Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-17 / 113. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁCi igazság? Hol a reális kor egyetlen vastör-, vénye, az adok-veszek, fizetek-kapok, pazarlok-megbukom s más eféle változatokon átgyürődő örök igazság? A magyar gazdasági válság épen azért nyújt olyan siralmas képet, mert erőviszonyai helytelen elosztásnak. Túlsók ingatlan ki van vonva a forgalomból, ami meg benne van, azt agyonterhelte a könnyelmű gazdálkodást nyomon követő jelzálog. Az úgynevezett közgazdasági tevékenység alig szorul egyébre, mint bankalapításokra és a banküzletek között olyannyira túlsúlyba vergődött nemesi birtokhitelre. Az igazi közgazdasági tevékenység, az ipari munka, nálunk alig jut hitelhez. A grófok válsága tehát nem egyéb, mint szomorú tünete a mi egészségtelen közgazdasági erőmegoszlásunknak. Csak folytatása ne legyen. Mert ha ez a lavina egyszer megindul, ugy nagyobb csapás lesz ránk nézve három balkáni háborún ál. !_'S«&Baa*4a*datfdaniittassagiMii2a«Bi:aaaEBti3a3a«a<aBaa>iaa A határrendőrség életbeléptetése a tengerparton. Fiuméből jelentik : A horvát hivatalos lap, a Narodni Novine, ma reggeli számában a királyi biztos rendeletét közli, mely a határrendőrséget Susák, Cirkvenica, Novi, Zengg és Karlepago járásokban mától kezdve életbelépteti. A határrendőrség középpontja Susákon lesz és ez rendelkezik a tengermelléken létesített többi határrendőrsévi állomással. A rendelet értelmében a városi rendőrség és a csendőrség a határrendőrséggel működik és szükség esetén rendelkezésének engedelmeskedni tartozik. A snsálki polgármester már két nap óta Zágrábban tartózkodik a határrendőrség ügyében. Helyette a jegyző nyilatkozott. Kijelentette, hogy őket meglepte a hivatalos lap közleménye, mert nem voltak rá elkészülve. Maga a tény ellenben megnyugvást kelt, mert ez a rendőri intézmény uj alapokon /fog működni, így van arra is remény, hogy Fiúméban is hamarosan meg lesz a határrendőrség, ami a horvátok szempontjából is csak hasznos lenne. Az ő magánértesülései szerint a napokban a voloszki osztrák kerületben is behozzák a Triesztben már működő határrendőrséget, hogy igy az egész magyar, osztrák és horvát tengerparton egységes legyen a határrendörí szolgálat. tjas&aasBEi5BBDaESBaBaiiaaaaB&EaiiBBEiBziBaE9iiaHB£Esa9i3 A fúzió csődjének oka és következménye. (Saját tudósítónktól.) Ha valaki a függetlenségi pártok egyesülési törekvéseit elvi nézőpontból tekinti, teljesen érthetetlennek kell találnia a tagadhatatlanul fennálló éles ellentéteket. Hiszen a köztudat szerint valamennyi függetlenségi frakció egyazon principiális alapon áll; ugyanazt .a programot vallja. Mi sem tűnnék hát könnyebbnek, mint a szétforgácsolódott pártok egyesi tése. Ugy látszik, hogy csak meg kellene indítani az akciót, hogy az sikerrel befejezhető is legyen. A tények azonban azt mutatják,'hogy a dolog valójában másképen áll. Vájjon mi lehet ennek az oka? Kizárólag az, hogy a függetlenségi frakciók vagy azoknak egy része az egyesülést a központban élő és ismert függetlenségi programtól eltérő alapon kívánja. Más következtetésre jutni sem lehet. A függetlenségi oldalon nyilván vannak, akik ezt a programot csak cégérül használják demagóg okokból. Távol áll tőlünk, hogy bárkinek is hibául rójuk föl, ha a jelenlegi viszonyok közt megvalósíthatatlan és a mai politikai hitvallásunk szerint az ország érdekeinek meg nem felelő függetlenségi programot helyesebbel, megvalósithatóval s praktikusabbal akarja fölcserélni. Azt azonban joggal kívánhatja a nemzet, hogy ezt nyíltan tegyék. Az ország minden polgárát abba a helyzetbe kell hozni, hogy világosan lássa, ki a függetlenségi és ki a hatvanhetes. Senki s-e lehet negyvennyolcas hatvanhetes alapon, senki se folytathat gyakorlatilag hatvanhetes politikát, mialatt az országban függetlenségi politikát hirdet. A függetlenségi ifrakciók egyesülésének nehézségeit nyomban természetesnek találj,a, aki megérti, hogy -egyeseknek az a célja, hogy a fúzió alapjává ezt a kétszínűséget tegyék. Ez az alapoka annak, hogy az érzelmi szolidaritás az egyes függetlenségi frakciókat össze nem fűzi s a személyi rivalitásoknak is ez a mélyreható elvi jelentőségű ellentét kölcsönöz -erőt. Kossuth Ferenc pünkösdi cikkében nyíltan megmondotta, hogy a kormányképesség érdekében akar koncessziókat tenni az orthodox függetlenségi programból. Tehát az orthodox függetlenségi program nem kormányképes. Ez a megállapítás tökéletesen igaz. A teljes igazság azonban az, hogy vagy függetlenségi valaki, vagy kormányképes. Egy szájból hideget és meleget fújni nem lehet. Ezért nem eredményezhetnek a fúziós törekvések életképes uj pártalakulást. Folytatódnék a 'koalíciós játék; a lavirozás a hatvanhét és a negyvennyolc között. Az uj alakulás egész ereje abban merülne ki, hogy a maga belső ellentéteit elleplezze. Es politikai ellenfelei ezt bizonyára nem tennék számára | könnyűvé. Hogy tehát -az ellenzék azzal áltatja magát, hogy a fúzió által politikai súlya megnövekszik, akkor hiu reménységet táplál. A mi a fúzió körül eddig történt, az már anynyira kompromittálta a közvélemény előtt az uj alakulást, hogy -azzal, ha nagy keservesen nyélbe is ütik, ebben az országban ugyan senkinek nem használnak. A Justh meg az Apponyi politikai és érzelmi szolidaritásáról vajmi bajos lesz az országot meggyőzni a történtek után. De meg a Kossuth Ferenc által körvoszakadt munkások zsákbuzát hordtak a rakpartra. Hordták a búzát, káromkodtak, kötekedtek, ugy mulatoztak . . . Nem volt rossz kedve egyikin-ek sem. Géza érdekkel nézte -üzérkedésüket . . . Milyen tempóban mozognak!... Némelyiknek két zsák is a vállán ... És nini, az a kis kövér, milyen jóízű mondásokkal mulattatja társait . . . Azok röhögnek. Milyen jó emberek lehetnek ezek! . . . Miért is hogy nem született munkásnak! . . . Azaz, hogy... Bolondság!... Az ember sohasem annak születik, amivé lesz. Minden ember jónak születik és... Eh, hiszen teljesen tőle függ, hogy közéjük álljon. Szabad, mint a madár. Minden embernél szabadabb, nem 'tartozik sehová, senkije, semmije .... A gyomrát erősen megragadta az éhség ... Megrázta magát, mint a vizből kikerült kutya és megszólított egy zsákhordó legényt. — Szeretnék -én is zsákot hordani. A tagbaszakadt, mosolygós legény eleinte elcsodálkozva vetette rá ba-rátságos szemét. — Nehéz dolog ám az, meg köll szokni. — Megszokom .,. — Akkor tessék, beszéljen a felügyelőí vei. Géza odalépett a felügyelőhöz. — Szeretnék zsákot hordani . . . Az nem sokat okoskodott. Egy jegyet nyomott a markába és egy üres zsákot. — Tessék, -menjen -a többi után... Géza fölhozott egy zsák búzát. Egy csöppet sem szégyelte. Sőt büszke volt magára, különösen a fizikai erejére. És öt perc alatt ugy megszerette ezeket a derék bajtársait! Egy se kérdezte tőle: kiféle, miféle? Nem aminek energiájából sarjadzik majdnem valamennyi ideális emberi -alakulás: család, nemzet, haza, egyház, végképen kiveszett szivéből. I Nem tartozik most már senkihez sem. Tökéletesen egyedül áll az emberek rengetegében. Senkinek sem felelős, csak a lelkiismeretének. A társadalom törvényeit nem -köteles respektálni, mert hiszen nincs benne a társadalomban. Egyedül csak Isten törvényei kötelezik. Oh azok-at köv-etni fogja! Az könynyii. Az Isten jó, nem olyan kegyetlen, mint az emberek. Nem követel tőle erejét meghaladó kötelességeket. És -eszébe jutott az Isten prófétai mondása: az a legerősebb, akinek senkije sincsen ! Valóban . . . Egyszerre valami csodás életenergia vette birtokába minden izét, idegét. Roppant erősnek érezte magát igy egyedül. És végtelen gyöngéknek a többi nyájban vergődő emberfiát. És hálát adott Istennek, hogy keresztülhajtotta a nagy emberpróbán: a nyomoron. Milyen szép lesz az élet ezentúl: egy fényes küzdelem, amiben neki kell győznie. Hazament — (rég nem élt együtt feleségével) — és eladta összes nélkülözhető ruháját. Csak azt tartotta m-eg, ami -a testén volt. Párnáját is eladta a feje alól. Nem röstellte már nyomorát, félretaposott cipőjét; szuverén magaslatról nézett le a kicsinyes emberi iizekedésre! Kacagtató bábjátéknak látta!... Szive uj érzéseket, agya soha nem is sejtett eszméket termelt, amelyek egész más világításban mutatták az embert és eszményeit, mint régi képzetei . . . ... A cókmókjáért negyven fontot kapott. Ebből teán, szalonnán elél két hónapig. Ennyi idő neki untig elég. Az volt a terve, hogy leirja eszméit és érzéseit. Hadat üzen a mai erkölcstelen társadalmi rendnek és az uj emberalakulást az ősjogok és a lelki törvények alapjára helyezi. Revoluicót csinál a társadalomtudomány ter-é-n. Kimutatja, hogy az ember nem nyájban élő állatnak rendeltetett, hogy a társadalmi és állami alakulás nem emberi végcél: szükségtörvénye csak a visszafejlődött felis homonak, hogy föl ne falja egymást a nyers erő cirnén, mint a vadállatok. Egy hónap alatt elkészült müvével. Csupa láng volt,-csupa szenvedély. Csak ki kellett röpiteni, hogy mint a bomba a levegőben izzóvá váljék és lángra gyújtsa az emberiséget ... ö legalább azt hitte. De csalódott. A könyvkiadók nem adták ki a müvet; azt mondották: nincs, aki megértse, n-e-m a mai embernek van Írva — exaltáció. Gézának szempillája se rezdült. Érzékei ugy eltompultak már, hogy nem reagáltak a legnagyobb csalódásra sem. Széttépte kéziratát és elkacagta magát . . . Nem volt kacajában sem -megvetés, sem gnny. Egyszerűen az jutott eszébe, hogy az élet egy kacagtató komédia; -bolond az, aki belőle tragédiát csinál . . . Kapta magát -és kiment a Dunapartra. Álmodozva sétált föl s alá; agya képzetgyűjtő hártyáján mindenféle transzcendentális gondolatok rajzolódtak le; majd tényékké váltak, megelevenedtek ezek a gondolatok, szárnyra kapták és vitték, ragadták magukkal megteremtőjüket, föl, föl a magasba, tul a csillagokon . . . Megbotlott. Egy kifeszített hajókötélben. Lezuhant a magasból . . . Nadrágja kiszakadt a térd-én. A bőre is. A nadrágját sajnálta, a bőrét nem bánta, az nem fájt neki. Csak a gyomra fájt. Éhes volt. Szédült is egy kicsit. Egy buzaszállitó hajóból izmos, tagba-