Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-17 / 113. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 113. szám. Szombat, május 17. Még a grófok is. Kis egzisztenciák és ,apró szélhámo­sok után jöttek pár százezer koronás ban­kok és a sor végén elkövetkeznek három mágnások, történelmi nevek viselői, dali vitézek, turflovagok, akiknek . fejedelmi kedvtelésein olvasatlan milliók úsztak el a semmiségbe. Az első hirt hamarosan meg­cáfolták maguk az érdekeltek s talán nem is igaz, hogy a csődöt elrendelték volna a nemes grófok ellen. De a fenyegető rém már ott van a nyomukban. Senkivel sem lehet többé elhitetni, hogy a snájdig Szá­páry Pali gróf, ki legutóbb a Ritz-szálló­nál volt erejét meghaladó mértékben érde­kelve, künn van a vizből, mikor nála sok­kal jobban megalapozott mágnások millió­kat úsztattak el a gazdasági válságok ki­számithatatlan szeszélyes fordulatain. A magyar mágnásvilágnak messze földön hires anyagi erejét hatalmasan próbára tette a balkáni háború. Főuraink gavallériája ez egyszer valóban nemzet­gazdasági hivatást töltött be, mikor a meg­szorított hitel bedugult csatornáit jó ideig ellátta csengő aranyfolyammal. Hol volna ma a Szeged-Alföldi Takarékpénztár Ger­liczy Ferenc báró áldozatkészsége nélkül? Hol az egész Hungária-bank a mágnásvilág rokonszenvéből reáhulló aranyeső nélkül? I A jó bácskai földek, a dunántuli és zem­pléni borvidék, meg az erdélyi érchegy­ség még mindig győzik. De a jelzáloggal leterhelt főúri birtok már bevezette a föl­oszlás! 'folyamatot és a Degenfeldek ősi kúriája nem sok idő múlva már a zsidó bér­lő családjának fog árnyékos nyaralóul szolgálni. fis ez jól van igy. Sic transit glória mundi. Nem, mintha örülnénk a történel­mi osztály presztízsének hanyatlásán. De a gazdasági világ egyensúlyának helyre­állítási folyamatát látjuk megkezdődni az­zal, hogy a főúri birtok kezd részt venni a válság katasztrofális következményei­nek elviselésében. Magyarországon a fő­úri birtokot a hitbizományi törvény védi, melyért Lipót király alatt a szabad király­választ'ási jogról mondott le a nemzet. Az­óta a hitbizományi bírtok szabad garázdál­kodása föltartóztatás nélkül haladt előre a maga utján és a tizenkilencedik század utolsó tizedeiben olyan arányokat öltött, melyhez foghatót egyetlen nyugati állam­ban sem találhatunk. És nincsenek sehol másutt olyan latifundiumok sem, mint ná­lunk, mert például a nyolc megyére terje­dő Eszterházy-birtekhoz fogható még a fő­úri birtok eldorádójaként isnieretes Skó­ciában sem akad. Az ilyen birtokok tulaj­donosai egy nagy gazdasági anomália kö­zéppontjában élnek. Olyan tőkék birtoká­ban vannak, melyek a nemzeti gazdaság keretéből ki nem vonhatók s e tőkék nagy­részét mégis törvény védi a másmilyen tő­kék természetes evolúciójától. Deák Fe­renc, aki elvi ellensége volt a hitbizományi intézménynek, nagyon alaposan kifejtette ellene aggályait. A törvény erejével védett nagybirtok csupán arra jó, hogy beara­nyozza egy hatalmi túlsúlyra vergődött család címerét, de viszont kivon egy igen jelentős tőkét a szabad forgalomból. A fő­úri családok sarja lehet a legnagyobb ha­zardőr, kártyás, lump, részeges, asszonyok bolondja, pazarolhatja birtokának jövedel­mét mindaddig, míg a jó rokonok meg nem sokallják, de azért vagyoni alapja más törvényeknek van alávetve, mint a polgári tőke: ez az alap soha sem' lehet egy em­ber könnyelműségének áldozata. És éppen ebben van a baj. A főúr és a kereskedő között emberileg, gazdasági­lag nincs más különbség, mint amennyit a zsebük és hitelük terjedelme állit közéjük és bukásuk mégis más-más törvények sze­rint következik be. A polgári embernek a gazdasági alapja úszik el, de sokszor meg­marad a személyi értéke; a mágnás vi­szont elveszti személyes presztízsét, de va­gyonának érintetlen alapjai csorbítás nél­kül szállanak át a rokonságra. Hol itt az A testvérek. Irta: Szeme.e György. (Folytatás.) Öcscsének e levelében megnyilatkozó si­vár önzése s korlátolt agyának pozícióját fél­tő rémképei különös hafással voltak Gézára. Mintha egv hur szakadt volna meg.szivében. Talán az a hur. amely a vérségi törvények értelmében egymáshoz kapcsolja az egy tnéh­böl szakadt lényeket. Nem érzett testvére el­len se undort, se haragot. Semmit se érzett. Mintha sohasem látta volna: elfelejtette egy­szeribe. Csak akkor jutott eszébe, mikor két hét múlva újra föl akarta keresni a minisz­tert. (Ahá! Hiszen ez alatt a fedél alatt épiti véres verejtékkel szerzett pozicióját az ő Tivadar öcscse ... fis félti gyöngécske épületét még a saját testvére leheletétől is ... No nem lép ide be...) Valami jóileső nagylelkű érzés kelt a szivében. Azt érezte, hogy ez a nagyratörő, szűkkeblű hivatalnok, aki kicsinyes intrikák és önző hajszák zűrzavarában megtévedt agygyal ezer aggodalom és gond között űzi, hajszolja érdekeit: azt a bizonyos semmit, amit ugy neveznek, hogy társadalmi pozí­ció — ugy érezte, hogy az a nagyratörő hi­vatalnok az ő testvére, hozzá képest igen szegény ember, igen gyönge és igen sze­gény . . . Mit bántsa hát? Mit okozzon neki aggo­dalmakat! Talál ő magának másutt is kenye­ret .. . De nem talált. Soká nem talált. Véres verejték ült ki homlokára, mert apránkint el kellett adnia ruháit is. Hogy legyen mit en­nie. És ami még szomorúbb: egymásután kezdtek kopni megmaradt ruhái is. Hovato­vább önérzete is megroggyant: előretolt ál­lal, görbén, lesütött szemmel haladt az utcá­kon. Szégyelte magát: félretaposott sarkú cipőjét, a négy napos gallérja szennyét . . . Eh, ez nem tarthat igy tovább. Elment Muki bátyjához, aki összenyert a börzén, vagy két milliót és ezreket költött önreklámozásra. — Édes bátyám, te mindig tartottál a fa­mília tisztességére. Önhibámon kivül éhezek j és kopott vagyok. Tönkrement az egészsé­. gem is. Állásom nincs, hitelem nincs. Ilyen ! kopott embernek nem is lehet. Adj kölcsön ezer forintot. A börzés ember tudvalevőleg kegyetlen ember. Gúnyos mosoly vonult el a Muki ar­cán. — Hogy jutok ehhez a megtiszteltetés­hez? Igen — folytatta — én tartok a família méltóságára, éppen azért szégyeltem maga­mat miattad, hogy idáig jutottál: kéregetsz. Ez csúnya szokás. Gézának minden vére 'szivébe szaladt. Sápadt lett, mint a halál. Csakugyan. Belát­ta maga is, hogy önérzetes emberhez nem méltó dolgot művelt, kéregetett. Hogy fe­ledkezhetett meg magáról ennyire! — Igazad van, Muki bátyám — mondta inkább szégyenkezve, mint gyűlölettel *— rossz szokás. Az éhség tévesztette meg Íté­lőképességemet . . . No, többet nem hozok szégyent a Szerényi névre. Távozott . . . Még azt se lobbantotta a Muki szemére, hogy hiszen tulajdonképen ő miatta züllött el ennyire — ha ő nem forszí­rozta volna a képviselőséget, ma is megvan a 10,000 forintja, semmi baja. Nem. Minek mondta volna el neki. Álta­lában hitvány emberekkel szóba sem áll töb­bet. A vérségi érzés, az a hatalmas ösztön, NEUMANN M. cs. ós kii*, udvari és kamarai száElitd. Férfi, fiu és leányka ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5. Kérjen árjegyzéket. mérték szerinti osztály elsőrangú szabászattal R

Next

/
Thumbnails
Contents