Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-20 / 92. szám

DÉLMAQYARORSZÁ'A 1913. április 20 még nem érkezett ugyan semmi, lehet azon­ban, hogy a napokban, még az értekezlet előtt, kapnak értesítést. Ebben az ügyben egyébként a szegedi kereskedelmi és ipar­kamara titkársága még a következőiket mon­dotta: A 6—8 nyolc nap m/ulva Budapest cm ösz­szeiilő országos kamarai értekezlet mánden valószínűség szerint foglalkozni ifog a szerb bojkottmozgalom dolgával is, bár ez az ügy sok tekintetben politikai vonatkozású. Igaz viszont, bogy az osztrák és magyar kereske­delem bőrére, megy, éppen ezért nem térbet fölötte szó nélkül napirendre az országos ér­tekezlet sem. Egyébként a mi tudomásunk szerint nem ez volt az egyedüli oka annak, hogy a kamarák ismét országos értekezletre jönnek össze. Ipari- és kereskedelmi téren a legutóbbi értekezlet óta sok megvitatni való és rendezésre váró dolog gyülemlett föl. Ami azt a kérdést illeti, bogy ugy a (horvát, mint a magyar kereskedelmi és iparkamarák állás­foglalása egyöntetű lesz-e és nem merülnek-e föl a nemzetiségi különbözetek hatása alatt nézeteltérések, erre nézve azt mondhatjuk, hogy a magyar, valamint a horvát kamarák állásfoglalása a szerb mozgalommal szemben föltétlenül egyöntetű lesz, mert hiszen — lé­vén az ország kereskedelempolitikai szem­pontból egy — ugyanaz az érdeke a (horvát kamaráknak is, mint a magyar kamaráknak, tehát ami támadhatnak ellentétek ,közöttük. Bizonyos tehát, hogy az országos kamarai értkezlet összehívására alapos okot szolgálta­tott a szerb bojkott mozgalom ügye is, sőt az értekezletnek ez lesz majd a legáltalánosabb érdeklődéssel kisért tárgya. Ami már most a szegedi kereskedelmi és iparkamara szerepét .illeti ebben az ügyben, erről előre mit so le­li,et tudni, hiszen az országos értekezleten 'dől el, milyen álláspontra helyezkednek az or­szág 'kereskedelmi és iparkamarái a szerb mozgalommal szemben. harakban áporodó borokat, a viharvert, szi­varhamus abroszt, amely megszentségtele­nitett oltárteritőként állt ott. Három ily na­pig ottmaradt. (... A harmadik nap hajnalán azonban eltűnt.) i — Nem, anyuska, ott maradt melletted. Te arra is emlékszel, mikor átmentetek az üvegtornácon. Azon a reggelen egy mély fo­telben ült, haldokolva és elborulva. (... Az ablakok már ragyogtak.) — ö pedig várt benneteket az előszo­bában. (... Az ablakon könyököltünk s néztük apáddal a csillagot.) — A fiatalember pedig, aki a te jövőd volt s aki látja most magában a multadat, mereven tekintett maga elé, mintha aludnék, de nem aludt, csak imádkozott érted. A láza felbokrétázott tüzes pántlikákkal. Alattad zölden füstölgött a kert pázsitja s a verőfény­ben ugy égtek a pipacsok, mint a piros vil­lámlámpácskák. (... „Minő sápadt" ... mondotta az apád és a fiatalemberre mutatott.) — ö pedig nem mozdult onnan. (... „Hogy sir"... mondottam szelíden s megsimogattam a haját.) — Azután megcsókoltátok egymást, elő­ször, és egészen jól láttatok. Engemet látta­tok. Igen, anyuska, ne ijedj meg a szemem­től, én voltam az, én voltam ott a te szent, ezerszer szent tnenyegződön, az ismeretlen fiatalember az asztal balsarkán, balra a szi­vedtől és sirtam, örültem, imádkoztam az én imámmal és énekeltem az én beteg iclkecs­kémmel (... Fiam, fiam, mit beszélsz? Megint megjött a lázad. Feküdj vissza nyugodtan. Holnap újra mesélünk. Az orvos azt mondta, hogy antipirint adjak neked.) Szegedi művészek sikere a külföldön. — „La Nouvelle Revue Joachim Ferenc­ről. Brummer a Rodln tanítványa. Csáky elismerése. — (Saját tudósítónktól.) Mig Szegeden mű­vész-háborúság dul és az itteni festőink egy tárlatot alig képesek rendezni; képeladásról egész évben szó sincs; az állam megtagadja a segélyt, a város pedig nagyon keveset ad és azt is nehezen adja; művészeink a szó­szoros érteleml>en nyomorognak és kivándo­rolni kénytelenek; elismerést .egyáltalán mem, csak szapulást és lekritizálást kapnak, addig azok a szerencsés festőink, akik idejekorán felismerve a. helyzetet — és annak a 'mondás­nak ina már csak Szegedre vágó igazságát, hogy „nemo potést próféta in sua patria", — külföldre költöztek, azok egymás után, arat­ják sikereiket. Még pedig hol? Nem Szegeddel hasonló konturu magyar vidéki városban, nem a patriotizmusunk büszke eldorádó jó­ban, ahol szerintünk minden nagyszerű és tö­kéletes művészi kijegecedésre juthat: Buda­pesten; ínég nem is a császári és joviális öreg Bécsben, ahol a művészetet kan,állal, — jól­lehet nagykanállal, — és ennlek megfelelő műszakértelemmel mérik és jutalmazzák; sőt még a forrongó Barllinbem sem, hol a világ i nternacion izmusa gyűlik össze művészi al­kotásra, hanem Parisban. Ez az egy város az, amelyről többet nem kell mondani. Be jelzőt, se meghatározást. Páris, áhítatos ima, minden művész előtt. (Szegedi tbenszütöttek — ^rézbőrűek" kedvé­ért): Van akkora mint Szeged és akármit •mondanak is itt egyes hivatalból műértő em­berek, értik annyira Párásban a művészetet és becsülik annyira mint példáiul nagyma­gyar Szögedében. iÉs ennek ellenére itt Ká­rolyi Lajos esak egy „különc", pedig kétségte­lenül van olyan festő, mint Joachim Párás­ban, Vigh szobrász Szegeden egy ismeretlen talentum,, mfig (Brunmerj (szobrász Párásban vagyonban és sikerekben dúskál. Mi hát en­nek az oka? A szegedi nagy műpártolás és műértelem! Be .beszéljenek a letagadhatatlan és fére­magyarázhatatlan. tények. Páris egyik .legelő­kelőbb és legolvasottabb művészeti szemléje a „La. Nouvelle Rievue" április elsejei számá­ban Albert Delvaillé, az listmiert francia kri­tikus ir vagy öt oldalt, a „Le Sálon dies Indé­pend.ants"-ról. Monsiieur Delvallé abszolút •elégedetlen ezzel az irányzattal. Sehogy se tetszik neki ,a „függetlenek szalonja." Lélki­ismerettesen végignézte ennek ellenére a ,kiál­lítást és megemlékezik Írásában mindarról a festőről, ,aki a különös kiállítás során is .nagy ,és művészi munkát produkált. Hogy mennyire nincs elragadtatva az irányzattal és ihogy kritikája tényleg csak az egyéni ér­tébet becsüli, ennek igazolására lefordítjuk, amit 'bevezetésül irt a kiállítás ismerteté­séhez: — Bármenyire is megszoktuk már a mű­vészet egyies anarchistáinak részéről az •extra­vaganciát, mégis ilyen forradalmi kiállítás látogatásáról azt a benyomást merítjük, hogy ez az 'extravagancia, amelyben a tréfa vissza­taszító fliáfványnyal vieltelkieldliík, leíheltietl'enné t'esz minden meggondolt vélemény.nyiilváni­tást az esetlegtes talentum megállapításáról, még ha a legjobb és Legőszintébb szándék is látható a kiállító részéről. Ha tehát az erősza­kosan agresszív ós akaratlanul vagy tudat* Tanul groteszk és őrjöngő festmények mel­lett, van egy kis csoport oly müvekből, ame­lyelvtől megtagadni az elismerést és néha az igyekezet sikerét nem lehet, mégis merészség lenne olyan véleményt mondani, egy nagy számú skiccről és- próbálkozásról, amit a jövő igazolni nem fog. Hasztalan szándékozunk •tehát felfedezni valami kiinduló pontot, vagy ígéretet, vagy szándékot, nem lehet. Igy ir Albert Delvallé a függetlenek sza­lonjáról. A véleménye mint fentebb látható, nem valami kedvező az i.ndépend anlist.ák ra, annál meglepőbb az az őszinte melegség^ a mellyel a kritikus az egyes kiállítókat jel­lemzi. Az iiakolaLmegaíjakltő^áról M. Paul Signac-ról a legnagyobb .elismerés hangján ir. De még tehetség dolgában fölé helyezi a szegedi Joachim Ferencet, irván róla a kö­vetkezőket: Nagyon szép képet állit ki Joachim Ferenc ur: „Az éj « kikötőben". Ez a kép megragadó gyűjteménye a szomorúságnak; mindazonáltal csupa ellentét és nagyság. Joachim fellázad az est költészete előtt és fenséges érzéseit, amelyek elfogják a ten­ger partjánál belénk is átszeltemiti nagy tudásával és becsületességével. Ha látszólag keveset is ir Delvallé Joa­chi inról ez a kevés is nagyon, sokat jelent ak­kor, ha tieklntetbe vesszük, hogy ezen a kiál­lításon több mint kétszáz miivész vett részt és a „La Nouvelle Revue" ezek közül csak húszat emlit és ilyen emberekről, mint Ca­riot, Wilhems, Cingria, Lemair, Mme de Sa­lanfels szintén csak néhány sorban emlék­szik meg. Joachim tehát már azon az nton van, ahol a siker és .elismerés tereta. Nem kisebb karriert csinált egy másik .szegedi művész, a szintén Párában tartózko­dó Brummer József. .Ha az anyagi gyarapo­l Igazgató: Vas Sándor. Telefon 11-85. Telefon 11-85. Vasárnap Rekord műsor Atnttld;etiitoaU délsarki expedíciója 3 felvonásban ere­deti helyszíni felvétel. Scott Róbert kapitány délsarki ezpediciója 3 felvonásban ere­deti helyszíni felvétel. Hz életmentő repülőgép* drámai színjáték 2 felvonásban. Valamint a teljesen uj 2 órás műsor. Előadások 5, 7 és 9 órakor. rnummmmmmmmmmmmm

Next

/
Thumbnails
Contents