Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-09 / 82. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 6. KALEIDOSZKÓP Szeged, április 8.. (Veronika tükre.) Végre előadtak egy darabot, melyben csak az a nevezetes, hogy rettenetesen megijedt tőle mindenki, aki megismerte, Miért? Mert vallási dogmák persziflaílását látták benne. És Magyarországon a vallásnak minden igaz és téves tana ,ma még ki van vonva a szabad kritika hatásköre alól. Mindenhez (inkább szabad nyu'lni, csak a valláshoz nem. Iskolákban, szabad egyetemeken, könyvekben hirdetjük és tanuljuk a modern 'természettudományi gondolkozást, gyermekünknek Bölschét adjuk a kezébe, — de a régi előítéletek élnek és virágoznak tovább. Senki sem mer hozzájuk nyúlni. A Veronika tükrének tragikomikus sorsa mutatja, hogy milyen helytelen irányba téved a közvélemény, miikor felül a hagyománytisztelő tömeg rémületének. Ez a darab egy egészen közepes értékű, kissé hatásvadászó, vakmerőnek indult kezdő kísérlet, a mély, ha a maga rendes utján halad a bemutató felé, valószínűleg alig vert volna nagyobb hirhullámokat. De mert félreverték előtte a szent harangokat és istentelennek bélyegezték, csak természetes, hogy megnézte minden épkézláb ember, aki hozzá juthatott. Igy vagyunk mindennel. A puszta meggyőződés, habár a legtisztább igazság erejével hat is, nagyon könnyen beleolvad az idők közönyébe. De a harag és gyűlölet, az elfogultság és reakció mindig érleli az eszméket és forralja a társadalmi haladás titkos erőit. A legnagyobb szellemi eretnekségek mindig a legbigottabb elfogultság méhéből pattantak ki. | * (Sziiffrazsettek.) Anglia beteg, beteggé tették az asszonyai. Még nemrég az egész világ szimpátiája kisiérte az angol nőknek a választójogért folytatott kitartó és lelkiismeretes küzdelmét. Maga a világhires parliament a legkomolyabb formában foglalkozott a radikális javaslatokkal! és alsóházában hol elfogadta, hol visszautasitgatta a választójogi tervezetéket, ahogy épen jól esett neki határoznia. De a türelmetlen ladyk, a sportban edzett karu szőkeségek elveszítették türelmüket és az angolszász fajtánál szókatlan elevenerővel vetették rá magukat a forradalmi eszközökre. A mozgalom anarchikus színezetet öltött. A példa hat: ma már ugy fekszik Albiom testén a fenyegető sziiffrazsettáradat, mint egy második vízözön, íme, a civilizáció nem olt be a lelki pestis ellen. Mint a középkori hires magyar boszorkánypörök átka, ugy terjed tovább a szellemi métely. És pedig a legtaniultabb, legdisztingváltabb, esetleg a legdifferenciáltabb körökben. A tömegszuggesztió ellen nem nyújt védekezést semmi. Sőt azt lehet látni, hogy a mai kor asszonya még sókkal erőteljesebb diszpozíciót mutat a fertőzésre, hiszen a modern asszony idegzete finomabb érintésekre is hathatósabban reagál. Még jó, hogy az angol lasszonyök a szavazati jogért való küzdelemben nem felejtettek el szülni. A statisztika legalább azt mutatja, hogy némi fogékonyság maradt bennük e természeti kötelességük teljesítése iránt. Hogy mit hoz a jövő? Arról gondolkozzék az, 'akinek a kaleidoszkopot nem írni kell, hanem olvasni. * (Beteg a pápa.) Fehér ágyán fekszik a jólelkű aggastyán, Giuseppe dal Sarto, azaz Szabó József, kinél békességesebb főpap talán még a jámbor Vaszary Kolos sem lehetett. Soha sem felejtem el, mikor velencei patriarka korában, a Santa Maria della Saiute boltozatos ivei alatt kezét áldóan emelte bűbájos tengeri város fölé! . . . Most ott vergődik a párnákon és bibornokai uralkodnak helyette. Eddig is ők tették. írtak helyette bullákat, harciasalkat, istenfélőket, egy kicsit zöldeket, a Ne temeré-iöi kezdve hosszú sorban, hadakozva uj eszmék és uj (meggyőződések elllen, mlinit Don Quixote lovag a szélmalmok ellen... Most pedig felrázzák betegágyáról az agg főpapot és teljes ornátusban odaállítják a zarándokok elé, hogy kiossza áldásait, miközben térdében tüzes láz futkos és majdnem földre rogy . . . A pápa is ember! Megmondta róla parfiimös szalonjában Madame Thébes, a párisi jósnő, hogy napjai meg vannak számlálva. Az agg pásztor még int a világnak, bucsut és hálát int, de mi már látjuk, hogy kinyújtotta feléje szikár, csontos karját az örökkévalóság. ; (d) A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 305 ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 10—83. KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81. EDÍSON MOZI SZÍNHÁZ Csekonics és Feketesas utca sarkán. • Ma és holnap \ Két nagy sláger l Szerelem a tenger hullámaiban. Látványos dráma 3 felvonásban. >izéi 2 felvonás. Valamint a 2 órás műsor. Előadások hétköznap 5 órakor, vasárés ünnepnap 3 órakor kezdődnek. H I R E K. Szegedi kalendárium. AZ IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet jelentése A fi szerint: Hűvös idő várhaIJf m tó, sok helyütt csapadékkal. íj Sürgönyprognózis: Hűvös, sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet: 10.8 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fogad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látogatási idő délután 1—3-ig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Elnökné", bohózat. Kende Paula vendégszereplésével. URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 5 órától kezdve a honvédzenekar szimfonikus hangversenye; Pillangó kisasszony, dráma 3 felvonásban. VASS MOZI: Délután hat órától kezdve Asta Nielsen-sorozat: „Bűnös éjszakák". APOLLÓ-MOZGÓ: Délután hattól este fél 11-ig „Harc az örökségért", dráma 2 felvonásban. KORZÓ-MOZI; Délután öt órától kezdve „A nyomorultak", Hugó Viktor regénye után. EDISON-MOZGÓ: Délután öt órától kezdve „Az álgrófnő", dráma 3 felvonásban. Mit tart rólunk a müveit külföld? {Saját tudósítónktól.) Egyik gyöngeségünik, hogy borzasztóan izgat bennünket, mi .a külföldnek rólunk való véleménye. Tömoggyöngaség és egyéni gyö ngeségünik ez egyaránt. Nem tudunk tőle szabadulni, mert minduntalan a fülünkbe csendül: Mit szól ebhez a külföld? A müveit Nyugat? Csak természetes hát, hagy mikor Ákos barátom két hónapi távollét után haza jött Berlinből, farmalitar meginterjúvoltam, mi a berlinieknek a véleménye rólunk, mit tudnak felőlünk, stb. Átadom tehát Ákos batrátomnak a szót: — Hogy a külföldiek az ismeretségkötésben nem olyan rátartiósak mint mi, azt tudod. Egy alkalommal az egyik jobb berlini kávállázhain az asztalomhoz telepedett egy fiatal ur, egy műegyetemi hallgató. Csakhamar beszélgetésibe elegyedtünk. Mikor inagimondtaim, hogy Szegedre való vagyok, kijelentette, hogy „Cseged" nevét ő még sohasem hallotta. Meg is kérdezte mindjárt, hol fekszik tulajdonképpen „Cseged?" Arra a válaszomra, liogy Magyarországon, mindjárt megjegyezte: — Tehát Ausztriában! Mivel sdliogysem fórt a fejébe, hogy Magyarország nem provinciája Ausztriának, elővettem egy tiz koronás bankót s megmutattam neki a magyar felét, hogy olvassa el. Alig hogy rápillantott, kijelentető, hogy nem érti ezt a nyelvet. Megforditottaim a bankót, hogy olvassa el a másik felét. Az osztrák felét persze megértette. — Na látjla, mondtam most üöki, külön oldala van ezen a bankón az osztráknak,, külön a magyarnak. Az osztrák oldalon van cseh stb., felírás, mert Csehország pl. osztrák tartomány, magyar felírást azonban nem talál ezen az oldalon. Nekünk magyaroknak külön oldaliunk van, mert nem vagyunk osztrák provincia. Megértette. Tehát bevált az ismert módszer. — Mekkora tulaj donképen Magyarország, kérdi erre. — Akkora, feleltem, hogy illenék ró'a tudomást venni! Hogy hatalmas irodalmunk vau, azt meg éppenséggel nem tudta megérteni. Jókai — ő ugy mondta: Jokkai — nevét ismerte. De