Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-13 / 136. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhiratal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, I9S3. Program van, ­csak béke nincs. Tisza István gróf nemcsak a munka­pártban, hanem a képviselőházban is el­mondotta programbeszédét. Ebből min­denki láthatja, hogy az uj kormány óhajtja a békét és alkalmas pillanatban, ha ezt eredménnyel teheti, mindent megpróbál, hogy mindkét tábor emelt fővel vehesse ki részét a parlamenti kötelességekből. Azon­ban üres békeformulákkal most nem kísér­letez s minden provokációt kerülve, de nem is félve a provokáltatástól, megindul az alkotó munkásság utjain, hogy keresztül törjön minden akadályt, akár vállvetett munka, akár vállvetett harc lesz az, mit a helyzet tőle követel. Tisza István az ellenzéki politikában a botrányok ismeretes rendszerét a des­peració fegyverének tekinti, amelyre a múltban is nem egyszer sok került, ahány­szor az ellenzék az elvi küzdelem területén kudarcokat vallott, mig a munkapárt sike­rekkel vivta végig az utolsó harmadfél év nehéz csatáit. A küzdelemnek azonban ma még csak a feleutján tart e párt s ott megállnia nem szabad, ez harakiri volna. A nemzettől nyert mandátum teljesen be­váltandó most, hogy az alkotó munkához szabaddá lett a tér s az állami, társadal­mi szervezetünk korszerű kiépítésének kor­szakos föladatai várnak ránk. A jóbarátok. Irta: J. H. Rosny. Mikor Guichard öt óra tájban odahagyta a hivatalát, igy szólt kollégájához, akivel már tizenöt év óta dolgozott együtt ugyanab­ban a szobában: — Nem innánk egyet? Légy a vendé­kem. — Nagyon szívesen. Egy-két perccel később a két jóbarát már ott ült a Saintgermain bulvárd egy ká­véháza előtt, ahol a minisztériumból jövet olykor-olykor abszintezni szoktak. — Hogy tetszik a barátnőm? — A barátnőd? . . . Melyik? — Hiszen tudod . . . az, aki megvárt tegnap a minisztérium kapujánál. — Ugyan, az a barátnőd? Ezt igazán nem hittem volna. — És miért? — Mert . . . mert . . . inos hát azért, mert bámulom a vakmerőségedet, hogy el­hozod a hivatalba. Nem vagy óvatos. Főnö­künk, az igazgató, észreveheti s ez nagyon árthatna a pályádnak . . . — Mi közük nekik ehhez? Ha valami excentrikus, jfejtünö teremtés volna, még érteném. De hát nagyon szerény és senki sem veszi észre . . . — De ha mégis észrevennék, akkor azt mondanák, hogy rendetlen életet folytatsz. — Ugyan hagyd! Ugy látszik, te még a II. évfolyam 136. szám. E nemzeti munkát vajha vállvetett erővel végezhetnök, az ellenzéki közre­működésével. De nem a parlamenti több­ség föladata, hogy a kisebbséget az or­szág iránt tartozó kötelességeire rászo­rítsa, vagy közreműködését megvásárol­ja s ebben az ellenzéki föltételeknek magát alávesse. Az ellenzék pedig még mindig nem akar békülni. Sőt hangoztatják itt-ott, hogy még csak ezután akarnak harcolni. Az ellenzéki harcnak főfeltétele az le­hetne, ha sikerül a fúzió. Ellenben — meg­hiúsult a fúzió. Miután hónapokon keresz­tül hiába erőszakolták, végre is végképen meghiusult a függetlenségi pártok fúziója. Justh Gyula, de különösen alvezérei. Hol­ló Lajos és Batthyány Tivadar gróf, az utolsó pillanatban olyan követelésekkel léptek föl, amelyek Kossuth Ferencet .és Apponyi Albert grófot. Andrássy Gyula gróf karjaiba kergették. Az egységes pártalakuiás volt úgyis az eredeti terv. Ezt szorította háttérbe a palotaforradalom s ennek nyomán a fúziós tárgyalás, amelybe inkább csak álszemé­remből, de azzal az alig palástolt óhajtás­sal mentek bele, hogy — bár hajthatatlan maradna Justh Gyula. Alig hogy teljese­dett ez a vágyuk, megjelent a szintéren Andrássy Gyula gróf. Tegnap is hosszú tárgyalás volt Kossuth Ferenccel és Ap­Péntek, junius 13. ponyi Albert gróffal. A tanácskozással ösz­szefüggésben a Magyarország a következő információt közli: Mint értesülünk, komoly stádiumba ju­tott a 67-es ellenzéki pártok tömörülésének kérdése. Apponyi és Kossuth is teljes erővel támogatják azt az akciót, hogy egy egysé­ges kormányképes párt jöjjön létre, amely azután a jövő kialakulásnak gerincét képez­né. Számitanak Wekerle, Návay, Székely és a disszidensek támogatására. Remény van arra is, hogy a munkapártnak elfogulatlan és komolyabb elemeit is sikerül az akciónak megnyerni. így azután1 egy hatalmas és egy­séges párt fog készen állani a kormány át­vételére. A függetlenségi párt Justh Gyula el­nöklete alatt bizonyára a legteljesebb oda­adással fogja támogatni azt az uj alakulást, amely a mai korrupt kormányzati rendszer megdöntésére és a demokratikus választói jog megalkotására kiván vállalkozni. Justh Gyu­la csak délután érkezett meg Budapestre, vele is haladéktalanul tanácskozásokat foly­tatnak, hogy az uj alakulás felől őt behatóan tájékoztassák. A függetlenségi párt nagyne­vű vezérének ép ugy, mint a párt alelnökei­nek, Batthyány Tivadar grófnak, Holló La­josnak és Földes Bélának az az álláspontja, hogy a párt külön pártállását föntartja, de a legteljesebb szövetségi támogatást ajánlja föl a közös nagy célok elérése érdekében az ala­kulandó egységes pártnak. Ebből a humoros kiszólások ellenére mult században élsz. Ma már nem gondolkoz­nak kicsinyesen az ejnberek. Az ilyen gon­dolkozás még abból a korból való, amikor ki­hágás volt, ha valaki a kávéházba járt. Ma már mindenki mehet kávéházba és minden­kinek lehet barátnője . . . — Bocsánat . . . nekem nincs. — Az egész más. Ha nincs, hát azért nincs, mert inem akarod, hogy legyen, vagy nem tudsz magadnak találni . . . — Persze, azt hiszed, hogy csak te ér­tesz az ilyesmihez! Pedig az embernek csak a kezét kell kinyújtania. Érdem is az, ha az embernek barátnéja van! Csak utána kellene nézinem és . . . Ezzel Lamiche büszkén kiegyenesedett és megvető pillantást vetett 'Guichardra, a mint alakját az övével összemérte. — Egyébként a te dolgod, hogyan vé­lekedel minderről. Szerencsére főnökeink nincsenek a te korlátolt véleményeden. Ke­véssel azután, hogy tegnap elváitam tőled, a levelező-osztály főnökével találkoztam. Delphi.net karonfogva vezettem s mégis mé­lyen megemelte előttünk a kalapját. Pedig nagyon jól tudja, hogy nem vagyok házas. — Lehet. Annyit azonban mondhatok neked, hogy ha a fizetésemelés előtt talál­kozott volna veletek, akkor ugyancsak meg­égetted volna az ujjadat . . . — De hát miért? Elhanyagoltam talán a munkámat? Vagy vetheti-e valaki a sze­memre, hogy későn járok a hivatalba, vagy hogy akár csak egyszer jis megzavartam volna a rendet? — Szó sincs róla, most még van aka­ratod, de ennek a viszonynak előbb-utóbb meg lesz rád a hatása és akkor másként lesz . . . — Micsoda természeted is van te neked, hogy mindent ilyen sötét színben látsz! Örök­ké el vagy keseredve mindenki és minden el­len és inem veszed észre, hogy valóságos gyö­nyörrel ócsárlod másoknak az életmódját... — Én nem látok feketén, én nagyon jól látok és mivel tizenöt év óta ismerjük egy­mást, jussom is van ahhoz, hogy javadra vé­leményemet elmondjam. Ha másról voina szó, törődue mindezzel az ördög, én bizony csak jóbarátságból beszélek. Különben is te hoztad .szóba a dolgot. Azt mondod, hogy a természetem kellemetlen. Hát tévedsz, én csak őszintén elmondom a legbensőbb meg­győződésemet és ismétlem, hogy komoly em­bernek nem szabad szeretőt tartania, hogyha hivatását és jövőjét nem akarja kockára vet­ni .. . Mert mézd csak! Ilyen élet mellett egy fillért sem takarítasz meg ... De hát ha valami baleset ér, mit csinálsz akkor? Akkor hoppon maradsz s azok az asszonyok, akikkel a pénzedet elpocsékolod, aligha siet­nek a segítségedre, ugy-e? Nekem ellenben van rangom, vannak hárompercentes érték­papírjaim és gondtalanul nézek öreg napjaim elé. Hidd meg, az asszonyokat ugy kell ven­ni, mint egy pohár sört, ha az ember meg-

Next

/
Thumbnails
Contents