Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-04 / 103. szám

1913. május 1, DfiLMAGYARORSZÁŰ 119 illem volt szándékában s csak azért hozta (föl Gerle és Liptai ismeretségét, mert ő még abból az időből ismeri mind a két bázat. lElnök, minthogy elleninditványt tettek, elrendeli a szavazást. Az eredmény az lett, hogy a többség a tanács javaslatát fogadta el. Ezután a mai közgyűlés még néhány jelentéktelenebb tárgy elintézése után véget ért. Szentesítve az uj választójog. A mai nap politikai szenzációja az, hogy őfelsége szentesitette a választójogról szóló törvényt. Félhivatalosan igy jelentik be a nevezetes, joggal mondhatjuk korszakos eseményt: őfelsége a király az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt> melyet az országgyűlés mindkét háza elfogadott, április 30-án szentesitette s a törvény a hivatalos lap egyik legközelebbi számában mint az 1913. évi XIV. törvénycikk közzé fog tétetni. E tény feleslegessé teszi azoknak a híreszteléseknek és kombinációiknak megcáfolását, amelyek a választójogi törvénnyel kapcsolatosan egyes ellenzéki lapokban már hetek óta a legkülönfélébb változatokban napvilágot láttak. Lukács László néhány nappal ezelőtt még azt mondta, hogy a szentesités csak később fog megtörténni, amikor a választójogi törvények egész komplexumát a király elé lehet terjeszteni. Most azonban mégis megtörténhetett a szentesités. A nevezetes tény hire a délutáni órákban eljutott Budapestre és az ellenzék iinéző-bizottságában élénken tárgyalták. Bécsből jelentik,: Balogh Jenő dr. igazságügyminisztert őfelsége ma délelőtt 11 órakor magánkihallgatáson fogadta. Az igazságügyminiszter ez alkalommal őfelségének előterjesztette a választói bíráskodásra vonatkozó novellát. Odaítélték a színházat. — Almássy marad az igazgató. — (Saját tudósítónktól.) A szombati közgyűlésen dűlőre jutott a színház ügye: Almássy Endre a törvényhatóság akaratából megmarad igazgatónak további három évre, minden fizetési kötelezettség nélkül. A határozat kész helyzetet teremtett, a melyet valószínűleg senki sem fog megfelebbezni, hiszen a szinház bérbeadásának indítványozója, Gerle Imre dr. részt vett a mai közgyűlésen és annak elhatározásához előzetesen hozzá sem szólt. Megnyugvással fogadjuk mi is a város közönségének Ítéletét, azzal a biztos tudattal, hogy amint a sajtó eddig is a közhangulat hü kifejezőjének vallotta magát, ugy köteles a most megnyilatkozott hangulatot is respektálni. Csak futólag jegyezzük ímeg, hogy a közgyűlés épen nem volt következetes, ami annak tulajdonítható, hogy hangulatok hatása alatt és kellő megfontolás hiányában határozott. Ha ugyanis nem akart Almássyval szemben pénzbeli ellenszolgáltatást kikötni, akkor nem meghosszabbítani kellett volna az eddigi szerződést, (mert ezt már a tanács is megtehette volna és még sem tette meg), hanem uj szerződés alapján kellett volna Almássynak adnia a színházat. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert rég megállapított tény, hogy az eddigi szerződés jelentékeny módosításokra szorul és különösen a rendezői kérdés rendezése igényelt volna föltétlen komoly figyelmet. Ezen azonban még lehet segíteni. Még szerencse, hogy minden színházi kérdésre nézve fen tartotta magának a törvényhatóság a jogot, hogy a tanács intézkedéseit felülbírálhassa. Ez a nyereség, melynek biztositéka Wimmer Fülöp érdeme, a színházon nem segit sokat. Látjuk, hogy egy olyan népes, nagy testület, mint a törvényhatósági keressem az uramat és ezt megmondhassam neki. Zsuzsi megkapta a kimenőt és ezzel rendbe is lett volna a dolog. Ámde az történt, hogy mig Zsuzsi délután oda volt, megjelent a háznál egy ember, vadonatúj, szép ruhában, nehéz arany óralánccal, vastag aranygyűrűkkel az ujjain. Zsuzsi után tudakozódott. — Miért keresi a szakácsnémat? kíváncsiskodott a tanácsnokné. — Hát azért, mert a feleségem, volt a válasz. Az asszony ugyan szörnyen csodálkozott, hogy igy néz ki a krajcár nélkül Amerikából jött ember, de azért szívesen szolgált felvilágosítással: — A felesége elkérezkedett, hogy magához menjen és megmondja, hogy nem engedem meg, hogy maga éjszaka mindig feljárjon ide. A csodálkozás sora most Csajti Pálon volt: — Én hozzám kéredzkedett?! És hogy én feljártam volna éjjel ide, ő hozzá?! — Persze. — Hogy lehet az, hisz én ebben a szent Percben egyenesen Amerikából jövök. Az asszony most már éfszrevette, hogy itt akaratlanul is valami nagy bajnak lett az okozója és rettegve gondolt arra a tragédiára, ami ebből származhatik. Szeretett voina a dolgon simítani s mert jobb gondolat nem jutott eszébe, elkezdte dicsérni Zsuzsit: — ügyes szakácsné ám a maga felesége, még a király ő felsége is megeheti a főztjét. Nagyon sajnálom, hogy maga most elviszi. De ugy-e, legalább addig, mig másikat nem kapok, itt hagyja! — Itt, ilyen helyen, ahol idegen férfi járhatott éjszaka a feleségemhez, ilyen helyen nem hagyom, szólt felháborodva Csajti. Közben megérkezett Zsuzsi. A két házastárs egymás nyakába borult és átölelte egymást. Majd az ember kifejtette magát a felesége ölelő karjai közül és igen határozott hangon kiadta az utasítást: — Pakholj, Zsuzsi és gyerünk! Ilyen helyen nem hagytak tovább egy percre se. Zsuzsi ugyan cgyeiőre nem tudta, mi kifogása van az urának az ő helye ellen, de azért sietve pakkolt, kikérte a hátralékos bérét és eltávoztak. A tanácsnokné pedig azon gondolkodott, hogy az életben némely dolgok mégis másképen esnek meg, mint a színpadon. bizottság, komoly színházi politikára nem képes. Egyik napról a másikra változtatja álláspontját, a szónoklatok pillanatnyi hatása alatt. A sajtó föladata marad tehát, hogy mint eddig is, ellenőrizze és érdeméhez képest támogassa, vagy ostorozza a színházhoz hasonló közintézmény működését. A közgyűlésnek erre az ügyre vonatkozó tárgyalásait itt közöljük: Gaál Endre dr. kulturtanácsos referált a szinház ügyéről. Ismertette röviden annak különböző fázisait, végül előterjesztette a tanács ismeretes javaslatát, mely szerint a város csak abban az esetben hosszabbítsa meg Almássy Endre szerződését, ha a városnak a szinház föntartásával járó költségeiből 6500 koronát elvállal. Ellenkező esetben nyilvános pályázatot hirdessen a közgyűlés a színházra. Bemutatta ezután Gaál Almássy válaszát a tanács határozatára. Ennek lényege az, hogy Almássy kéri a várostól, hogy szerződését változatlanul hosszabbítsa meg. Az előadó a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Lantos Béla szólalt föl elsőnek. Arról a kérdésről van szó, — mondotta, — hogy a tanács javaslatát fogadja-e el a közgyűlés, vagy pedig az eddig érvényben levő szerződés alapján hosszabbítsák meg Almássy szerződését. A Pester Lloyd alapon, szerinte fedezi a színházzal járó költségeket. Véleménye az, hogy nem tekinthető a szinház üzletnek. De ha ezt valaki kétségbe vonná, nézzük az érem másik oldalát. Ha üzletnek is tekintik, kötelessége a városnak a szinigazgató támogatására sietni, aki 130 embert foglalkoztat, előmozdítja Szegeden az ipart és kereskedelmet, szóval emeli a város forgalmát. Hangsúlyozza, hogy a szinigazgatóra nézve óriási terhet jelent a 6500 korona, mig a város költségvetésében ez nem lendit a mérlegen. A szinház nem megy olyan fényesen, mint ahogy azt hangoztatják. Á jó üzleti hónapok után olyan hónapok is következnek, a mikor nagyon is kevés a szinház bevétele. Végül azt indítványozza, hogy a tanács javaslatát ne fogadják el, hanem 1917-ig minden ujabb kikötés nélkül hosszabbítsák meg Almássy eddigi szerződését. Ditrói Nándor jelentkezett szólásra ezután. — Szavazzunk! — kiáltják minden oldalról. Ditrói fölvilágosítást kér az előadói javaslatra vonatkozólag. Nem látja indokoltnak, hogy miért szól a tanács javaslata aképpen, hogy Almássy szerződése meg nem hosszabbítható, holott a szinügyi bizottság egyöntetüleg foglalt állást a szerződés meghosszabbítása mellett. Gaál: A szinügyi bizottság véleménye különálló dolog. Ditrói Nándor ezt tudomásul veszi és kijelenti, hogy csatlakozik Lantos indítványához, amelynek elfogadását kéri. Wimmer Fülöp röviden kiván szólni, nem is a tárgy érdeméhez, annál inkább nem, mert ugy látja a közgyűlés hangulatából, hogy az ő álláspontját támogatják. Azt kérdezi csak a tanácstól, hogy az uj színházi szabályrendelet érinti-e Almássy régi szerződését, ha meghosszabbítják, vagy sem. Az uj szabályrendelet ugyanis azt mondja, hogy a színháznak minden ügyében fölebbezéssel lehet élni a közgyűléshez. Kéri, hogy a közgyűlés ezt tartsa fönn abban az esetben is, ha nem kötnek uj szerződést Almássyval, hanem a régit hosszabbítják meg. — Föntartjuk! — kiáltották egyhangúlag.