Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-24 / 119. szám

2. val dobáló ellenzék politikájáért lelkesedjék? Ki hiszi azt el Justh Gyulának, hogy nincs ma sürgősebb dolgunk Magyarországon, mint 'hogy a hitbizományokat eltöröljük? És ki akar abban segédkezni Apponyinak, hogy az obstrukció szabadságát in integrum restituálja? Ha egyszer majd a botrányok zenebonája elül s a politikai tisztalátást ez a piszkos köd nem zavarja többé, akkor áll majd csak az ellenzék politikai helyzete egész siralmasságában az ország előtt. ••••(••••••••••••••••iimiiaaiagmimmiaiaaaiig Orvosolják a városi tisztviselők sérelmeit — A plenáris-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) A városi tisztviselők fizetésrendezése ügyében kiküldött nagybizottság ma délután négy órakor tartotta ülését, amelyen részt vettek a szervezési-, pénzügyi- és jogügyi bizottságok, továbbá a törvényhatósági bizottság önként jelentkezett tagjai. Az ülésen különösen a körül az elvi kérdés körül támadt izgalmas és 'hosszadalmas vita, liogy a város egyik tisztviselője se kapjon kevesebb fizetést, mint amenynyit eddig kapott. Kimondja ezt ugyan a javaslat általános részének egyik paragrafusa is, de azért tesz néhány kivételt is. Ezeket a kivételeket a bizottság egyhangú határozottal törölte a javaslatból, amelyet általánosságban 'le is tárgyalt. Holnap délután négy órakor folytatják a javaslat részletes tárgyalását. Az ülés lefolyásáról alábbi tudósításunk szól: Lázár Gyöngy dr. polgármester az ülés m-eg-nyitá-sa után bejielein-ti, hogy iá közgyűlés határozata alapján összahivta .a szervezési, pénzügyi és jogügyi .bizottságokat, továbbá •azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat is, akik önként jelentkeztek. Fölhívja a bizottság figyelmét arra, .hogy nem fizetés javításról van szó, hanem csak a törvény alapján fizetési osztályba való sorozásról. Azért hangoztatja ezt, mert ha a bizottság túllépné a pénzügyi határokat, az egész költségvetés föl borulna. Taschler Endre főjegyző kéri azután a bizottságot, hogy előbb általánosságban tárgyalja le a fizetésrenclezési javaslatot. Bemutatja a városi hivatalnokok ©gy-etsületének beadványiáit, amelyben azt .kérik a váJDÉLMAGYARORSZÁO rosi tisztviselőik, hogy a családi pótlókor mindien tisztviselőnek teljes összegében fizessék ki, uigy, mint az állami alkalimazottakhél, Dobay Gyrtla dr. általánosságban szól hozzá a .javaslathoz. Indítványozza, hogy a családi .pótlékot mindien 'tisztviselő megkapja és tekintet nélkül arra, hogy az egyik magasabb, a másik alacsonyabb rangú állást tölt be, .a családos ember több pótlékot kapjon, mint a nőtlen. Taschler Endre ellenkező véléményeu van. Szer inte külön óságét k-elil ten ni a rangfokozatok szerint a családi pótlék megállapításánál is, A bizottság ,a főjegyző álláspontját fogadta el. Wimmer Fülöp az ellen szól, begy nem domborodik ;ki a javaslatiban az, liogy a tiszt• viselők ,110 kapjanak kevesebb fizetést, .mint amennyit eddig kaptak. ,A fizetési fokozatok átszámításánál mind azokat a jövedelmeket lie kell számítaná amiket a tisztviselők .két: éven át eddig élveztek. Kéri annak kimondását, hogy senki se ha-pjon kevesebb fizetést, mint amennyit eddig kapott, inert ,ez volt a közgyűlés intenciója is, amikor a •nagybizottságot kiküldte. Obláth Lipót azt imcndja, komolyan kell venni a polgármester abbeli figyelmeztetését, hogy nem szabad túllépni a pénzügyi kereteket. .Ha a bizottság .elfogadja. Wimmier indítványát, akikor őt ^ctdwji'i majd a felelőség azért a pJuesaórt, .ami Wimmer indítványa folytán e.lőállana. Éppen ezért ő az eredeti paragrafus meghagyását javasolja, Dobay Gyula dr. Wimmer indítványa. mellett szólal föl. A főjegyző — úgymond —. sajnálja egyes .tisztviselőktől az .eddig élvezett jövedelmeket. Taschler: Dehogy sajnálom! Dobay: Bocsánatot, kérek, .azonnal he foggom bizonyítani, aimiit állitottam. Kérdezem a főjegyző urat, igaz-e, hogy ,a fizetésrendezés legalább ötvenezer koronával többet ad a magasabb rangú tisztviselőknek, mint a mennyit a törvény előir. Taschler: Ez igaz. Dobay: Nos hát- ha igy van, akkor sokkal súlyosabb sérelem volna, hia egyes tisztviselők kevesebb fizetést kapnának az eddiginél, mint az, ha azt .a.z ötvenezer koronát elvonnánk a magasabhrangii tisztviselőktől és csak annyit kapnának, amennyire a törvény kötelezi a várost. Kérem tehát, a -bizottságot, hogy Wimmer indítványát & fizetésirendezés .egész vonalán .elfogadni méltóztassanak. Ditrói Nándor dr. a közgyűlés határozatára hivatkozik és azt kérdezi, miért akar a tanács kisebb fizetéseket megállapítani, mint 1913. május 24. amennyit a törvényhatóság akar adni a tisztviselőinek. Taschler Endre azt mondja, hogy Wimmer inditványának elfogadása .esetén 17.000 koronóval többe kerülne a, fizetés, rendezés s erre az összegre nemcsak bpgy nincs fedezet, hanem a törvény rendelkezései vei is ellenkezik. Perjéssy László azt mondja, hogy amennyiben a bizottság .kimondaná, hogy sen ki se kapjon kevesebb fizetést, mint ainanyny.it eddig élvezett, mondja ;ki azt is, hogy .ezzel az előremienatete .semmiféle akadályt nem szenved. A bizottság hosszas vita után ugy határozott, hogy Wimmer indítványa 'értelmében minden tisztviselő szerzett jog címén megkapja eddigi járandóságait, tehát a személyi pótlékot is. A javaslatot ennek megfelelően módosítja a. bizottság. Kormányos Benő dr. a javasiáit további tárgyalása során azt az ioditványt terjeszti a bizottság elé, hogy a város egy helyettes polgármesteri állást szervezzen. A polgármester a reprezentatív ügyekkel is túlontúl van már -terhelve, de .ezeinfelüil athtoinisztrativ teendőket is végez. Ezek magukban szükségessé teszik egy külön polgármester helyettesi .állás szervezését. Kéri a bizottságot, hogy indítványát fogadja el. Hósa Izsó szerint ebben a nagybizottság nem illetékes határozni. A bizottság feladata csupán a tisztviselők fizetésrendezése. Taschler Endre azt mondja, liogy Kormámlyos dr. i,n ditványában sok megszívlelendő v.a.n, dle ez akkor válik majd aktuálissá, ha szerveznek egy ötödik tanácsosi állást is. Most ugyanis az a helyzet, hogy a helyettes-polgármester>nek tanácsosi ügyköre van, amennyiben tehát külön állást, szerveznének a -helyettespolgánmesteirnak, egyben egy ötödik tanácsosi állás szerv,e-zése is szükségessé válik. A bizottság Kormányos dr. indítványát levette a napirendről. A javaslat általános tárgyalását, ezzel befejezték. Az ülésen resztvettek a pénzügyi bizottságból: Baok Bernát, Bokor Addlf, Deési Bél,a, Kiss Arnold, Lan.des.berg Mór, Lövész Antal, Obláth Lipót, Vajda Béla, Vas Károly, -Wagner Gusztáv, Weiner Miksa, Wimmer Fülöp, a jogügyi bizottságból: Balassa Ármin dr., Bodnár Géza dr., Őserő Ede dr., Dobay Gyula dr., Kormányos Benő dr., Körösi Béla dr., Nyilassy Pál dr., Hósa Izsó dir., Szivessy Lehel dr.; a szervező bizöttságból: Perjéssy László; a város tanácsából: Lázár György dr. polgármester, Bokor Pál helyettes polgármester, Balogh Károly pénztásokat: táncolni akarunk és mulatni! — mondták a pillantások, ezek is, azok is. És, végtelenül boldog Sarr-a. Pajkoskodo-tt, kacagott egész nap; találkozott barátnőivel, táncolt, kacérkodott és udvaroltatott magának, annak rendje s módja szerint. Nem törődött sem apjával, sem fivéreivel; nem gondolt sem Mattiára, sem a durva bántalmazásokra, melyeket él kellett tűrnie miatta. Sárga és zöld köves gyürüeskéket vett; de fűzőjébe rejtette az ajándékokat, a melyeket udvarlóitól kapott. És amikor fáradt volt a tánctól és a kis templom hosszú árnyékot vetett a letiport füre: elérkezett a búcsúzás órája. A nap leszállt, az ég bíboros fényben ragyogott és hallgatás és csönd borult a síkságra. Az álomnak vége volt. A legtöbb vendég már előttük indult hazafelé, a férfiak majdnem mind ittasok voltak, az asszonyok melanchólikusak! A Fioreddu-család egyike volt a legtovább mulatozó'knak és az apa volt az, ki nem akarta rászánni magát a hazatérésre, ő is ittas volt, de mintha szándékosan -is főltüntetné ezt. Támolyogva, dadogva, lehunyt szemmel, félig alva ült a lovon. A .kanca oly lassan ment, hogy elmaradt a többi ló mögött, még a kereskedők szekerei mögött is. Az erdő széléhez érve, nyugtalanul körültekintett Sarra. Egészen egyedül volt apjával, borult az éj és a gyaloglók beszélgetésének, a szekerek döcögésének zaja elhalt a távolban. Hirtelen összerázkódott a leány; az utolsó tünő fénysugárban mintha Mattfát pillantotta volna meg egy fa mögött — vagy talán, az ördög volt? Azután hangosan fölkiáltott és átkarolta atyját, mert Mattia előugrott és megragadta a ló kantárát. Föl volt fegyverkezve, pisztoly és kés villogott övében; mögöte állt még két férfi, Mattia szolgáira ismert bennük Sarra. A leány rögtön megértette, hogy el akarják rabolni és segitsegért kiáltott. Zio Fioreddu lassan ébredezett. — M-i az? — kérdezte akadozva. — Mit akarsz Mattia? — Azt akarom, hogy 1-eszá-l'lj, — szólt Mattia. — Ha nem teszed meg: kényszeríteni foglak rá. — Nem, nem — síkoltotta Sarra, ne hagyjon el, apám! Csak most ne hagyjon el! Hiába könyörgött. A rabló lerántotta őt a lóról; Zio Fioredd-u nevetett és érthetetlen szavakat motyogott. Ott maradt az erdőben-, míg Sarrát magával vonszolta Mattia. Kunyhójában a nővére, csúf, borzashaju asszony fogadta a leányt. — Ne fé'lj galambocskám, — szólt, — enki sem nyul hozzád; holnap reggel hazavisz Mattia és azután- mindjárt megesküdtök, galambocskám, csak ne félj és légy nyugodt. — Azt ne higyjétek! — szólt Sarra megvetőig, — hiszen olyanok vagytok, mint a v-'dáütok, de a fivéred felesége nem leszek soha. ' — Mit akarsz, kedves testvérem, — szólt az asszony vállvonogatva. —Ki venne el még ezek után? Jer, feküdj le és légy teljesen nyugodt. Holnap reggel elkészítjük a kávét és Mattia mindjárt megveszi a nászajándékot: nyolc csillogó köves gyürüt, ezüst érmet, himzett cipőt és fejkendőt, pirosat, olyanlesz a színe, mint a tüzes boré. Mi egyebet akarsz Sarinna? Sarra hátat fordított neki és összekuporodott a sarokban. Ah! most megértett mindent: az egész iszonyú -dolgot előre megbeszélték Mattia és fivérei és az apja. Mit tehetett ő ilyen bestiák ellen? — Elmehetek a bírósághoz, — gondolta, — és följelentem őket. És -akkor? Akkor elitélik őket, d-e en-g-em el nem vesz senki más. Mindenki azt fogja hinni, hogy evvel a kutyával töltöttem az éjszakát és felém sem néz többé senki. Sokáig sirt; de lassan-lassan megnyugodott és reggel teljesen ki volt merülve. — Ezek a vadállatok legyűrtek! — gondolta álom és ébrenlét -között. — Most azonban rajtam va-n a s-or! Ah, kedves fivéreim, azt remélitek, hogv Mattia által jólétben részesülni fogtok? Én leszek az, aki parancsol és élüzlek, mint a redves kutyákat! És te, Mattia, te ugy gondolod, -hü feleséget hódítottál el magadna-k? Hozzád megyek, de csalódol, bestia . . . Igy aludt el.