Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-13 / 136. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhiratal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, I9S3. Program van, csak béke nincs. Tisza István gróf nemcsak a munkapártban, hanem a képviselőházban is elmondotta programbeszédét. Ebből mindenki láthatja, hogy az uj kormány óhajtja a békét és alkalmas pillanatban, ha ezt eredménnyel teheti, mindent megpróbál, hogy mindkét tábor emelt fővel vehesse ki részét a parlamenti kötelességekből. Azonban üres békeformulákkal most nem kísérletez s minden provokációt kerülve, de nem is félve a provokáltatástól, megindul az alkotó munkásság utjain, hogy keresztül törjön minden akadályt, akár vállvetett munka, akár vállvetett harc lesz az, mit a helyzet tőle követel. Tisza István az ellenzéki politikában a botrányok ismeretes rendszerét a desperació fegyverének tekinti, amelyre a múltban is nem egyszer sok került, ahányszor az ellenzék az elvi küzdelem területén kudarcokat vallott, mig a munkapárt sikerekkel vivta végig az utolsó harmadfél év nehéz csatáit. A küzdelemnek azonban ma még csak a feleutján tart e párt s ott megállnia nem szabad, ez harakiri volna. A nemzettől nyert mandátum teljesen beváltandó most, hogy az alkotó munkához szabaddá lett a tér s az állami, társadalmi szervezetünk korszerű kiépítésének korszakos föladatai várnak ránk. A jóbarátok. Irta: J. H. Rosny. Mikor Guichard öt óra tájban odahagyta a hivatalát, igy szólt kollégájához, akivel már tizenöt év óta dolgozott együtt ugyanabban a szobában: — Nem innánk egyet? Légy a vendékem. — Nagyon szívesen. Egy-két perccel később a két jóbarát már ott ült a Saintgermain bulvárd egy kávéháza előtt, ahol a minisztériumból jövet olykor-olykor abszintezni szoktak. — Hogy tetszik a barátnőm? — A barátnőd? . . . Melyik? — Hiszen tudod . . . az, aki megvárt tegnap a minisztérium kapujánál. — Ugyan, az a barátnőd? Ezt igazán nem hittem volna. — És miért? — Mert . . . mert . . . inos hát azért, mert bámulom a vakmerőségedet, hogy elhozod a hivatalba. Nem vagy óvatos. Főnökünk, az igazgató, észreveheti s ez nagyon árthatna a pályádnak . . . — Mi közük nekik ehhez? Ha valami excentrikus, jfejtünö teremtés volna, még érteném. De hát nagyon szerény és senki sem veszi észre . . . — De ha mégis észrevennék, akkor azt mondanák, hogy rendetlen életet folytatsz. — Ugyan hagyd! Ugy látszik, te még a II. évfolyam 136. szám. E nemzeti munkát vajha vállvetett erővel végezhetnök, az ellenzéki közreműködésével. De nem a parlamenti többség föladata, hogy a kisebbséget az ország iránt tartozó kötelességeire rászorítsa, vagy közreműködését megvásárolja s ebben az ellenzéki föltételeknek magát alávesse. Az ellenzék pedig még mindig nem akar békülni. Sőt hangoztatják itt-ott, hogy még csak ezután akarnak harcolni. Az ellenzéki harcnak főfeltétele az lehetne, ha sikerül a fúzió. Ellenben — meghiúsult a fúzió. Miután hónapokon keresztül hiába erőszakolták, végre is végképen meghiusult a függetlenségi pártok fúziója. Justh Gyula, de különösen alvezérei. Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf, az utolsó pillanatban olyan követelésekkel léptek föl, amelyek Kossuth Ferencet .és Apponyi Albert grófot. Andrássy Gyula gróf karjaiba kergették. Az egységes pártalakuiás volt úgyis az eredeti terv. Ezt szorította háttérbe a palotaforradalom s ennek nyomán a fúziós tárgyalás, amelybe inkább csak álszeméremből, de azzal az alig palástolt óhajtással mentek bele, hogy — bár hajthatatlan maradna Justh Gyula. Alig hogy teljesedett ez a vágyuk, megjelent a szintéren Andrássy Gyula gróf. Tegnap is hosszú tárgyalás volt Kossuth Ferenccel és ApPéntek, junius 13. ponyi Albert gróffal. A tanácskozással öszszefüggésben a Magyarország a következő információt közli: Mint értesülünk, komoly stádiumba jutott a 67-es ellenzéki pártok tömörülésének kérdése. Apponyi és Kossuth is teljes erővel támogatják azt az akciót, hogy egy egységes kormányképes párt jöjjön létre, amely azután a jövő kialakulásnak gerincét képezné. Számitanak Wekerle, Návay, Székely és a disszidensek támogatására. Remény van arra is, hogy a munkapártnak elfogulatlan és komolyabb elemeit is sikerül az akciónak megnyerni. így azután1 egy hatalmas és egységes párt fog készen állani a kormány átvételére. A függetlenségi párt Justh Gyula elnöklete alatt bizonyára a legteljesebb odaadással fogja támogatni azt az uj alakulást, amely a mai korrupt kormányzati rendszer megdöntésére és a demokratikus választói jog megalkotására kiván vállalkozni. Justh Gyula csak délután érkezett meg Budapestre, vele is haladéktalanul tanácskozásokat folytatnak, hogy az uj alakulás felől őt behatóan tájékoztassák. A függetlenségi párt nagynevű vezérének ép ugy, mint a párt alelnökeinek, Batthyány Tivadar grófnak, Holló Lajosnak és Földes Bélának az az álláspontja, hogy a párt külön pártállását föntartja, de a legteljesebb szövetségi támogatást ajánlja föl a közös nagy célok elérése érdekében az alakulandó egységes pártnak. Ebből a humoros kiszólások ellenére mult században élsz. Ma már nem gondolkoznak kicsinyesen az ejnberek. Az ilyen gondolkozás még abból a korból való, amikor kihágás volt, ha valaki a kávéházba járt. Ma már mindenki mehet kávéházba és mindenkinek lehet barátnője . . . — Bocsánat . . . nekem nincs. — Az egész más. Ha nincs, hát azért nincs, mert inem akarod, hogy legyen, vagy nem tudsz magadnak találni . . . — Persze, azt hiszed, hogy csak te értesz az ilyesmihez! Pedig az embernek csak a kezét kell kinyújtania. Érdem is az, ha az embernek barátnéja van! Csak utána kellene nézinem és . . . Ezzel Lamiche büszkén kiegyenesedett és megvető pillantást vetett 'Guichardra, a mint alakját az övével összemérte. — Egyébként a te dolgod, hogyan vélekedel minderről. Szerencsére főnökeink nincsenek a te korlátolt véleményeden. Kevéssel azután, hogy tegnap elváitam tőled, a levelező-osztály főnökével találkoztam. Delphi.net karonfogva vezettem s mégis mélyen megemelte előttünk a kalapját. Pedig nagyon jól tudja, hogy nem vagyok házas. — Lehet. Annyit azonban mondhatok neked, hogy ha a fizetésemelés előtt találkozott volna veletek, akkor ugyancsak megégetted volna az ujjadat . . . — De hát miért? Elhanyagoltam talán a munkámat? Vagy vetheti-e valaki a szememre, hogy későn járok a hivatalba, vagy hogy akár csak egyszer jis megzavartam volna a rendet? — Szó sincs róla, most még van akaratod, de ennek a viszonynak előbb-utóbb meg lesz rád a hatása és akkor másként lesz . . . — Micsoda természeted is van te neked, hogy mindent ilyen sötét színben látsz! Örökké el vagy keseredve mindenki és minden ellen és inem veszed észre, hogy valóságos gyönyörrel ócsárlod másoknak az életmódját... — Én nem látok feketén, én nagyon jól látok és mivel tizenöt év óta ismerjük egymást, jussom is van ahhoz, hogy javadra véleményemet elmondjam. Ha másról voina szó, törődue mindezzel az ördög, én bizony csak jóbarátságból beszélek. Különben is te hoztad .szóba a dolgot. Azt mondod, hogy a természetem kellemetlen. Hát tévedsz, én csak őszintén elmondom a legbensőbb meggyőződésemet és ismétlem, hogy komoly embernek nem szabad szeretőt tartania, hogyha hivatását és jövőjét nem akarja kockára vetni .. . Mert mézd csak! Ilyen élet mellett egy fillért sem takarítasz meg ... De hát ha valami baleset ér, mit csinálsz akkor? Akkor hoppon maradsz s azok az asszonyok, akikkel a pénzedet elpocsékolod, aligha sietnek a segítségedre, ugy-e? Nekem ellenben van rangom, vannak hárompercentes értékpapírjaim és gondtalanul nézek öreg napjaim elé. Hidd meg, az asszonyokat ugy kell venni, mint egy pohár sört, ha az ember meg-