Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-28 / 149. szám

1913. junius 25. 207. Tárgyal a város az iskolák államosítása ügyében. — A kulturtanácsos Budapestre utazott. — 800,000 korona kell a legsürgősebb Iskolai építkezésekre. — (Saját tudósítónktól.) A belvárosban, Újszegeden és a Kolozsvári-téren épitendő uj fiu és leányiskolák államosításának kérdése fordulópont előtt áll. Lázár György dr. polgármester ma bizalmas úton értesítést kapott a kultuszminisztériumtól, bogy az iskolák államosításának, Illetőleg államsegélyezésének ügyében hajlandó a tárgyalásokat megindítani a várossal. Ennek alapján Gaál Endre dr. kulíui-tanácsos 'a polgármester utasítására ma délután Budapestre utazott, ahol négy napig fog tárgyalni a közoktatásügyi minisztériumban. Ezalatt az idő alatt dől el, hogy a kultuszkormány a Szegeden most épitendő uj elemi iskolákat állami kezelésbe kivánja-e venni, vagy pedig ehelyett nagyobb összegű államsegéllyel járul hozzá az építkezés költségeihez. A három uj elemi iskola fölépítése 800,000 koronába kerül s abban az esetben, ha a kultuszminiszter az iskolákat államosítani kívánja, ezt az összeget a város a fölveendő nagykölcsönből a miniszter rendelkezésére bocsátja. Több mint egy éve vajúdik ez a kérdés, mig végre most a döntés stádiumába jutott. A varos már a mült évben erősen szorgalmazta az elemi iskolák államosítását, sőt annyira elő volt készítve az ügy, hogy a szakminisztériummal megindultak a tanácskozások is, de tavaly szeptemberben a politikai viszonyok alakulásai miatt hirtelen megakadtak. A minisztérium részléről Pacskovics Mihály miniszteri osztálytanácsos, az elemi- és óvóiskolák ügyeinek intézője kezdette meg a várossal való tárgyalásokat, de őt is szabadságolták s az időközben tör ént miniszterváltozás is gátat állított a tárgyalások menete elé. • A polgármester azóta több izben megkísérelte már, hogy a 'minisztériumban dűlőre juttassa az államosítás ügyét s annyit el is ért, hogy ezt a sürgős ügyek közé előjegyzésbe vették. Kijelentette ekkor a polgármester. hogy amint ;a miniszter az államositáshoz hozzájárul, a város nyomban gondoskodni fog az épületek létesítéséről. Abban az esetben pedig, ha a miniszter elzárkóznék az államositás elől, a polgármester terve az volt, bogy a 800,000 koronás befektetéshez államsegély folyósítását fogja kérni a kultuszkormánytól. , Ilyen stádiumban áll most tehát ez az ügy. Gaál Endre dr. kulturtanácsos elutazása előtt még a következőket fűzte hozzá értesülésünkhöz: Az államosítandó iskolák terveit a mérnökség már elkészítette & azokat mind viszem a minisztériumba. A tervek itt már keresztülmentek az összes retortákon, most még csak a költségvetés elkészítése van hátra. Hozzávetőleg azonban már is megállapítható, hogy az uj fiu- és leániyskolák fölépítése nyolcszázezer koronát igényel. Három iskolát épitünk s egy-egy okvetlenül többe kerül 200,000 koronánál. Ha a miniszter az államositáshoz hozzájárul, akkor az államosítási szerződésben gondoskodás fog történni arról, hogy az építkezési költségek miként nyernek fedezetet. Ha azonban az államosítást keresztülvinni nem sikerül, akkor államsegélyt fogunk kérni, mert a városnak annyi pénze nincs, hogy három uj iskola építési és fenntartási költségeit fedezni tudja. Rajta leszék, hogy ez a kérdés jobbra vagy balra mielőbb elintézést nyerjen, mert az lehetetlen állapot, hogy a tanulók hosszú időn át bérhelyiségekben nyerjenek elhelyezést. Legutóbb is a leányiskola növendékeit voltunk kénytelenek a Jerney-féle házba telepíteni addig, amig külön iskolaépületet kapnak. — Csak az iskolák államositása ügyében utazik tanácsos ur Budapestre? — Nemcsak az iskolák áílamistása ügyében, hanem az alatt a négy nap al'att, a meddig Budapesten tartózkodom, a polgármester ur meghagyása folytán érdeklődni foDésy robbantotta föl a fúziót. (Képek a koalíció mélységeiből, — Adatok a függetlenségi fúzió történetéhez. — Désy Zoltán szerepe. — Andrássy és a választójogi blokk. — Tovább folyik az ámítás. — Az uj alakulás programja Luegeréktől ered.) (Saját tudósitónkftól.) Désy Zoltán érdeme, hogy a függetlenségi töredékek egyesitését oly hirtelen és hevenyészve, de mégis nyélbeütötték. Igaz, hogy ez erősen Désy szándéka és akarata ellenére sikerült. De talán ezért sikerült. Mikor a függetlenségi közkatonák megkezdték a vezérek Justh és Kossuth háta mögött az összeesküvő konventikulumokat s az aláírások gyűjtését, Désy az első között volt, aki csatlakozott hozzájuk. Az elsők között irta alá az ivet. Részt vett minden titkos összejövetelen, ö biztatta legjobban a zendülőiket a „vezérek" ellen. Csak bátran, semmi kímélet és semmi félelem, ez volt a jelszava. De Désy még sem lépett a fúziós pártba. Hiába választották be a vezéri tanácsba, hiába küldtek utána Marosvásárhelyre követséget, hogy kapacitálják. Hajthatatlan maradt. Ennek a rejtélyes magatartásnak magyarázata igen egyszerű. Désy lelkesen támogatta azt a mozgalmat, mely a „vezérek" Kossuth és Justh fejvételét akarta. Ez megfelelt az ő ambíciójának. ö akart vezér lenni. De egy pillanatig sem tetszett Károlyi Mhhály vezető szerepe. Ép ezért az egész öszszeesküvést ugy szerette volna irányítani, hogy az ne a 48-asok külön, hanem az egész ellenzéknek .egységes fúziója legyen. Ne „kis" fúzió, hanem „nagy" fúzió Andrássy vezérlete mellett — ha Justh és Kossuth letűnik, Apponyi, Károlyi háttérbe szorul, — hogy kielégíthesse vágyait, ő is vezéri szerephez jusson és az uj kormányképes alakulásban miniszter lehessen. Ezért a vezéri program-tanácskozásokon folyton, az utolsó pillanatig, a nagy .kormányképes fúzió mellett agitált. De nem elégedett meg a nyilt agitációval. Andrássyval állandó érintkezésben szította a közkatonák között az elégületlenséget. Toborozta a híveket az Andrássy-féle nagy „fúzió" számára. Ugylátszik az volt a -tervé, hogy mialatt a vezérek — a régiek — az egységes 48-as program felett tanácskoznak, ő fölrobbantja mind a három függetlenségi tábort és a derékhadat átviszi Andrássy táborába. Ha ez a terv sikerül, Andrássy és Désy lettek volna az ellenzék urai. övék lett volna a többség és — ha reményeik teljesülnek — a hatalom. | gok egyéb, az ügykörömbe tartozó városi dolgok iránt is. — És pedig? i — Erről bővebben nem nyilat'kozhatom. Egyet azonban megemlíthetek: érdeklődni fogok ,az elemi iskolai tanítók fizetéskiegészitése iránt is, az 1913. XVI. törvénycikk alapján kérni fogom a fizetéskiegészités címén nekik járó összegek kiutalását. Ezeket mondotta a kulturtanácsos budapesti utjának programjáról. Majd meglátjuk, mit hoz haza a tarsolyában. Ez a terv közel állt a megvalósuláshoz. A vezérek tanácskozása a program felett rémes lassúsággal ment, folyton összevesztek. Désy maga is szította az ellentéteket, mert a tanácskozások nehézkessége az ő malmára hajtotta a vizet. A 'híveket biztatta a vezérek ellen és napról-napra szaporodott azok száma, akik készek lettek volna Désyvel Andrássy'hoz csatlakozni. Désy Zoltán annyira biztos volt terve sikerében, hogy a programtanácskozások alatt Andrássy Gyula grófnak bemutatta azt az ivet, melyen 50 függetlenségi képviselő neve volt fölírva! Kossuth-púrtiak, Justh-pár(iak, pártonkívüli 48-asok vegyesen. Ezek a képviselők Désy szerint készek voltak a függetlenségi frakciókat fölrobbantani, otthagyni és Andrássy és Désy vezérlete alatt a 67-es kormányképes alakuláshoz, a „nagy fúzióhoz" csatlakozni. Ez a robbantási és alakítási terv tehát már teljesen elő volt készítve. Minden elő volt készítve arra, hogy amíg Justh, Kossuth, Apponyi, Károlyi a programon izzadnak, a hivek nagy része faképnél hagyja őket, bevégzett tények elé állítsa és Andrássy és Désy „kormányképes" zászlaja körül csoportosuljon. De kitudódott idő előtt, éppen a legkritikusabb pillanatban. A veszély nagy volt a 48-as vezérekre, a régiekre csak ugy, mint az ujakra. Nem a 48-as eszméket, nem külön és közös elveiket féltették, hanem a vezéri szerepet és — majdan a hatalmat. Hogy Andrássyé legyen az ellenzék többsége, hogy az övé legyen a legnagyobb ellenzéki párt, akinek eddig egyáltalában nem volt pártja, hogy ő diktáljon most és talán akkor, ha osztozkodásra kerül a sor, ezt minden áron meg kellett akadályozni. Ezért nagysietve, minden veszekedést, ellentétet, egymás közötti féltékenységet, haragot félretéve, egyeztek meg hirtelen Justh, Kossuth, Apponyi, Károlyi Mihály. A közös ellenség: Andrássy, még a kis fúzió legcsökönyösebb ellenségeit: Hollót, Bakonyit is megbékítette. Batthyány, aki amig Lukács miniszterelnök volt, esküdt ellensége volt a fúziónak, most — Lukács bukása után persze — váratlanul megjelent és maga szegődött a fúzió leglelkesebb apostolává. Igy lett Désy Z ól tán önkéntelen megteremtője a fúziónak. Pedig ez a külön negyvennyolcas fúzió a kormányképességért kínálkozó minden opportunizmusa ellenére sem kell se testének, se lelkének, ö csak azért a programért lekesedik, amelyet Andrássy a bécsi Luegeristák kezéből kapott. Ez a program, a bécsi kamarilla és Andrássy közös programja, igen érdekes dolog. Egy mondatba lehet összefoglalni: Marad minden régiben. Ezt jelenti a „jogrend" úgynevezett helyreállítása. A törvényhozás egyetlen alkotásához, egyetlen tényéhez iabb3eaaassaaazabdaaaabbeaabbbaa sbbsm«anaa«ahba«b»aaii«»»««»»«n«sam«abmaom«®«(««besbaabsb»«ka«»nbsbba«»