Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-04 / 103. szám

2 DÉLJ&A.GYARORSZÁQ 1913.. május 1 Heves közgyűlési vita a kórház körül. — A Pultzaltábornagy-ufcába telepitik a betegeket. (Saját tudósitónktól.) Az áprilisi közgyűlést ma délután négy órakor folytatták, de a harmadik napon sem jutottak el a rendkivül terjedelmes tárgysorozat végére. Ma került sorra a szinházi szerződés meghosszabbításának kérdése is, a körülötte támadt vita azonban sokkal csöndesebb és gyorsabb tempóban pergett le, mint ahogy a közönség érdeklődése várta. (A közgyűlésnek erről a részéről külön tudósításban számolunk be.) Annál inkább fölcsigázta a városatyák érdeklődését a kórház kitelepítésének a kérdése, helyesebben az, hogy a Pultzaltábornagy-utcában levő Molnár-féle házat bérelje ki a város három esztendőre, vagy a Feltámadás-utcában levő Liptai-féle épületet. Egész kis hadakozás fejlődött ki a téma körül, még személyes ügy is keletkezett belőle, mig végül a tanács javaslata értelmében a Pultz-uteai ház mellett döntöttek. Nevezetesebb eseménye más nem is volt a mai közgyűlésnek, amelynek a folytatását május tizenharmadikára halasztotta az elnök. Részletes tudósításunk a következő: (A tanács előterjesztései.) Az ülés megnyitása, után felolvassák a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, amelyet a, közgyűlés észrevétel nélkül tudomásul vett. Ezután áttérnek a tárgysorozat folytatólagos tárgyalására. A vidéki rendőrségeik fejlesztésére kiutalt négymilliós államsegélyből (Szeged 32000 koronát kapott. Ezt a pénzt, a tanács akként kivánja a rendőrség fejlesztésére föl'használmi, hogy a város hat nj polgári rendőri állást szervezzen. Továbbá 1000 koronát utaljon ki •a város a főkapitány kezeihez a rendelkezési .alap javára. A fennmaradt összegből pedig emeljék a rendőrlagánység fizetését ngy, liogy egy-egy rendőr ebben az évben 130 koronával kapjon többet. A tanács javaslatát a közgy űlés elfogadta. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány ezután előadta, hogy öt uj gyógyszertár felállítása iránt beadott kérvény érkezett le a városhoz s minisztertől. A tanács nevében javasolja a főkapitány, hogy mind az öt kérvényt utasítsák el, illetőleg föliratban kérje a közgyűlés a minisztert, hogy ezidőszerint uj gyógyszertár fölállítását ne engedélyezze Szegeden. A közgyűlés igy határozott. Néhai Oltványi Pál 200000 koronát hagyott a városnak kórház céljára. A hagyományozó pótvégren deletbe.il egy 35000 koronás tételről is rendelkezik, ez .az összeg azonban vitás, hogy vajjen a várost illeti-e vagy Oltványinak egy nőrokonát, aki ezért pört indított. A tiszti ügyész azt javasolja, hogy kössön a város egyezséget -a felperessel olymódon, hogy a 35000 korona felét .a város kapja a kórház céljára, felét pedig a felperes. A tanács is 'ezt javasolja és kéri a közgyűlés hozzájárulását. A közgyűlés igy határozott. (A kórház kitelepítése.) Ezután a kórház egészségtelen osztályainak kitelepítése tárgyiában tett előterjesztést Gaál Endre dr. kuiturtanáesos. Elmondta, hogy .a kórházi bizottság két erre ía célra alkalmas épületet tekintett meg, az egyik a Pulzáltábormagy-nteában lévő Molnár-féle, a másik a Föltámadás-uteában lévő -Liptai-féle ház. Molnár háztulajdonos 8600 korona évi bérösszegért hajlandó .a városnak átengedni -a házát, mig Liptai 10,000 korona évi bórt kért érte. A tanács javaslata -az, hogy a Pulcuteai házat béreljék ki 3 évre -azzal a kikötéssel, hogy 3 év után a városnak ugyanannyi bérért joga .legyen meghosszabbitani a szerződést, a háztulajdonos azonban ne követelhesse a szerződés meghosszabbításét. Gerle Imre dr. nem fogadj-a el a tanács javaslatát. Főleg azért nem, mert a kórházi bizottság a Liptai-féle házat találta -alkalmasabbnak. A közgyűlés ellenben meg sem hallgatta -a kórházi bizottság véleményét,. A kulturtanáosios csupán az egyik háztulajdonost szólította föl ajánlattételre, holott ilyen esetiekbem meim lett voln-a helye eféle .intézkedésnek, hanem versenytárgyalást kellett volna tartani. Indítványozza, hogy a közgyűlés -a Liptai-féle ajánlatot fogadja el és vesse el a tanács javaslatát. Ditrói Nándor dr. helyesnek tartaná, ha a város állandó épületet vásároln-a a kórház kitelepítendő -osztályai részére. Bokor Adolf fölszólalásáhan azt mondja, hogy Gerle dr. tévedésben van a kórházi bizottság véleménye felől. A bizottság véleménye az volt, hogy a Molnár-féle ház a-dmimisztrativ szempontból alkalmasabb s ezért ennek a kibérlését javasolta. Boros József dr. ezzel szemben -azt állítja, hogy a kórházi bizottság határozottan a Liptai-féle házat- "javasolta, viszont igaz, hogy adminisztratív szempontból a Molnárféle épületet találta megfelelőbbnek. Faj ka Laj-os dr. a tanács javaslatát pártolja Is-meri mind ,a. két házat még abból az időből, -amik-or Gerle dr. irodájában működött, akinek Liptai különben ügyfele . . • — Ez nem tartozik a tárgyhoz — mondották Gerle dr. körül. Fajka Lajos dr. es-a-k azért említi ezt, mert jól ismeri ngy az egyik, mint ia másik háztulajdonos házát és kórtermek -oólj-air-a soklk-al megfelelőbb ,a Molnáré, mint a Liptaié. Turchányi Imre dr. szintén a tanács javaslata. mellett szólalt föl. Szerinte ugy orvosi, mint ladminiisztrativ szempontból .alkalmasabb a. Molnár-féle ház, .alkalmasabb már csak azért is, mert ,a Liptai-féle házb,a -a villamos síneken keresztül kellene hurcolni a betegeket. ' I ~i ' Sőreghy Mátyás dr. ezzel szentben a. Liptai-féle ajánlatot tartja elfogadhatóbbnak, mert- a Föltámadás-utcaii épületben nyolc ággyal több helyezhető el, mint a másikban. Gaál -Endre dr. tagadj,a és visszautasítja Gerle dr.-nak azt az állítását, hogytö — Gaál — Molnár háztulajdonost -ajánlattételre szólította volna föl, mig a, másikat mellőzte. Sohasem ismerte Molnárt- és ő a tanács utasítása szerint -járt el csupán1. Gerle dr. személyes kérdésben szólal főt újólag. Burkolt gyanúsítást lát abban, -amit Fajka d-r. mondott -akkor, amikor hangoztatta, hogy Liptainák ő az ügyvédje. Igaz, hogy Liptainak ő az ügyvédje, de a szóban -forgó -dologról ő csak a kórházi bizottság véleménymondása után értesült, amikor is Liptai neki a városházán panaszkodott, hogy milyen igazságtalanság történt vele, mert nem hirdettek versenytárgyalást. Ö .csakis az igazság érdekében szólalt föl most a közgyűlésen és visszautasít mindenféle gyanúsítást. Fajka Lajos dr. kijdlenti, hogy ,ez neki — Nem, lelkem, amint össze tudok anynyit spórolni, megküldöm neked az útiköltséget és jösz utánam, nyugtatta meg a férj az asszonyt. Ha pedig nem lesz kedved kijönni, összekaparok annyit, hogy egy pár hold földecskét vehessünk rajta, akkor hazajövök s a magunk gazdái leszünk. Ebben aztán meg is állapodtak. Mikor elbúcsúztak egymástól, tele volt a szive mindkettőnek. A Palié sok-sok reménységgel, a Zsuzsié nagy, keserves bánattal. II. Mi történt Csajti Palival Amerikában, mi nem, nem tudom. Zsuzsi se igen tudta, de a falujába az a hír érkezett, onnan pedig megírták Zsuzsinak a városba, hogy Pali odaát összeállott valami tót leánnyal. Egy darabig sajgott az elhagyott asszony szive, de mert semmi sem tarthat örökké, ő is beletörődött a sorsába. A szegény emberek egyáltalán könnyebben alkusznak meg a sorssal és nem sokat érzelegnek. Nem is igen érnek rá az érzelgésre, nekik dolgozniok kell a kenyérért. A munka a legjobb búfelejtő. Zsuzsi is szorgalmasan dolgozott. Először kézilány volt egy vendéglőben, mivel pedig ebben a minőségében alkalom kínálkozott a konyhai tudományok ellesésére, hamarosan elszegődött egy hivatalnok házához szakácsnénak. Jó dolga volt. Már csak azért is jó, mert az asszonya annyit értett a főzéshez, akárcsak én. Én pedig bizony Isten nem értek hozzá egy kukkot sem. Zsuzsi szerette a helyét és őt is szerették. Tisztán tartotta a konyhát, tisztességesen megfőzte az ebédet, vacsorát, az asszonyát sohasem hozta zavarba előlegkéréssel s aztán még egy erénye volt, nem kellett neki két adag vacsora, mint a legtöbb fiatalabb korú szakácsnénak. De mert a közhit szerint hét évenkint megváltozik minden ember, Zsuzsi pedig betöltötte a huszonnyolcadik -életévét, ő sem cáfolt rá a közhit igazára és csakhamar rajta is változás volt -észlelhető. Először is megnövekedett az étvágya. — Megkérem szépen a naccságát, tessék nekem a vacsorámhoz egy csésze kávét is adni, ezzel jelentette be étvágyának a megnövekedését. Nemsokára más változást is észlelt rajta az úrnője. Akárhányszor akkor riadt fel álmosan, amikor az asszony benyitott rá a konyhára, hogy az ebéd, vagy vacsora iránt érdeklődjék. Nem egyszer fényes nappal, főzés közben nyomta el az álom. Az asszonyt kellemetlenül érintette ez a felfedezés, minthogy azonban ennek dacára a Zsuzsi főztje nagyon jó volt s mert nincs kínosabb valami olyan asszony számára, aki maga főzni nem tud, mint a szakácsné-változás, Zsuzsi pozíciója nem ingott meg. De veszedelem fenyegette, mikor beleavatkozott sorsába a legfőbb bérházi hatalom. Mig ugyanis egyszer Zsuzsi a piacon járt, becsengetett az asszonyához a házmesterné. A házmesterné megjelenése a lakónál rendesen valami kellemetlenségnek, valami bajnak a jele. Azért az asszony mindjárt azzal fogadta: — Na, mi baj, házmesterné? — Nincs, nagyságos asszony kézit csókolom, semmi baj, csak azt akarom megmondani, — de ne tessék ám elárulni, — hogy a szakácsnéjukhoz minden éjjel feljár egy férfi. — Csak nem? szólt meglepődve a tanácsnokné. — Ezt csak azért jelentem a nagyságos asszonynak, folytatta a házmesterné, mert attól tartok, hogy az az ember egyszer meglopja a nagyságos asszonyékat. — Ugyan? — Igen, igen, kézit csókolom. Valami ágról szakadt ember lehet az a Zsuzsi szeretője, mert a kapupénzzel mindig -adós marad. Igy fejtődiik meg néha egyszerre két titok is: a Zsuzsi megváltozásának és a házmesterné lelkiismeretességének a titka. Ahogy a szakácsné haza érkezett a piacról, a tanácsnokné mindjárt vallatóra fogta: — Na Zsuzsi, azt nem gondoltam volna magáról! — Mit, nagyságos asszony? kérdi meglepetten Zsuzsi. — Azt, hogy magához minden éjjel feljár valami férfi! Zsuzsi fülig pirult, de azért hamar kész volt a felelettel: — Hát megvallom őszintén. Haza jött Amerikából az uram, ő jár fel hozzám. — Aztán miért n-em mondta ezt meg nekem? kérdezte az asszony. — Nem tudom, szólt Zsuzsi zavartan, nem tudom magam sem. Persze, hogy meg kellett volna mondanom. Talán azért nem mondtam meg, hogv egy krajcár nélkül jött vissza s azt szégyeltem. — Jó, jó, mondta most az asszony, de azért mégsem járhat fel éjjel ide férfi, még ha az ura is az. — Hát majd nem jár, volt Zsuzsi válasza. Tessék délután kimenőt adni, hogy fel-