Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-29 / 99. szám

Szerkesztőség Kárász-a fcca 9. NappaK-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELÖW2ETé61 ÁR SZEGEDEN egén éne . K2A-—Mléwe . . K 12negyedéwe K egy hónapra K 2>Egyes szám ára 10 Siiér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész éwre . Wévre . . K 14— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes ssáni ára 10 fillér. Szeged, 1913. II. évfolyam 99. szám, Kiadóhivatal Káráaz-utca 9. Kiadóhivatalt-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Kedd, április 29. Vízóra-pazarlás. A belügyminiszter jóváhagyta azt a közgyűlési határozatot, amely a vizórák kötelező beállitásáyal nyomorította meg a háztulajdonosi foglalkozást üző szegedi polgárságot. Ezzel újból megszaporodtak azok a terhek, melyeik a megélhetést nehezebbé, a lakásviszonyokat rosszabbakká, a lakásárakat magasabbakká tették. A mérnökségnek pedig, mely a vizórákkal való játékot .kitalálta, most már nincs nagyobb gondja, mint hogy ezt a szerencsétlen reformot rövidesen keresztülvigye s az amúgy is nehezen szűrt vizet ezentúl gyüszünkint csöpögtesse az izzadó magyar nyakába. Két okból találjuk nagyon elhibázottmaik a vizórák beállitását. Először azért, mert a tiszta és bő viz modern embernek majdnem olyan fontos szükségleti cikke, mint a levegő. A vizóra után tehát az egész helyi társadalom két pártra fog oszolni: az egyik ép ugy pazarolni fogja a vizet, mint eddig, mert legszükségesebb higiénikus szükségleteink 'kielégítéséről éppenséggel nem tud lemondani s ezzel keresztülhúzza a mérnökség számadását; a másik felékezetbe tartozó ember pedig fölcsap viz-knikkernak és nem. öntözi többé a kertjét, nem mossa föl a szobáját, 'kevesebbet fog fürdeni, tehát általános egészségügyi szempontból nagy mértékben elhanyagolja magát és környezetét. Másodszor pedig elhibázottnak találjuk az ötletet azért, mert teljesen bizonyos, hogy a vizfogyasztás mérséklése csak nagyon rövid időre fogja a jelenleg fennálló bajokat orvosolni. A népsűrűség emelkedésével fokozatosan emelkedik a fölhasználandó vízmennyiség mértéke is. Már pedig világos, hogy a jelenlegi vizvezeték, a mely már most is gyakorta kimerül, csak igen rövid ideig lesz képes, ugy, ahogy, a napi szükségletet kielégíteni. A vizórák intézményével keresztülvitt megoldás tehát csiak időszaki és nem egyéb a háztulajdonosok nyalkába varrt indokolatlan pénzkidobálásnál, melynek felesleges volta a lehető legrövidebb idő alatt ki fog tűnni. A 'vízvezeték tulajdonképeni baja 'a. város fekvésében és nem kedvező geológiai viszonyaiban rejlik. Az alföldi teknő legmélyebb aljában, a Hajdani tengerfenéken nincs egyéb vizforrás, mint az ártézi kutak medencéje, mely erősen mésztartalmú és meglehetősen kemény vizet produkál. Ezeknek a kutaknak teljesítőképessége szemlátomást 'apadóban van s minden hivatalas cáfolat ellenére egyre csökken. S még ilyen .kut is kevés van arra, hogy a szegedi egyetlen viztornyot megtöltse. Az is meglehet, hogy a kutak adnának ugyan elég vizet, de a torony gépberendezése nem felel meg annak a célnak, hogy aránylag rövid idő alatt megfelelő menynyiségii vizet a kellő magasságra fölemeljen. • A Mindenesetre sajátságosnak lehet találni, hogy egy ilyen eminenter fontos kérdésben, melynek megoldása a leghozzáértőbb szakközegek nézeteltérését is valószínűvé teszi, Szeged város hatósága teljes megnyugvással rábizta magát saját mérnökségének véleményére. A nyári meleg beköszöntött, az első forró napok mintegy izelitőt adtak a kánikula szenvedéseiből és a polgárságnak be kell érnie a vizórákkal való fenyegetés rémévei. Mikor amúgy is az volt a baj, hogy kevés volt a viz, azzal kell magunkat vigasztalnunk, hogy ezután majd még kevesebbet szabad fogyasztani. Szép kilátások a tikkasztó, hosszú, szaharai nyárra. A sztrájk. Irta: L'Ermit de Hovy. A hires amerikai Vas és Acél részvénytársaságot, amely a Jonathan és Társa cég tulajdona, még sohasem szállta meg olyan lázas izgalom, mint ma reggel. Az izgalom annál aggasztóbb, mert az igazgató hajlamos a gutaütésre. Nagy oka volt az izgalomra: a francia kormány az ő orra elől el akart ragadni egy tizennyolc millió frankos megrendelést. Ez nem tréfa dolog. Jakab, a komornyikja, amikor reggel behozta a teát meg sonkát, a pamlagon fekve találta az újságok tengerében úszkálva. Kurta lábával verdesi a kanapét, idegesen szívja a pipáját, a jobb kezével rángatja a telefonkagylót. — Jól van, Jakab! Tedd le a reggelit és tűnj el innen, még pedig rögtön! Jakab eltűnt. — Halló! Halló! — rikácsolja az igazgató. — Rögtön kelj föl! Mi? . . . Majd megborotválkozol később . . . Halló . . . Reggelizz nálam . . . Igen nagyon kellemetlen dolog . . . Franciaország lesben, áll és el akarja ragadni tőlünk a brazíliai .hadügyi kormány tizennyolc millió frankját . . . Rögtön várlak... Elhiszem, hogy téged is fölizgat. Egy negyedórával később az igazgató háza előtt megáll egy cab és daliás fiatal ember ugrik ki belőle, szőke, 'kékszemű, szélesvállu és rugalmas lépésű: — Jó reggelt nagybácsi! Mi történt tulajdonképen? — Olvasd! Ezzel átnyújtott az igazgató egy havrei kábel táviratot, a melyben párisi képviselője értesítette a történtékről: „Biztos értesülésem szerint a gyári szindikátus igen ügyes manővert csinált a brazíliai megrendelés biztosítására. Kérek nyomban utasítást. Nagy bajba jutottunk. Hcglison." Egy pillanatig elmélázva néz Willy üzlet társára. Mint egy igazi angol-szász, megőrzi hideg nyugalmát és rendezi gondolatait. — Minekünk .ismét meg kell csinálni a sinmanővert. Más nem basznál! — Két millióba ikerül! — És mi négy millióval károsodunk, ha ezt a megrendelést átengedjük Európának. — És még 'hozzá Franciaországnak!... Francziaországnak! — szólt az öreg, a kezét dühösen ökölbe szoritva. — Ha még legalább Krupp szerepelne. — Itt nem Kruppról, vagy valami érzeigésről van szó. — Igazad van! Rendelkezz! Willy odalépett a telefonhoz és bediktálja a következő kábeltáviratot: „HegliSon, Páris. Azonnal indítsa meg ismét a sinmanővert; sikerüljön, ha egy millióval többe kerül is! Jonathan és társa.' Ezután Wi.líy nyugodtan kihörpinti teáját, azonban a következő fejtegetéssel nyugtatja meg nagybátyját: — Van ennek a históriának némi jó oldala is: fölrázza nyugalmukból az amerikaiakat. Ö!k még nagyon gyöngén kezelik a sztrájkot. Amikor ezt mi elsőizben szítottuk föl Európában, amikor egy nagy sin- és lokomotivszállitásról volt szó, Európa egv csapásra elveszítette szállitórnionopóliumát. Most aztán ettől a második sztrájktól is elvárható, hogy a francia gvári trösztöt válságos helyzetbe juttatja. És nem lehetetlen, hogy mi ezáltal a fémlemezszálilitást ez a sztrájk nem utolsó eszköz a mi céljaink megvalósítására. Di iszom most! m A párisi képviselő nem valami kicsinyes ember. Rózsapiros, simára borotvált arcú és szintén túlzottan elegáns. Amikor a táviratot megkapta, elmosolyodott. — Mindjárt gondoltam! Még ugyanaznap megirt tiz levelet és este elment a városba és csak éjféltájban tért haza. Egy héttel ezután. Azon a pályaudvaron, amely acélművek és gyárak közelében van, befut egy vonat és kiszáll belőle egy féltucat keleti tipusu. jól öltözött ur, akik fesztelenül nevetnek és egv kissé hangosan beszélnek. A pályaudvaron szintén egy téltucat gyanús külsejű fűtő várja őket. Valamennyien elmennek egy korcsmába, ahol az agitátorok és a munkások két óra hosszáig tanácskoznak borosüvegek közepette és dohányfüst felhőtől elboritva. Még