Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-18 / 140. szám

t. DÉLMAGYARORSZAO 1913. junius 18. tavaly, amikor itthon obstruáltak a véderőreform ellen. Bécsbe szaladgáltak a kamarilla utján több pénzt és ,több katonát kinálni. Egyebekben pedig — negyvennyolcasok lévén — egy szót sem szólnak az önálló magyar hadseregről, sem a magyar vezényszóról, melyért már egyszer majdnem sikerült nekik forradalmat csinálni. A kilencedik pont az önálló bankról és önálló vámterületről beszél. De nem azt mondja, hogy követeljük pedig ezt 1917. jaunár elsejére. Hanem azt mondja, hogy ragaszkodnak ezekhez, amikor erre az 1867. XII. jogot nyit. Az 1867. XII. jogot nyit ehez minden tiz esztendőben. Ők tehát „ragaszkodni" fognak minden tiz esztendőben. 1817-ben, 27-ben, 37-ben, 47-ben és ugy tovább. Mindig „ragaszkodni" fognak. De ha valamelyik .„7"-ben, ugy mint 1907ben esetleg megint hatalmon találnak lenni, hát megint csak csinálnak egy még roszszabb kiegyezést és megint fölemelnék még magasabbra a kvótát. A tizedik pont szerint nem kell nekik a közigazgatás államosítása. Ellenben a tizenegyedik fontban ujabb borravalókát ígérnek a köztisztviselőknek, állami alkalmazottaknak és mindenkinek, akinek egy kis korteshatalma lehet. A tizenharmadik pontban azt igérik, hogy ezeket az uj terheket a progresszív adórendszerből fogják fedezni, ami megint kis tévedés. Mert ez ellen az adórendszer ellen, bár ők csinálták négy év előtt, ugyancsak ők lázítottak alig egy félév előtt. Most megint ők sürgetik, hogy meg kell csinálni? A két pont közt van a tizenkettedik, melyben a katolikus autonómiát ígérgetik: — a demokrácia szent nevében és a szociáldemokraták segédlete , mellett . . . A tizennegyedik pontban demokratikus birtokpolitikát emlegetnek. Az utolsóelőtti pont agrár és merkantil érdekekről beszél. Egy odaveszett frázis, mely szavazóknak meghivja a földbirtokost is, a kereskedőt is. De hogy milyen méltányosak voltak ők a kereskedelem érdekei iránt, arról fenmaradt egy-két emlék a kormányzatuk idejéből. Végül az utolsó pont a nemzetiségi békéről és a horvát testvériségről beszél. Az előbbit senki jobban nem bolygatta meg, mint ők, akik most is folytonosan azért támadják Tiszát, mert a románokkal való békességet becsületesen keresi. Az utóbbit, a horvát testvériséget pedig készen kapták és .^lerombolták. Elkergették az unionistákat és kiszolgáltatták a társországot az anarchiának. ^^••••••••••••••••••aaabftaiiiiaaüitiifflsaaasa&saakjabiiaa Kész a tanyai vasút költségvetése. — Szesztay műegyetemi tanár leirata. — Két és fél millióba kerül a vasúthálózat. — (Saját tudósítónktól.) A tanyai vasút ügyében ma rendkívüli fontosságú irat érkezett a városhoz, amely egy évi stagnálás után isrnét /az ^aktualitás homlokterébe állítja a tanyai vasút kérdését. Szesztay Károly műegyetemi tanár, a tanyai vasúthálózat tervezője ma leküldte a városnak a vasút részletes költségvetését, amely szerint a tanyai vasút nem másfél millió koronába kerül, mint ahogy a város hitte, hanem kerekszám két és fél millióba. Közli Szesztay, hogy amennyiben a kérdés pénzügyi megoldása előtt akadályok nem állanak, a város már ebben az évben megkezdheti a tanyai vasút kiépítését, illetőleg eziránt a kereskedelmi miniszterrel megindíthatja a vasutengedéIyezési tárgyalásokat. A vasúthálózat részletes tervei már régen készen vannak s amennyiben pótkiegészitésekre volna szükség, a pótbejárás és a póttervek elkészítése helyet elfoglaló nemi ösztönhöz, avagy fellengősen és modern páthosszal: az első szerelemhez. — Ne legyen olyan nagyon szigorú kis Déniz, — szólott közbe a tanulékony Fehérszakáll. — Ha más mindenben is, de ebben az egyben nem értek egyet magával. Elmúlt, hosszú nyomorúságos életem, sok szenvedésen!, átvergődött 'éjszakáim, foánatos egyedüliségem, mind-mind megcáfolják ezt a tételét. Áz igazi, a mindig visszajáró, az egyetlen és legelső szerelem az élet ajándéka. Küzdünk, zokogunk és lelkendezünk érte halálig. Déniz nevetve hajolt le az utolsó romantikus lovaghoz és. csittitóan, kedveskedően simogatta meg az elérzékenyült öreg fehér, selymes szakállát, hosszú ősz haját. Azután az egyszerű meggyőződés hangján mondotta: — Az első szerelem, mindig a legutolsó; illetve meg vagyunk győződve mindig, hogy a legutolsó szerelmünk, az igazi, az első . . Nyolc éves voltam, midőn először érezni kezdtem, hogy a férfi és a nő között különbség van. Hogy a nő másképen szereti a férfit, mint egy másik nőt. Szóval nyolc éves voltam, amikor már megsejtettem, hogy az emberi szívben egy titkos nagy érzés, egy örökös vágy lappang: a szerelem, ö tizenkét éves volt, második gimnazista és nagyon szeretett engem. Azt mondta, hogy feleségül vesz érettségi után. De elhagyott és elfelejtett. Pedig én vártam és szerettem. Azután jött egy más valaki. Komolyabb és nagyobb szerető, akit már én is öntudatosan szerettem. Ez az igazi, gondoltam, az első és a legutolsó. Pedig ise nem volt legutolsó, se nem volt legelső, inert csakhamar elhagytam és kikacagtam . . . Jött még egy, gyors periódusban. Tizenöt éves voltam ekkor és neki adtam magam a törvényes: érettség szent szabadságával. Festő volt, tehetséges és minden portréja engem mintázott a mámor és ,az öröm nagy pillanataiban. És az ő .ajkán is fölcsendült a dal, a jól ismert céda, szentségtörés, ő is az első szerelemről regélt. Én is, ő is.. Aztán elhagytam ezt is, mert akadt egy gazdag, kincses ember, aki már nem emlegette az első szerelmet, de ígérte, hogy feleségül vesz. A festő ez időtájt, fájdalmában és kétségbeesésében elfelejtett festeni. Tüzes véremből táplált fantáziája megszűnt működni és sokat emiitett zsenialitása csak tájképeket, majd csöndéletet tudott produkálni. Az uj emberemnek, a gazdagnak pedig én kezdtem az első szerelemről csevegni. És ő el is hitte, hogy ő a legelső, de ennek dacára megcsalt egy színésznővel, meg egy idősebb ..leánnyal", aki az aggszüzességét hangoztatta, miközben mellékfoglalkozáskép állandó szeretője volt udvarlómnak. Fiatalságom dacára még folytathatnám a történelmi viszszapillantást jó Fehérszakáll, de nem akarom türelmét oly sokáig igénybe venni. Különben most már a tanulság következik, hogy tulajdonképen mi is manapság az első szerelem: Sok csillogó hazugság, saját lelkiismeretünk megnyugtatása, állatiságunk bus, szégyenletes rejtegetése és számtalan önvád, bolonditás, hóbortos ige. Egy néhány könynyel, halk, befelé való sírással eltemetett emlék, amely időnként fölébred újra, hogy még mélyebb, még kietlenebb örök nyughelyet ásson magának. (Folytatluk.) nem gördit különösebb akadályokat a vasutiigy megoldása elé. Az egymilliós költség többletet egyrészt az idézte elő, hogy a vasút építéséhez szükséges anyagok tetemesen megdrágultak, másrészt pedig a tervező Szesztay szerint a hálózatot még nyolc kilométerrel kellett kibővíteni, eltérőleg az eredeti tervektől. Az anyagdrágulás oka tulajdonképen nem az üzleti konjunktúrákban kerlesendő, hanem főként abban, hogy a kereskedelmi miniszter a vasutterveken tett változtatásai alkalmával erősebb és drágább vasút anyagok beszerzését parancsolta rá a városra, mint amilyeneket maga a tervező tartott szükségesnek. Szesztay Károly kisérő irását, amelyet a költségvetéshez mellékelt s amelyben a kereskedelmi miniszternek az ő eredeti tervein eszközölt módosításait is ismerteti, itt adjuk : A költségvetés szerint a Szeged-Kunhalom várostanyai s a Kiskunhalom pusztamérgesi vonalak építési s üzletberendezési tőkéje 2.469,000 koronát tesz ki. A város tanácsához 1910. január 21-én beterjesztett jelentésemben a Szegedtől egyfelől a várostanyáig, másfelől a Pálfy-tanyáig vezetendő vasutvonalak költségeit 1.610,000 koronában irányoztam elő. A két végösszeg között mutatkozó különbség a következő körülményekben találja magyarázatát: Az 1910. évben tanulmány tárgyává tett vasutvonalakat egyfelől a várostanyáig, más felől a Pálfy-tanyáig tervezte a város, mig a mellékelt költségvetésben e vonalaknál 8 kilométerrel hosszabb hálózat szerepel, melynek egyik vonala a várostanyáig, másik ága pedig Pusztamérges községig vezet. A kisajátítás tételénél a mellékelt költségvetésben a Szeged város tulajdonát képező területek értékét is föltüntettem, mert bár a területek díjtalanul bocsáttatnak a vasút rendelkezésére, e területek értékének a kereskedelmi miniszter urnái javaslatba hozandó épitési és üzemberendezési tőkében szerepelnie kell. miután e területek a vasút kiépítése után a vasút tartozékát fogják képezni. E területek értéke az 1910-ben előirányzott épitési tőkében nem szerepelt. Az időközben hozott miniszteri rendelet a vasút alépítményénél és felépítményénél az általam javasoltaknál erősebb méretek alkalmazását írja elő s igy e körülmények következtében is megnagyobbodik az épitési költség. A hivatkozott rendelet ugvanis folyóméterenként 12 kg. rendszerű sinek helyett 13.75 kg. sulyu síneket; 1.30 méter hosszúságú talpfák helyett 1.50 méter hosszuságuakat; 2.50 méter szélességű alépítmény helyett 2.85 méter szélességűt kiván. Ezeken kivül Ja költségek , növekedése 1910. óta emelkedett ár- és munkabérviszonyokban, továbbá abban találja magyarázatát, hogy az ezidőszerint már teljes részletességgel kidolgozott, az időközben megtartott közigazgatási bejárásnál megnyilatkozott igényeknek megfelelően módosított s a kereskedelmi miniszter által jóváhagyott tervek szolgáltatták a költségvetés alapját, mig az 1910-ben készített tanulmánynál több részletkérdésnél nem szolgálhattam pozitivurnokkal. Az épitési tőke a kereskedelmi miniszter urnái kérelmezendő vasutengedélyezésí tárgyaláson fog megá'llapittatni s ugyanez a tárgvalás nyújt Szeged városnak alkalmat arra, hogy a külön állami segély a postakincstár hozzájárulása s egyéb, a vasútépítési és üzletberendezési tőkéjének s a vasúi üzletének javára szolgáló kedvezményekre vonatkozó kérelmeit előterjeszthesse. Az épitési költség a költségvetés adatai szerint pontosan 2,469.000 koronát tesz ki. Ebben benne van a kisajátítandó területek értéke is. A vasút két fővonalból fog állani. Az egyik a Szeged-erdőiskolai vonal, amely 37-018 kilométer hosszúságú lesz, a másik a hunhalom—mérgesi fővonal, amely 32-664 ki-