Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-04 / 103. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász itca 9. egész évre . K 24-— félévre.... K 12,— egész évre . K28-— félévre.... K 14-— Kiadóhivatal Kárász itca 9. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2*— negyedévre K 7 — egy hónapra K 240 • • • • • Nappali-telefon: 305. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatali-telefon: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 103. szám. Vasárnap, május 4. A háború és a magyar politika Talán kétszer sem telik el huszonnégy óra s odalent a Balkán déli terein megdördülnek az ágyuk, ropognak a fegyverek s a frissen kizöldült füre, meg a kopár vad hegyek szikláira piros, meleg vérrel fogja ráírni nevét a Háború. Nagy pillanatok előtt állunk, a nemzet és egyesek életére, sorsára döntő, sokakra végzetes pillanatok előtt. S mint ilyenkor szokásos, illenék magunkba szállani. Hiszen nincsen az a gonosztevő, aki életének válságos, vagy fordulópontot jelentő perceiben meg ne rendülne lelkében, nincsen, aki feje fölött a Végzet hatalmas kezét érezve, ne gondolna arra, hogy számadást csináljon a saját lelkiismeretével. Csak ez a nemzet, ez a szerencsétlen magyar nemzet nem, tud odáig eljutni, hogy saját lelkébe pillantva megállapodjék, ha csak percekre is, olyan kérdések előtt, amelyek egész életére, jövőjére kihatással vannak. Az ezer éves történelem átka, a pártütés, a viszálykodás és egyesek, csoportok törekvései nyűgözik le, absorbeálják mindazt a nemzeti energiát, ami öntudatos, egységes viselkedésre, cselekvésre volna szükséges. Kétszer sem fog eltelni talán a huszonnégy óra s a Balkánon kezdetét veszi egy háború, amely nemcsak vért, pénzt, nyugalmat kiván tőlünk, hanem amely háború a fajok harcává fajulhat, ahol a szlávság emelheti föl hidrafejeit országunk s a két birodalom ellen. A szlávságnak, a mely a Duna—Tisza közét a négy világtáj felől veszi körül, egyre jobban feszülő, egyre erősödő vasgyürüvel, talán egy nagy, végleges, évszázadok óta készülődő leszámolása előtt állunk, amelyben minden fejsze, minden kasza, minden honfiúi becsületre szüksége lesz azoknak az időknek, amelyek élet és halál, a nemzet, a faj élete, halála fölött fognak dönteni. És ezekben a válságosán, itéletnapiasan komoly időkben a magyar kétfelé szakitva, farkasszemet nézve egymással áll, egymás piszkolódásával törve a fogcsikorgató kisebbség, a nagy többségre, amely látja és fölismeri a veszélyt a maga teljes nagyságában, de lekötve tartja a kisebbség csapata. Tessék megnézni, hogy ezekben a rémesen komoly órákban, amikor egész nemzeti létünk kockán forog, — mit csinál az ellenzék? Mit csinál, ahelyett, hogy egyesülve a legnagyobb ideálért, a magyar nemzet létéért küzdene a többséggel? Apró taktikákon töri a fejét, tanácskozik semmis terveken s ma, amikor már a kardok félig kint vannak a hüvelyükből, azon töri a fejét, hogy mit fog ő cisnálni ötödikén a parlamentben s a botránynak milyen módját fogja választani az ülés megzavarására! Ezt a szimptómát, ezt az elkeserítő jelenséget nem látjuk más népeknél. Még a lenézett s megvetett Montenegró is öntudatosabb, nemzetibb, egységesebb nálunk. Ott az első fára akasztanák azt föl, aki a veszedelem idején egyenetlenséget, viszályt próbált volna szítani. A szlávság, az ellenünk törő szlávság szarvait is az ellenzék növesztette meg. Nem feledtük még el a fiumei rezoluciót, nem feledtük még el, hogy az ellenzék vitte be a horvát szót a Házba, élénken emlékszünk még a belgrádi kirándulásra is, ahol teli szájú hazafiak ölelkeztek a magyar nemzet legnagyobb ellenségeivel! Azt sem feledtük el, hogyan csókolózott az ellenzék a mi országunkban élő túlzó, ellenséges szerbséggel egy-két mandátum kedvéért. Mindennek csak természetszerű következménye az ellenzék mostani viselkedése. Adja az Isten, hogy minden veszedelem elmúljék fejünk felől. És ugy legyen, hogy az ellenzék még kellő időben tudjon visszatérni arról az útról, melyre külpolitikáját az elvakult pártszenvedély terelte. Május. Rózsa hímporával rámcsókol a szellő Kiséri halkan vig melódia ... A szemeket mind otthagytam a télben ... Most visszajöttek, Bús szimfónia. És kérdezem, hogy áthal-e az életf Megszünik-e a féltett dobbanat? A kiapadt kút gémje mire vár még? A fecskeszállat merre csalogat? Fényes midi nagy tükörre vágyom, Belenéznék minden éjjelen; Valakinek szomorú szemébe' Ott felednem mind a két szemem. IVANKOVITS IMRE. Történet a cselédszobából. Irta : Striegl F. József. I. Afféle szolgalegény volt Csajti Pál. Mikor hazakerült a katonaságtól, ott folytatta, ahol berukikoláskor abbahagyta. Beszegődött udvarosnak és folytatta a szegénységet. Ebbe megint beleszokni nem is esett valami nehezére, mert, mint szegény fiúnak, a katonaságnál sem volt valami gyöngyélete. Ámbár talán a gazdag fiuk sem rajongnak az ilyen gyöngyéletért. Szóval Csajti Pál elszegődött udvarosnak. Egy pár hónapra rá önállósította magát. A szolgalegény önállósítása abban áll, hogy felcsap napszámosnak. Mikor pedig Pali megunta a magános életet, gondolt egyet és megnősült. Elvette Molnár Zsuzsit. Ugy gondolták, ha ketten összeteszik a szegénységüket, jobban boldogulnak. De mert a szegény embernek a szerencséje is szegény, csalódtak. Hol az embernek nem volt keresete, hol az asszony volt munka nélkül. S igy az azelőtti magános szegénységük dupla szegénységgé változott. Csajti Pál megint gondolt egyet s mikor este haza tért a munkából, kijelentette Zsuzsinak, hogy elmegy Amerikába. — Hát aztán velem mi lesz? — kérdezte aggodalmaskodva Zsuzsi. — Majd beállasz valahová cselédnek, szólt kurtán Pali. — Elmegyek én is veled, ajánlkozott az asszony. — Csakhogy nincs ám rá való költség! — Igaz a, aztán te 'honnan veszed a költséget? — Annyit, amennyi nekem kell, küld a cimborám, a Fejesék Pistája. Irt, hogy valami vasgyárban kapok is mindjárt munkát. Nem is az ő pénzét küldi, hanem a gyárét. Ott aztán majd le kell dolgozni az útiköltséget, világosította fel a feleségét. — S mennyi időre akarsz kimenni? — Talán örökre, szólt egy sóhaj kíséretében Pali. — Örökre?! Csak nem akarsz örökre itt hagyni? kérdezte kétségbeesetten Zsuzsi. NEUMANN M Férfi, fiu és leányka ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5. cs. és kir udvari és kamarai száBlitif. g^ árjegyzéket. Külön mérték szerinti osztály elsőrangú szabászattal.