Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-18 / 140. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 16 fillér. Szeged, 1913. A tizenhat pont. Az első pont az általános választójogról beszél. Sem az egyenlő, sem a titkos nincs benne. I1a a koalíció most hirdetett programja alapján valaha megint kormányra kerül, csinálhat mégint pluralitást. A programban megvannak hozzá a hátsó ajtók. Még csak másfél éve, hogy Justh Gyula minden Kautéla nélküli választójogot hirdetett. Kossuth Ferenc 1912. újév napján jelentette, hogy ez hazaráulás. Andrássy Gyul a pedig 1922. elején mondta a parlamentben, hogy ha még ezt a két álláspontot is össze lehet egyeztetni, akkor már „minden humbug Magyarországon!" Hát most már „minden humbug" és ez a humbug a fúzió erkölcsi alapja! . . A program az ellenzék választójogi megegyezésére hivatkozik. Tudjuk, hogy ez körülbelül 250—300 ezerrel több választót jelent, mint a kész törvény. De azt is tudjuk, honnan kerülne ki ez a többlet. Lakáscenzus alapján gyűjtenék. Tehát nem a városi lakosságból. A szociálista vezérek nagyon rosszul teszik, ha ezért a választójogért és azokért, akik ezt összetákolták, harcba viszik a munkásságot. Mert ez nem' adna egyetlenegy mandátummal se többet a szociálistáknak, mint a kész munkapárti törvény. Ahol úgyis többségben vanak, ott talán pár százalékkal növelné ezt a meglévő többséget. De sehol, ahol i ára 10 fillér. Egyes szám ára li. évfolyam 140. szám. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szerda, junius 18 kisebbségben vannak, nem csinálna belőlük többséget. A program második és harmadik pontja a házszabályokról és az alkotmány megerősítéséről szól. A sorok közt megvallják, hogy ha ők lennének az urak, ők is fentartanák a szigorúbb házszabályokat. Amikor kormányon voltak, tényleg ők csinálták meg a házszabályok revízióját. Egy ülésen tizenkilenc ellenzéki szónoktól vonták meg a szót. Két ellenzéki képviselőt ki is tiltottak. Annyira fontos volt a szigorú házszabály — akkor. Ami pedig az alkotmány megerősítését illeti, tudjuk már, hogyan értelmezte a koalició kormánya az alkotmányt. Ugy, hogy ellentmondás nélkül vállalta programjául, amit a király neki diktált. A negyedik pont a választások jogi védelméről beszél. Erről a mai parlament már két kész törvényt alkotott. Követelik a visszaélő választási elnök beszüntetését, holott erről már kész törvény gondoskodik. A kész törvények pedig csak azért lehetnek kényelmetlenek, mert most már ellátják annak a baját is, aki terrorizmussal, fenyegetéssel, gyalázással vagy bántalmazással igyekszik polgártársát szabad meggyőződésének követésében megzavarni. Az ötödik pontban a sajtószabadságot ajnározzák. ők, akik megkezdték a lapok üldözését, ők, akiknek belügyminisztere kezdte az utcai elárusitás korlátozá-! sát. Akiknek Kereskedelmi minisztere kezdte egyes lapok vasúti árusításának betiltását. És akiknek igazságügyminisztere „éjjel és nappali ügyészeivel" dicsekedett. Náluk jó kézben volt és lesz a szegény sajtószabadság! A hatodik pont a közélet tisztításáról és a korrupció kiirtásáról beszél. Ehez a ponthoz nem füzünk kommentárt, sokszor aki hallgat, többet mond, mint aki beszél. A főrendiház reformjáról szól a hetedik pont. Szép csöndesen, általánosan. Nem mondja meg, hogyan, miként. Hogy aztán, ha valaha rákerülne a sor, lehessen ezt akár — sehogyan is csinálni. Ha velük van a főrendiház, akkor nem kell reform. -Ha ellenük van — le vele! Szegeden még csak nemrég azt szavalta Szmrecsányi, hogy el kell törölni a főrendiházat, vagy legalább is ki kell kergetni onnan a főpapokat. Hát ez hol maradt a programból? Nem azért rekbmáljuk, mintha mi követeinők. De emlékeztetünk rá példa gyanánt. A nyolcadik programpont nagyon hosszú. Beszél külpolitikáról, hadseregről, katonai terhekről ... A külpolitikáról azt mondja, hogy nincs befolyásunk rá. Igaz is, meg nem is. Ami a katonai terheket illeti, ;nem fogja senki elfelejteni, hogy a létszámemelést ők kínálták és vállalták a hires paktumuk második pontjában és hogy Első szerelem. Irta: Herczeg István. Kilencet ütött a mélybongásu, bronz, antik ótá és Krónosz, a nagy titán, tüzes kalapácsával megkongatta az ezüst harangot. A varázshatalmu hangokra szétröppent a nehéz szmirna függöny gyors iibbenéssel, mintha mozgását refleksziók irányítanák és e pillanatban kigyúltak a szalon villanlángjai rózsaszínű fényt árasztva. A széles kalábriai kandalóban fölizzott opálosan a parázs és kis kékes füstkarikák kergetőztek a levegőben szelid datura illatot árasztva. Krónosz kis vártatva ismét báromat ütött a harangra, melynek csilingelő szózatára fölnyílott egy titkos tapétaaajtó és egy fehér hajú, nagy szakállú, szelid öreg ember jött kii rajta. Világos, nyílt tekintetét nyugodtan bocsájtotta szét a szalonban, azután megállt egy ezüst hímzésű, nagy bársony karosszéknél és várt . . . Néhány pillanat múlva megmozdult a cifra mintás szmirna függöny és könnyed léptekkel betért a szobába Déniz is. Az aranynyal átszőtt, bronz hajú Déniz, akinél okosabb és szebb leányt még nem látott földi szem. Akinek csodás fekete szemei az éjsza- ! ki fénynél jobban ragyogtak, akinek karcsú j gyönyörű fehér teste a hóesillogásnál jobban kápráztatott. Az öreg Fehérszakáll hódolatteljes szeretettel üdvözölte a kis Dénizt, leültette a bársony karosszékbe, ő maga meg elterült a lábai alatt lévő jegesmedve bőrön és nézett föl ra, mintegy istenre, tudnivágyó kíváncsi tekintettel. — Halljuk kis mindenttudó, a mai előadást; égek a vágytól, hogy megtudjam a legszebb ajaktól: mi az első szerelem. Déniz e szavakra elkomolyodott, azután monoton hangon szólott, amint ez egy tanítóhoz illik: — Kedves Fehérszakáll! A mi tanrendünk nagv és fontos. Világ-, élet- és emberismeret. A világ elszabadulását, alakulását és fejlődését ismerjük. Átsiklottunk már a tudomány vetítése mellett hosszú évezredeken. Láttuk a zavaros kháoszt, kísérletileg meggyőződtünk a Kant-Laplace-féle elmélet helyességéről. Előttünk keringtek a lagymatag olajgolyók és előttünk váltak le a kis karikák és tovább keringtek és tovább képződtek. A gőzök és gázok lehűltek, a kéreg megkeményedett és itt állt előttünk a glóbusz, a rongyos sárteke: a „világ". A langyos, porhanyó alig állt össze, alig született meg a világ, már megmozdult egy ismeretlen hatalom és megkezdődött az élet. Az ismeretlen hatalom is levetette inkognitóját nem sokára. Előkerült leálcázva, mint ősnemzés. Azután végigfutottunk az élőlények egymásutánján: ösi bélál'latoik, féngek, halak, kétéltűek, csőrös állatok, zacskós állatok, végül majmok és majomember. Mielőtt még az átvitt értelmen tovább tana^ kodnánk, már elmondhatjuk nyugodtan, hogy ismerjük a világot és az életet. Ezután minden ismeretek legnehezebbé je: az emberismeret következett. Mi nem nyugodhattunk csak egyszerűen bele a krisztusi igébe, hogy ecce homo! Mi az emberben a természeti nagyszerű produktumot láttuk és hogy az embert megismerjük, figyelemmel kellett kisérni a múltját, a küzdelmeit. Először is a biológiai teljes fejlettségét, majd a szellemi és faji erőmérkőzéseket. Végre elérkeztünk a mai modern emberhez. Es ahogy minden átalakulás áz előzmények logikiis következménye, épen ugy elkellett jönni a modern kornak is, az őskor, ókor, középkor és újkor után. És az első szerelem hol késik az éji homályba? — kérdezte tréfálkozva a türelmetlen öreg. — Az első szerelem már a modern ember ismervéhez tartozik. A mondernkor mindenben ujat produkált. Uj irodalmat, uj szépségeket, uj kulturát és uj embert. A bestiális anyára rásütötte, hogy hisztérikus; a szamár tanárból szórakozott professzort csinált és a perverz nők ideges álnevet kaptak. Végre ezek után megérkeztünk mai témánkhoz is: a faj fentartási szempontból oly előkelő