcsak a kávéházakban és vendéglőkben hangoztatják ezt a fölfogást, hanem a nagyzolásba beleestek maguk a hivatalos körök is, pedig tőlük több komolyságot s az események higgadtabb értékelését lehetne várni. De nemcsak azt hirdetik, hogy a békét Belgrádból fogják diktálni, hanem uton-utfélen hangoztatják, hogy Európának Albánia önállóságára vonatkozó határozata már túlélte magát és hogy Szkutari a biztos győzelem után mégis csak a fekete Ihegyek királyának a fővárosa lesz. A szerbek túlzott öntudata és rózsás optimizmusa ellen nincsen orvosság. Annál inkább nincs, mert az utóbbi napokban a szerbeknek csakugyan sikerült a bolgárokat visszaszorítani és, hadseregüket igen veszedelmes helyzetbe hozni, de ami még fontosabb, a görögökkel is közvetlen érintkezésbe léptek. Kétségtelen, hogy a hadi szerencse kezd elfordulni a bolgároktól és egyéb bajok is fenyegetik a hadviselés fáradalmából megviselt Bulgáriát. SZÓFIÁBAN FORRADALOM FENYEGET. Belgrád, julius 11. Tegnap tanúja voltam egy beszélgetésnek, amely Protics belügyminiszter és Bozsanovics hadügyminiszter közt folyt le. A háborús reményekről diskurált a két vezető férfi ós a hadügyminiszter bizal-