Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-20 / 92. szám

I DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 214 és teljességgel indokolatlan a Somogyi­könyvtár és városi muzeum tisztviselői­nek tevékenységükhöz nem méltó degra­dálása. Ennek az országos Hiríi intézmény­nek, mely szakavatott vezetése mellett évről-évre nyer, tartalomban és jelentő­ségben, az "igazgatója a VIII. fizetési osz­tályba van sorozva 3600 korona alapfi­zetéssel, tehát ugyanabba az osztályba, .a melyben az alkapitányok, aljegyzők, az anyakönyvvezető és • a vágóhídi felügyelő vannak. A könyvtáros természetszerűleg már csak a IX. fizetési "fókozatba kerülhe­tett, a vágóhídi segédfelügyelő és a vám­feliigyelő társaságában. Pedig ezeknek az állásoknak a betöltésétől egyetemi végzett­séget és-/külön szakvizsgálatot, azonkivül idegen nyelvek tudását és irodalmi mun­kásságot kivannak. Még akkor is szégyen­letes volna a tervezetnek ez a része, ha a szóban forgó intézményeknek nem olyan elismert nevü, kiváló férfiak állanának az élükön, mint amilyenek ma állanak. Ha az okokat keressük, melyek az elbírálásnak ' ezeket a torz ficamodásait létrehozták, azt találjuk, hogy a városi törvény könyvtári és muzeumi alkalmazottakról említést sem tesz, mert hiszen ilyen városi intéz­mény nagyon kevés van az országban. De a szervező bizottság figyelembe vehette volna, hogy milyen ellátásban részesülnek az állami intézményeknél működő, hason­ló szolgálatot teljesitő tisztviselők. A Nem­zeti Muzeum igazgatója miniszteri taná­csosi fizetést és rangot élvez; a VI. fizetési osztályban vannak az egyetemi könyvtár­igazgató, a Szépművészeti és Iparművé­szeti Muzeumok igazgatói, a muzeumi igazgató őr és osztályigazgató; a VII. fi­zetési osztályban pedig a muzeumi és Juhász Gyula uj versel.*) Mári néném Mikor meghalt, megállt az óra, Az örök méoses kialudt. Fehér ruháját rája adták, — Szolgálólánya volt az Úrnak — S tudta, hogy e világ hazug. „Etelka" roll a legszebb regénye, A legszebb képe ó fametszet, Melyen a sarlós holdon állott -<- S azős kígyó farkát tapodta — Mária, anyja . kegyelemnek. Es titkos, távol férfihőse A kapitány, marlir Sebestyén, Fához kötözve, 'égre nézve, _ Mig az arany nyilak piros rést limitnek boldog, ifjú teslcn, Bucsűsaavak verseim végére Ez az- én vérem, ó vegyétek. Vegyétek tűnő életem, A tűnő] élet örök élet, Ha vérét és szavát veszem. Nem a mulandó, tarka szókat, ' Mik zengenek utcán, torén, De a magányba elbúvókat, ..Miket láz és örvény terem, A csodálatos, fájó szókat, Mik fél zene, fél rejtelem, Miket a lélek álmodéin hall \S mik mélyebbek, mint végső sóhaj Az elröppenő életen, *') Pünkösd táján jelenik riiesj...lijiáazűak, leg­uiabb kötete. Hét esztendő legjava fér mesének is a át-V3fo#átta ki, JpO verSb®?30 verset,- a férfibánat zengő és csudás sorait, a magyar líra gyémántrímes koronáit. Az uj kötetből itt adjuk két versét. egyetemi könyvtárőrök. Látjuk tehát, hogy ha a legszigorúbb elbánást akarja is a vá­ros rendszeresíteni, a könyvtár igazgató­jának akkor is legalább a VII., és könyv­tárosának a VIII. fizetési osztályba kell soroztatnia, vagy meg kell nyitni a tiszt­viselők számára az emiitett és azok után következő magasabb fizetési osztályokat olyanformán, hogy bizonyos számú szol­gálati évek után azokba automatikusan előléphessenek. A mostani tervezet, mely­nek alapján a könyvtárigazgató egy egész élet munkája után 5200 koronával és a könyvtáros 3800 koronával kénytelen pá­lyáját befejezni, a legkirívóbb igazságta­lanság. A város sohasem volt krajcáros­kodó akkor, mikor kultúrintézmények el­látásáról és fentartásáról volt szó; való­ban szégyenkeznie kellene tehát, ha a ter­vezetnek ezekben az elhibázott részletei­ben nem ismerné föl a kulturfentartó ké­pességére szégyent hozó kicsinyeskedést és felületességet. Nem fényes a közkórházi személyzet ellátása sem, de ennek mérsékelt megálla­pitásában valószinüleg az a szempont ve­zette a szervező bizottságot, bogy a kór­ház orvosai magángyakorlatot is folytat­hatnak. Mindent összevéve: a fizetésrendezé­si javaslaton alapos javításokat kell még keresztül vinni. Arányosság a pótlékok megszabásában és a közművelődési szol­gálatban állók nagyobb megbecsülése; ezek volnának a megvalósítandó vezérel­vek. Hisszük, hogy a közvélemény ezeket az igen lényeges motívumokat bele fogja vinni a messze jövőre kiható alkotásba. (d.) ­Menyegző. irta: Kosztolányi Dezső —: Anyám, anyuska... (... Mit akarsz, fiam?) — Mesélj valamit. ... Miről, fiam?) — Akármiről. Xgy éve, két éve fekszem már itt. Ugy unom magamat. Siess, mig este nem lesz. Mert jön a láz s akkor a padló fö­lött lengesz, felröpülsz a kandallóra és oly nagyok, nagyok a szárnyaid. Beszélj a lako­dalomról, a te lakodalmadról, amit már any­nyiszor elmeséltél, a nagy-nagy lakodalom­ról beszélj. •(... Hol kezdjem?) — Kezdd el korahajnallal. Azzal kezd, mikor felébredtél és ránevettél az orgona­bokrokra, azzal kezd, mikor kinyitottad a szemed és friss vízzel szépítetted az arcocs­kádat. Ugy-e, szép idő volt akkor? (... Aranyidő, lelkem. Virágvasárnap és csupa arany és csupa virág. Aki ezen a napon kinyújtotta a kezét az ablakon az egész nap zománcos lett az aranyfürdőtől.) — Azon a napon korán keltél. (... Aranyzáporban fésülködtem. Ilonka­pillék repkedtek a hajam körül. Belekacag­tarn a tükrömbe. Csigákba fésültem a haja­mat és tornyos frizurám volt.) -— Láttam az arcképedet. A széle ezüst, Olyan vagy itt, mint egy kis galamb a tü­körben. Abban a fehér brókátselyemben vol­tál, amit azon az arcképen láttam? (... Abban, amiből később pólyát varr­tam neked.) — Sok vendég volt a menyegzőn? (.. . Kilencvenkilencen érkeztek. Már egv hét előtt megjöttek. Nagyanyád a ház kerti részén szállásolta el őket, akiknek még hely, maradt, a többiek elfoglalták a város összes szállóit. Istenem, minden rend felborult a há­A harcok mérlege. (Saját tudósitónktól.) A különféle pörök forgatagában önkéntelenül megpróbálják-las­sankint elhomályosítani a helyzetet és hát­térbe tolni a politikai összeütközések igazi okait és igazi eredményeit. Valósággal oly­bá tüntetik föl a dolgot, mintha mindig csak pörökről, a rágalmakról lett volna szó; mint­ha mind e dolgok nem utólagos mellékter­ményei lennének egy letört, minden kérdés­ben vereséget szenvedett, szándékaiban le­leplezett politikai csoport dühének s bosszújá­nak. Ép ezért nem árt fölujitani, hogy annyi küzdésnek jutalmaképen mit ért el az — or­szág: minden régóta elakadt kérdésnek meg­oldásút. Kész a véderőtörvény s a monarchia tel­jes erejében állhat a krízisek elé. Kész a választói jog s az osztályok és fajok közötti harc tárgya kikapcsolva. Kész a házszabályrevizió s ;a parla­menti rend helyreállítva és a parlamenti anarchia megtörve. Egy egész évtized mulasztást pótoltuk helyre egy rövid év alatt s küzdve a szen­vedélyekkel, a rágalommal és a'z ellenzék olt­hatatlan hatalmi vágyával, megvalósítottunk mindent, amit az ország anarchikus elemei a maguk érdekében oly soká megakadályoz­tak. Vége, vége az analfabéták parlamenti uralmának; korlátolt makacsság a nemzet sorsát nem vezérelheti, Vége, örökre vége a szájas, a hamis ,,hazafi"-ságnak, mely összetévesztette a piac és a fórum stílusát. Vége a hatalmi mámornak, amely any­nyira elfogta az ellenzéki lelkeket; és vége annak a korszaknak, amidőn a törvényhozó zunkban. Hét szakácsné sütött-fözött éjjel­nappal. Mindenünnen jöttek, az ország min­den részéről és külföldről, rokonok, ismerő­sök és sirtak az örömtől. Családi kék sze­i mek olvadoztak a félhomályos szabákban, ha a boldogságomról beszéltek s reápiliantottak a mirtuskoszorumra, amellyel álmodozva babráltam. A szemem, a kék szemem pedig csillogott, mint a kék gyémánt.) — Kik voltak ott? (,.. Mindenki ott volt. A püspök-lila ta­lárban, őszen, okos szemén egy aranykeretes szemüveggel, öt a vendégszobába szállásol­ták, oda, ahol a mennyezetes ágy áll. A se­lyem paplant és a csipkés vánkosokat adták neki. Tömérdek bőrönddel érkeztek meg az északi rokönok, porosan, összetörve az úttól és a fáradtságtól, a gazdag rokonok, hetykén és kevélykedve. A déliek már egy hét előtt jöttek a szomszédos falukból s irigykedtek az északiakra. Nem mondhatom el, mennyien voltak, Ügyvédek, orvosok, jegyzők, katona­tisztek, sok-sok nyoszolyólány, talpig fehér­ben, virágosán és sok fontos nagyúr, aki va­csora után fejedelmi borravalót adott a cse: lédeknek.) — Hol teritettek a vacsorára? (... Az udvaron teritettek, fiam, amit is­mersz, az ecetfák mellett egy sátorban, S a sátor alatt patkóalaku fehér asztalok voltak, torták és virágok alatt roskadozva. A városi hajdúk fehérzsinórote atillában hordották a melegített' tányérokat. Nagyanyád világhíres pecsenyéi és fánkjai sohase tündöklöttek ugy mint ezen az estén. , '—Hogy ültetek? (... Én az apád mellett -ültem, aki nagyon sápadt volt. A fátyolommal hűtöttem az ar­comat, a kezeimet, az égő füleimet.-Csak a nyakam volt jéghideg. Mellettünk a nász­nagyok ültek és a püspök, enyhén mosolyog­va. Lejebb hosszú -koszorúban a leányok, ol­dalukon a vőfélyek, táncra készen. Egyik,

Next

/
Thumbnails
Contents