Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-20 / 115. szám

1913. május 20. A jelentést a felügyelő hatóság gyiilé- '' sén, amely vasárnap délelőtt volt, a királyi tábla dísztermében, nagy és előkelő közönség előtt ismertette. Orkonyi Ede dr. elnök. A hallgatóság gyakori tetszésnyilvánítással honorálta azt a céltudatos és eredményes működést, amit a hatóság az elmúlt évben kifejtett. A gyűlés tárgya még két döntvény volt, amely éj Nagy Zoltán törvényszéki biró dolgozott ki. A két határozat a fiatalkorúak korcsmai látogatásának megakadályozásáról és a dohánytermékek kiszolgáltatásának betiltásáról szólt. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a tervezetet. Bemutatták Balogh Jenő igazságügyminiszternek Orkonyi j üdéhez intézett táviratát, amelyben köszönetét fejezi ki a kinevezi etése alkalmából való üdvözlésért. Ezután az uj tagok tették le az esküt, mire a,gyűlés véget ért. hsaaaaaiBBHBaiiiiBSBBaaHaaEiBsaBxasacaBaBasnaaFisaanKa : Petrovies Mihály lemondott az állásáról. — A Simon - Petrovies kártyapör főhőse letört. — Csöndes bojkott és 200,000 korona adósság. — A főszolgabíró ismeretlen helyre távozott— (Saját tudósítónktól.) A helyi és az országos sajtót is bejárta annak idején az a nagy nevezetességre vergődött incidens, a mely körülbelül négy évvel ezelőtt a battonyai kaszinóban lejátszódott. Petrovies Mihály battonyai főszolgabíró és Simon Ákos táblabíró, az affér szereplői, egy csomó bírósági tárgyaláson vonultak föl és keresték igazukat. A Kúria Ítéletével a pör aktái lezáródtak és Petrovies diadalmasan vonult vissza főszolgabírói rezidenciájába Battonyára. Azt hitte mindenki, hogy ezzel véget ért a kis komédia, melyet csak országossá fölfujni a szereplők személyisége tudott; azonban, akik ezt hitték, csalódtak, mert egy főszolgabíró mindig tud forditani egyet sorsának kerekén, ha ez már a köznapi szürkeségbe téved. És Petrovies Mihály most érdekes szenzációt hozott a feledőbe menő ügybe. Megjelent Makón Hervay István alispán A kovács azonban meg volt elégedve a magáéval és volt is oka rá. Minden tekintetben pompás ember volt. Forró nyári napokon gyakran láttam övig lemezitelenedve, láttam kidagadó, feszült izmait, amilyeneket Michelangelo nagy alakjain láthatunk. Láttam az én kovácsomon azt, amit a szobrászok fáradságos erőlködéssel keresgélnék a görögök holt szobormüvein: a modern szobrászat alapvonalait. A munka hősévé inőtt a szememben, korunknak ez a fáradhatatlan fia, aki tűzzel és vassal dolgozik az eljövendő társadalmunk mintázásán. A munka nem volt számára pusztán kötelesség, öröme és éltetője is volt és ha nagyon akart gyönyörködni valamiben, akkor megsuhogtatta a „kisasszony"-t és menydörögve lesújtott vele az üllőre. A fujtató nyögött kiséretképen, a tüz zizegve, rózsaszínes csillogással kavargott fölfelé — dörgött és zúgott — és nekem ugy tetszett, mintha egy egész dolgozó nép ziháló lélegzetét hallanám. És ott, abban a kovácsmühelyben mindörökre kigyógyultam fanyar kedvetlenségemből és pesszimizmusomból. DÉLMAGYARORSZÁG előtt és bejelentette lemondását. Először három hónapi szabadságra megy csak, azután végleg otthagyja a vármegyét és a főszolgaIr.róságot. Pedig hát Magyarországon nem is olyan lekicsjiny'lendö dolog főszolgabírónak lenni és hogy Petrovies miért mond le erről az állásról, azt bizonyosan tudni nem lehet, bár az alábbi adatok erősen bevilágítanak egy speciálisan, magyar zsentri karrierbe és annak gyors letörésébe. . A SIMON—PETROVICS-AFFÉR. . " Petrovies Mihály, a battonyai főszolgabíró, azt mondta Simon Ákosnak, a battonyai járásbíróság akkori vezetőjének ezelőtt vagy négy évvel a battonyai kaszinóban egy öszszeszólalkozás alkalmával: . „Söpörjön az ur a maga háza előtt, van ott is elég söpörni valója". Simon Ákos becsületsértésért följelentette Petrovies Mihályt. aki a biróság előtt, a bizonyítás megengedését kérte. Időközben Simon Ákost táblabírói cimrnel a szegedi törvényszékhez helyezték át; a becsületsértési pör pedig kétszer is bejárta az összes igazságszolgáltatási fórumokat. Hónapokig húzódott el a részletéiben pikáns és a magyar vidéki állapotokra nagyon is jellemző pör a legteljesebb nyilvánosság érdeklődése mellett. A szegedi törvényszék több napig tartó izgalmas tárgyalás után fölmentette a főszolgabírót, az Ítélőtábla azonban bűnösnek találta és kétszáz korona pénzbüntetésre ítélte a főszolgabírót. Petrovies az ítélet ellen természetesen fölebbezett, mire a Kúria elé került az ügy. A Kúria megsemmisítette az ítéletet és ujabb tárgyalásra utasította a szegedi táblát. Az Ítélőtábla a pör reviziója után ismét 200 korona büntetésre ítélte Petrovicsot, aki ismét fölebbezett. A Kúria 1913. február 5-én mondta ki ez ügyben a végső szót és. fölmentette a főszolgabírót, a szegedi Ítélőtábla ítéletének a megváltoztatásával. SIMON MANCI AZ APJÉÁRT. Ezzel mindenki beféjiezcittn'eik hitte az affért. Ámde a szenzáció csak 'ezután következeit. Két. .nappal a Kúria Ítélete után 'leutazott Simon Manci, a táblabíró 15 éves leánya Rattonyára és a községháza előtt, a nyiilt utcán inzultálta Petro vicsot. Bottal többször végigvágott rajta, leköpte és becsmérlő szavakkal illette. Igy akart, elégtételt venni a fiatal leány azért a sérelemért, ami az apját érte Petrovies részéről. Ez a:z inzultus február 7-én törtónt, két nappal a. Kúria Ítélkezése után. Az egész országban nagy feltűnést keltett ós a lapok Bártel Lujzával, Boroevics hadtestparancsnok inzultáló jávai hasanliitgattálk össze ia bátor fellépésű leányt. Igaz agyain, hogy Simon Manci tette ismét felkavarta az egész Simon —Petrovies ügyet. Egymást követték a lapokban ia nyilatkozatok. A Bélmagyarország részletesen megírta ékkor ezt az ujabb botrányt és a lap munkatársa beszélt Simon táblabíró val és a leányával is. A táblain róniak nem tetszett a leánya cselekedete és határozottan elítélte azt; hangoztatta természetesen azt is, hogy előzőleg arról mit sem túllőtt.. Simon Manci azonban, a. bátor kis leány, tettének teljes öntudatában vallotta, hogy amit tett, azt meggondolva tette s azért, helyt áll. < 11. Petrovies 'Mihály is nyilatkozott az inzultusról. Azt mondta, hogy abból egy szó sem igaz, hogy az inzultus tényleg megtörtémt volna. A leányt, látta ugyan a battonyai ifőszolgabiróság előtt, sőt találkozott is vele, mikor az épületet elhagyta. A leány eléje ment, de hozzá sem nyúlt, csak hadonászott előtte, azután megfordult és hirtelen elsietett. Mégis mikor az a hiír kélt szárnyra, hogy Simon Manci őt inzultálta, becsületsértésért feljelentést tett Simon Manci ellen, de ezt a feljelentést később visszavonta, AMI AZÓTA TÖRTÉNT. Jó negyedév telt el az inzultus óta s a Simon-Petrovics ügyről hallgatott a krónika. Battonyán azonban már az inzultus óta suttogtak az emberek, Petrovies távozásáról. A főszolgabíró nagy lábon élt és folyton költekezett. A vármegyében mindenki az ,ő dolgairól beszélt és ha pöre egy-egy jobb, sikeresebb fordulóhoz jutott, Petrovies nem sajnálta barátaitól a pezsgőt és a cigányoktól a tizest. Ugy élt, mint az igazi mágnás, lovat, kocsit tartott és ünnep volt Aradon meg Makón, ha a költekező zsentri behajtott a városba négy lovas hintóján. ... És az inzultus óta, megfogyatkozott a nimbusz. A barátok és a cimborák, a kik az együtt-mulatáson ki vili néha váltón is szerepeltek, egyszerre eltünedeztek Petrovies mellől. A megyei urak sem keresték már olyan szivesen társaságát és Petrovies egyszerre csak azt vette észre, hogy ,uj váltókra már nem akad kezes és uj kölcsönökre nem akad hitelező. Ellenben jöttek egymásután a régi hitelezők, jelentkeztek szép sorjában a máskor olyan alázatos kávésok, szabók és főpincérek, — de a zseb üres volt. A barátok, az intelligencia, az ismerősök serege elhidegült, azonban a bankok és uzsorások követelések kéréseibe belemelegedtek. Ez a zsentri szomorú sorsa. És pénteken fölült Petrovies a jó öreg motorra, bebumlizott Makóra és megjelent Hervay István alispán előtt. Kérelme ezúttal csak annyi volt, hogy a makói központi főszolgabírói hivatalból küldjenek ki helyére Baltonyára egy helyettest. Bejelentette, hogy ő három hónapi szabadságra megy, de szabadságának leteltével sem megy vissza többé Baltonyára, hanem lemond állásáról. Hervay alispánt nagyon meglepte Petrovies kijelentése, de minden észrevétel nélkül kijelentette, hogy teljesiti Petrovies kívánságát és még aznap elküldött helyére egy szolgabírót Battonyára. A hivatal átadás már meg is történt és Petrovies el is távozott, de hogy hová azt senki sem tudja . . . Amit hátrahagyott Battonyán és Csanádvármegyében holsszu közigazgatási működése alatt, az mindössze 200,000 korona adósság. Ennyit hiteleznek manapság egy főszolgabírónak. A hitelezők között, mintegy 30—40,000 korona érdekeltsége van Szilágyi Kálmán és Urszinyi Endre szolgabiráknak, akik Petrovies váltóin szerepelnek. Petrovies lemondása most már valószínűleg a nevezetes Simon-Petrovics ügynek a szomorít fináléja. — Szabadságolt a monarchia délen is. Bécsből jelentik: E hónap 29-én a boszniai, hercegovinál és dalmáciai csapatok legénységének egy részét szabadságolják. A szabadságolás fölosztva történik. Egyszerre csak 8 százalékot szabadságolnak 14—14 napra. Ha ezek szabadsága letelik, akkor issok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Egyesült Jtfüasztalosok Juterraktára" (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben.) ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek készítményei, mindenféle kivitelben, részletfizetésre is kaphatók.