Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-08 / 106. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. ntájus 16. SZÍNHÁZ, művészet. Színházi műsor: CSÜTÖRTÖK: Lakájok, vígjáték. (Bemutató.) Páros V*PÉNTEK: Lakájok, vígjáték. Páratlan 2/3. SZOMBAT: Lakájok, vígjáték. Páros s/3. VASÁRNAP d. u.: Faun, vígjáték. VASÁRNAP este: Aranyeső, operett. HÉTFŐ ,d. u.: Trilby, szinmü. HÉTFŐ este: Aranyeső, operett. Meduza — Ifj. Wlassics Gyula bárom felvonásos • színmüve. Bemutatták a szegedi sízinházban máj/us 7-én. — Fiatal magyar színműírók, ha tollat fognak a kezükbe, csaknem egyazon: utón futnak végig a nagy megoldásig, mely legföljebb a színpadi szerzés tragédiájának titkát oldja meg, de soha sem magáét a darabét. Kitárják mind a két karjukat és lehetőség szerint beleölelik a világnak minél nagyobb perspektíváját, fiatalkori ködös érzéseket, elröppenő álmokat és saját délibábos filozófiájukat. Az egész életet akarják adni annak valamely értékes részlete, vagy színes és boldog emléke helyett. Ez az akaratlan és jóhiszemű megtévedés az okozója, hogy fiatal magyar színműírók tiszta poézis helyett, melynek disztinkciókon nyugvó Ízlésbeli elfinomodásaihoz fölérni nem tudnak, tapogatózó bölcsészeti értekezéseket visznek színpadra s az egészet őszinte s zent imént áli zmu s u k fehér fátyolával vonják be. Ifjabb Wlassics Gyula színmüve sem kivétel. Teljes megértéssel és a megértésben benne rejlő szimpátiával hallgattuk végig ezt a darabot, mely a fiatalos nagyotakarás öszszes változatainak pazarló stílusban megirt poutpourrija. De ugyanebből folynak számozatlanul és szervesen egymásba kapcsolódó hibái is, melyek közül csak futólag emiitünk föl néhányat. Első és legnagyobb fogyatkozása az, hogy nincsenek benne az érdeklődést lekötő és mély vágású jellemek; azután: drámai magja csekély, szerkezete szétfolyó, jelenetezése kezdetleges. Csupán a nyelve szép, ez a színvonalra törő, választékos és sok helyütt igen kifejező nyelv, melynek tagadhatatlan értékei tiszteletet parancsolnak a szerző komolysága és becsületessége iránt. A darab hőse Korompai Gábor, író és passzív nőbarát, kinek közelebbi jellemzésére a tengerfenéken lakó meduza hasonlatát mondja el az iró. A meduza csak a maga eredeti világában él meg, idegen vizekben senyved és elpusztul, mint a napsugár elől elrejtett virág. A meduza fiziológiáját a darabban uuos-untalan, de ez a hasonlat sem nem találó, sem nem költői, még csak nem is szimbolikus. Korompai egyszerűen egy élhetetlen, dib-dáb ember, aki még a meduza vizében sem tud szert tenni az élet karakteres élni tudásának ismeretére. Hangulatok rabja, saját súlytalan lényének szánalomra sem méltó áldozata. Magához ragad egy törékeny, nemes és valóban jó színekkel megrajzolt asszonyi lelket, de nincs benne energia és jellem, hogy boldogságát marokra szorítsa. Egy régi álom a kisértője és megejtője, a melyhez poétarajongás fűzi. Eldobja hát szerelmesét az álomért, mely buja érettséggel jött feléje, de nem sokáig tudja megbecsülni azt sem: fantáziája most már a szerencsétlen, eldobott kis asszonykát öleli, ki fájdalmában csöndesen és ízléssel bár, de minden drámaiság nélkül a színfalak mögött — hozzá még falvonásközben — kioltotta életét. Ezt a szinmüirói verve nélkül megkomponált mesét szer'kezetbeli súlyos hibák, szétfolyó jelenetek és bőséges szóáradat kisérik. Az első fölvonás novellisztikus hangulatrajznál egyebet nem ad; a második és harmadik csaknem különálló mozaikrészletek. Épen ezért a darab egységes, mély hatást előidézni nem tud; összbenyomása valami langyos, elálmositó, de illatos fürdő által szerzett jótékony zsibbadtsághoz hasonlatos. Mindent összefoglalva: ifj. Wlassics Gyula drámai terméke jóhiszemű és gondosan megirt kísérletnél nem több. Értéke: disztingvált, okos, színes nyelvezete, az öngyilkossá lett Klára asszony rokonszenves, magában kész alakja és a harmadik fölvonásban egy jelenet, melyben Hedvig (Márkus Emma) megtudja a kiábrándító és keserű valót, hogy a költő szive irányában is kihűlt már. Ez kvalitásos, finom jelenet, mely a szerző színpadi hozzáértését és komoly irói hivatottságát jelzi. Mindenesetre olyan értékek, melyéknek — habár nem eléggé sikerült formában ,megtörtént — dokumentálása nekünk rokonszenves és amelyek még ezután beváltandó föltevésekre méltán jogosítanak. A bemutató előadás sorsát Márkus Emma asszony művészetének jelenléte döntötte el. Ez a művészet, mely önmagából meriti értékeit, képes lenne talán szavak nélkül is a szépség legteljesebb illúzióját kelteni, A művésznő nem akadt meg szerepével, mely .mindenki másnap alakját talán a meg nem értés ködébe burkolta volna, öt megértettük, mert szive és intelligenciája a szavaktól függetlenül, gazdag folyamban áradt felénk. A Márkus Emma zengő, meleg, szivárványos dikciója! Be kár, hogy ezt megörökiteni nem lehet másban, mint az emlékezet homokjában! Nagy stilusu, könnyed és nemesen kiformált gesztusai, pompás színű ruhái, szemének izzó gyémántja és mind az a varázs, ami ezekkel a jelenségekkel együtt jár, — a legigazabb művészet harmóniájában olvad föl. A többi szereplő közül Harmath Zsenit kell elsősorban említeni, mint akinek helyesen átgondolt ábrázolása minden igényt ki tudott elégíteni. Stílusos, könnyed, miegkapóan egyszerű és őszinte volt; hangjában a fájdalmas rezgés belső intelligenciát és megértést árult el. Korompait, a meduza-hasonlat passziv hősét, Virányi Sándor játszotta. A darabban van egy öreg szerkesztő, kinek ábrázolója nemes és kerekded, művészettel ékes formát .mutatott. Gyöngyössy Teréz könnyed franciás bájával tűnt fel. Az előadásban még László Tivadar, Szűcs Irén és Kállay Margit vették részt sikerrel s közülök az első helyénvaló temperamentummal. A szinház nézőtere nagyon szépen megtelt, ami ünnepi szint (kölcsönzött az este hangulatának. Kár, hogy az előadásból gyakran hiányzott az élet eleven frissesége, lüktető forrása, ami-a darab sorsán is nagyot lendített volna. Mindez a játékot összehangoló rendező láthatatlan munkájának eredménye lenne, de ily rendezőt a szegedi szinház — érthetetlen okból — nem tart szükségesnek alkalmazni. Domokos László. * A vidéki színházak szervezkedése. A vidéki sainiigaagiatók ifegttöbibje saongasan dolgozik már az uj sziniévad 'előkészítéséin. Serényen folynak az előkészületek a sízerződtetósékra Az elsőrendű szainész>eke!t és színésznőket jó előre lekötik maguknak .az egyes szín igazgat ók, ugy, hogy ezékinek .a szerződtetése nem most folyik. Ilyenkor .a segédszemélyzet és a kórus lmzerződtetése ad gondot az igazgatóknak. Daoára .a szinésztulpirodukciónak és a sok sízerződéstelen színésznek 'és szimésiznőnek, általános a panasz, hogy a segédszemélyzet szerződtetése igen nagy akadályokba ütközik. Alkalmas kaimemélyzietet egyáltalában, nem lehet kapni és a színigazgatók abban bíznak, hogy az idei felvételi vizsgákon jelentkezik majd olyan .anyag, a .melyből megfelelő karszemélyzet válik. Az Országos Szinészegyesület szerződtétési .osztálya (felhívja a szerződióst kereső szinészeket és színésznőket, hogy jelentkezéseiket mielőb küldjék be, mert a későn jelentkezők nem számíthatnak szerződésre. Legjobb színházi cukorkák Linden1eld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Eltűnt Szabadkáról egy hitoktató. — Százezer korona adósság. — (Saját tudósítónktól.) Kínos szenzáció tartja izgalomban napok óta Szabadka társadalmát. Hiibner Gyula dr. ügyvezető hitoktató, szabadkai róm. katolikus hitoktató-tanitók főnöke, rendezetlen ügyek hátrahagyásával megszökött. Hiibner Gyula dr. 1905. szeptember elsején ment Szabadkára Zomborból, ahol saját háza volt. Az egészen fiatal papot azzal az előzékenységgel és bizalommal fogadták Szabadkán, amely kijár egy dúsgazdag és lekötelező urnák, akinek megvan minden eszköze, hogy káprázatos karriért csináljon. Évekig Hübner dr., kit előbb a tanítóképző növendékeinek oktatásával biztak meg, majd pedig kineveztek az összes szabadkai hitoktatók főnökévé, semmi okot sem adott arra, hogy megváltoztassák róla az első kedvező véleményt. Később azonban — körülbelül három évvel ezelőtt —egészen furcsán kezdett viselkedni és olyan, kétes pénzügyi műveletekbe keveredett, hogy az mindenkinek föltűnt. Ujabban a hitoktató-főnök réme lett az ismerőseinek, barátainak és különösen paptársainak. Akivel találkozott, akit összehozott vele a balszerencse, készpénzt kért tőle kölcsön, váltót Íratott alá vele és nem volt idö, nem volt hely, melyet ő alkalmatlannak talált volna pénzügyi műveletei Iebonyolitására. Mire ez év tavasza elérkezett, dr. Hübner adósa volt már kivétel nélkül az összes kollégáinak és klerikális vezérférfiáknak, de a készpénzen kivül_sokan váltókon is voltak angazsálva nála kisebb-nagyobb összegek erejéig. Azalatt a nyolc esztendő alatt, mig Szabadkán vendégszerepelt, sikerült összehoznia százezer korona adósságot. Közvetlenül április elseje előtt olyasvalami történt Hübner Gyulával, ami végképen lehetetlenné tette Szabadkán. Benyújtott a Szabadkai. Zálogház Részvénytársasághoz egy 2400 koronás váltót, melyen az ő és egy másik zsiráns neve mellett olvasható volt Vojnics Dezső dr. prépost aláírása is. A takarékpénztár igazgatója, amint az nagyobb összegű váltóknál szokásos, telefonon a préposthoz fordult és megkérdezte, hogy hiteles-e az aláírása? Vojnics Dezső a kérdésre azt a választ adta, hogy ő semmiféle váltót nem irt alá és nem ismeri el az aláírást. A zálogház Hübner személyére és összeköttetéiseire való tekintettel följelentés nélkül visszaszolgáltatta a váltót, ellenben intézkedett, hogy a hitoktatónak többi váltói, melyeket már régebben elhelyezett a banknál, megtérüljön és ezért tárgyalásokat folytat Hübner gazdag rokonságával. Magával a hitoktatóval hiába akarna tárgyalni az intézet, mert eltűnt és sehol semmi nyoma. Hübner Gyula dr. letörésének és obszkurus pénzműveleteinek okáról kétféle kombináció kering. Az első és az igazsághoz közelebb álló föltevés szerint a tízezreket, melyeket a hitoktató adósságképen itthagyott, női kezek prédálják el. Hübner Gyula benső ismeretséget tartott legutóbb egy fcabaréhölgygyel. Nyáron a Tátrán nyaraltak ketten, télen leginkább Pesten találkoztak, de lejárt a hölgy Szabadkára is és ilyenkor mint a hitoktató nővére szerepelt. A másik verzió az, hogy Hübner a bátyja: egy gyöngyösi vaskereskedő üzletébe fektette a pénzét, de az üzlet mégis csődbe ment és magával rántotta a hitoktatónak közel százezer koronáját. Büntető följelentés, lehetséges, hogy nem lesz a dologból, mert a pénzintézetek egyelőre biznak abban, hogy Hübner dr. előkelő rokonsága rendezi az ügyeket és egyelőre szívesen tárgyalnak a család megbizottaival. A napokban, de legkésőbb a jövő héten ezek a tárgyalások eljutnak a döntésig és meghatározzák a volt szabadkai ügyvezető hitoktató további sorsát is.