Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-08 / 106. szám

2. DÉLMAGYARORSZAG 1913. május 10.. országgyűlés negyedik ülésszakára száni s a munkapárt értekezletén a napokban ismertetett. A kormány feje öntudatosan halad a program értelmében azon a politikai ösvényen előre, melyet hivatalvállalásakor maga elé tűzött, föltartóztatni nem engedve magát átgondolt terveiben, sem belső, sem külső nehézségek által. Az ország bizalma támogatja őt föladatában s ő államférfiúi lelkiismeretességgel akar is, fog is ennek a bizalomnak megfelelni. Kérdés, hogy állanak ellenfeleink a koalició vagy blokk mérlegével? Ott ugyancsak minden a legszomorúbb passzivitásra vall. Hisz egész maguktartása, külső szereplésük is, teljesen passzív egy év óta már. Erre részben önmaguk kárhoztatták magukat önkéntesen, mikor tapasztalniok kellett, hogy destruktív politikájukkal zsákutcába jutottak. De nagyrészt jut belőle ama kényszerűségnek, melybe saját meddő lelkületük és széthúzó temperamentumuk sodorta őket. Voltak az életben ismételve komoly helyzetek, mikor a szenvedőleges ellent- i állás is impozáns energiakifejtést jelentett. De a mi ellenzékünk passzivitása nem jelent egyebet elméleti pózolásnál, a gyakorlatban pedig indokolatlan abszenciáknál s erőnyilvánulás helyett a tehetetlenség szánalmas vergődésére vall. Ezt a tehetetlenséget persze kellemetlen módon fokozzák a benső ellentétek, az összeférhetetlen elemek meghasonlása, a vezetők rivalitása, a vezetettek marakodása s teljes fölfordultsága. Az ország szánakozva nézi ezt a vergődést, de nem' foglalkozik vele tovább, mert az idők komoly relációi közepette egyéb, fontosabb dolgai vannak, semhogy a magyar ellenzék enervalódási folyamatával törődjék. Uj javaslat a zenepalota ügyében. — A kulturtanácsos előterjesztése — A főmérnök nyilatkozata. — (Saját tudósitónktól.) A zenepalota ügye jelenleg olyan (stádiumban van, hogy a 626,000 korona építési költségből 326,000 korona már a város rendelkezésére áll, a hiányzó 300,000 koronának azonban nincs még fedezete. Ezen fordul meg, hogy épitik-e hamarosan a zenepalotát, vagy sem. Elvileg teljesen rendben volna már a dolog. A belügyminiszter egy-két hét előtt értesítette a várost, hogy a zenepalota terveit, amelyeket Spiegel Lajos budapesti műépítész készített, elvben jóváhagyta, véglegesen pedig akkor fog dönteni, ha a hiányzó háromszázezer koronát akár kölcsön, akár államsegély utján előteremtette a város. Ez tehát a legfőbb oka annak, hogy anynyi kinos-keserves vajúdás után ez a kérdés megint csak elodázódik. Hosszabb-rövidebb időre-e, nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy ebben az évben aligha kerülhet a sor régi zeneiskola lebontására. Pedig ott már régóta tarthatatlanok az állapotok s annyiszor megénekelték már, hogy nem is érdemes rá szót vesztegetni többé. A tanács ugy látszik, érzi azt az ódiumot, amely a zenepalota épitésének folytonos halogatása miatt elsősorban ő rá hárul. A tanács tagjai sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne 'alkalmas módon kielégíteni a közvélemény türelmetlenségét, mig végre Gaál Endre dr. kulturtanácsos most uj ideát eszelt ki, amely szerint föl lehet építeni a zenepalotát, mielőtt a miniszter véglegesen döntött volna, illetőleg mielőtt megtudjuk: megkapta-e a város a 300,000 korona államsegélyt, vagy sem. Gaál Endre dr. javaslata, amelyet véleményezés végett ma utalt át a mérnökséghez, az, hogy építsenek föl a zenepalotából annyit, amennyi a rendelkezésre álló 326,000 koronából kifutja. A kulturtanácsos szerint ez is valami, sőt egyelőre, mert nem lehet máskép, elég is, .amennyiben a meglévő pénzből föl lehet építeni a zenepalotának azt a részét, amely az iskolát foglalná magában a mellékhelyiségekkel együtt. Az épület többi részét csak a hangversenyterem foglalja le s a kulturtanácsos javaslata szerint ennek a kiépítésével várna a város addig, amig a hiányzó összegre vagy államsegély, vagy kölcsön utján találnának fedezetet. Munkatársunk érdeklődött Tóth Mihály főmérnöknél, hogy mi a véleménye a kulturtanácsos javaslatáról, pártolólag terjeszti-e azt a tanács elé, vagy sem. A főmérnök a következő nyilatkozatot tette: — Semmiesetre sem terjesztem .ezt a megoldási módozatot pártolólag .a tanács elé, mert véleményem szerint veszedelmes és kockázatos volna a zenepalota két részletben való fölépítése. Tessék elképzelni, hogy .egy .már ifönálló épfiletiluez egy vagy két évvel később hozzáépítünk egy majdnem ugyanakkora épülettömböt és a friss toldásnak egyszerre csak áz a következménye támad, bogy a falak megrepedeznek. Előbb az egyik, aztán kis idő múlva a másik és igy ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy újra építeni keli egyes épületrészeket, még pedig alaposan. Világos, hogy ágy .a vjárioisj (jeilietníttékic/ny <öiss|ze,gtgeil többet költene el, amig megfelelő épülethez jutna, mint .a költségvetésben megállapitott 626000 korona. 'A legokosabb fellát — mert mást .ugy se tehetünk, — hogy várunk .az építkezéssel addig, amig az egész 626000 korona a város rendelkezésére áll. A főmérnök tehát nem tartja kivihetőnek a kulturtanácsos javaslatát. A tanács pénteki ülésében foglalkozik majd ezzel az ügygyel és valószínű, hogy a főmérnök szakvéleménye alapján elejti a zenepalota épitésének ezt a megoldási módját. Összeesküvés Alfonz ellen. Párisból jelentik: Lyoniban tiz spanyol .embert letartóztattak, azzal .gyanúsítva őket, liogy Alfonz spanyol király ellen párisi útja alkalmából szőtt összcesküvésnek bűnrészesei. A rendőrség .gyanúját bizonyos Levelek alapján konstruálta meg; a letartóztatott anarchistáknál több levelet találtak, .amelyek igazolni Iáitszaniaik azt .a föltevést, bogy a letartóztatott spanyolok összeesküvést szőttek ia királyuk élete ellen. Pista ecet-éthert fog szagolni és mi köhöghetünk és prüsszöghetünk 'holnapig! Az ördög vigye el, hogy nem hagyják aludni az embert! A homlokcsont (látja, a mint messziről nagy tömegben jön fölfelé a vér): , Jönnek már! Jönnek már! Na hiszen, lesz most fejfájás! Megint vizes kendőt borítanak rám! (Ráordít a vérsejtekre.) Mit akartok? Mit kerestek itt? Mind idejöttök? Egy vérsejt (szalutál): Jelentem alássan, a véredények mozgató idegei megbénultak egy kicsit és most elernyedt az artériaizomzat. Kénytelenek voltunk egy kis ideopátikus tódulást rendezni. (Szalutál, sarkon fordul és beáll a sorba.) A homlokcsont: Micsoda Bajok! Micsoda rendetlenség! Mi van ezzel a Pistával? A vérsejt: Jobbra át! Indulj! A homlok: Jobbra mennek? Hát féloldali fejfájás lesz? A vérsejt: Igenis. Indulj! (Jobbra tódulnak.) A homlok: Legalább az egyik oldalam •nem fog fájni. Was Einem nicht zukommt Pista: A fene egye meg, már megint fáj a fejem! Be fogok venni egy antipirint! A vérsejt (lerohan az agyból a szívbe és megáll a pitvarban, onnan átkiált a jobb szivgyomorba): Valvula tricuspidalis! A háromhegyü billentyű: Mit akar? A vérsejt: Mot jövök az agyból, ahol e pillanatban Pista azt gondolta, hogy antipirint fog bevenni. A billentyű: A nyomorult! Hát tönkre akar tenni engem? (Diasztolikus sóhajtást ereszt meg.) Nem tudja, hogy a sok antipirin árt nekünk? Kérem szépen, én ezt nem birom tovább! Ez az ember megőrült! Tudhatná, hogy elégtelen vagyok és a vér minden pillanatban regurgitál. Meddig birjam ezt? A vérsejt: Egyebet sem tesz, mint panaszkodik. Az embernek elveszi a kedvét a keringéstől! Vén insufficiens! (Elrohan.) A bárzsing (lekiált a gyomorba): A gyomorszájat kinyitni! Egy adag antipirin jön! A gyomor: Már megint? (Kiadja a vezényszót.) Chymificatio! Brunner-féle mirigyek, előre! Pepszin-mirigyek, előre! Rajta, analizáljatok! (A gyomorszáj kinyilik, az antipirin vízzel keverve bezuhan rajta. A ptyalin, a pepsin stb. körülveszi és azonnal elemezni kezdi.) A ptyalin (szalutál): Jelentem alássan, a jövevény összetétele: phenyl-dimethyl-pyrazolon. Képlete Cll H12 N20. A gyomor: Tehát szénvegyület a kis hamis! Rajta, fiuk, bánjatok el vele! Hóhér, végezze a kötelességét! A gyomorfal: Igenis, főnök ur! (Megragadja és fölszivja az oldatot. Az antipirin hatni kezd a szervezetre.) A vérsejtek (fönn a fejben): Itt az antipirin! Meneküljünk! (Lerohannak és eloszlanak a testben.) Pista (végigsimítja a homlokát): Kezd múlni a fejfájásom . . . mégis nagyszerű szer ez az antipirin! (Ásít.) Na, csakhogy végre elálmosodom . . . ah, Irén, Irén ... (A szivére teszi a kezét.) A szívbillentyű: Mit akar tőlem? Mii nyom? Megállj, .majd visszanyomlak! (örült ambícióval kezd el dolgozni.) Pista: Ha csak a nevét említem, megdobog a szivem! (Ásít.) Az összes szervek (fáradtan teszik le szerszámaikat és ügyelnek az ásitásra): Halljátok? Fújja már a capistrángot! Az agy: Nem birom tovább . . . Nagyon sok bomlástermék halmozódott föl bennem. Itt az ideje, hogy szüneteljek. (Beszünteti a működését.) (Pista elszunnyad. A szervezetben lassan minden elcsöndesedik. A máj, a vese, az elválasztó mirigyek alig dolgoznak. Az anyagforgalom csökken. A vér csöndesen folydogál az erekben és hordja mindenünnen a fölösleges bomlástermékeket, mint a szemeles, aki minden ház kapujából beszedi a szemetet és a város végén csomóba önti ki. A test hőmérséke közben egyre csökken. A máj ráhajtja a fejét a gyomor kis hajlásúra, a tüdő megveti a lábát a rekeszizmon s fejét a szívre hajtja, a sziv nekidől a bordának, szóval mind pihenő helyzetet foglalnak el.) A vér-őrjárat (végigmenve a testen, igy szól a vakbélhez): Maga minek folytatja a perisztaltikus mozgást? Hisz már éjjel van.... Nem látja, hogy mindenki nyugszik? A vakbél: Már hogy látnám? Micsoda banda, még csófolják is a szegény vakot! (Az őrjárat tovább megy. A gyomorban egy elkésett kis pont igyekszik hazafelé.) Az őrjárat: Állj! Ki vagy? A kis pont: Fehérnye. Az őrjárat: Passirt! (Tovább mennek. Most már nem hallatszik más, mint a tüdő egyenletes fujtatása, és a sziv dobbanásai, melyek közül élesen kiválik a tricuspidalis billentyű rendetlen hangja. Holdfény. Csönd. Az ember mélyen alszik.)