Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-10 / 159. szám

2. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. niok kell — s bizonyára tudják is, — mi sem engedhetjük meg közvetlen szomszédságunkban, egy Nagy-Románia alakulását. A területileg megnövekedett Románia állandó törekvése a magyar-osztrák birodalom románlakta részeinek az elhóditására fogna irányulni, holott, ha meg is alakul Nagy-Bulgária, nem lesz vészedelmes Romániára, mert Bulgáriának semmi érdeke nem lesz a tőle etnográfiailag merőben különböző Romániában érvényesülési teret keresni, miután az Égei-tenger birtokában belekapcso'lódhatik a nagy világforgalomba. Reméljük, diplomáciánk elég éber és elég energikus lesz Bulgáriának és ezzel Ausztria-Magyarország érdekeinek megvédelmezésére. Tisza miniszterelnök és a románok* A ,nagyváráéi, görög-katolikus kanonok beiktatása a'lkaltoiiávaí Nagyváradon időzött lsacu Aurél dr., kolozsvári ügyvéd, a nemzetiségi mozgalmak egyik ismert vezetőembere, aki egyrk jegyzője volt a bizottságnak, amely az 1881-iki hires passzivitási nyilatkozatot készítette. Egy újságíró lsacu Aurél doktorral érdekes beszélgetést folytatott, amely megvilágitotta a tárgyalás mibenállását, amit jelenleg Tisza István gróf a nemzetiségi békekötés érdekében folytat. — Igaz, — kérdezte munkatársunk, — arnit .egyes lapok írtak, hegy a tárgyalás Tisza István és a románság között már befejezést nyert? Mert az illető lapok szerint ennek folytán az aradi románság kilépett paszszivitásából és Tisza István' grófra adta szavazatát.. — Szó s>mcp róla. A tárgyalás tényleg megindult, de még a kezdet legkézdetén van. Azt örömmel látjuk, hogy Tisza István gróf vette kezébe a tárgyalásokat, mert őt olyan emb.ermelk; ismerjük, aki véghez is viszi, amit akar, de fontos dolog, hogy ,a miniszterelnök b'elvesen és őszintén informáltassék. Abból a jViüútj •a.Mnöir ?rí hifit : "iiíilííbűáa. ••? • • • beszédiből, amit Tisza István gróf Kolozsvárott mondott — amikor a nemzeti munkapárt szervező körútját tartotta — kitűnt, hogy a miniszterelnöknek az 1881-iki passzivitási nyilatkozat hibás fordításban jutott a kezébe. A gróf or akkor azt mondotta, hogy olyan emberekkel, akiknek ez a programjuk, nem lehet szóba állani. Annyi bizonyos, hogy a passzivitási nyilatkozat óta változtak az idők, annak több pontja túlhaladott álláspont, több pontja esetleg módosítható: ez ép az egyezkedés tárgya és célja. Mangra Vazul országgyűlési képviselő is indított különben tárgyalást Tisza István gróf tudtával, ide eredménye nem volt. Mangrát ez azonban nem csüggesztette el, a kísérleteit tovább folytatja. Miért nem sikerül az ellenzéki blokk? — A politikai helyzet. —• (Saját tudósitónktól.) Az ellenzéki blokk nem sikerülhet. Meg van az oka. Mert ha az volt a végső céljuk, hogy egységes 67-es tábort szervezzenek, miért alakítottak előbb egységes 48-as tábort? S ha elébb 48-as egységet hoztak létre, hogy törekedhetnek mint végcéllá, az egyesült 67-es 'blokkra? Hasztalan ámítják az urak önmagukat; immár nincs Magyarországon olvasni tudó ember, aki ne látná át Céljaik szövevényét. S hasztalan akarják a lehetetlen dolgokat bonyolult pártszervezés leplével takarni: az elvtagadás tényét el nem rejthetik. Nyilvánvaló, hogy a 67-es „blokk" arra szolgál, hogy a 48-asok elveik fentartása mellett vehessenek részt benne, hogy lefelé tovább is függetlenségieKnek mondhassák magukat, fölfelé pedig akár visszafejlesztő közösügyeseknek kínálkozhassanak. Vagyis az egész „blokk" arra szolgál, hogy ismét eljátszhassák játékukat, amellyel niár egyszer bukást arattak Kiosont a szállodából. Halkan suhant el a fehér márványlépcsőkön. A portás csodálkozva tekintett utána. — Mindjárt visszajövök, — suttogta az asszony, mintegy mentegetődzésképen. A város kihalt volt és néma. Csak egy magános öszvérfogát ment vontatottan a íehér'fénybe vesző utón. Gyümölcsöt és datolyát szállított a városba, valami korán ébredő berber. A magas fehér házak csukott és erkélyszerű ablakaikkal tompán bámészkodtak le a tovasuhanó asszony után. Az asszony megindult a tenger felé. Elhagyta a kőfalakat. Régi és lerombolt arab erőd emlékei, ahonnan már nem meredeznek sötéttorku ágyuk a kikötő felé. Utja most sötétlő csaliton vezetett keresztül. A pálmák, fekete gummifák és az olaj virágos illata uszott-kavargott fölötte a nedves, éjszakában. Elvegyülve a tenger sós leheletével. Az asszony összerázkódott. — Ez a 'babilóniai éjszaka, — suttogta babonásan. Maga sem tudta, hogyan beszél, miről álmodozik. De olvasta valahol, hogy volt egy éjszaka Babilonban, amelyben férjes nők a karjába vetették magukat az első ismeretlen férfinak, aki szembe jött velük. Akár teherhordó volt, vagy csak hitvány tehénpásztor. Miiitta istennő tiszteletére történt ez. A szerelem mindenható királynője rendelte el igy. Szédült. Arca ellenállhatatlan uizben égett. . — Ostoba szokás volt. Pogány nők vallásos gyönyörűsége. De mégis. Talán nem ártana, ha ma is divatban lenne. Ismeretien férfivel ölelkezni sohasem lehet veszedelmes. Elpirult. Fehér bőre lángban égett és pirosra gyúlt ki az arcán egészen a hajáig. Mintha kihallgatták volna gondolatát, amelyet pedig még magának is alig mert bevallani s még félhangosan sem merte volna végigmondani. — Ki lesz az a férfi, aki ma éjszaka szembe jön velem? — tűnődött lázban égve, ellenállhatatlan kíváncsisággal. Lekerült a kövecses tisztásra, ahonnan már fehér tűzben világolt feléje a zajongó és a sugaras tenger. Meggyorsította a lépteit. — Ah! — 'kiáltott föl hirtelen s megállott, mintha virággá vált volna a lába s mozdulni sem tudott volna a rémülettől. Arab fiu jött vele szembe. Magas, napbarnította ifjú; sötét nyakán széthajtva a világos burnusz. Három szamarat terelgetett maga eiött. Az asszony megállította: — Hogyan jutok legközelebb a kikötőbe? — kérdezte elhaló hangon. A fiu ráemelte sötét és kíváncsi és diószinii szemét. Az asszony farkasszemet nézett vele. S az arca már nem volt piros, mint a rózsa, hanem fehér volt, mint a hó. a maguk, — de fájdalom, elöébb a nemzet számára. Arra már nincs bátorságuk, hogy ismét „koaMció"-nak nevezzék magukat, hát az újszerűen hangzó „blokk" szóval remélik a bukott színjátékot megismételhetni . . . Mi csak örvendhetnénk, ha ők végre igazán, fentartás nélkül és parlamentáris módon rátérnének arra a 67-es alapra, amelyen a munkapárt áll. Ha véget vetnének a komédiának, amely nemzetet és királyt egymás ellen hangolja, lent gyanúval illeti a koronát, fent gyanút vet a népre, — az országot teljesíthetetlen vágyakra szítja* — a dinasztiát állandó ellenszenvre ingerli, — a nemzettől; „ígéretekkel", a koronától „fenyegetésekkel"' akar maga-magának hasznot szerezni s kettős megtévesztéssel kettős kárt okoz trónnak és hazának egyaránt. Ha ezt a játékot komolyan beszüntetnék s végre 'becsületesen ráállanán'ak a 67-es alapra: valóban dicséretet érdemelnének. De ha ez volna Andrássy és a blokk célja, — aminthogy ezt mondják némely cikkeikben — mért alakitottak egységes függetlenségi pártot, mért vették annak programjába a régi jelszavakat s mért tartják tovább is fenn azt a függetlenséginek nevezett pártot, melynek minden elvét ismét megtagadni készülnek? Gy alázása ez a 67nek, amelyről azt a hiedelmet keltik, hogy csak szemfényvesztéssel tartható fenn. S; gyalázása a 48-nak, mely igy mindig csak. ámítás eszköze. S az egész magyar alkotmányt, történelmi fejlődést, a nemzet minden értékét csak azért járatják le, hogy maguknak őrszemi állásokat szerezzenek. Ha netán igaznak bizonyulna az a csodás eset, — amit egyre sűrűbben hangoztatnak, — hogy nem uj koalíciót, kooperációt vagy blokkot, hanem egységes kormányképes pártót lógnak alakítani, vagyis ha 48-as Justh-pártiak, 48-as Kossutlh-pártiiak, illetve immár Károlyi-pártiak, demokraták és néppártiak, Andrássy-pártiak és disszidensek mind-fhind egységesen konzervatív 67-es aláfn'á fognak helyezkedni: — ugy ettől az uj alakulattól csak azt kívánhatja az ország, hogy őszintén és becsületesen vonja le elvváltozása minden konzekvenciáját. Vagyis vallja be fentartás nélkül, egyenesen az országnak, hogy a közjogi kétlelküségeknek egyszersmindenkorra véget vet, hogy a politikai morálnak megfelelően, ezentúl nem hirdet fölfelé más és lefelé más programot. Mert az igen is előfordulhat, hogy csődbe jutott demagóg-pártok bevallják, hogy üzemüket tovább nem folytathatják is genis rátérhetnek egy szolidabb, reálisabb politikai útra: de ennek legfőbb föltétele a nyilt önbeismerés, nehogy ismét az inszolid útra térhessenek. Ha tehát az ellenzéki pártok valóban egy egységes kormányképes pártot alakitanának, a következőket várhatná tőlük az ország: Adják ki határozott, félreérthetetlen orogramban, hogy nincs kétféle elvük. Nincs úgynevezett ideális s úgynevezett reális programjuk. Vagy ahogy ők mondani szokták, nincs aktuális (kvótaemelés) és távoli jövőt igérő (áil-kuruc) programjuk. Szóval nincs külön programjuk arra az időre, amikor őrSzemi állásokat töltenek be s külön programKizárólag helybeli, hirtíéTeiefon veís asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségü és báni illatos olcsó 515. első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Buforraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is