Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-20 / 92. szám

1913. április 19. DÉLMAQYARORSZÁQ 215 testület minden egyebet csinált, csak törvényt nem hozott. Uj házszabály van — és parlamenti őrségünk. S amit az igazi hazafiságra való apellálással el nem értünk, milyen: könnyen elérjük más érzelmeikre való apellá-lásunkkal. Nem lesz már tintatartó-dobálás a Házban; nincs több ordítozás. És — ha be is jön majd az ellenzék a Házba — ezentúl az európaiasság jelmezében mutatja magát. (Aki nem ismeri őket, talán el is hiszi nekik.) Mi pedig legyünk tisztában azzal, hogy itt egy korszak ért véget a nemzeti munkapárt vezéreinek erejéből. Egy korszak zárult le itten. A züllés, a bomlás korszaka. A monarchia védőképessége: a magyar parlament akcióképessége; a magyar faj szupremáciájának alapzata: minden megingott volt; minden heiyreállittatott. És az ellenzék összetörve: peractum est. Még szól a tiltakozás elhalófélben levő moraja, még föl-föl csap egy-egy hullám a viz szinén, de odalenn minden csöndes; a nemzet elégedett és nyugodt. Az élet gondja bántja; az ellenzék sebei nem fájnak neki. Nem igen sajnálja a parlamenti botrányhősök összeomlását; nem törődik vele. Sokan még azok közül is, akik elégedetlenek a kormánnyal: az ellenzékkel — evvel az ellenzékkel — még elégedetlenebbek, nem tartanak vele. Hiszen ha volna egy ellenzék, amelynek vannak elvei; hiszen ha volna egy ellenzék, amely valóban dolgozni akar, ahhoz csatlakoznának sokan. De egy oly pártkonglomerátumhoz, amely száz ellentétes árnyalatból s tiz versengő vezérből áll, amelynek minden évben más elve van; amely már elhagyta az elveket, mire a hivek megtanulták s a kiátkozza tavalyi meggyőződéseit: ilyen pártok után az ország nem mehet. Égy olyan ellenzékkel csak nem mehet, amelynek ideálistái Don Qiuisottok — maguk lévén egyszersmint a szélmalom is —: a többiek pedig a nyilvánvaló haszonlesés emberei. Ezeknek az összetörésót nem nagyon fájlalják és sok kormányellenes ember is ugy véli: „eben esett". Ez az ügy be van fejezve. Peractum est. És hiába próbálja Andrássy gróf újra és újra fölizgatni a kedélyeket: másodszor immár nem sikerül. A miniszterelnök audienciája. Bécsből jelentik: Lukács László miniszterelnök ma este Bécsbe érkezett felesége és Latinovics Endre titkár kíséretében és vasárnap külön kihallgatáson jelenik meg a királynál. A miniszterelnök elsősorban a delegáció időpontjának megállapítása végett fog tanácskozni az illetékes közös -és osztrák miniszterekkel. Ami az ujonclétszámemelés kérdését illeti, a magyar kormány eddig mindig azt hangoztatta, liogy a hadügyminisztérium részéről ezt a szándékot még hivatalosan -nem közölték vele. Itteni politikai körökben azt mondják, liogy a hadügyminiszter ezúttal közli majd a miniszterelnökkel, hogy a hadvezetőség létszámemelést kér. Ezután indulnak majd meg a tárgyalások a hadügyminisztérium és a két kormány között a létszámemelés mértékét, időpontját és a véle kapcsolatos költségeket illetőleg. Lukács ezenkívül a függőben lévő közös ügyekről is tárgyalni fog a közös és osztrák miniszterekkel. A szerb bojkottmozgalom és a kereskedelmi kamarák. — Országos értekezlet lesz Budapesten. — Meghívót kapott a szegedi iparkamara. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nap múlva — mint beavatott forrásból értesülünk — az ország kereskedelmi és iparkamarái országos értekezletre jönnek össze Budapesten. A szegedi kereskedelmi és iparkamara tegnap kapott meghívást az értekezletre, a melynek a programján több fontos kereskedelmi és iparügy szerepel, a legérdekesebb és az ország gazdasági szempontjából a legnagyobb fontosságú azonban a Belgrádból kiinduló szerb bojkottmozgalom ügye, a melyben jelentős esemény történt egy-két nap előtt. Az eszéki kereskedelmi és iparkamara ugyanis értesítést kapott Belgrádból az osztrák és magyar áruk bojkottjára vonatkozó határozatról. A belgrádi kereskedelmi és iparkamara levelet intézett Weismayer eszéki kamarai elnökhöz, akit arra kér, hasson oda irányadó helyeken, hogy a monarchia ne folytassa tovább szerb-ellenes viselkedését, mert különben a szerb kereskedők és iparosok életbeléptetik a bojkottról szóló határozatot. Amint Eszékről kapjuk a -hirt, Weismayer elnök most az összes magyarországi és horvátországi kamarákhoz átiratot intéz, melyben a Belgrádból kapott értesítést valamennyi magyar és horvát kamarának együttes ügyévé kívánja tenni. A legalkalmasabb erre az akcióra éppen a napokban összeillő országos -értekezlet, amely a szerb bojkottmozgalom ügyében, tekintettel arra, 'hogy országos gazdasági érdekről van szó, határozott álláspontra fog helyezkeni. Érdeklődtünk a szegedi kereskedelmi és iparkamara titkárságánál, -érkezett-e vájjon oda Weismayertől levél, amelyben a szerb bojkott mozgalommal szemben való együttes akcióra hivja föl a szegedi kamarát is. Azt az információt kaptuk, hogy Weismayertől rokonod vidám felköszöntőt fabrikált s erősen köszörülte a torkát. Kopasz nagybátyád pedig, akin annyit -nevetsz most, göndör fürtjeit simogatta -és nagyban udvarolt a leányoknak. Akkor még élt mind a két nagyapád is.) — -Nekem ez az -este most oly ismerős. (... Bizony, bizony. A cigányok a szomszéd városból jöttek két kocsin és sohase játszottak szebben. A -prímás arcát eláztatták a könnyek. Régi-régi magyar nótákat muzsikáltak, amiknek hallatára a fiatalságukra gondoltak az öreg uraik, fiatal leányokra, akik azóta megöregedtek, ottan ültek ezüstszürke hajjal, főkötőben- és a hervadt kis szájacskájukkal szürcsölték az elérzékenyülést, részegre itták magukat a könnyekkel, mint az urak a borral. Nem tudom, de mindenki kicsit szomorú is volt. Az olajfák a szomszéd kertekből átküldötték fájdalmas illatukat.) — Anyám, én érzem az olajfák illatát is. (... Csak maradj nyugodtan, fiam. Elmesélek mindent.) — Nem, most én folytatom. Hisz anynyit meséltél már anyuska róla. Én kívülről tudom -és emlékszem reá. Lásd, én látom, ihogy -hét órakor ültök a sátorban és még egész világos van. A cselédek sürögnek-forognak. A ház pedig fel van -dúlva. Látszik a ponyván keresztül is, hogy a szobákat kirakták a vendégek számára. A gang, amely máskor oly rendes és kedves, az egymásra állított bútorokkal valami sejtelmes rendetlenségben ravatalszerüen borongott s te sírtál és nem tudtad, miért. Elszorult a szived, mert az életedre gondoltál, a leány-éveidre, a te szobáidra, amelyekbe nem lépsz be többet. Csendesen- zokogtál egy ablakon. (... Honnan tudod, fiacskám?) — Tudom, tudom. Azt is tudom, 'hogy megölelted az ajtódat, mielőtt lementél a sátorba. Olyan szomorú voltál. (.. ..Mit beszélsz?) — És egy tearózsát tűztél a -hajadba. (... Egy lankadt tearózsát.) — A menyasszonyi! csokrod iis tearózsából volt s emlékszem a fehér papirtöl'csérre és az atlaszszallagra, amelyet szelíden simogattál. (... Hiszen ezt sohasem mondtam neked.) — És az asztalnál, a gyertyák -hideg fényében fáztál. Körüljártattad szemed a vendégeken s megakadt a szemed egy fiatalemberen. (... Kin?) — Egy ismeretlen fiatalemberen. (... Nem emlékszem.) — De én -emlékszem. Egy ismeretlenfiatalemberen, aki ott ült az asztalfő mellett, balra, -két rokon között, vakitó plasztronban, feketében, ünnepélyes gyászban és tisztán, nagyon tisztán. Nem ismerted meg. De a szemetek találkozott. Aztán- az apámhoz fordultál. ö is feléje tekintett egy pillanatra, nagyon félve, nagyon reszketve és nagyon zavartan lesütötte a szemét, ö se ismerte. Azt hittétek, hogy idegen-. Senki s-e ismerte. (... Igen, igen.) — Pedig már nagyon- szerettétek. (... Azt hittük, hogy valami távoli rokon, egy vándor, vagy egy jött-ment, aki beállt a mulatók -közé.) — Senkihez se szólt. • • (... Most már emlékszem reá. Nem evett semmit.) — Csak -éjfél után ivott -egy korty feketekávét. (... Azt is olyan áhítatosan, mint a pap az oltárnál a bort, Krisztus szentelt vérét.) — A fiatalember majdnem szent volt. Gyakran kiment az -éjszakába s a csillagokat nézte, amelyek a fák aromájában fürdöttek és sóvárogva bámult kelet felé, a hajnali csillag -elé. (... Mikor bejött a sátorba, a frakkja csupa aranyfüst volt. A csillagok közt láttam az arcát.) — Egy csillag égett a ruháján, anyám. (... Ugy vigyázott -magára. Egy morzsa se szennyezte be. Egy csepp bor se gurult le az ingmellére.) — De a lelkéhez se engedett senkit -és befogta a fül-ét a cigányzenére. Más dalokat hallott. (... Reggel felé már jobban -láttam.) — Reggel felé csendesen utánad lopózott. És az udvaron megcsókolta a lábad porát, a cipőd nyomát a homokban. (... Másnap is ott -ült az asztalnál.) — Ottan- ült Is nézte a vendégeket, akik délben az asztalon horkoltak csonkig égett gyertyák -mellett. Bámulta a kövér könyeket, amelyek végiggurultak a sirva-vigadók arcán, a bankókat a cigányok kezében, a posok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Egyesölt pasztalossk gukrraltára," (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben), ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek ké szitményei, mindenféle kivitelben, részletfizetésre is kaphatók.