Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-20 / 115. szám

14. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 18. sziiltségre, a Balkán földrajzának gyökeres átalakulására, nemzeti védelmünkre, nemzetiségi kérdéseink komolyságára. Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésére. — Az igazságszolgáltatás terén is nagyon elmaradtunk. A minisztérium a reformok egész sorát készítette és készíti elo. Ilyenek: a biztositó társaságokra vonatkozó rendelkezések módosítása, az uj büntetőtörvénykönyv, a bírói és ügyvédi vizsga egységesítése, a végleges ügyvédi rendtartás, az igazságügyi szervezet kódexe és az általános polgári törvénykönyv tervezete, amelyet május 25-én mutatunk be, Mindenkinek kivánnia kell, hogy a tervezetből mielőbb törvény váljon. Szükséges lenne a részvénytársaságokra vonatkozó némely rendelkezés módosításra is. Ami a közigazgatást illeti, erre nézve áll ma az, hogy a közigazgatás a fokozatos felelőtlenség rendszere. Föltétlenül reformálni kell a közigazgatást, ezt az élet követeli. Szívesen látná, ha az ellenzéki pártok közös elvi alapon egyesülnének és megkezdenék az ellenőrző tisztük teljesítését. Száradjanak ki végre a gyűlölködés posványos mocsarai! — ezzel fejezte be beszédét. Proprambeszéd után lakoma volt, a melyen Balogh Ferenc pártelnök, Kovács Bernardin, a minorita-rend házfőnöke és több munkapárti képviselő mondott köszöntőt Vadász Lipót államtitkárra. k»aBBMa»B»BnnaHBaaaaaaBaaaiiaiis9aaaaHBBBBiasaasa A szerb-bolgár viszály. Pasics minszterelnö'k 'kijelentette, hogy a belgrádi kabinet nem helyesli egyes belgrádi lapok támadó hangját. Szófiában megelégedéssel értesülnek a belgrádi kormány eme magatartásáról, megjegyzik azonban, hogy Bulgária a vitás kérdésnek megoldását csak a szerződés alapján tartja lehetségesnek. A fiatalkorúak hatóságának mult évi működése. (Saját tudósít ónktól.) A büntető novella életbeléptetése óta működik Szegeden is a fiatalkorúak felügyelő hatósága, mely szociológia szempontból nagy hasznú és igen fontos tevékenységet fejt ki. Fiatal gyerekeket igyekszik megmenteni a bűntől, akiket az élet mostolhasága és a sors kegyetlensége a fertőbe taszítana; s fiatal gyerekeket, akik már bűnt követtek el, igyekszik megjavítani ! és a becsületes útra téríteni, ami az előbbinél is nehezebb föladat. A fiatalkorúak szegedi hatóságának elnöke: Orkonyi Ede dr. táblabíró, most adta ki a hatóság mult évi működéséről a jelentést, amely élénken illusztrálja, hogy a társadalom mit köszönhet ennek a hatóságnak, amely fáradhatatlan agilitással, önzetlenül dolgozik a fiatalkornak érdekében. A jéleirrtes első 'sorban is azokról a. tapasztalatokról számol be, amiket a hatóság szerzett tevékenysége közben. Elmondja, hogy a fiatalkorú bűnösöknél sok jót el lehet érni a személyes befolyással, amely utjám legkönnyebben oélhoz lehet jutni. Ez az elve, melyre különben a Büntető Novella is céloz, amikor meghatározza;, hogy a biróuiak a fiatalkorú egyéniségével' kell foglalkozni s meg kell annak bűnbe esését előzni, akin az erkölcsi romlás tünetei matn|tkoz•ak. Tehát a megelőzés és a bűnbe esetlek javítása a legfontosabb feladata a felügyelő hatóságnak, A jelentés ezután azt mutatja, k-i, hogy a hatásáig e fontos két kérdést mint oldotta .meg. Először is a fiatalkorúak bűnbeesésének megelőzésére területi felügyeletet rendszeresített és minden községben, tanyán, pusztán helyezett el felügyelő hatósági tagakat, akik ha tudomásukra jut, liogy területükön egy fiatalkorú züllésnek indult, erről jelentést tesznek. A hatóság ekkor íaz illető fiatalkorút. kivonja környezetéből és vagy javító nevelés 'elrendelését eszközli ki, vagy máskép intézkedik. Az elmúlt évben /114 ilyen esetfordult elő; ezek ,közül Ii2 esetben az árvaszék járt el; 3 esetben a szülőik intézetbe utalták, 14 gyereket a Szegeden ez évben alakú,It Foglalkoztató Műhelybe jhoztak, egy leányt a Patronage Egyesület Leány Otthonában helyeztek el; 13 gyerek iparosokhoz (került inasnak, 15-öt. pedig felügyelet .alá helyeztek. A többi esetekben más módon intézkedtek. A hatóság nagy súlyt .fektetett arra is, hogy a fiatalkorú nőket a,z erkölcsi zülléstől megmentse és e óéiból összeköttetésbe lépett, azzal az egyesülettel, amely a. leánykereskedés elterjedése ellen alakult. Továbbá a fiatalkorú nők érdekében a. pályaudvarokon iflel'ügyeletet létesített s .a helyi sajtó bevonásával .a fiatalkorú nők érdekeinek elősegítésében minidig közbejárt. Ezen irányú működése is meghozta az eredményt, amienmy.ilben a vítjutiigazgatófságok utasjitot\fák alkalmazótf taikat, hogy az egyedül utazó nőket fokozottabb figyelemebn részesítsék és az esetleges zaklatások ellen megvédjék. Egy .esetben pedig egy helybeli lapban megjelent, apróhirdetés nyomán mentettek meg egy fiatalkorút. A fiatalkorúak felügyelő hatósága ,a legkényesebb társadalmi 'kérdésben is iparkodik állást foglalni és a bűnbe jutattak segítségére sietni.-A házasságon kiviül lévő anyák kétségbeejtő helyzetén i® enyhíteni igyekezett a hatóság. Három .esetben történt az anyáról és gyerekéről gondoskodás. Két esetben iá csecsemőket az Állami Gyermekmenhelyen helyezték el s ugyanekkor a fiatalkorú nőt is elhelyezték; egy esetben, pedig ;a fiatalkorú nőt szüleivel sikerült a hatáséignak kibékíteni, egy helybeli ügyvédet padig felkért a hatóság arra, hogy a gyermektartás iránt pert indítson, amelyben a bíróság marasztaló Ítéletet is hozott. .A felügyelő hatóság, mivel a nagy városokban .rendszerint és igy Szegeden is a házasságon kívüli együttélés nagy mérvben elterjedt, a házasságkötést is igyekezett. .elősegíteni. A hatóság a, gyerekek szellemi művelése érdekében is közbenjárt 'ós e,gy gyakran vitatott pedagógiád ,kérdés|t. is megoldott aként, hogy a szegedi mozgószinháaak tulajdonosaival megállapodott, hogy .mérsékelt -díj mellett, háromszor hetenként előadásokat rendezzenek a közép, elemi- és inasiskolák tanulói részére. .A jelentés ezután beszámol azokról a fiatalkorunkról, akik bűnbe kerültek ós a •kiket >a. hatóság megjavított. Ilyen 117 eset volt az elmúlt évben, Nagyrészük az ÁrpádOtthonba került, ahol humánus bánásmódban részesültek és megtértek a. becsületes munkához. A kalapácsok táncoltak alattam és nekem ugy rémlett, mintha a „kisasszony" vadul csapkodná a menyezetet, engem lusta fráternek szidna és iki akarna dobni az ágyból. Az egész szoba a maga szerény bútoraival, a nagy szekrénnyel, a fenyőfa-asztallal és a szalmazsákkal együtt nyögött és csikorgott, mintha a sietésre akarna figyelmeztetni. Kénytelen voltam hát fölkelni. Odalenn mindent lázas mozgalomban találtam. A vas izzott, a fujtató nyikorgott, a parázsból kékes-rózsaszinü láng csapott föl és ragyogott, mint egy csillag. A kovács a napi munkájához készülődött, az ekevasakat és kereket nézegette és a szögletből vasdarabokat hozott elő. Amikor engem meglátott, teli torokkal elkezdett nevetni, mulatságosnak találta, hogy a városi urnák reggel öt órakor ki kellett bújnia az ágyból és eszembe ötlött a gondolat, hogy óriási kalapácsával csak azért csapkod, hogy az uj napot üdvözölje és az egész házat fölkeltse. Kezét a vállamra tette, lehajolt hozzám, mint egy gyermekhez és igy szólt: — Bizony, bizony, itt a vasholmi között, itt meg kell gyógyulnia az embernek. Ettől kezdve gyakran az egész napot a kovácsmühelyben töltöttem, kivált télen vagy esős időben. A munka szerfölött érdekélt. Állandó küzdelme volt az embernek a vassal és az ember maradt a győztes és .a vaat a saját akarata szerint igyurta-alaikitotta. Ez a látvány ugy megindított, mint valami megragadó színdarab. Feszült figyelemmel kísértem a fémet a tűzhelytől az üllőig és Lufidig újból elbámultam, miként hajlik meg a vas az öreg mester csapásai alatt, mint lesz hajlékony és | simulékony, .akár a puha viasz. És ha elfcé- \ j szült az ekevas, megnéztem, megtapogat- j tam minden oldalról és újból elcsodálkoztam; | ugv tetszett, mintha mindenható titánkezek j | uajíitgatnák és alakitanáik az ormótlan vas- I j darabot kényük-kedvük szerint. Gyakran — j akarva, nem akarva — egy volt párisi szóm- j 1 szédnőmre kellett mosolyogva visszaemlé! keznem, aki velem szemben ült az ablaknál I ! és egész nap művirágot csinálgatott karcsú ; ujjaival. . A kovács sosem volt fáradt vagy rosszkedvű. Napi tizennégy óra munka -után is ka; cagott és fecsegett jóságos modorában. Gyakran ürítgettünk kettesben egy pohárka i ottani bort. Az ereje sohasem lankadt el. 1 Hogyha összeomlott volna a ház, azt hiszem, még a rokkanóban levő házat is föntartotta | volna a vállával. Szerette a műhelyét: félen nincs nála I kellemesebb hely, mondta és nyáron tárva; nyitva hagyja az ajtót, hogy a jó szénaszag ' beáradhasson. Végzett munka után nyáridőben szivesen | elüldögélt a műhely előtt és én mellé teleped! leni. Az egész völgy a lábunk alatt terült el | és ő örült a jól müveit földeknek, amelyek csaknem a végtelenbe nyúltak és a leszálló esti szürkületben vesztek el. Tréfálkozva megjegyezte, hogy mindez a sok .szántóföld voltaképen az övié, mert j több, mint kétszáz esztendeje, hogy ez a mü! hely szolgáltatja az ekét az egész környék| nek. Gabona nem nőtt, termés nem érett az ' ő segítsége nélkül, ez volt a büszkesége. Neki í köszönheffe a sikság, ha tavaszkor zöldéit, ' ha nyáron aranysárga fényben csillogott. A termés volt a féltett gyermeke, azért aggódott, azért leste naponta az időjárást és fenyegette öklével a jégfelhőket. Olyankor, amikor a földeket újra szántották, amikor az ekék mély barázdáikat ástak a zsíros földbe, gyakran otthagyta a saját munkáját, az ut szélére lépett, a kezével árnyékot vont a szeme élé és kitekintett soksok „gyermek"-ére, amelyektől szinte nyüzsgött az egész sikság. A fogatok hosszú vonalakat vontak a mezőre és az ekék ragyogtak a napfényben, mint az ezüst; mintha csak valami nagy vashadsereg vonult volna föl a síkon, A kovács intett .nekem és kiabált, hogy jöjjek csak hamar és nézzem meg, milyen átkozottul szép kis munkát végeznek az ő „gyermekei". A kovácsmühelyben való élet, körülvéve a munka szakadatlan zajától, használt nekem, jobban fölüditett, megerősített és megedzett, mint minden orvosságom együttesen. Annyira hozzászoktam a zajhoz, hogy valósággal életszükségletemmé vált. A szobámban, a kalapács zenéje mellett, lassan összeszedtem magam. A ritmikus bum, bum — bum, bum volt számomra az óra, amely munkaóráimat beosztotta és kisérte. És ha alattam a legélénkebben folyt a munka és a kovács, miintha ördög szállta volna jmeg, csapkodta a pirosló, izzó vasat, akkor ugy éreztem, mintha óriási erő égne az izmaimban, szerettem volna egyetlen tollvonással lekaszálni az egész világot. Mihelyt a műhely elcsitult, én is lecsöndesedtem, lementem, de a még füstölgő vasrdkotások előtt szégyenkezve megálltam: mennyire semmitmondó az én iirapi munkám!