Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-09 / 82. szám

2 talán azt tartja magáról Ibsen-nel, hogy csak az az erős, aki egyedül áll. Szilágyi Dezső példája azt bizonyítja, hogy ez a pártkötelékektől való iszonyodás nem ma­gyar politikusoknak való, mert ebben az országban alig van pártokon felül álló ember, itt mindenki aki él, pártokhoz tar­tozik. Szilágyi a képviselőház legfélelme­tesebb szónoka, az ország tengermélysé­gü elméjű, magyar fülnek kedves történel­mi név és arisztokratikus összeköttetések hiányában is, a közélet egyik tiszteletet parancsoló hatalma volt. Még sem alltá ki sokáig egymagában, mert belátta, hogy párt nélkül nem lehet eléggé közvetlen be­folyást gyakorolni a nemzet sorsának ala­kulására. i J^j^s Mikor Andrássy fölemelte szavát, hogy a többség és a kisebbség közt fo­lyó pörben véleményt mondjon, valóban igen kedvező helyzetben volt. Ami még oly nagy államférfiura nézve is, amilyen Szilágyi volt, tudniillik a háta megett álló párt hiánya — gyöngeség forrásának bi­zonyult,. az pzuttal nála Jnagy erkölcsi erőnek és.politikai befolyásnak a forrásá­vá válhatott volna. Egyik párthoz sem tartozott, egy felé sem volt lekötve, jobbra és balra egy­forma nyíltsággal megmondhatta volna a véleményét. Mennél semlegsebb és pár­tatlanabb marad, annál több befolyást gyakorolhatott volna az események fejlő­désére. De nem ezt tette, hanem az ellen­zéki sablonok frázisait is tekintette, ma­gáévá-tette azokét. S igy Andrássy politi­kája tulajdonképen nem is ütköziK iki őszin­tén a mai helyzetben. DÉLMAGYARORSZÁG Vita a színházi szerződés meghosszabbítása körül. (Saját tudósitónktól.) A tanács tegnap .fölhívta Gaál Endre dr.-t, hogy készítse el iá színházi szerződés ügyében való javaslatát és mutassa (be a tanácsnak. Mai számunk­ban érdeme szerint foglalkoztunk azzal a törekvéssel, hogy a tanács a közgyűlés ki­fejezett akaratával; szemben a szerződés meghosszabbítása mellett döntsön addig, a mig a színház bérbeadására vonatkozó köz­gyűlési határozat sorsa fölött a miniszter nem döntött. Gaál Endre dr.-nak ma kellett volna a tanács elé terjesztenie javaslatát. De az ő r-eferádájára nem került a sor, ugy lát­szik, sokkal f-ontosabbaknak és sürgősebbek­nek tartottfák azokat az egyéb ügyeiket, ame­lyekre jutott1 idő. A tanács tanácstalanul oszlott szét. Mi­után Gaál tanácsos készült és miután Lázár polgármester az ügyet nem engedte tárgya­lás alá, nem lehetett tudni, mi lesz? Foglal­kozik-e a tanács a színházi szerződés ügyé­vel, vagy nem. A polgármesterihez fordul­tunk, aki a következő fölvilágosítást volt szíves adni: — Csütörtöki ülésén foglalkozik a ta­nács a színházi szerződés ügyével. Hogy ér­demi határozatot hozunk-e, azt még nem tu­dom, mert előbb arról kell határoznunk, hogy foglalkozhatik-e a tanács egyáltalá­jjan a dologgal addig, amig a miniszter a közgyűlési határozatot el nem intézi. A polgármester óvatos álláspontja .mel­lett még két vélemény alakult k,i a tanács­ban. Az egyik az előadó Gaál Endréé, aki azt mondja, hogy a színházi szerződés 1. pontja alapján dönteni és meghosszabbítani kell a szerződést. A másik Taschler Endre, főjegyzőé, aki szerint a színházi szerződés 32. pontja alapján kell dönteni. Tehát nem szabad a szerződést meghosszabbítani, el­lenben módosítani kell és a módosított szer­ződéssel pályázatot kiirni. Fölötte érdekes 1913. április 9* egyébként az a fölvilágositás, amellyel Gaál Endre dr. szolgált ebben az ügyében: — Véleményem szerint a város aaifconó­amájáinaik sérelme lenne, ha a miniszter nem hagyná jóvá a közgyűlési, határozatot. En­nek azonban két konzekvenciáját kellene vi­selni. Az egyik, hogy a miniszter megvonná az államsegélyt, a másik az a retorzió, mely­re a szinészegyesület készül. A színháza szer­ződés ügyéiben föltétlen,ül határoznia -kell a tanácsnak. Tévedés azt hinni, 'hogy ez a köz­gyűlés szuverenitásának kijátszását jelenti. ••A tanácsnak ez a határozata ugyanis — itt nem szerződéskötésről, hanem a színházi szerződés ügyében való határozathozatalról van szó — föltétlenül megfölebbezhető a köz­gyűléshez. De álláspontom az, hogy a. ta­nács fökibbezés nélkül is föl,tétlenül beje­lentse határozatát a közgyűlésnek, amivel al­kalmat ad az ügy gyei való foglalkozásihoz. Ismételjük: ha a tanács foglalkozni akar a színházi szerződéssel, azt csak azok sze­rint a direktivák szerint teheti meg, ame­lyek a 'közgyűlés határozatából következ­nek. Ha a miniszter nem haigyja jóvá a köz­gyűlési határozatot, nem szabad belenyu­godni. És a város legkevésbé azoktól a refor­moktól fél, amelyekre a Szinészegyesület ké­szül. Jó igazgatót lehet kapni és az igazga­tónak — ha akarja — jó színészt. SBC*aBflllMKIiasCgllBlfl8BBIBBIflNlH»llBHIilM»Vak Csanádmegye és a demokrácia. Makó­ról jelentik: Csanádmegye ma délelőtti köz­gyűlésén tárgyalta Kassa város átiratát, a mély azt kívánja, hogy a választójogi tör­vény demokratikus megváltoztatása érdeké­ben írjanak föl a képviselőházhoz. Justh Já­nos beszédében azt hangoztatta, hogy ia mai választójogi törvényt nem kell nagyon tisz­teletben tartani. Návay Lajos, a Ház volt el­nöke hosszabb beszédben rámutatott arra, hogy a király áltál szentesített törvényt ugyan tisztelni keh, de igenis törekedni kell volna valami kis földbirtokosnak vagy pap­nak. ölel hived Mary Kensington." Gertrude Frontinbrass iasszony barát­nőjének, Winslow kisasszonynak: (Egy hó­nappal később.) \ „Kedives Emmeline! Megtennéd nékem azt a szívességet, hogy egy időre magadhoz végy egy ked­ves, húszéves fiatal! leányt? Irene -Smith-nek hívják, Arthur Hattin meghalt, Jessie Da­wes magához vette, mert azt hitte, hogy gazdag és féleség,üli akarta adnii a fiá­hoz. Mikor azonban megtudta, iogy Irene­nek nincs semmi vagyona, tovább adta én hozzám, mert a vőlegény-fia beleszeretett Ir-ene-be. Eleinte azt hittem, hoigy egy kincset ta­láltam benne. Elküldtem a gyermekek neve­lőnőjét és ő foglalkozott a gyermekekkel. Természetesen -nem bánhattam ugy véle, mint egy cseléddel és velünk ült az asztal­nál. És képzeld, kedvesem, mi történt? Űharles, a bátyáim, -aki végre beleegyezett, hogy féleségül veszi a csúnya, de dúsgazdag Fraton-leányt, belebolondult Irene-be s most azon erősködik, hogy feleségül fogja őt ven­ni. Charles költekező életmódja, kevés pén­ze és egy szegény leány! Ez tisztára kép­telenség. Azonnal szabadulnom kell Iréné­től. Nálad, kedves Emmeline, nincs sem fiu, sem fivér, akiben Irene szerelmet (ébreszt­hetne. Segíthet neked minden házitn,unká­ban és a szegényeid ápolásában. Sőt talán még sikerül is neked ott a részére valami megbízható iparos, . vagy kereskedő férjet szerezni. Ez kitűnő -megoldás volna. Szeretettél ölel barátnőd, Gertrude." Winslow kisasszony Gertrude Frontin­brass asszonynak: (Egy hónappal később.) „Kedves Gertrude! Kérlek, vidd azonnal vissza a t-e Irene­det. Túlságosan iszép és elragadó az a leány. Az -egyik nőtlen papunk túlságosan bele­szeretett és -feleségül -akarja venni. És en­nék nem szabad .megtörténnie! A templo­munk -és egyházközségünk három gazdag v-énleánynak -ía-z adom. lányaiból virágzik jés ezek biztosan visszavonnák a támogatásukat, ha a p-apunk megnősülne. Bocsáss meg, ho-gy igy irok, de a do­log 'sürgős. Azonnal táviratozz Irene-nek, hogy menjen hozzád. Emmeline. U. i. Ir-eme most kapott levelet az ügy­védjétől, hogy keresse föl Londonban. Kér­lek, -értesd meg vele, hogy ide n-em jöhet vissza. Üdvözöl fenti." Jessie Dawes asszony nővérének, Mary Konsington asszonynak: (Egy hónappal ké­sőbb.) „Kedves Mary! Mit szólsz ehhez ,a hihetetlen megl-epe­téslhez? Arthur bácsi végirendeletet hagyott hátra a közjegyzőmét azzal -a kikötéssel, hogy csak halála után Ihat hónappal bontan­dó föl. És képzeld, most kiderült, hogy ér­tékpapírokban deponált egy negyedmillió font sterlinget és ezt az óriási vagyont Ire­ne Smith, a mi kedves kis Irene-ünlk -örökli. Remélem, a kedves gyermek iniem fogja rossz -néven- venni, hogy az utóbbi öt hónap­ban ugy sorra továbbadtuk őt -egyikünktől a másikhoz. D-e végre is ő a hibás, miért olyan nagyon szép. Már irtani néki, hogy mielőbb várjuk őt vissza. Csókol, Jessie." Irene Smith kisasszony Jessie Dawes asszonynak: (Egy hónappal később.) „Kedves Dawes. asszony! Köszönöm szerenesekivánó sorait, vala­mint szívélyes meghívását is. Örökségem nem volt meglepetés az én részemre, mert szegény atyám — mindig -annak tartottam a megboldogultat — röviddel a hálál-a előtt megmondta! jhogy valami kellemes megle­petés fog érni. Azt hiszem, azért rendezett mindent igy, hogy megkönnyítse Harcid Rising-el való el­jegyzésemet. Haroltí meg én szerettük egy­mást. Harcidnak nem volt semmi vagyona és két évvel ezelőtt kiment Déliafrikába, hogy ott szerencsét próbáljon. Azóta mindig leve­leztünk. Amint megírtam neki, hogy az apám nem hagyott rám semmit, megkérte .a kezemet és én igent mondtam. Most szabad­ságot kapott és a jövő hét folyamán- itt lesz Londonban. j i Ami a visszajövetel-emet illeti, —és cso­dálatos módon a mai posta meglhivás-okaf hozott Kensington asszonytól; Frontinbrass asszonytól és Winslom kisasszonytól is — arról sajnálattal le kéli mondanom. Jobban szeretek itt maradni a szállodában és sza­bad iés önálló lenini Egy régi iskolatársnőmet magamhoz vettem mint -társálkodónőt .és igy nagyon jőll megvagyunk mind a ketten. És a jövő hét folyamán itt lesz -Harcid is! Ha ön, v-agy bármelyike az engem ven­dégül látó hölgyeknek igyekezett volna meg­nyerni a bizalmamat, akikor régen megtud­ták volna, hogy én nem pályázom sem -a fiaikra, sem a fivéreikre* de még a kedvenc papjaikra sem. Amikor szegénynek gondol­tak, mind elfogadták a munkámat, mint fize­tésteleni nevelőnőét, de arra nem tartottak méltónak, hogy családjukhoz tartozzam. De most, amikor kitudódott, hogy mégis csak gazdag örökösnő vagyok, valamennyien, még Winslow kisasszony ,is hivn-ak vissza! Azt hiszem asszonyom, nem fog csodálkoz­ni azon, hogy még csák meg sem köszönöm a meghívását. Híve Irene Smith." i

Next

/
Thumbnails
Contents