Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-05 / 79. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K 6"— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szára ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. g,,rke»ztőség Kárész-utca 9. •MM Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10—83. Szeged, 1913. A város munkanélküli segélye Irta: Czibula Antal dr. Szegeden tehát 380 munkanélküli van. Ennél egygyel vagy kettővel kevesebb, mert azóta, hogy a főkapitány ur ezt a jelentést tette a város tanácsának, bizonyára egyik-másik munkanélküli, megunván a tanács segítségének bevárását, egyszerűen . . . éhen halt. Ha kételkedő, tamáskodó emberek volnánk, nem igen hinnénk a főkapitány ur jelentésének kategorikus állitásában s inkább arra volnánk hajlandók, hogy visszaemlékezzünk Mikszáthnak a „Club és folyosó'4 történetei közt elbeszélt vármegyei históriájára, a melyben azt mondja el, hogy egy ügyes közigazgatási talentum a miniszter leiratára, rnely a megyében levő eperfák számát tudakolta, minden legkisebb kutatás és vizsgálás nélkül „hasból" jelentette, hogy a megyében se több, se kevesebb, mint 273,054 eperfa van. Mi sem természetesebb, hogy ez volt a leirat legjobb elintézése. Mert, ha a miniszternek aggályai vannak, majd lemegy ő a megyébe s megolvassa az eperfákat. Ha nem is „szakasztott igy", de majdnem igy vagyunk a főkapitány ur jelentésével. Ha nem tudnánk, hogy csak kőműves van legalább 1200 munka nélkül s hogy a munkanélküli asztalosok vannak legalább 380-an, akkor elhinnénk, mert a főkapitány urnák bizonyára jobban kell I tudni, mint nekünk, hogy Szegeden kö- ! H. évfolyam 79. szám. rülbelü! 12,000 ipari munkásból 380 van kereset és munka nélkül. Ennek a — mondjuk — 380 munkanélkülinek az istápolására és pillanatnyi fölsegitésére utalt ki a tekintetes tanács 1000 koronát. Minden munkanélküli ipari munkás ezzel a segítséggel abba a kellemes állapotba jutott, hogy a városi hatóság bölcsesége 2 korona 63 fillérhez juttatja. Itt mindenesetre csak a nagy jóakarat és a humánus szándék az, ami a tanácsot dicséri. Mert ha véletlenül 1000-rei több, egész télen át éhező munkás jelentkezne segítségért, ami nagyon könnyen megtörténhetik, mert a főkapitány ur egyben-másban kissé elszámíthatta magát, akkor a városi segítségből egy-egy családos munkanélküli csak 72 fillért fog kapni, hogy enyhítse azzal a helytelen társadalmi berendezkedés miatt élszenvedett bajait. Tudjuk, hogy a tekintetes tanácsnak a szociális fölbuzdulása, mely ezt az 1000 korona segélyösszeget eredményezte, kívülről jelentkező mozgalomnak az eredménye. Annyi bizonyos, hogy a tanács saját elhatározásából sohasem érezte volna annak szükségét, hogy segítsen a munkanélkülieken. Szomorú dolog, de igy van. A munkásság társadalmi helyzetéből folyó bajai, törekvései s mozgalmának eredményei mind ismeretlenek Szeged város hatósága előtt. Mi indokolná, hogy különös gondot, vagy, ha ezt nem, a legkisebb figyelmet is fordítaná reájuk. Nem válaszKiadóhivatal Kárász-utca 9, Kiadóhivatalf-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Szombat, április 5. tők! A polgármester és tanácsnoki állások betöltéséhez egy szavuk sincs. A tanács tehát egyszerűen nem törődik velük, nem vesz tudomást bajaikról, helyzetükről. Kérhetik ők a munkásházak fölépítését, vagy a szakegyletek segélyezését azon a cimen, hogy a munkanélküliség bajainak leküzdéséhen minden társadalmi tényezőknél többet tesznek: mindenkori kérelmük egyformán nem nyer meghallgatást. Lehet az ő mozgalmuknak olyan mozzanata, lehetnék olyan alkotásaik, melyek méltán kelthetnek figyelmet és elismerést, ez mind nem jön számba. Példa erre az 1000 korona megszavazásának története. Varró Kálmán és társai ugyanis nem kértek alamizsnát a munkások számára. Hiszen jól tudták ők azt, hogy ha a város tanácsa tízszer annyit ad, mint amennyit adott, akkor is csak alamizsnát ad s akkor sem segit a munka nélkül nélkülözésbe jutottakon, ők kérvényükben azt hangoztatták, hogy igen fontos szociális feladatot teljesítenek, mikor a munkanélküli tagoknak állandó segélyt adnak 8—10 héten keresztül, olyan segélyt, mely az egyes fiatalabb tagok tagdíj befizetéseivel arányban egyáltalában nem áll s olyan segélyt, melynek alamizsna jellege sehogy sincs (egy tag 8—10 héten keresztül heti 8— 14 korona segélyt, szakmánként ennél többet is, élvez). Azt hangoztatták, hogy ennek a föladatnak teljesítésével rászolgáltak arra, hogy hatósági támogatásban réStanci néni, Frédi és a márki. Irta: Karinthy Frigyes. Egy fiatalember megy az utcán. Átmegy arra az oldalra, ahol a nap süt, hunyorog, visszafordul. Végre eszébe jut, hogy igen, igaz, csak, mégis meg kell látogatni Stanczi nénit, akinek az ura meghalt, mert a mamája ma reggel is mondta neki az ágyból: — Frédi, el kell menned Stand nénihez kondoleálni, ez mégse szép, hogy oda se szagolsz, pedig már két hete, hogy az ura meghalt. Frédi tehát Stanci nénire gondol és néma kétségbeesés fogja el. A ház előtt elsétálgat lassan és nem tudja elszánni magát. Magában gyötrődik: ejnye, mit is kellene mondani a Stanci néninek. Kedves jó Stanci. néni, ennyi elég is lesz, közben érzelmesen mély és szomorúsággal ránéz, ugy-e nem is kell 'folytatni, csak mély szomorúsággal nézni, ami mindent kifejez. A bácsinak jobb igy, odafent, a menyországban. Frédi nekifeszíti a képzeletét, hogy ebbe a gondolatba beleölje magát és igyekszik meggyőződve lenni, hogy a bácsinak jobb odafönt. Ezzel a gondolattal nekilendül a lépcsőnek, csönget és kopog. Mialatt nyitják az ajtót, Frédi nagyot sóhajt és a szája legörbül. Izgatott lesz és sebesen, erőlködve mondogatja -magában: „Szegény, szegény Stanci bácsi!" Erőlködve képzeli él maga elé Stanci bácsi alakját, hogy átérezze a részvét egész melegét és Stanci bácsi arca végre tényleg meg is jelenik; duzzadt, fényes orrai, félig nyitott szájába mohón tol befelé egy zsiros barátfülét és kettéharapja. A barátfüléből egy zsárcsepp legördül és Stanci bácsi utánakap a szájával, de későn; a zsircsöpp lecsöppen a mellényére. Stanci bácsi kisértet arca csúnyán elfintorodik — „a kutvaistenit" — mondja Stanci bácsi — és Frédinek eszébe jut, hogy akkor högy tört ki belőle a hahota, mert ő egy perccel élőre látta már, hogy annak le kéli csöppenni, annak a zsirnak, de Stanci bácsi tényleg nem láthatta, mert a saját fejét nem láthatja az ember. Bruhaha! Nyitják az ajtót és Frédi utolsó, kétségbeesett erőlködéssel gyötri magát, hogy Stanci bácsit fehéren, a halálos ágyon elképzelje magának, feje körül az Enyészet ciprus suhogósával. Nem megy. Frédi (elszorult torokkal): Hogy van Stanci néni? Stanci néni (feketében, hátrafésült hajjal, némi pomádészaggal. Siránkozva beszél, már három hete, stílszerűen): Hát eljöttél Frédi? Frédi kergeti magától dühösen a képet, a Stanci bácsival és a barátfülével. Hisz ez lehetetlen, ostoba dolog! Nem megy. És most minden olyan bután veszi ki magát. Miért mondja neki Stanci néni, hogy „eljöttél, Frédi?", mintha nem látná, hát persze, hogy eljött. Naná, nem jött el. És miért mondja ezt siránkozva? És mig Stanci néni bevezeti őt, Frédi agyában hangosan és szemtelenül beszél valaki, félrecsapott kalappal, mélyen meghajolva, leveszi a kalapot a fejéről, igen és egy márki mozdulatával dltartja magától, két ujjal fogva a kalapot, kecsesen és igy mondja: „Asszonyom, kedves Stanci néni, még nem jöttem el, de mindjárt itt leszek, lent jövök az utcán és sietek, hogy hamar itt legyek!" Egyik szemével fölfelé kacsint és 'kisujját begörbíti, ez az alak, a Frédi fejében. Frédi dühösen lökdösi magától a tolakodót s Stanci bácsi apoteózisát igyekszik helyébe tolni, de az makacsul visszatér megint. A szobában be vannak csukva a spaletták és nehéz, dohos a levegő. Szemben az ajtóval hangosan és fontoskodva ketyeg az óra: Frédi agyán az a groteszk gy-anu villan keresztül, hogy tulajdoniképen nem is szokott járni, alszik, mint egy öreg dakszli, a homályos szobában, csak mikor valaki bejön, kezd el szorgalmasan és tüntetően ketyegni, ráketyeg az emberre, lüktet, zakatol,