Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1913 junluS 29. paszság divatja általánossá válik. .A nőknek azonban .minős okuk az aggodalmaskodásra, róluk a természet továbbra is gondoskodni fog és nem lesznek kitéve annak a veszedelemnek, bogy hajdisz nélküli fejűikre kell majd megerősíteniük az ujabb és legújabb d'ivatü kalapokat. A nők hajzata ezentúl is szimbóluma .leszen a .nemi különbözőségnek és a ipompás hajdisz varázsát .a jövőben sem fogják nélkülözni. Ugyanezt mondja a professzor a férfiak szakálláról ,is,_ amelynek, mint a férfinem .jellegzetes tulajdonságának, sorsa még nincs megpecsételve. A szomorú kilátások dacára nyugodtan nézünk ia jövőbe és nem .adjuk fal a reményt, hogy a modern vívmányok egyre .föllendülő korszakában mégis csak akadni fok valamely Messiás, aki a kopasz férfiakat megváltja a dísztelenség keserű állapotából . — A hentesek és a város. Keeskemét gazdasszonyait mélyen elkeserítette a piaci hentesek eljárása. Ezek a kapzsi lelkek ugyanis a disznóhús árát semmiféle fáradságot nem Ikimélve emelték s immár körülbelül olyan árakat szabtak, miint azok ,a budapesti nagyságos urak, aikik sefftésibusárusifássál foglalkoztak. A sok panasz folytan Kecskemét város tanácsa azzal bizta meg a rendőrkapitányt, ihogy a hentesekkel tárgyalást kezdjen, persze olyat, amelynek eredménye a hus árának csökkenése legyen. Az ily .módon meghízott rendőrkapitány össze is hivta a disznóvágókat, akik valamennyien megjelentek s akik azzal is tisztában voltak, hogy ha nem paríroznak, az esetben a város a piacon hentasbódékat fog felállitani s ezekben nagyon is leszállított áron méri a pecsenyének valót. A tanácskozás eredménye az volt, hogy a hentesek némileg beadták a derekukat és azt is elhatározták, hogy valamenyny.ien egyforma árt szábnak .és hogy ához ragaszkodni is fognak. Ma tehát Kecskeméten az első minőségű disznóhúsnak kilója 1 korona 64, a másadminőségüé i korona 60, a harmadik minőségűé pedig 1 korona 50 fillér. Ami a lábat, körmöt, fejet stb. illeti, azt 1 korona 20 fillérért árulják. Mindenesetre igy már méltányosabb a hentesek — nyerészkedése. — Az Érdekes Újság negyedéve. Az első negyedévet megfutotta az Érdekes Újság és ez a negyedév egy magyar újság csodálatos pályája. ,Az Érdekes Újság három hónap alatt az ország legnépszerűbb és legolvasottabb képes lapja lett és hozzátartozik az élet nélkülözhetetlen szükségeihez. Többet adott, mint amennyit igért, a hét eseményeinek, az ország mindennapi történetének képékiben elképzelhetetlen hü tükre lett, a legszebb, legérdekesebb, legaktuálisabb képek gazdag tárháza, olyan újság, mely nélkül ma már meg sem élhet az élet eseményei iránt fogékony és érdeklődő olvasó. És .ezért történt, ihogy egy negyedéves pálya után az Érdekes Újság az országban mindenütt ott van, amerre a vasút visz, mindenütt a legszívesebben látott vendég. Az Érdekes Újság szenzációs élső negyedéve után most uj előfizetést hirdet és kétségtelen, .Ihogy amilyen híven szolgálja a, kedvelt ujságközöuséget, olyan .hiven fog sorakozni a közönség is az Érdekes Újsághoz, melynek előfizetési ára is példátlanul olcsó, negyedévre .2 íkor. 50 fül. — A telefon szerencseszámai. Nemcsak Kisnagynak, Törökországénak vannak szerencseszámai. Van .a telefonnak is. Megtörtént, hogy egy fiatalember, erősen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kössék össze 6—10—13—17-val. „Ilyen telefonszám nincs!" — hangzott a válasz. A fiatalember még kezében tartotta a kagylót és ime, nemsokára jelentkezett Moskovitz cipőgyárának szegedi képviselete. A telefonoskisasszony megértette, hogy a 6 gyermekcipő, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő keresett cipőüzletben. Bútorszállításokat helyben és vidékre, beraktározást száraz raktár helyiségben eszközöl Buksifejüek. —Történetek a kis parasztok életéből.— i. — Aggyon Isten! — mondja öreg .Fogas. — Aggyon Isten! — fogadom el a köszönést. — Hát messze-e? — .kérdi Fogas. — Csak éppen járkálok. — Nézelődik. — A vetés elég szépen áll. — Löhetős. Nem sOkára aratnak. iMiaga most is ráér ögyelögni? A népre mög majd rá szakad1 a dolog. Igy van az, magáik Ikönynyen élnek. Télön a meleg iskolában, nyáron mög a hűvös háziban! — Irigyli? — Neim én! iCsaik ugy mondom! Ez az öreg Fogas, aki mindig szapulja a mások sorát és solha sincs megelégedve a. maga körülményéivé], ritkás ihajiu, ősz ember. A keze reszket az öregségtől. Olyat, a régi világból ittimaradt nyakas paraszt, aki mindent gyűlöl, ha úrtól ered. Ballagunk egymás mellett. (Nékem terhemre esik az öreg társasága, de nem hagyhatom a falképnél, mert akkor még inkább szórja rám a vádakat. Hallgatunk, mint a némák. Egyszer mégis csak megszólal öreg Fogas. A szavából kiérziik, hogy amióta beszéd nélkül haladtunk, a mondandókon gondolkozott. — Nem értőm, minek ez a. sók tanító a tanyára? Tán fiskálisokat akarnak a népből csinálni? Ugy is elég fortélyosak. — Az iskola neon a ravaszságra szoktatja a népet, inikálbh az okos gondolkozásra. Fogas a Ifejét ingatta. — Ne ibeszéljön neköm. Maguk elrontik a népét. Az a sók tanulás nem való a szegénységnek. Tanulja mög a Ibötüvetést, a szúmirást, aztán bocsássák el a .gyerököt, hagy használja .az apja is a jószág mellé. Maguk egészen lefogilaliik .a családokat. (Mög aztán, ugy gorudolik tán, hogy javára válik a népnék ez a nagy okosság? Nem a! Azért nem fér egyik a másiktól, azért rosszul a nép, kutyáskodik, mert .nagyon kiokositják. Régönte nem igy vót! Az járt, aki akart. Akkor mönt, amikor akart! — No! (hallja, maga rosszul gondolkozik Fogas bácsi. Az iskola inkábib jóra neveli a gyereket. Ami rendetlenséget otthon tanulnak, itt elfelejtik és hozzászoknak a napi. munkához. . Öreg Fogas egyenlőre nem válaszolt. Megint csaik ballagtunk. Gyűlölködő volt a tekintete, amikor néha-néha rám vetette a szemét. Kapóra jött, Ihogy elváljak tőle, mert az ut kanyarodott. Nyújtottam a kezemet. Megfogta és szorosan tartotta a kérges tenyerében. Szeme Tavaszul villogott a lehúzott kalap alól. — Halli-e, ha ez a nagy iskolázás sokáig igy tart, forradalom kavarodik belőle. Ez a nagy tanulás mögTonti a népet. Elvöszi az eszit. A tulok osság se jó. ölég az a parasztnak, amit az apjától tanul. Tudtam, hogy hiába feleselek vele, inem ad nekem igazat. Ezért aztán mást gondoltam. Tettetett jókedvüséggel igazat adtam neki. — Nézze, Fogas .bácsi, magának sokban igaza van. De miniket a törvény iderendelt, hát végezzük a dolgunkat. Mi is csak emberek vagyunk, ha uras is a ruhánk és meg akarnak élni. Nekünk ez a kenyérkeresetünk. Nem igaz? — Nagyon is igaz! Odafönt, Budapestön, elröndölik a nagyfejű urak a törvényt, maguk mög végrebajtik. Itt van a baj, nem is magukban. Ezért nem vezet az jóra, mert a mit az urak eszölnek el, az a népet ronti.... Mikor öreg Fogas elvált tőlem, szinte felszabadult a gondolatom. A kellemes junius! szellő hízelegve simogatta meg az arcomat. » — De hiszen, — gondoltam magamban, — nem ront el titeket az iskola, a tanulás, a nagy okosság. A furfangos észjárás veleszületik a fiaitokkal. Lassan homályt vont az alkonyi szürkület a homokos vidékü pusztára. Képzeletemben visszatértem az iskolába .és sok jellemző apróság elevenedett meg előttem a kis parasztok életéből. Láttam a buksi fejüket, tele agy af u rt .gondolatokibal. Ezekhői a történetekből .mondok el inéháínyat, ami jellemzi a felnőttek .gondolatvilágát is, mert a paraszt ravaszsága már a gyermeknél kezdődik. 1. Gyura. Sokszor elnéztem az arcát. Ragyás volt a hiimlőhelytől. Tipikus parasztábrázata van sok gyereknek, ide olyan, egyé se, mint a Gyurié. A széles orra oda lapult a képéhez. A szemei azonban okosan pislogtak iki a gödreiből. Az apja hírességre vergődött alz aszszonybolonditásaival. A Gyura is ilyen szerelem gyermeke volt, még pedig a saját feleségének a húgáé. A törvény fizettséget állapított meg az asszony-lány részére, hogy a Gyurát tartsa. Dahát ugyan, mint fizetett volna az apa, mikor maguknak' sem igen telt a harapni valóra. Igy aztán abban egyesültek ki, bogy Gyura az apjához megy. Azt ni em tudni, mit érzett a (Gyura nagynénije, az ő névleges anyja, amikor naprólnapra előtte ődöngött a gyerek; de az bizonyos, hogy Gyura .mindig éhesen jött az .iskolába. Dirib-darah kenyerek, kiirágott kenyérhéj jak mindig akadtak a pákfiókokban. Ha azután ilyen nem volt, hát Gyura akkor is csak szerzett, ha másként nem, ötön, vagyis lopott. Ilyenkor áradt a panasz. — Kérőm, a Gyura mögötte a kinyere met . . . Ugy van az a gyerekek között 'is, ha egyszer valamelyiket megosipnek ia tolvajlásíbau, azon rajta vesz a bün örökre. Akármi veszett el, egy volt a vádlott. — Kérőm, a Gyura . . . — De hátha más? — Gyura nagyon lopós! Egyszer aztán mégis csak .kliigazölódott, hogy nem éppen a Gyura, de más is lop, az Kuckó „kölök." Több se kellett .Gyurinak. A ragyás ábrázata egyszerre bepirosodott és felszökött a padban. Ugy állt, cmint a cövek. — Láti-e tanitó ur, hogy nemcsak én lopok?! . . . Gyurinak ezt a kijelentését csak ugy érthetjük meg, hogy ha tudjuk a. bátorságának az okát. Gyura hozzá volt szokva a veréshez. Szinte elvárta, hogy őszinte lehessen. A bűneiért akart-e előre megszenvedni,-vagy miért, nem tudni. De amikor elunta a sarokban való állást és szóba állt .vele az ember, hogy igy, meg ugy, hát miért csinálsz ilyent, „Gyura töredelmesen vallott. Ungár Benő szállító Szeged, Jókai-utca 1. sz. Telefon 34.