Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-09 / 82. szám

1913. április 8. DÉLMAGYARORSZÁG 3 annak demokratikus megváltoztatására. Különösen hibáztatja a törvény amaz intézkedéseit, melyek a választási eljárásról szólnak és amelyek még szaporítják az eddigi választási visszaélésüket. — Mindig ugy volt, — mondta Návay, — hogy a magyar ember életében -a legesunyább nap a bucsu vasárinapja és a választás napja. Ezen végre változtatni kell. Több bizottsági 'tag föfczólialása után a 'törvényihatóság 66 szavazattal 33 ellenében hozzájárult Kassa város átiratához. , Blokád alatt! A döntő órák izgalmai. (Saját tudósítónktól.) Ma este nyolc órára várták Montenegró válaszát és bizonyosra vették, hogy a kis állam meghátrál és lemond Szkutari ostromáról. Nem igy történt. Sőt Montenegró egyenesen ujabb ostromot intézett Szkutari ellen. Nagy izgatottsággál kisérik az eseményeket ezekben az órákban, annál inkább, mert a nagyhatalmak végső terminusa igazán csak órákra szól már. Á helyzet komolyságát legjobban az jellemzi, hogy ma este nyolc órakor kiterjesztették a blokádot. Nikita király különben ma fogadta a nagyhatalmak megbízottait és kijelentette, hogy Montenegró föltétlenül ragaszkodik Szkutarihoz. ö pedig — már mint Nikita — ha nem kapná meg Szkutarit, az esetben lemond a trónról és Montenegró megszűnik önálló ország lenni és beolvad Szerbiába. i • Beavatott helyről jelentik Bécsbe, hogy Cettinjében koronatanács volt, amelyen Nikita király, Daniló trónörökös, a kormány tagjai és a hadsereg vezetői vettek részt. A koronatanács döntése ismeretlen. | . Szkutari általános ostroma ma megkezdődött. Esszád pasa, Szkutari védője, mindeddig nem adott választ arra a nyilt •utasításra, mely fölszólította, hogy a város polgári lakosságának engedje meg az elvonulást. Szalonikiben március 15-ike Óta tizenöt görög hajó áll, szerb csapatokkal és munícióval megrakva, hogy az adriai vizekre menjen. Antivári előtt már elrendelték a blokádot. A blokád egészen a Drina folyó torkolatáig, vagyis San Giovanni di MeJduáig terjed. Tegnap összeült Pétervárott a nagyköveti reunió, mely a bolgár-román kérjúéssel foglalkozik, de a tárgyalás eredményét titokban tartják. A mai napon még ezek a jelentések Érkeztek: Orosz zászló a Kárpátokon. Pétervár, április 8. A tegnapi nagysaláv gyűlésen, melyet a duma jobbpárti és nációnál is ta képviselői hivtaik össze, mintegy háromezer ember vett részt. Elsőnek Bobrzinszky gróf szólalt föl, aki izgató szavakkal ecsetelte azokat az áBitó'kgos üldözéseket, melyeket négy millió Ausztria-Magyarország területén élő ortbodox szláv testvér eltűrni kénytelen. — Oroszország — mondotta a szónok — nem maradhat közömbös hittestvéreinek ilyetén üldözésévei szemben. Az Ausztriában élő oroszok helyzete nem fog megváltozni mindaddig, mig az orosz zászló nem leng a Kárpátokon! E szavalkat a gyűlés leírhatatlan örömmel és lelkesedéssel fogadta. Sokan egymásnak a keblére borultak és ölelkeztek. Bobrzin'szky beszédét Bodzianko, a duma elnöke is megtapsolta. A hangulat itt a Szkutari előtt történők miatt rendkívül izgatott. Tarabos elesett ? Belgrád, április 8. A Trgvinski Otasnik jelenti a montenegrói főhadiszállásról, hoigy a Tarabos, ia legmagasabban fekvő redutot kivéve, már az ostromlók kezében van. Minden órában várható az uj roham Szkutari ellen, melyet erőltetett bombázással vezetnek be. A gyalogságot a rohamnál kézi gránátokkal fölszerelt külön csapat fogja (megelőzni. Görög-bolgár viszály. Szaloniki, április 8. A bolgárok folytatják óvintézkedéseiket Görögországgal szemben. A 18. hadosztály ikét ezredét Kavallába küldték, ahová legközelebb a hadosztály többi része is útnak indul. Isztipbe is két bolgár lovasszázadot küldöttek. Tizenhat lovasszázad Monasztirnak a területére nyomul elő, hogy megszállja a Bulgária által igényelt területeket, melyeket jelenleg részben a szerbek tartanak megszállva. A reunió. London, április 8. A nagykövetek ma ismét tanácskozásra ültek össze. Szóba került Montenegró ellentállása is és az esetleg szükséges további lépések megtétele. Természetesen ia balkáni béke ügyét is megvitatták. A tanácskozásról nem adtak ma jelentést. Ellenségből — szövetség. Konstantinápoly, április 8. Az ifjú-török bizottság egy kiváló tagja, Rahmi Athénbe utazott. Rahminak ,az a missziója, hogy a Görög- és Törökország közt folyamatban levő tárgyalásokat előmozdítsa, mert tervbe van véve, hogy a háború befejezése után Törökország Görögországgal esetleg szövetségi viszonyba lép. Zichy János gróf a hercegprímásnál. Zichy János gróf volt vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap Esztergomban látogatást tett Csernoch János dr. hercegprímásnál. A látogatás pusztán udvariassági tény volt és Zichy gróf még a tegnapi nap folyamán visszaérkezett a fővárosba. Budapesti kritika a szegedi szinház-ügyekről. (Saját tudósítónktól.) Kádár Endre, A Nap és a Nyugat munkatársa, rendkívül érdekes cikket irt A Nap legújabb számában. A szegedi színházi viszonyokat világítja meg, tárgyilagosan és- isok szeretettel beszél Szeged városról is. A szimpatikus hang kissé szokatlan a magyar sajtóban, mert ha Szegedről írnak, rendesen ellenszenvvel vagy gúnnyal teszik. \ Kádár Endre cikkéből a következő részleteket ismertetjük: Szegeidre este hat óra s néhány perckor érkeztem meg. A város abban a tavaszi díszben, melyet hamarább kapott meg mint Budápest, sehogy sem hasonlít ahoz a képhez, a melyet lelkesei írták, vagy rajzoltak róla. Városibb, kedvesebb, természetesebb, egyben egyszerűbb a forgalomban levő rajzolatoknál. A szombat esti korzón sürün sétál a jó eleganciája urimép. Találkozom egyik szegedi kollégáimmal, aki kissé meglepetve hallja tőlem, mi járatiban vagyok. A szinügyi A város békéje? Hat lovagias affér egymásutánban. Csak az utolsó kérdésnek van előttié tárgyi jelentősége, amennyiben igy felel: — A lovagias ügyeket már elintézték. — Hogyan? — Jegyzőkönyvvel. — Helyes — mondom, — de megmaradtak száimomra az elintézett ügy aktái. Annak szeretnék a végére járni, hogy mérgesedett el annyira a szinügyi bizottságban kitört harc, annak, hogy húzódhatott ez kéthárom hónapon? Hogy van az, hogy tiz-tizenkét kitűnő embernek, akik bolygatják ezt a dolgot, nincs különb dolga, mint a szinügy? Majd később arról ir, hogy megnézte a színházi előadást. Épen Gasparonét adták. — A kép, amit innen hoztam, nagyon kellemes. A publikum csendes, disztingvált, nem oly zsibongó, mint a pesti, de nem is oly zárkózott, mint a kisebb vidéki városokban: tud élni. Ez különben a Kass éttermében és kávéházában látszott meg. Színház után hamarosan megtelt mind a kiét nagy terem. Tisztek családjaikkal; orvosok, ügyvédek, kisasszonylányaikkal, gyárosok, nagykereskedők, együtt valami szép szolidaritásban,, közel ahoz, hogy keveredésükhői kialakul valami egységesebb, egy erkölcsi, egy vilógfölifoigásiu, egész, társadalom. Itt már kevesebb szerencsével ós kisebb jogosultsággal lehet megtenni azt az osztályozást, hogy ez itt egy zsidó gyáros, ez egy rác nagykereskedő, ez egy gentryből való magasabb hivatalnok; a raceok nem oly elütőek, a beszédmódjuk közös; ezek a szegedi urak. — Wimmer Fülöppel szeretnék beszélni — kérem meg egyik ismerősömet, — mutasson 'be neki. Ugy tudom, itt van? — Igen, ott ül begavári Bach Bernáttal. — Baclc Bernáttal? Ha jól emlékszem, ezzel az úrral épen most lovagias ügye volt, vagy van? — Igen, de lássa ez igazán jelentéktelen dolog! Ez a két ur nagyon összeszokott egymással, egymás nélkül nem tudna pikkolózni; mi elhez képest a lovagias ügy? Az előleges felv'ilágositás után találkozhatom'Wimtmer úrral. Igen kitűnő embernek kell lennie. Wimmer Fülöp személyét a budapesti író igy látja: — Wimmer annyival felette van a szegedi vezető értelmiségnek is, hogy független, se családja, senkije s néhány nagyvagyonu embert leszámítva, aki a közügyekarrárlfAvUli a legújabb tavaszi férfiöltönyök, gyermekt^lKC/lCH ruhák, férfi- és női Raglánok, lányka kabátok. HOLTZER és ABONYI gggg; ^^^