Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1913-05-18 / 114. szám
1913. május 18. DÉLMAQYARORSZÁQ 5. —* Szabadságolnak ötvenezer tartalékost. (Szegeden szombaton háromszáz tartalékost bocsátottak el és még ezerötszáz közös tartalékost engednek haza) (Saját tudósítónktól.) A jmonarchiában végre igazán a béke első hírei jönnek és szállanak végig. A mai napon tizennégy hadtest összes parancsnokaihoz felsőbb parancs érkezett, amely a tartalékosok és a póttartalékosok azonnal való szabadságolásáról szól. Az 1909. és az 1908-iki korosztály összes tartalékosait szabadságolják, még pedig harmincötezer embert, honvédokat és közös hadseregbelieket egyaránt. Ezenkívül az orosz határon még tizenötezer embert szabadságolnak, szintén azonnal, ugy, hogy egy-két jnapon belül ötvenezer embert engednek haza. Boszniában és Hercegovinában egyelőre visszatartják a tartalékosokat, aminek oka az ujabb balkáni viszályban keresendő. Remélni lehet Viszont, hogy fzek a tartalékosok is rövidesen, esetleg még e hónap végén szabadságra jönnek, őket is hazabocsátják. , j Az ötvenezer szabadságolt tartaléko- j sok közül kétezer jut Szegedre. A mai, ! szombati napon a szegedi honvédkerület ! állomásparancsnokságához utasítás érke- j zett, hogy a rendkívüli katonai szolgálatra behívott és bentartott tartalékosokat és i póttartalékosokat a legsürgősebben szerel- \ jék le és állítsa vissza a békelétszámot, j A rendeletet még szombaton végrehajtót- : ták és háromszáz honvéd tartalékos a mai j napon már szabadságolást nyert. A nagykörúton és az állomásokon fölhangzott a szabadságolt, derék jemberek örömnótáik j hangos vigassága. Szegeden ezenikiviil még körülbelül ezerötszáz közös tartalékost a legrövidebb időn belül szintén szabadságolnak. A szabadságolásra vonatkozólag még ezeket jelenti bécsi munkatársunk: Sajnos, nem a déli határon álló tartalékosok felé int a szabadság ragyogó sugara. Boszniában és Hercegovinában változatlan marad a fölemelt létszám, onnét csak nagyon méltánylandó esetekben bocsátanak haza családos tartalékost. Az az ötvenezer ember, aki rövidesen leveti a mundért, a magyar és osztrák területen állomásozó csapatokból fog kikerülni, vagyis akit nem vittek le Boszniába, Hercegovinába, azok most visszakerülnek a polgári életbe. Az ötvenezer tartalékos az 1909. évfolyamból való, tehát akiket viszszatartottak a hárorti év leszolgálása után vagy akiket tényleges szolgálatuk után néhány hónappal újra behívtak, azok megkapják az obsitot. Nagyon fontos szempontból kellett igy dönteni a hadügyminiszternek. Közeledik a nagy mezei munkák ideje és ugy az osztrák, mint a magyar sajtóban mind élénkebbé vált a követelés, hogy a földmives tartalékosokat haza kell bocsátani. A magyar kormány szintén mindent elkövetett, hogy végre ez az örömhír elkövetkezzék az országra, a^ ötvenezer tartalékosra és családjaikra elsősorban. Budapesti tudósítónk telefonálja még: Karátsony Lajos honvédelmi államtitkár rövid nyilatkozatában megerősitette, hogy ötvenezer tartalékost és i póttartalékost szabadságoltak. A tanya kulturája Jánossy fanfelügyelő elszomorító jelentése kapcsán két cikk következik itt. Mindkettő a tárgynak Szegedre kimeríthetetlen fontosságához mért alapossággal veszi bonckés alá a tanfelüggelő adatait és dönt meg sokat azok közül. Tanyai népoktatásmik. Szeged város régóta meleg szeretettel karolta fel a tanyai népoktatás ügyét és már akkor állított fel a tanyákon népiskolákat, mikor ilyenekről a szomszédos városok még nern is tudtak, elnézvén, hogy -a nép maga fogadott fel gyermekei nevelésére zúgtamtókat. A szegedi tanyai iskoláik egyre-májsra szaporodtak, különösen néhai Tóth M. János népiskolai felügyelő idejében, aki azok lelkes apostola volt. Igy az árviz után, amikor Őfelsége meglátogatta Szegedet, az ünnepélyek sorozatában volt a királyhalmi emlék leleplezése is, ami az ugyanottani iskola bemutatásával volt kapcsolatos. És a tanyai iskolák fejlődése lépést tartott ez időtől kezdve a város fejlődésével, életre keltek a tanyai központok, szaporodott a tanyai nép s már a millenium alkalmával újból egész sereg tanyai iskola állíttatott fel, — modernebb, tetszetősebb a régieknél. De hamarosan ez is kevés lett, az illetékes hatóságok még tíz uj iskola felállítását sürgették, ám a város, amelynek berendezkedése óriási terheket rótt vállaira s amelynek fel kellett építenie a csongrádi-uti, a felsővárosi uj nagy elemi iskolát s ki kellett bővíteni a rókusi és mórai iskolákat, már nem volt képes e terhek viselésére. Wlassics Gyula, a geniális kultuszminiszter, aki uj kultúrpolitikát teremtett a magyar elem gazdaSági és kulturális kiépítésének jelszavával, épen akkor készült véget vetni az alföldi városok határában uralkodó ázsiai állapotoknak s Szegedre is leküldte tanácsadóját, néhai Halász Ferencet, akinek figyelmét az akkori kir. tanfelügyelő hivta fel az itteni tanyai iskolázás hiányaira. Igy született meg a tanyai iskolák államosítása egy olyan kedvező szerződés alapján, amilyennel egyetlen város sem dicsekszik. E szerződés szerint az állam átvette a létező 39 külterületi iskolát (a 40-ik egy rozoga tanyaházban volt s csak ideiglenes iskolaként szerepelt) akkori, állapotában és (nagyobbrészt hiányos) felszerelésével, magára vállalta azok összes és a még állítandó iskolák személyi és dologi kiadásait, amivel szemben a város csak 40.000 korona évi hozzájárulást adott olyképen, hogy a még felépítendő 40 uj iskola építkezési költségének annuitásait ebből az összegből fedezheti, azaz a város nem fizet egy fillért sem az államnak, ellenben kap a tanyára 40 uj iskolát s igy a tanyai iskolák száma 80-ra emelkedik. A város ezenfelül évi 10.000 koronát a tanyai iskolák épületének fenntartására, amiből persze ezek a költségek ki nem kerültek soha s igy az állam a szegedi tanyai iskolákra évente már most ráfizet 100.000 koronánál többet, ha pedig mind a 80 iskola működni fog, majd ráfizet 150.000 koronánál többet. Az építkezés megkezdődött s alig néhány év alatt felépült 31 uj állami iskolai épület (köztük 2 igazgatói) s ma már 69 tanyai iskola működik szemben a hódmezővásárhelyi 36-al és a szabadkai 55-el s nem is említve a kecskemétieket, ahol még csak most kapkodnak a tanyai népoktatásnak a szegedi minta szerint való berendezésén. És Szeged város ismét méltán büszke lehet tanyai népoktatásának rendezettségére, amit nemcsak a szomszéd városok irigyelnek, de kiváló szakértők (tanitóképezdei igazgatók, a közokt. tanács szakelőadói) nagy dicsérettel állítanak oda követendő példaként, sőt nemrég abban a kitüntetésben is részesült, hogy Thallóczy Lajos, külügyi osztályfőnök személyesen járta be azokat, hogy a boszniai népoktatást annak mintájára rendezze be. Nem tudjuk és nem értjük, hogy milyen indokból, de egy idő óta a szegedi sajtó a tényeknek elferdítésével azt kezdi hangoztatni, hogy a tanyai népoktatás hanyatlik, az analfabetizmus terjed, hogy a tanyai iskolák mindannyian túlzsúfoltak, nincsenek bekerítve s igy a diákok megszöknek, nincs gazdasági oktatás s ezért a gazdálkodás iránya dekadens az állattenyésztés pang, nincsenek olyan parádés lovak, mint a sváboknak a bánatban és nincs kisdedovoda meg külön gazdasági iskola, tehát az egész tanyai népoktatás nulla, nem ér semmit! Bennünket ér itt leginkább a vád, mert a mi munkánk fölött mond igazán lesújtó kritikát, holott mi dolgozunk megfeszített erővel a tanyai nép kulturális és gazdasági föllenditésén és éppen azért, mert ezek az általánosságban (elég könnyelműen) odadobott valótlan panaszok alkalmasak a közvélemény megtévesztésére, méltóztassék Bntonfásárlók Telefon 515. sok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Egyesült pasztalosok ÍJutorraktára," (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben.) ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek készítményei, mindenféle kivitelben, rászletfizeiésra is kaphatók.