Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-28 / 149. szám

206 " DELMAGYARORSZÁO 1913. junius 29. hetetlen a drágaság emelkedésével emel­tetnie iá fizetését, uri emberek gyerekei me­zítláb és rongyosan járnak. Ezt mindenki látja, tudja, érzi. Nemcsak Kaposvárott, de Szegeden is, meg mindenütt. Mindenki tudja, hogy ennek nem igy kellene lennie, hogy ebben a gazdag, áldott, termő or­szágban, jó gazdálkodás mellett mindenek rendjén folyhatnának s éppen ezért min­denki elégedetlen is ,a rendszerrel és ak­kor, amikor azt mondja valaki: csalnak, lopnak, mindenki, aki a maga vállán érzi a bajokat, nem mondhat egyebet, mint azt: csakugyan, nem lehet másként, minthogy csalnak, lopnak, sikkasztanak. Kaposváron maradni fog minden a régiben. S miarad mindenki a régi. Hogyan lehetne ezen segíteni? Ki tudja. Mi nem tudjuk, ,mert olyan nagy vasvillája nincsen az istennek, amivd ezt a mai állapotot előbb fenekestől fölforgatni, aztán újra rendbeszedni lehetne. De, hogy ugy, a mint ma van, nem jól van, azt érzem én Szegeden sínylődő éppen ugy, mint a ka­posvári békétlen. És hogy ennek nem egye­sek az okai, hanem valószínűleg okai va­gyunk valamennyien. Kolozsvár bizalmat szavazott. A ma­gyar városok sorra mozdulnak meg és sza­vaznak bizalmat Tisza István grófnak, illet­ve a kormányának. Három nap óta a követ­kező városok szavaztak bizalmat: Szeged, Hódmezővásárhely, Szabadka, Segesvár. Ma pedig Kolozsvár is csatlakozott és nagy több­séggel kimondotta a- közgyűlés, hogy Tisza grófot s kormányát üdvözli s bizalmáról biz­tosítja. Készülődés a szombati mérkőzésre. - Az aradi választás. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt eszten­dő politikai küzdelmének minden szenvedélye Aradon izzik most, a vértanuk városában. Az aradi polgárság szava lesz a döntő szomba­ton, de az egymással farkasszemet néző tá­borok tiizvonalában ma a két párt országos vezérkara áll ott, mondhatni, hogy a fél par­lament vivta nagyszerű kortescsatáját az aradi választási küzdelemben. Andrássy, Ap­ponyi, Károlyi, Vázsonyi és az egész ellen­zéki vezérkar megmozdult most Tisza ellen, a miniszterelnök főkortese pedig Khuen-Hé­derváry Károly gróf, a kortestábor zöme pedig a félszáznál több munkapárti képviselő. S a legérdekesebb az a nyugodt biztosság, ahogy Tisza veszi ezt a választást. Az izgalom nagy, a forgalom óriási, minden ember az utcán, lépten-nyomon apró csoportok verődnek össze, lázasan tárgyal­ják a lehetőségeket. Aradon a beavatottak tudják, hogy Tisza megválasztása befejezett dolog, viszont az ellenzék óriási erőfeszítést tesz, hogy legalább erős küzdelmet provo­káljon. Széchenyi Aladár gróf, az ellenzék je­löltje, elegáns megjelenésű mágnás, ötvenes­nek látszó, igazi régi magyar nagyúr, elüt tő­le az angol ruha, ugy hat, mintha egy vár­kastélybéli ősi kép elevenednék meg. A Köz­ponti Szállóban lakik, egész nap választói között van és csak késő éjjel tér haza rövid pihenőre. A zöld és piros, ez a két szin csa­táznak egymással az aradi küzdelemben. Széchenyi Aladár gróf tábora zöld tollal jár, Tisza hivei a piros tollat viselik. Az utcákon rendkívül sok a Tisza-zászló. Érdekes, milyen nagyon korteskedik Ká­rolyi Mihály gróf, aki hétfő óta van Aradon. Károlyi egész héten korteskedett. Ha az ut­cán egy kisebb csoportot látott, azonnal oda­lépett, bemutatkozott: — Gróf Károlyi Mihály vagyok — és nyomban megkezdődött a persvadeálás. lett. A tartóba Mária Terézia óta nem ön­tött friss vizet a harangozó. A kegyes ki­rálynő látogatásakor megáldotta a tabáni templomot. És mégis: mintha valaki járt­kelt volna hátul az oszlopok mögött a félho­mályból, rókaszemek pislogtak az orgona mellől, mint alkonyattal a fe'1-íeltünő csilla­gok kelet felé, egy vénséges szentkép, amely­ből egy vörös kalapot lehetett csak látni fa tulajdonosa: a pápa vagy a régi szent pi­henni ment a kalap alól, befelé a templom falába), a szentkép fekete nagy szöge mintha meglazult volna helyén és a nehéz rámájú kép egyet-egyet ereszkedett lefelé Fruzsi nka feje fölött, amikor Kamill vadul, nyöszörög­ve, fehérben forgó szemmel szorongatta a kezét a feketére kopott padsorok alatt, ahol mindennek olyan szaga volt, mint az egy­házfi bekecsének, amelyben nyáron dohos, ócska hordók között fekve őrzi a sashegyi szőlőt. — Asszonyom, a gyóntatószékben már ötven év óta nem gyóntatnak. Elszállongtak az imák szent malasztjai, lelki atyák áhítatai e 'helyről. Jöjjön a régi gyóntató székbe és mondjon el nekem mindent, — esengett Ka­mill és a hangja néha olyan discantot adott az izgalomban, mint régi platánok nyiszo­rognak elhagyottságban, éjszaka az őszi szélben egy dobra került urasági lak körül. — Nem mondhatok neked ott sem egye­bet, mint ezen a helyen, — felelt Fruszinka és ijedten hátranézett, vájjon nem billen meg a nehéz szentkép a háta mögött. — Imádom önt, uram és becsületszavamra fogadom, liogy a tied leszek. Meghalok a vágytól, el­égek utánad, mert olyan fehér a kezed. Sze­retni foglak minden nap, 'hogy minden nap félig meghalj a csókjaimtól. Elégetlek, elve­szítelek, szerencsétlenné teszlek, mert én be­teg, őrült nő vagyok. A szivedbe szúrom a kalaptiimet, mert kíváncsi vagyok, hogy mi­lyen szine van a vérednek. — Szúrd a szivembe, — lihegte Ka­mill. — Akit én szerettem, mind szerencsét­len lett. Elveszek tőled mindent: nyugal­mat, csöndet, álmot, egészséget. Az anyám­nak rákja volt. Azt hiszem, rákos az én vé­rem is. Ha megcsókolod az ajkam, amely mindig nedves a vágytói, ha lecsókolod a ha­bot a számról, ha megharapod a vállam, a mint én parancsolom: meghaltál. Szeretnél meghalni? . t — Csak meghalni szeretnék, önért, asz­szonyom, — felelt Kamill, i A litániána'k vége volt. Az öregasszonyok oly görnyedten men­tek tova, mint régi imakönyvek megfakult nagybetűi. — Többé .itt nem találkozhatunk, — mon­dotta az asszony a templom kapujában, — mert a szentkép egyszer fejemre esik. Kezét nyújtotta Kamillnak és idegen­szerű, hollandi meséskönyvékből mintázott ruhájában álmodozó szomorúsággal tova­ment. A haja oly szőke volt, mint a nyári rozsföldek. Ilyenkor nemsokára a tömeg egész gyűrűje vette körül Károlyit, aki .nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy egy ujabb agi­tációs beszédet mondjon. A gróf esténkint megjelenik az aradi kiskorcsmák piros ab­roszos asztalai között is és kitartásra buz­ditja a választókat. De nemcsak az elvba­rátok körében csinál propagandát, hanem el­megy a Tisza-párti társaságba is. A csata tiizvonalában áll Apponyi Albert gróf is. A munkapárt részéről negyvenöt kép­viselő időzik Aradon, Herczeg Ferenc a főve­zérük. A Délmagyarország kiküldött munka­társa fölkereste Herczeg Ferenc képviselőt, akit egy súlyos korteskijelentés aemcsak az aradi küzdelem, hanem az országos politb ka előterébe is állított. Andrássy Gyula gról tegnap kijelentette egyik aradi beszédében, hogy Herczeg Ferenc vádjait visszautasítja, egyúttal fölszólította a munkapárti képvise­lőt, nevezze meg a koalició ama minisztereit, akikre vádját vonatkoztatta. Herczeg Ferenc­től munkatársunk ezt kérdezte; — Volna szives megmondani, képviselő ur, tulajdonképen hogyan hangzott az a nagy port fölvert nyilatkozat? Mi volt vele a szán­déké és kikre értette? Herczeg Ferenc igy válaszolt: . — Nyilatkozatomat egy négyszáz fő­nél nagyobb tömeg előtt tettem és ugy tu­dom, hogy erről a beszédről sztenografikus följegyzések is vannak. Nem tartom ezek után szükségesnek, hogy ujabb nyilatkoza­tot tegyek. Amit mondtam, ahoz se hozzá­tenni valóm, sem abból elvenni valóm nincs. — Mit szól képviselő ur álhoz a nagy kavarodáshoz, amely nyilatkozata nyomán támadt? — Őszintén szólva, meglep, mert nem reméltem, hogy ebből a nyilatkozatból ilyen kavarodás legyen. .Nem szántam arra és nem számítottam rá. — Mit szól ahoz képviselő ur, hogy nyi­latkozata miatt pert fognak indítani ön el­len? — Az én impresszióm az, — válaszolt Herczeg Ferenc — hogy ebből nem lesz per. A széciáldemokrata-párt tegnap este nagy gyűlést tartott, amelyen Landler Jenő dr. indítványára kimondották, hogy szomba­ton reggel megkezdik az általános sztráj­kot. Holnap, szombaton reggel nyolc órakor kezdődik a választás a városháza épületében. Az Andrássy-téren a városháza kapujától jobbra eső rész a kormánypárti, a balra eső rész az ellenzéki szavazóké. A kormány­pártnak tanyája a Hungária-kávéházban, az ellenzéké a Központi-kávéházban lesz. A vá­lasztás elnöke Fábry Sándor. A katonaságot holnapra megerősítik, öt század huszár, négy század .gyalogos, négyszáz csendőr ér­kezett Aradra. A választási elnök máris megtette az in­tézkedéseket. A várost mérhetetlen izgalom és láz ejtette hatalmába, ami ma estére még fokozódott. Mintegy Ötezer választó van Ara­don. Ezek közül valószínű, hogy mégyezer­négyezerötszáz részt is fog venni a szava­zásban. A választás előreláthatólag csak a késő éjjeli órákban fog végződni. Minisztertanács. Budapestről jelentik : Ma délelőtt tizenegy órakor minisztertanács­ra ültek össze a kormány tagjai. A tanács­kozáson Tisza István gróf elnökölt. Folyó ügyeket intéztek el. Délután félkettőig tartott a tanácskozás. Telefon 5í5. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­ségü és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is

Next

/
Thumbnails
Contents