Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-20 / 115. szám

1913. május 20. A jelentést a felügyelő hatóság gyiilé- '' sén, amely vasárnap délelőtt volt, a királyi tábla dísztermében, nagy és előkelő közönség előtt ismertette. Orkonyi Ede dr. elnök. A hallgatóság gyakori tetszésnyilvánítással ho­norálta azt a céltudatos és eredményes mű­ködést, amit a hatóság az elmúlt évben ki­fejtett. A gyűlés tárgya még két döntvény volt, amely éj Nagy Zoltán törvényszéki bi­ró dolgozott ki. A két határozat a fiatalko­rúak korcsmai látogatásának megakadályo­zásáról és a dohánytermékek kiszolgáltatá­sának betiltásáról szólt. A gyűlés egyhangú­lag elfogadta a tervezetet. Bemutatták Ba­logh Jenő igazságügyminiszternek Orkonyi j üdéhez intézett táviratát, amelyben köszö­netét fejezi ki a kinevezi etése alkalmából va­ló üdvözlésért. Ezután az uj tagok tették le az esküt, mire a,gyűlés véget ért. hsaaaaaiBBHBaiiiiBSBBaaHaaEiBsaBxasacaBaBasnaaFisaanKa : Petrovies Mihály lemondott az állásáról. — A Simon - Petrovies kártyapör fő­hőse letört. — Csöndes bojkott és 200,000 korona adósság. — A fő­szolgabíró ismeretlen helyre távozott— (Saját tudósítónktól.) A helyi és az or­szágos sajtót is bejárta annak idején az a nagy nevezetességre vergődött incidens, a mely körülbelül négy évvel ezelőtt a batto­nyai kaszinóban lejátszódott. Petrovies Mi­hály battonyai főszolgabíró és Simon Ákos táblabíró, az affér szereplői, egy csomó bíró­sági tárgyaláson vonultak föl és keresték igazukat. A Kúria Ítéletével a pör aktái le­záródtak és Petrovies diadalmasan vonult vissza főszolgabírói rezidenciájába Batto­nyára. Azt hitte mindenki, hogy ezzel véget ért a kis komédia, melyet csak országossá fölfujni a szereplők személyisége tudott; azonban, akik ezt hitték, csalódtak, mert egy főszolgabíró mindig tud forditani egyet sor­sának kerekén, ha ez már a köznapi szürke­ségbe téved. És Petrovies Mihály most érde­kes szenzációt hozott a feledőbe menő ügy­be. Megjelent Makón Hervay István alispán A kovács azonban meg volt elégedve a magáéval és volt is oka rá. Minden tekintetben pompás ember volt. Forró nyári napokon gyakran láttam övig lemezitelenedve, láttam kidagadó, feszült iz­mait, amilyeneket Michelangelo nagy alak­jain láthatunk. Láttam az én kovácsomon azt, amit a szobrászok fáradságos erőlködéssel keres­gélnék a görögök holt szobormüvein: a mo­dern szobrászat alapvonalait. A munka hő­sévé inőtt a szememben, korunknak ez a fá­radhatatlan fia, aki tűzzel és vassal dolgozik az eljövendő társadalmunk mintázásán. A munka nem volt számára pusztán kö­telesség, öröme és éltetője is volt és ha na­gyon akart gyönyörködni valamiben, akkor megsuhogtatta a „kisasszony"-t és menydö­rögve lesújtott vele az üllőre. A fujtató nyö­gött kiséretképen, a tüz zizegve, rózsaszínes csillogással kavargott fölfelé — dörgött és zúgott — és nekem ugy tetszett, mintha egy egész dolgozó nép ziháló lélegzetét halla­nám. És ott, abban a kovácsmühelyben mind­örökre kigyógyultam fanyar kedvetlensé­gemből és pesszimizmusomból. DÉLMAGYARORSZÁG előtt és bejelentette lemondását. Először há­rom hónapi szabadságra megy csak, azután végleg otthagyja a vármegyét és a főszolga­Ir.róságot. Pedig hát Magyarországon nem is olyan lekicsjiny'lendö dolog főszolgabírónak lenni és hogy Petrovies miért mond le erről az állásról, azt bizonyosan tudni nem lehet, bár az alábbi adatok erősen bevilágítanak egy speciálisan, magyar zsentri karrierbe és annak gyors letörésébe. . A SIMON—PETROVICS-AFFÉR. . " Petrovies Mihály, a battonyai főszolga­bíró, azt mondta Simon Ákosnak, a battonyai járásbíróság akkori vezetőjének ezelőtt vagy négy évvel a battonyai kaszinóban egy ösz­szeszólalkozás alkalmával: . „Söpörjön az ur a maga háza előtt, van ott is elég söpörni valója". Simon Ákos be­csületsértésért följelentette Petrovies Mi­hályt. aki a biróság előtt, a bizonyítás meg­engedését kérte. Időközben Simon Ákost táblabírói cim­rnel a szegedi törvényszékhez helyezték át; a becsületsértési pör pedig kétszer is bejárta az összes igazságszolgáltatási fórumokat. Hónapokig húzódott el a részletéiben pikáns és a magyar vidéki állapotokra nagyon is jellemző pör a legteljesebb nyilvánosság ér­deklődése mellett. A szegedi törvényszék több napig tartó izgalmas tárgyalás után fölmentette a főszolgabírót, az Ítélőtábla azonban bűnösnek találta és kétszáz koro­na pénzbüntetésre ítélte a főszolgabírót. Pet­rovies az ítélet ellen természetesen fölebbe­zett, mire a Kúria elé került az ügy. A Kúria megsemmisítette az ítéletet és ujabb tárgya­lásra utasította a szegedi táblát. Az Ítélő­tábla a pör reviziója után ismét 200 korona büntetésre ítélte Petrovicsot, aki ismét föleb­bezett. A Kúria 1913. február 5-én mondta ki ez ügyben a végső szót és. fölmentette a főszolgabírót, a szegedi Ítélőtábla ítéletének a megváltoztatásával. SIMON MANCI AZ APJÉÁRT. Ezzel mindenki beféjiezcittn'eik hitte az af­fért. Ámde a szenzáció csak 'ezután követke­zeit. Két. .nappal a Kúria Ítélete után 'leuta­zott Simon Manci, a táblabíró 15 éves leánya Rattonyára és a községháza előtt, a nyiilt ut­cán inzultálta Petro vicsot. Bottal többször vé­gigvágott rajta, leköpte és becsmérlő szavak­kal illette. Igy akart, elégtételt venni a fiatal leány azért a sérelemért, ami az apját érte Petrovies részéről. Ez a:z inzultus február 7-én törtónt, két nappal a. Kúria Ítélkezése után. Az egész or­szágban nagy feltűnést keltett ós a lapok Bártel Lujzával, Boroevics hadtestparancs­nok inzultáló jávai hasanliitgattálk össze ia bá­tor fellépésű leányt. Igaz agyain, hogy Simon Manci tette ismét felkavarta az egész Simon —Petrovies ügyet. Egymást követték a la­pokban ia nyilatkozatok. A Bélmagyarország részletesen megírta ékkor ezt az ujabb bot­rányt és a lap munkatársa beszélt Simon táb­labíró val és a leányával is. A táblain róniak nem tetszett a leánya cselekedete és hatá­rozottan elítélte azt; hangoztatta természete­sen azt is, hogy előzőleg arról mit sem tú­llőtt.. Simon Manci azonban, a. bátor kis leány, tettének teljes öntudatában vallotta, hogy amit tett, azt meggondolva tette s azért, helyt áll. < 11. Petrovies 'Mihály is nyilatkozott az in­zultusról. Azt mondta, hogy abból egy szó sem igaz, hogy az inzultus tényleg megtör­témt volna. A leányt, látta ugyan a battonyai ifőszolgabiróság előtt, sőt találkozott is vele, mikor az épületet elhagyta. A leány eléje ment, de hozzá sem nyúlt, csak hadonászott előtte, azután megfordult és hirtelen elsietett. Mégis mikor az a hiír kélt szárnyra, hogy Si­mon Manci őt inzultálta, becsületsértésért feljelentést tett Simon Manci ellen, de ezt a feljelentést később visszavonta, AMI AZÓTA TÖRTÉNT. Jó negyedév telt el az inzultus óta s a Simon-Petrovics ügyről hallgatott a krónika. Battonyán azonban már az inzultus óta sut­togtak az emberek, Petrovies távozásáról. A főszolgabíró nagy lábon élt és folyton költe­kezett. A vármegyében mindenki az ,ő dol­gairól beszélt és ha pöre egy-egy jobb, si­keresebb fordulóhoz jutott, Petrovies nem sajnálta barátaitól a pezsgőt és a cigányoktól a tizest. Ugy élt, mint az igazi mágnás, lo­vat, kocsit tartott és ünnep volt Aradon meg Makón, ha a költekező zsentri behajtott a városba négy lovas hintóján. ... És az inzultus óta, megfogyatko­zott a nimbusz. A barátok és a cimborák, a kik az együtt-mulatáson ki vili néha váltón is szerepeltek, egyszerre eltünedeztek Petro­vies mellől. A megyei urak sem keresték már olyan szivesen társaságát és Petrovies egy­szerre csak azt vette észre, hogy ,uj váltókra már nem akad kezes és uj kölcsönökre nem akad hitelező. Ellenben jöttek egymásután a régi hite­lezők, jelentkeztek szép sorjában a máskor olyan alázatos kávésok, szabók és főpincé­rek, — de a zseb üres volt. A barátok, az in­telligencia, az ismerősök serege elhidegült, azonban a bankok és uzsorások követelések kéréseibe belemelegedtek. Ez a zsentri szo­morú sorsa. És pénteken fölült Petrovies a jó öreg motorra, bebumlizott Makóra és megjelent Hervay István alispán előtt. Ké­relme ezúttal csak annyi volt, hogy a makói központi főszolgabírói hivatalból küldjenek ki helyére Baltonyára egy helyettest. Bejelen­tette, hogy ő három hónapi szabadságra megy, de szabadságának leteltével sem megy vissza többé Baltonyára, hanem lemond ál­lásáról. Hervay alispánt nagyon meglepte Pet­rovies kijelentése, de minden észrevétel nél­kül kijelentette, hogy teljesiti Petrovies kí­vánságát és még aznap elküldött helyére egy szolgabírót Battonyára. A hivatal átadás már meg is történt és Petrovies el is távo­zott, de hogy hová azt senki sem tudja . . . Amit hátrahagyott Battonyán és Csa­nádvármegyében holsszu közigazgatási mű­ködése alatt, az mindössze 200,000 korona adósság. Ennyit hiteleznek manapság egy főszolgabírónak. A hitelezők között, mintegy 30—40,000 korona érdekeltsége van Szilágyi Kálmán és Urszinyi Endre szolgabiráknak, akik Petrovies váltóin szerepelnek. Petrovies lemondása most már valószí­nűleg a nevezetes Simon-Petrovics ügynek a szomorít fináléja. — Szabadságolt a monarchia délen is. Bécsből jelentik: E hónap 29-én a bosz­niai, hercegovinál és dalmáciai csapatok le­génységének egy részét szabadságolják. A szabadságolás fölosztva történik. Egyszerre csak 8 százalékot szabadságolnak 14—14 napra. Ha ezek szabadsága letelik, akkor is­sok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Egyesült Jtfüasztalosok Juterraktára" (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben.) ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek ké­szítményei, mindenféle kivitelben, részletfizetésre is kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents