Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-27 / 148. szám

194 " DELMAGYARORSZÁO 1913. junius 29. geit dúlták föl politikájuk s őrszemi érvé­nyesülésük céljából. Ennek az ellenkezőjét merte állítani éppen Aradon, a'hol ugyan­azon közönség előtt nyilvánosan egyszer már megbocsátott neki — Kun fi. Rendkívüli közgyűlésen döntenek a vásárcsarnokról. — Befejezték a junius! közgyűlést. — (Saját1tudósítónktól.) A törvényhatósági bizottság ma délután befejezte junius havi rendes közgyűlését. Amilyen viharos volt a tegnapi nap, annyira csöndes volt a mai. A tárgysorozat hátralevő ügyei gyorsan per­dültek keresztül a közgyűlés retortáján. Alig egy-két fölszólalás zavarta csak a referátu­mok monoton menetét. A közgyűlés azért meglehetősen hosszú ideig, majdnem félhétig tartott, aminek az volt az oka, hogy a pro­gramon még negyvenhét többé-kevésbé je­lentéktelen ügy várt elintézésre. Választá­sok is voltk, de korántsem keltettek olyan iz­galmakat, mint tegnap az'alügyészi állás be­töltése. Részletes tudósításunk itt követke­zik: A közgyűlésen Lázár 'György idir. ipolgár­mestiar dlniöikölit. Jegyzőik: Taschler Endre fő­jegyző és Rock Lipót losatáilyjagyző. A tegnapi ülés jegyzőkön yvét észrevétel móltól hiteiletsítettók, majd ajz /űiresedésten le­vő kerületi orvosi állásra iegy)hamguila.g Pártos Bióla dir.-t választották meg. Ezután áiz iskolaszéki irattáros;i állást töltik be. A kandidáló bizottság <eiliső helyein Jó járt Já­nost, másod ilk helyien Gyólay Ferencet jelölte. A (közgyűlés egyihanigiuöag Gyólay Ferencet választotta mag. Az írnoki álilást a Iközgyülós Török Sámdar helyiettesiteflt áamdkikal töltöt­te be. A tanácsi ©lőteirtjesztósdk során Bokor Pál helyettes polgármester Dobay Gyula dr. indítványával feapcao Latban javasolja .a felső ­ipariskola ikönnyélkóniek rernkdealését. Ezután a vásárcsarnok pályatervei ügyé,ben (tette meg Bokor Pál helyettes, polgármester a tanács ismeretes javaslatát. A (tanács iá beérkezett pályaterveik (közül .hatot ajánl megvételre da­rabomként 600 koiromáért. Javasolja továbbá a 'tanács, hogy a közgyűlés a zsűri tagjainak fáradságos mumkájmlkért fejenként 500 (koro­na tiszteletdíjat szavazzon meg. Dobay Gyula dr. azt (kérdezi, hogy m!i ,a .szándéka a tamács­naik a vásárcsarnok végleges tiervémeík ©llk-észi­tése dolgában.. Mórt ha .a tanács uj pályá­zatot Iriván hirdetni, -akikor fölösleges a ineim díjazott pályatervek megvétele. Ha pedig kombinatív uton alkarja .elkészíttetni a vég­leges pályatervet, akikor tegyen mindjárt ja­vaslatot .abban az irányban is, liogy valame­lyik építő cég megbízásával vagy uj pályázat hirdétésével olldjálk-e meg a vásárcsarnok végleges tervének kérdését. Bokor Pál azt válaszolja, hogy erre vo­natkozólag a tanács a julius elején tartandó rendkívüli közgyűlésen fog előterjesztést tenni. Kéri :a közgyűlést, mondja Uri .az aján­lott pályatervek megvásárlását. Dobay Gyula dir.: Akkor vagyok bátor inidit.ványoznii, Ihogy ;a iközgyülós most ne határozzon a pályatervek megvásárlása dol­gában. Bokor Pál ismételt felszólalásában kéri a tanács javaslatának elfogadását. A közgyűlés igy határoz. Bokor Pál bejelenti, hogy Pick Jenőnek a májusi közgyűlés elé terjesztett s a vágó­hidra vonatkozó interpellációja következté­ben a tanács a vágóhíd vezetését egy kézbe kívánja letenni. Miután .ezzel a tervvel a ta­nács eigyíik tagja már régebben foglallkoziiik, részletes javaslatot majd a szeptemberi köz­gyűlésnek fog bemutatni a tanács.. 'Bejelenti még Bokor Pál, hogy a vizszolgáltatási zava­rok megszüntetése érdekében ;a .tanács rend­kívüli intézkedést, tett. Á közgyűlés tudomá­sul veszi .és jó váhagy ja, a. tanács Intézkedését. .A Dáni-utea (lakói gázvilágítás bevezeté­sét kérték az utcájukba. A tanács a mérnök­ség tervei alapján, javasolja a közgyűlésinek, bogy öt gázlámpa felállításához járuljon, hoz­zá. Ezek (közül 3 féléjszaka, kettő pedig egész éjjel világítana. A közgyűlés a tanács javas­latát elfogadja. A Szilkra-utoa. rendezését fölvették az idei kövezés! programba. A rendezéssel egyide­jűleg a tanács engedélyt, kér az utca lógszesiz­világitá&sall való ellátására iis. A közgyűlés az engedélyt megadja. Négy uj tanyai iskola építési költségeire 104.000 koronát irányzott elŐ a tanács. A négy iskola ikiépitését azon- | bam .a legelőnyösebb ajánlattevő tis 108.000 ko­ronáért hajlandó elvállalni. A tanács ezért póthitel megszavazását kárt a közgyűléstől. A pótíhitielt megadják. Gaál Endre dr. kultur­tanácsos a zenepalota ügyében referált. A pa­lota fölépítése tudvalevőleg 625.000 koronába kerüil, de a vároisindk csak 800.000 koronára van fedezete. A hiányzó összeget kölcsönből fedezi majd a város, amelynek a fölvételéire nézve a tanács1 a jövő hónap elején tartandó rendkívüli közgyűlésinek fog javaslatot tenni. A közgyűlés a tanács bejelentését ituldomásiül veszi. Ezután Vigh Ferenc szegedi szobrász­művész kérelmével foglalkozik a közgyűlés-. Gaál Endre dr. jelenti, Ihogy Viglh az Aranlka­utoában ingyenesen vagy minimális árért telket kért a várostól műterem céljaira, A tanács azt javasólja, ho-gy a teCIket, 8800 koro­náért engedj© iát a város óly módon, hogy ez az -összeg lnuSz évem át kamatmentesén egyen­lő évi részletekben fizetendő s .ezzel szemben a tanács Viglhnek a felékre -elsőbbségi jogot kíván biztosítana. Kiss Gyula, nem fogadja él a tanács javaslatát. Elínök .névszerinti szava­zást rendel .el, amélymék eredménye az lett, hogy Kiss Gyula kivételével a jelenlévő vá­rosatyák mind elfogadták a .tanács javasla­tát. Pavkovics Riezsőné megvétel céljából föl­ajánlotta a városnak Bajza-utcai házát, a melyre a Bajza-utoa rendezése miatt van szükség. A tietek egy része ugyanis beleesik az uj zeneiskola telkébe, a másaik részét padiig u'tcany.iitásra használj.ák föl. Pavlkovicsiné 12,000 koronát kért az ingatlanért, amelyből hosszas alkudozás után 3000 koronát -engedett. A tanácsinak -az a javaslata, hogy a házvétell­bez járuljon hozzá a közgyűlés. A közgyűlés névszerinti szavazás utján dönt és elfogadja a tanács javaslatát. A gyengeelniéjü gyermekek oktatására három 'osztályt -akar Szegeden fölállítani a Gyermektanulmányi társaság, amely © célra a Szemtgyörgy-iskola három termének áten­gedését -kéri a várostól. A tanerőket az állam fizetné. A tanács javasolja, hogy -a kórt helyi­ségeiket- engedje át a (közgyűlés. Igy hatá­roznak. László Antal kórházi éMimíiszarszádíiitó a várossal kötött szerződésének rögtöni fölbon­tását kérte. A tanács javasolja -a kérelem (bei­Rémülten -eszmélt rá, hogy hangosan beszél, magában beszél, éjjeli órában beszél. Medail­lonokat faggat. Mi ez? Hiszen ő Istenben sem hisz, a tagadó francia természettudósokat ol­vasta és mégis medaillon képekkel beszélget, pedig hideg láza sincsen talán? Meg fog bo­londulni netán? — De miért nem szeretett soha — kér­dezte most önmagától — Mária Krisztinának megírta egyszer. N-ein szeret, mert férfi va­gyok, 'kemény, kíméletlen. Istentől nem fé­lek és sokat gondolkodom . . . Azt mondta, nem tudok érezni . . . Oh, ha tudta voina . . . és mennyire kellett tudnia . . . Hiszen mást sem tettem, csak éreztem. Megszédül­tem, amikor először láttam őt Firenzében, he­begtem, amikor megkértem, hogy asszo­nyom legyen, a szavam elakadt, amikor elő­ször érkeztem vele S-chönbrunnba és fájdal­mamban a márványoszlopot haraptam, ami­kor először tudtam meg, hogy nem szeret..,. Azután naponta tudtam meg ezt és még most sem tudom, hogy szeret, még most sem sze­ret, pedig már tiz éve halott . . . Csa'k a ha­lált szeretem mondta egykor panaszlóan — és meghalt, huszonkét éves korában halt meg, bizonyára csak azért, hogy „ne lásson többé ... A trónörökös fejjel lebukott a secrétai­re-re és olyan erővel', hogy a parókájáról alá­csiiggő vastagfonatu konty a hátát csapdos­ta. József nem tudta: mi ez, megdöbbent, ijedten nézett hátra. — A parókámtól rettentem meg — mon­dotta most hangosan. — Magamtól félék . . . Meg fogok bolondulni. Kinyújtotta kezét, hogy megrázza az ezüst csengetyüt, amelynek harangos bur­kára kis amorettek voltak vésve. — Behivom a testőrt. Költsék föl Kau­nitzot, szeretnék vele beszélni ... De nem, éjfélkor csak nem hivathatom a kancellárt, még megtudja, hogy félek . . . Talán inkább az orvost . . . Fölállt, bement legbelsőbb szo­bájába. Ott volt Pármai Izabella. A fehér her­cegnő mindenütt, ott volt József legbelsőbb szobájában. A térdeplő fölött Isten anyjának képe helyett az övé lógott. Egyik arcképe az ágy mennyezetére volt szőve, egy olajfest­mény a nagy tükör fölött diszlett, a falakon pedig sok-sok alakban medaillonokon, por­cellánokon, vásznon, szénrajzokon, égetett fára festve kicsiny és életnagyságú alakok­ban mind az ő arcképe. Az álló óra iiveg­burka alatt az óralapjára festve, a pohár üvegre kis kék ibolyakoszoru közé pingálva, a kis tabourette-asztalkán bársonypárnára égetve, — mindenütt Pármai. Izabella. A fe­hér hercegasszony több mint száz képben la­kott — oh, bizonyára halott szivének kedve ellenére — a boldogtalan József szobájában. Még a hármas velencei tükör mindegyik lap­jának mindegyik sarkában is Pármai Izabel­la szomorkodott. özvegy Józsefnek a szívverése elállt, a mikor a szobába lépett és látta, hogy halott boldogtalansága száz helyen is amiatt bán­kódik, mert holta után is vele kell együtt él­nie. Még a halála után is. — Izabella — kiáltotta most József és a térdeplő felé rohant, amely fölött szintén Pármai Izabella sopánkodott bus madárként — Izabella nem szeretsz? A kép nem felelt. — Izabella — ordította most József. — A férjed szól hozzád, özvegy vőlegényed. Könyörgöm, mondd, hogy szeretsz! A kép nem felelt. — Izabella — fudoklott József térdelve — nem szeretsz! Sohasem is szerettél? A kép nem felelt. És hogy József negyedik izben is meg­kérdezte Pármai Izabellát, vájjon szereti-e őt, a szoba félhomályos éjszakai csöndjében a bútorok megremegtek. Az üvegek apró ezüst­harangok halk fájdalmas hangján zengtek, az ablaktáblák az éjféli szél szavával sóhaj­tottak, az óra aranyingája sebesült katona módjára nyögött és a butoro-k fekete fája a halott keleti istennőknek évszázadok óta keb­lükbe zárt fájdalmával nyöszörgött. A kép pedig megmozdult. Pármai (Izabellának a térdeplő fölött levő képe, amikor József ne­gyedik izben is megkérdezte, hogy szereti, a szemével intett, hogy: — nem. Fs ebben a pillanatban mind a száz Pármai Izabella in­tett. Az ágy mennyezetén, a fali képeken, az óra lapján, a tabouretten, a pohárüvegen, a velencei tükrön is és mindenütt. És mind a száz Pármai Izabella egy időben, egyazon mozdulattal intette, hogy: — nem. És József mind a száz intést meglátta, megértette, föl­fogta. A szivéhez kapott és habzó ajakkal újra kérdezte: — Pármai Izabella miért nem szeretsz? De a képek 'közül most nem intett egyet­lenegy sem. Merev, mozdulatlan maradt a legnagyobbiktól kezdve a legkisebbikig mind. Künn a folyosó kőlapján a testőr üteme­sen lépkedett. A visszhangzó zajra József a fejéhez kapott. — De hisz nem felelhetett . . . Nem le­het igaz ... A halottak mem élnek ... És ájultan — meleg holttestként — bu­kott végig a szoba padlóján.

Next

/
Thumbnails
Contents