Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-03 / 102. szám

2 mi" törekvések szolgálatára is bármikor fegyveresen készen volt. Nemcsak Mária Teréziára gondolok. Jusson eszünkbe Bosznia annexiója. Melynek ma, a szlávság nyugtalan hánykolódásai között, zászlaját égetik el Raguzábati, Prágában és Belgrádban. Mely ma, a kettős monarchia idegizgató megpróbáltatásai napjaiban, egyedüli igaz védelme, egyedüli igaz fegyvere a kettős monarchia világhatalmának. í A félreismert gyermek követeli ma jogait, erkölcsi fensőbbségének, nemzeti törekvéseinek elismerését. Más fajok ezt ugy követelnék, hogy kést tennének torkára annak, akitől követelnek. Mi nem tesszük. De minden szlávok véres tengereinek összeömlései között követeljük a gyönyörű magyar sziget partjainak feltöltését, követelünk millió taligát, mely uj magyar földek tömegeivel szélesbitse a magyar szigetet. Mert különben igazuk lesz az angoloknak. Az egyik beteg ember után következik a másik beteg ember. Az egyik beteg oroszlán után a másik beteg oroszlán. És látjuk: Ezópus rókái mindig készen állanak, hogy a haldokló oroszlánok hagyatékán megosztozzanak. BNAABUBBBBAAAAAAAASBBNASBAABBBABJAEBIIIIBIIAAIIIBAABANAAA A török-bolgár béke. Szófiából jelentik: Miután a hatalmak jegyzékében megformulázott békealapot a szövetségesek elfogadták, a hatalmak képviselői ma diplomáciai lépést tettek, melyben a hadviselő feleket felszólították a harc beszüntetésére és delegátusaiknak, valamint ezek tárgyalási helyének megnevezésére. Az összejövetel helyét illetőleg a szövetségesek Londont választják. szonyok gyorsan szoktak változni és már nem egy bőségben született leány vette az életben hasznát annak, amit kedvtelésből tanult. Ha a család szelleme egészséges és életrevaló; ha a szülői példa és oktatás s az ott magába Iszitt elveik megfelelnek a kor követelményeinek — akkor a gyermekek nagy része már helyes nézetekkel kerül az iskolába. Életfelfogása komolyabb lesz annál, mely azt hirdeti, hogy az élet célja a mulatság az urasíkodás. A takarékosság, az észszerüséget és előrelátást az anyagiakban a nagy nemzetek mint kiváló faji erényt dicsőitik; a hollandi büszke rá, hogy takarékosabb a németnél. Nálunk ellenbeni még az észszerű takorékosságbt is kicégérezi a közfelfogás. Ha két német találkozik és utazásról beszélgetnek, elmondják egymásnak, hogyan lehet olcsón utazni. A magyar inkább arról társalog, hol lehet jól élni. Egy olasz tengerparti fürdőről hallottam azt a jellemző tényt, hogy igen. olcsó volt, de a mióta a magyarok látogatják, megdrágult — a magvarok fölverték az árakat. Társadalmunk és közéletünk egyik legnagyobb hibájának azt a kornak épen nem megfelelő, kevéssé komoly életfölfogását tapasztaljuk, mely nálunk divatos. E fölfogás pusztító következményeit megérzi az egész társadalom. Miikor külföldön már az artisták is nyárspolgári elveket vallanak és magukat, családjukat minden módon biztosítani iparkodnak — nálunk a polgári társadalom is az úgynevezett bohém elveket vallja. A munka megbecsülése, a szerzési ösztön, a takarékosSágra való ösztönzés meglehetősen hiányzik a mi házinevelésünk rendszeréből. — Nem vagy rászorulva, tehát ne dolgozzál ! — Mintha a munka nem kötelesség volna — kötelesség Önmagunk és a társadalom DÉLMAGYARORSZÁG Uj javaslat készül a fizetésrendezésről. — A közgyűlés határozata. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy órakor Lázár György dr. polgármester elnöklésével folytatták az áprilisi közgyűlést. Csaknem az egész időt a városi tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslat általános tárgyalása foglalta le és az lett a nagy és helyenkint izgalmas vita vége, hogy a javaslatot fíobay Gyula dr. indítványa értelmében levették a napirendről. A közgyűlés határozata az, hogy uj javaslat készüljön, még pedig a legteljesebb figyelembe vételével a városi tisztviselők sokszor fölpanaszolt sérelmeinek. Az uj javaslat azonban nem jelenti azt, hogy ez az ügy ismét hosszú időre elodázódik, mert a közgyűlés utasitása szerint egy hónap múlva akár rendkivüli, akár rendes közgyűlés keretében be kell terjeszteni az uj javaslatot. Minthogy a tárgysorozattal ma sem végeztek, sőt még a színház dolga sem kerülhetett sorra az idő előrehaladottsága miatt, az elnök a közgyűlés folytatását holnap délután négy órára halasztotta. A fizetésrendezési javaslat általános vitájáról a következő részletes tudósítást adjuk: Tasokler Endre főjegyző felolvassa a .mult ülés jegyzőkönyvét, -amelyeit a közgyűlés észrevétel nélkül tudomásul vett. A róknsi és -ujszegedi hullaházaik átalakítására 1600 .koronát engedélyezett a közgyűlés. A Sajka-utcába gázvilágítás bevezetését kérik az érdekelt lakosok. A tanács javasolta, liogy a kérelmet a jövő évi városrendezési program keretében teljesítsek. .A közgyűlés igy határozott. Ezután a városi tisztviselők fizetés rendezéséről szóló javaslatra került, a sor, amelyet TaSchler Endre főjegyző terjesztett a közgyűlés elé- Ismertette nagy vonás-okban azokat a változtatásokat, amelyeiket, a szervező bizottság ,a fizetés rendezési elaborátúmou tett, amelyeket annak idején részletesen ismertettünk. Kéri .a javaslat általánosságban v-aló elfogadását. iránt. Az in-gyen munka, a vagyonosok önzetlen, vagy akár hiúságból eredő munkája a társadalomban egyebütt számottevő tényező, melyre az államnak szüksége van, hogy a munka egy részét válláról levegye. S a szerzési vágy ösztökélése ... A mily csu-f a mohó kapzsiság, olyan értékes, sőt a pénzgazdaság mai korában elengedhetetlen föltétel a tőkegyűjtés. Csak a tőkegyűjtő nemzetek élhetnek meg; a többi elzüllik. Mostoha körülmények (közt is a tőkegyűjtés mit eredményezhet egy erős fajnál — legvilágosabban mutatja Poroszország, a mely sivó homokon csakis népének szívósságával vergődött fői. Az élet enyhe és kellemes verőfénye az északi faj nevelésében nem szerepelt. A burkus szüle nem azt prédiktálta fiának: élj jól, mert ur vagy! . . . Hanem: dolgozzál keményen, azért vagy a világon! Nagy Frigyes hátráló katonáit bottal kezében azzal kergette vissza: Kutyák! örökké akartok élni? Az életfelfogásnak könnyüvérüs-égét köznépünknél kevésbé tapasztalhatjuk, min-t inkább középosztályunk egy részénél. A főnemesség is már belátta, hogy anyagi szilárd alap nélkül elbukik s ujabban rajta is van, hogy ily módon magát föntartsa. Népünk szerzési vágya főleg a földéhségben nyilvánul, a mi földmivelő fajnál természetes is. A kivándorlás is világos jele az alsóbb osztályókban mutatkozó v-agyönosodási vágynak. A középosztályban gyakran hallani: „mit nekem a pénz, csak annyim legyen., amenynyire szükségem van!" Hiszen Vattderbílt és Westminster herceg, de még Rothschild s-e kíván többet, mint amennyire szüksége van-. Csakhogy ez a szükség igen változékony és viszonylatos fogalom és legtöbbször azt tapasztalni hogy akinek legkevesebbje van, annaik legtöbbre van szüksége! Megveti, lenézi a pénzt — szóval, de utána szalad uzsorástól-uzsorásig. Komolyan foglalkozva ez 1913. május 3 Kormányos Benő dr. elismeri a tanács és a szervező bizottság fáradságos -munkáját. Ahogy futólagosan átnézte a javaslatot, azt tapasztalta, hogy -abban kardinális hibák vannak. Egyes tisztviselők aránylag na.gy fizetést, miig mások igen -csekély fizetést kapnak, különösen a ikise'bb városi -tisztviselőkkel -bánik mostohán a javaslat. Nagy sorelem érte a mérnöki kart is, minthogy a javaslat -alig tesz különbséget a diplomával rendelkező és kisebb .képesitésü városi alkalmazottak között. A mérnökség kénytelen .mellékjövedelmek után nézni, mert rosszul fizetik. Ugylátja, liogy a számtiszteizet, akik fontos közigazgatási 'teendőket végeznek, a javaslat eltünteti, illetőleg -pénztái-tisztekké degradálja. A kerületi orvosakra nézve -is sérelmesnek tartja a javaslatot, mert ez ,a XI. fizetési osztályba sorozza őket, holott jobb dotációt érdemelnének. Van aztán — úgymond — a javaslatnak egy beolvasztó része. Eltünteti a kapitányi iktatót, és más iktatókat és az irodatiszt gyűjtő elnevezés alá foglalja őket. Az uj elnevezés nem qnadrál azokkal a fontos teendőkkel, amelyekkel az iktatók .megvannak bizva. Védelmére kell a zenetan ároknak, akik.kel szintén mostohán -bánik el a ja-vas• lat. Éppen ezért a javaslatot még általánosságban sem tartja elfogadhatónak. Napirendretérést indítványoz fölötte és kéri a közgyűlést, hogy egy nagybizottságot küldjön ki uj javaslat megalkotására. Wimmer Fülöp azt mondja, bogy két érdek áll szemben •egymá-ssal, egyik a város pénztára, a másik a tisztviselők érdeke. Középutat -kell találni. Hangsúlyozza, .hogy nem állanak a tisztviselők fizetésemelés előtt, csupán rendezés előtt. A javaslatot általánosságban elfogadja ugyan, ide egy sérelemre fölhívja a figyelmet. Arra, hogy egyik hivatalnok se kapjon ma kevesebbet, mint grmethynyit kapott tegnap. Indítványozza, hogy miuden tisztviselő legalább annyi fizetést k-apjon, mint amennyit a régi szabályzat szerint összes pótlékaival és járulékaival együtt eddig kapott. Ez legyen a javaslat további 'tárgyalásánál a vezérmotivum. (Helyeslés.) Cserő Ede dr. Kormányos dr.-ral polemizál. Ugy hiszi, hogy a szervező bizottságnak általánosan elterjedt nézettel — mint a társadalmi fölfogás egyik-másik jelenségével, azt mondanók, kár a pénzt megvetni, mert az nemcsak Harpagon kincses bögréjét jelenti, jelenti: a férfi tisztességét, függetlenségét és a nő becsületét is. De jelent ennél többet is. Jelenti a jótékonyságot, jelenti a művészetek pártfogását, jelenti a jólétet, a föllendülést, a nemzeti virágzást. Jelenti a nép, az állam erejét. II. Frigyes első tette volt, hogy az állam pénztárát megtöltötte. Fölöslegesre soha sem volt pénze, de a szükségesre, a mikor az állam érdeke, ereje, tekintélye kivánta — bőkezű tudott lenni a pazarlásig. Kuporgatott, hogy a szükség perceiben pazarolhasson. Nem az anyagiságot hirdetem; az ily értelmű anyagiság külső szine alatt nemes, nagy, eszményi célok lappangnak. Nemzetföntartó célok! -Meg kell érteni ezt a szülőknek, hogy az uj nemzedékbe csöpögtessék. S midőn vele egyrészt az élet követelményeit megértetik, ültessék másrészt a szivébe az élet nemesebb, erkölcsi fölfogását, hogy elégedetlen és boldogtalan ne legyen, ha reményeiben csalódik és nem vergődik zöld ágra, Eszményiség legyen tehát a házinevelés alapja, az eszményi kötelességérzet nemzet és haza iránt. Értesse meg a szülő gyermekével, hogy .nem az adja meg az ember értékét: számozatlanon hajtat-e végig a Stefániámon, vagy épen gyors-futón, hanem a munka, melyet életében végez; a kötelesség, melyet teljesített. Nem üres nagyzás, hanem igénytelen tartalmasság teszi az embert úrrá! Ilyen- gyökeres változások a közfelfogásban nem könnyen eszközölhetők. Sulyo-s kényszer nélkül az ember nem szokott átalakulni. A könnyüvérü lengyelből csak a kíméletlen muszka és német uralom — mely mindenből kidobta — teremtett szorgalmas, gazdálkodó polgárt. Az elnyomás fölserkentette