Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-29 / 99. szám

2 DÉLMAQYARORSZÁQ Ujabb panasz a fizetésrendezés ellen. (Saját tudósítónktól.) A városi tisztviselők fizetésrendezési javaslata ellen ujabb panasz merült föl, melynek a közgyűlésen tlofíer Jenő fog hangot adni. Az ügynek — bár nem látszik annyira lényegesnek — tágabb teret adunk. Azokról a tisztviselőkről van ugyanis szó, akiknek részben kezében van a város vagyonárnak kezelése. Módot kívánunk adni azon kiviil mindenkinek, aki azt hiszi, hogy rajta sérelem ps.ett, hogy ez a sérelem reparáiltassék. Tekintetes Köztörvényhalósági bizottság! A városok fejlesztéséről szóló 1912. 58. t.-c. — irja Hoif'er — a törvényhatósági városoknak kötelességévé teszi, hogy a -mutatkozó szükséghez képest a tisztviselők létszámát újból meg kell állapítani és az egyes állások elnevezését, elnevezésnek megfelelően megváltoztassa. A szervező bizottság javaslatából, ugy a tanácsi előterjesztésből nem látom eléggé tisztán, hogy a legfontosabb szakhivatal tisztviselőit a törvény intenciójához képest elnevezte, illetve megfelelő fizetési osztályba sorozta volna. Ugyanis a közigazgatási számvevőségről van itt szó. Az 1912. évi 58. t.sc. határozottan kifejezi, hogy a számvevőségi személyzet egy tőszó m vevőből, főszámvevő helyettesiekből, számvevők, alszáímvevők és számtisztekből áll. A faszáim-vevőt- a VII., a főszámvevőhelyettest a VIII., a számvevőt a IX., az alszámvevöt X., -a szómtisztet pedig a XI. fizetési osztályba Sorozni rendeli. A szervező bizottság azonban csupán egy VII- fizetési osztályba sorozott főszámvevőt és egy VIII. fizetési osztályba sorozott fő,számvevő-helyettest szervezett a közigazgatási számvevőséghez, a főkönyvvivőt és az adóhivatali alszámvevőt ugyancsak a VIII. fizetési osztályba sorozva, főszámvevő helyettesekké szervezte át, akik azonban nem a közigazgatási számvevőségnél, hanem az egyik NRR ' ",'. ~N ~ . . N r "IN JJOFFFI-G aznap este elterjedt a müvekben és a gyárakban, először kétes, de utóbb egész pozitiv formában: — Itt a sztrájk, az általános imunkabeszüntetés! Másnap megindul a lázas izgatás a munkások körében egész nyíltan a műhelyek közepén. — Tegyétek le a szerszámot! Csatlakozzatok a sztrájkolókhoz! Szerencsétlenség az, ha dolgozol! — Na, nem olyan veszedelmes! — Mit értesz te ahhoz? A gyáros kizsákmányol téged, kiszívja a véredet. Ök a te testedből gazdagodnak! — Az olasz, a spanyol, a német munkásokat rosszabbul fizetik, mint minket. — Mondom, hogy kizsákmányolnak bennünket, mi jobban tudjuk azt! Különben is nemcsak rólad van szó, hanem munkástestvéreidröl. Lázadj föl, szabad munkás, mindent megkapsz, amit követelsz. Elsősorban kenyeret kérj! — Hisz az van imár nekem! — Akkor kérj hust! — Kapok mindennap! — Követelj bort. — Az van a pincében. — Pálinka is kell neked s ezt is követeld. — A feleségem ugy véli, hogy én úgyis nagyon sokat iszom! — Akkor kérj gyógyszert! — A gyáros felesége maga hozza el, ha a gyermekeim betegek. — Te rabszolgalélek vagy! Kérj öreg napjaidra való ellátást, balesetbiztosítást. — Ezt is mind megkaptam már! — Akikor lépj sztrájkba, ha nincs is rá okod, tisztán elvből. — Miért? — kérdi a munkás felesége. a főpénztár ikörüli könyvviteli osztályban, a másik pedig az adóhivatalnál teljesítenek szolgálatot. A közigazgatási számvevőséget tehát annyira megcsonkít ott a, hogy az .szorosan véve csak egy főszámvevő és egy helyettesből áll; számvevőt, alszámvevőt és számtisztet nem szervezett, hanem azt tette, hogy a számvevőség kebelében álló 8 számvizsgálót, illetve számtisztet, akik eddig kizárólag szám vevői teendőket teljesítenek, pénztártisztekké szervezte át, illetőleg nevezte el. A számvevőség létszáma, illetve annak tisztviselői ezek szerint nem a törvény intenciója szerint lett elnevezve, mert. ha ez érvényesülne, akkor a szemvevőséget csonka számvevőségnek lehet tekinteni. Pénztárt isztok nem lőhetnek közigazgatási számvevőségi közegek, amit későbben indokolni szerencsém lesz. Az 1897. évi XX. törvénycikkben igtatott számviteli törvény szerint a közigazgatási számvevőség a törvényhatóság kebeléibe tartozó összes szakhivatalok felett ált, mert a pénz és vagyonkezelést ellenőrzi és szóimon veszi, az előzetes és utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan működik s igy a számvevőség közegeinek auktoritását magasabb nívóra emelni, nem pedig kisebbíteni a törvényhatáság kötelessége. , A közigazgatási számvevőségi számvizsgálókat, illetve szám tiszteket nem lehet a könyvvivőkkel, adószáim tisztek kel és pénztárliszt dk kel egy rangosztályba sorozni és ugyan azon elnevezéssel megjelölni, mert utóbbiaktól csak érettségi vizsgálat, a számvevőségi számvizsgálók, illetve számtisztektől pedig az érettségi vizsgán (felül még az államszáim•viteltan tudományi vizsga letételét, tehát magasabb kvalifikációt követel a minősítési törvény. A rendelkezésemre álló adatokkal igazolni tudom, hogy Magyarországnak összes törvényhatóságai a főszámvevőn és főszámvevő helyettesén kívül több számvevői és alszámvevői állást szervezett, igy Szeged, mint az országnak második — Nem tudom; ürügyet mindig talál az ember. Nekünk kettőnknek nem kell soká keresni a műhelyben. Biztos már, hogy minden gyárban föllobbant az indulat és megvan a titkos tanácskozás. Én nem vagyok gyáva nyul és ismerem a viszonyokat. Tizenhárom hónap óta már ez a harmadik sztrájk. Három száz frank már az ördögé, szeretném már tudni, hogy nriképen intézik el már a mi dolgunkat, hiszen nem vagyunk már gyerekek? $ A sztrájk valóban kitört. Lángja körbe fut minden irányban és mint futótűz terjed mindenfelé. Mint egy mesterségesen támasztott bacillus-telep segítségével megindított járvány, szedi áldozatait és minit egy polip rémiti, ragadja meg és fojtja halálra. A koksz-kazánok egymásután alusznak, gázmüvek a nyomukban, a műhelyekben némaság ütött tanyát. A munkás borús arccal járkál föl és alá és soknak eszébe jut, hogy a sztrájkba való belépés talán épen az ő érdeke ellen irányúló cselekedet. A szerepét, a nagy tömeg egyik tagjának lenni, szégyenli, mintha egy birkanyájban bégetne. Érzi, hogy a vak eszköze egy idegen öniző hatalomnak. Ez nem jól van igy! Hiszen ő munkástársaival szövetkezve az igazságos követeléseit nagyon szépen és nyugodtan meg tudná kapni munkaadójától. Jaj annak, aki a sokat hangoztatott munkásszabadság bajnokainak kezébe kerül! Jaj annak, aki visszatérne a kazánokhoz. A legelső utcasarkon leütnék, vagy fölakasztanák egy utaci lámpára ezzel a sirfölirattal: — Munkások köpjétek le ezt az áruló sztrájktörőt! És ha megmenekülne és a sztrájk után munkát kérne, minden műhelyben bojkottálnák, mint árulót. És mégis, voltaképen ez az városa, mért tegyen kivételt, miért legyen unikuma az országnak? a közigazgatási szám vevőség miiért álljon csak egy főszámvevő és egy főszámvevő helyettesből? Hogy miért látom csonkának a számvevői szervet, megmondom. Szeged város közköltség vetésének rendes bevételei és kiadásai ívenként 6—7, hit-eliinüiveletei szintén 6—7 millió korona között variálnak. Vállalhat-e oly körülmények között a vezető főszámvevő vagyoni felelősségetf nem! Feltétlenül meg kell különböztetni a szigorlatot és rovanesolást teljesítő száímvevöközeget a számot adó pénztári -tiszttől, ezt a lényeges hatáskörű különbséget szükségképen az állás elnevezésben is kifejezésre kell juttatni. Miért is indítványozom: Méltóztassék a kontemplált 16. I. osztályú pénztárt-iszt'ből 2 számvevőt és 2 alszáirnvevőt szervezni, hogy ezáltal a fokozatos rangemelk-edés is érvényre juthasson, a számvevőségnél megmaradó 4 fiatalabb szolgálattal bíró számvizsgálót illetve számtisztet, számollelenőr és szám tiszt elnevezéssel esetleg megfelelő fizetési pótlékkal besorozni méltóztassék. Indítvány omnaik ilyetén képen való elfogadása esetén a többlet költség csupán 1200 korbnát tenne ki. Készülődés a béke aláírására. Konstantinápolyból jelentik: A Jeune Turc értesülése szerint a föloszlatott kamarát tizennégy napra újra egybehívják, hogy a békeproklamációt magáévá tegye. — A Tanin szerint Hakki basa volt nagyvezér, Bachzaria volt közmunka ügyi miniszter és Nazim basa lesznek Törökország küldöttei a békekonferencián és ők fogják a békepreliminárét aláirni. Általán biznak abban, hogy ujabb bonyodalmak nélkül sikerül a végleges békét megkötni. áruló, a szabad munkás, mert szabadsága, családja és barátai egy gyalázatos, erős parancsszónak ellenszegülnek és keresztül látnák a munkásjólét jelszavainak szitáján. Ez az eljárás az egészséges munkáséletet aláaknázza, megmérgezi és megrontja. Ámde mindez nem baj. Buta dolog, de igy van. A sztrájkolok csoportokban vonultak föl, bizalmatlan tekintettel és színlelve a lelkesedést. És mikor történt meg az, hogy egy munkásszövetség tagjaitól intelligenciát és szabad gondolkozást kívánt volna. Jaj volt annak, a ki megvesztegetett és megvásárolt vezetőség kártyájába mert nézni. Aki kételkedni mert a munkásjóléti szándékokban. A sztrájkoilök csoportokban vonultak föl, bizalmatlan tekintettel és színlelt lelkesedéssel. A komolyabbak azt számolgatják magukban, hogy mennyi kárt okoz nekik a sztrájk, amikor csábítás céljából itatják társaikat. A mérsékeltebbeket gyakran bojkottálják a stréberek. Ez az igazi rabszolgaság. A sztrájk két hétig tartott és elárasztotta gyűlölettel és nyomorral a családi tűzhelyeket. A közélet színpadára vitt drámája vált a megálmodott társadalmi, gazdasági és politikai téren való szociális átalakulásnak. Végét vetette aztán a rózsás arcú párisi képviselőnek küldött következő távirat: „A sztrájkjáradékot beszüntetni, egyezséget ajánlani, minden kívánt rendelést megkaptunk, Jonathan és társa." A sztrájk három nap múlva megszűnt. * És most: a szereplők közül kinek mi jutott a sztrájk hasznából? A Jonathan és társa cég keresett három milliót, a párisi képviselő több mint egy milliót, a munkások pedig — semmit.