Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-27 / 148. szám

191'3. junius 27­je&i'tését is egyben; m eghatói marást Iklár, hogy az éleim isKörsaálilitásh oz uj pályázatot hir­dethessen. Turosányi Imre dir. azt indiiltvé­nyozza, ihogy a tanács, illet őlog a kórházi bi­zottság tegye megfontolás tárgyává, hogy a kórházi élelmezés házi kezelésben történjék. Aminál inkább ajámlja ezt, mórt a kórházak élelmezése ma már a világ mindén modern kórházában házilag történik. Igy amellett, hogy a kórház jobb élelmezésit Ikap, a város is megtakarítást ér el. A közgyűlés az indit­ványt kiadja a taináicsnalk, de kimondja, hogy addig, amíg ebben aiz ügyben javaslat lkészül, pályázatot hirdet- a kórház lélelmezésére. Megüresedett egy iskolmzéki bizottsági A4 koaíició pöre Herczeg Ferenc ellen. (Saját tudósít ónktól.) Herczeg Ferenc iró és képvisélő Aradon a koalicíós kormány tagjait tolvajoknak, orgazdáknak és fölbuj­tóknak nevezte. Herczeg ezzel visszafordí­totta .a koalíció ellen azokat megbélyegző építhetonokat, amelyekkel Széchenyi Aladár gróf pártja szokása Szerint érv gyanánt használt. Lukács Lászlót, Khuen-Héderváry Károly grófot és Tisza István grófot illette. Herczeg szószerint igy nyilatkozott: — És azok az urak, akik a koalició ide­jén kormányon ültek, Széchenyi Aladár gróf legjobb barátai. Ott, a barátai között keresse a jelölt ur a tolvajt, az orgazdái és a felbuj­tót. Azt hiszem, hogy még szabadlábon jár­nak. , j , ) A koalíciós kormány vasárnap konferen­ciát tart Budapesten és itt határozza el állí­tólag, hogy Herczeg Ferenc ellen megteszi a büntető följelentést nyilvános rágalmazás és becsületsértés miatt. Egyedül Kossuth Ferenc és Apponyi Al­bert van jelenleg Budapesten a koalíciós kor­mány tagjai közül. De már értesítve vannak az exmitiiszterek és államtitkárok az aradi vádról. Wekerle Sándor Dánosról, Andrássy Gyula Tiszadobról, Zichy Aladár is a birto­káról jön fel a fővárosba. A vasárnapi kon­ferencián a következők vennének részt: Wekerle Sándor, Andrássy Qyula gróf, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Dará­nyi Ignác, Zichy Aladár gróf, Polónyi Géza, Günther Antal, Josipovich Imre, volt minisz­terek, Hadik János gróf, Szterényi József, Désy Zoltán, Mezőssy Béla, Tóth Jários, Meskó László, Bolgár Ferenc volt politikai államtitkárok. A büntető följelentést állítólag nyomban megteszik. Sokan már Herczeg Ferenc vé­dőjéről is ,tudnak, aki előreláthatólag Ke­nedi Géza dr. képviselő lesz. Herczeg Ferenc tehát a vádlottak padjára kerül. A védelem a teljesen bizonyítási szabadságot kérheti — a következő tényekre nézve: Megállapította a zárszámadási bizottság, högy amikor a koalíciós kormány uralomra került, tizenkilenc szerződés igén előnyös áron biztosította a magyar államvasutak szénszükségletét több esztendőre. Fölmentek azonban a szénárak és a bányák, bár erre semmiféle szerződéses joguk vagy ürügyük nem volt, megtagadták szállítási kötelezett­ségük teljesítését. A koalíciós kormány ek­kor kénytelen volt a vasút szénszükséglétét máshonnan fedezni, ami abban az egv esz­tendőben az államkincstárnak több mint hét millió kárt okozott. A koalíciós kormány mi­nisztertanácsi határozót alapján fölmentette a vállalatokat a kártérítés kötelezettsége diót, visszautalta az óvadékaikat, utasította a ma­gyar államvasút igazgatóságot, hogy a fenn­álló előnyös szerződéseket bontsa fol és uta­DELMAQYARORSZÁG tagság. Névszerinti1 (szavazással választják meg az uj tagot. A közgyűlés 33 szavazattal Tóth Imre idir.-t választotta meig. Vas Feitemc szivattyutélepi (fűtőt 563 korona évi nyugdíj­jal végleg ínyuigdlijiazzálk. Az 1912. évi zár­számadást a tanács átvizsgálta és azt Ikifo'gás­ta'lanaiak találta. A közgyűlés -elfogadj a. A Kossuth Laj'CS-euigáriuti járványkórház keze­lő ortvioisáinaik évi 600 korona tiszteletdíjat sza­vazott meg, Fajka János főszáiiivevőneik. pe­dig 3 havi szabadságot engedélyezett a köz­gyűlés. Ezután -több szabadságenigedélyiezés iránt való kérvény lebángyaüásával a közgyű­lés véget ért. laaaBaaaaBaaBaaaagassBaaaaBaaisaasaaaacBBBaasaBaaaa sitotía a magyar államvasút igazgatóságát, hogy ugyanarra a szénmennyiségre, ugyan­azokkal a vállalatokkal kössön ujabb szerző­déseket 30—40 százalékkal magasabb egy­ségárak mellett, i A zárszámadási bizottság jelentése meg­állapította, hogy ez a kormányintézkedés a készen talált szerződések egész időtartama alatt az államkincstárt körülbelül negyven millió koronával károsította meg. Ugyancsak'a zárszámadási bizottság je­lentése mondja el a tátralomnici bérlet tör­ténetét. A koalíciós kormány szerződésre lé­pett egy gazdag nemzetközi vállalattal, a melynek béfbeadta Tátra-Lomnicot. A válla­lat bizonyos előnyöket élvezett s ezzel szem­ben bizonyos terhes beruházásokra vállalko­zott. A gazdag nemzetközi vállalatnak azon­ban nem vágott be az üzlet és szabadulni sze­retett volna tőle. Alapított tehát egy tőke­szegény fiók vállalatot és a kormánnyal er­re átruháztatta a szerződést. Mikor aztán ez a vállalat nem tudta a kötelezettségeket 'tel­jesíteni; a kormány hivatkozván a vállalat szegénységére, fölbontotta a szerződést. A kincstár igy {több milliónyi beruházástól esett el, mellyel a gazdag nemzetközi vállatot neki szerződés szerint tartozott. A zárszámadási bizottság jelentésében vannak a talpfamegrendelés részletei is. A tényállás szerint az Eisler-cég pályázat ki­írása előtt ajánlott a kincstárnak tiz évre tálpfákat. A minisztérium erre igen rövid idő­re és folyó évre irta ki a pályázatot. Ezen a pályázaton az Eisler-cég volt a legdrágább ajánlattevő. És ő kapta meg a tiz évre szóló szerződést. Heltai Ferenc, mint bizottsági előadó, a képviselőházban elmondotta, hogy a koalíciós kormány a dalmát vasút ügyében először op­cjót biztosított egy cégnek a vasút megépí­tésére, lekötvén magát, hogy azt bizonyos időn belül mással nem építtetheti meg. Az­után a kiegyezésben kötelezettséget vállalt Ausztriával szemben, hogy a vasutat bizo­nyos időn belül meg kell épittetnie. Ez a kettős időbeli kötelezettség ugy volt kombinálva, hogy ez a .Szóban forgó cég szá­mára minden konkürrencia kizárásával mo­nopóliumot biztosított a Vasút megépitésére. Az illető cég ezt a monopóliumot .kihasznál­va, az építkezésére körülbelül 215 millió ko­ronának megfelelő ellenértéket követelt és a koalíciós kormánv ezen az alapon meg is kötötte vele a szerződést. A Khuen-Hcaer­váry-kormány alatt a cég elállt a kész meg­állapodástól és a kincstár most majdnem száz millió koronával olcsóbban fogja megkapni ugyanezt a vasutat. A nagy pör — ha megindul — nem es­küdtszék elé kerül, mert Herczeg Ferenc gyűlésen mondotta el a vádat. Szakbiróság vonná tehát feleletre Herczeget, akár csak Désy Zoltánt. Ha a vizsgálóbíró elrendeli a vizsgálatot, akkor elsőnek a terheltet, Her­czeg Ferencet idézi meg, kihallgatja és kihir­deti előtte a vizsgálatot elrendelő végzést, a mely ellen Herczegnek fölfolyamodó joga van a vádtanácshoz. Ha a vádtanács is jóvá­hagyja a végzést, ez esetben a bűnvádi el­járás perrendszerüen lefolytatódik. Nem sikerül a választójogi blokk. — Szabadka Is bizalmat szavazott a Tisza-kormánynak. — (Saját tudósítónktól.) Szeged és Hódme­zővásárhely után ma Szabadka szólalt meg és szavazott bizalmat Tisza István grófnak s kabinetjének. Mindez az aradi választás előtt történik s akkor, amikor az ellenzék fogad­kozik, hogy megkezdi az igazi harcot a kor­mány ellen, — ellenben még a választójogi blokkot se tudják összeforrasztani. Érthető tehát, ha az egész ország már mint ellenzé­ket is, hogyan veszi azt a néhány csoportot, amely bizony mindent müvei, csak nem az ország érdekeiért munkálkodik. Szabadka város ma imponáló eredmény­nyel végzett a bizalmi indítvánnyal. Prugly Sándor főispán, mint elnök kihirdette az ered­ményt, amely szerint 149 szavazat jutott a kormányra, ellene pedig csupán 29. És Sza­badka nemcsak bizalmat szavazott Tisza Ist­vánnak, hanem egyben egy határozati ja­vaslatot fogadott el s abban élesen elitéli a parlamenti botrányokat, főként az obstruk­ciót, mondván, hogy az ellenzék harci mo­dora aláaknázza a parlament mivóját és ál­lami életünknek is árt. A mai napon még egy városban szavaz­tak bizalmat T.isza kabinetjének, Segesvá­rott, Nagyküküllőmegye székhelyén, hol a közgyűlésen szintén imponáló többsége akadt a kormánynak. Az ellenzék pedig kétségbeesetten gon­dol még egy cselekedetre: a választójogi blokk létrehozására. Valahogy megérezte, hogy az ellenzéki egyesülésnek főpontja csak az lehet, ha programjuk is lesz és ha — részben legalább — valami közösségre jut­nak egymással. Károlyi Mihály gróf három irányban in­dított akciót a blokk ügyében. Tárgyalt An­drássy Gyula gróffal és híveivel, azután a munkapártból kilépett képviselőkkel, végül a demokratákkal. Ez a három frakció ugyanis nem tartozik a szövetkezett ellenzék kötelé­kébe. Vázsonyi Vilmos völt az első, aki fölté­telek nélkül tette magáévá a választójogi blokk gondolatát. A program három pont­ból áll: , 1. Az alkotmánysérelmek reparálása. 2. A korrupció kiirtása. 3. A választójogi törvény demokratikus irányú revíziója. A disszidensekkel és az Andrássy-cso­porttál való tárgyalások során már nehéz­ségek mutatkoztak. A program első pontja ellen a disszidenseknek voltak kifogásaik. Azt mondják: saját magukat ítélnék el, ha pálcát törnének a junius negyediki törvény­telenség fölött. Sándor Pál ennél is tovább ment. Kijelentette, hogy a junius 4-hez fű­ződő többségi tényeket szükség esetén meg kellene ismételni. A volt igazságügyminisz­ter, Székely Ferenc, valamivel enyhébb for­mában kezelte a kérdést, de társai hozzá­járulását ő sem garantálta. Végre hosszas kapacitálás után abban állapodtak meg, hogy előkészítő bizottságot küldenek ki, amely megkisérli az ellentétek áthidalását. E bizottság kiküldését Andrássy Gyula gróf eddig tanúsított magatartása, helyeseb­ben: ingadozása is szükségessé teszi. A most vajúdó „uj hatvanehetes pártja" részére ugyanis nem enged abból az álláspontjából,

Next

/
Thumbnails
Contents