Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-20 / 92. szám

Sssrkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 BUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 - félévre . . K14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2-40 Egyes szára ára 10 Mér. Kii ital Kárász-utca 1 KiadóhiraiaM-teteéoe. .305. Kiadó telefonja ...... Szeged, 1913. II. évfolyam 92. szám. Vasárnap, április 20. A fizetésrendezés kritikája. Az uj városi törvény, melyet még a mult év augusztus havában kihirdettek az Országos Törvénytárban, a helyi közigaz­gatás lassú kerekei között csaknem egy évig bujdokolt, mig megoldásának első ko­moly formája megjelent a nyilvánosság előtt. A városi tisztviselők fizetésrendezé­séről készített tervezetet hétfőn tárgyal­ni fogja a szervező bizottság, azután a közgyűlés és végül beleszál még a belügy­miniszter is; hol van még az illetmény-kü­lönbözetek tényleges kifizetése? . . . A tervezet azonban megvan és hü tükrét nyújtja annak a gondoskodásnak, a melyben a város hatósága a tisztviselői kart részesíteni kívánja. A számok lelke elárulja a közigazgatás mai alakulásában kifejezett egész rendszert. Jogosult tehát, ha a közvélemény asztalára némi magya­rázattal kerül ez a rég várt tervezet, mely­nek aránytalanságai nagyon is szembeöt­lőek és feltétlen revízióra szorulnak. Az 1912. évi LVIII. törvénycikknek legegyenesebb intenciója az volt, hogy az állami és közigazgatási tisztviselők ellátá­sa között fennálló jelentékeny különbsé­geket eloszlassa. Megjelölte tehát azokat a fokozatokat, melyek a közigazgatási tiszt­viselők hivatali hatáskörének megfelelnek és ezáltal minden városi tisztviselő szá­mára kiszabta az anyagi ellátásnak azt a legkisebb mértékét, melynél kevesebb fize­tést részükre megállapítani nem lehet. A törvénynek 14. §-ában megengedte a tör­vényhozás azt is, hogy a városok a tör­vényben meghatározott illetményeknél magasabb illetményeket is megállapíthas­sanak, de a tisztviselőket magasabb fize­tési osztályba nem sorozhatják. Mi ennek a rendelkezésnek az értel­me? Az, hogy az állam segítséget nyújt a szűkösebb viszonyok közt tengődő váro­soknak a kor igényeihez mért tisztviselői ellátások folyósításához, de egyúttal ha­tárt szab az eddigi aránytalanságoknak is. Még a nagy vagyonnal rendelkező és pót­adó nélkül boldoguló törvényhatóságok­nak is, csak azt engedi meg, hogy költi ségvetési fölöslegükhöz mérten az általá­nos fizetési tételekhez bizonyos pótlékokat csatolhassanak. A pótlékoknak, illetve a helyi fizetési többletnek mérvét megszab­ja az a rendelkezés, hogy a tisztviselők magasabb fizetési osztályokba nem soroz­hatok. Ezt a rendelkezést Szeged város tervezete zseniálisan megkerülte. A váro­si törvény ugyanis a polgármestert a VI., a főkapitányt és a tanácsnokokat a VII., a főorvost a VIII. fizetési osztályba soroz­za és kezdő fizetésüket 6400, 4800 és 3600 koronában állaipitja meg. A szegedi tervezet ezekhez a -fizetésekhez 3600, 1800 és 1200 korona pótlékokat csatol, vagyis a polgármester alapfizetése 10.000, a rendőrfőkapitányé 6600, a főorvosé 4800 koronában van kontemplálva, amely összegek már nemcsak az egygyel maga­sabb fizetési osztályok ellátásának felelnek meg, de részben meg is haladják azokat. A VI. fizetési osztályba sorozott polgár­mester például ugyanannyi alapfizetést élvez, mint az V. fizetési osztályba soro­zott főispán; a VII. fizetési osztályba so­rozott főkapitány 200 koronával magasabb fizetéshez jut, mint a VI. fizetési osztály­ban levő és csak 6400 koronával dotált törvényszéki elnök; VIII. fizetési osztály­ba sorozott főorvos már ismét egy -szín­vonalon áll a VII. fizetési osztályban levő állami közegészségügyi felügyelővel. Ezek az aránytalanságok csak növekszenek ugyanazon osztálynak magasabb fizetési fokozataiban. Mig ugyanis a főispán fizeté­se 12.000 koronáig emelkedik, addig a szegedi polgármesteré 13.000 koronáig; a főkapitány 8600 koronát is elérhet, de a táblabíró csak 8000-et; a városi főorvos legmagasabb fizetése 6400 korona, egy törvényszéki biróé csak 6000 korona. Pe­dig a fölsorolt állami tisztviselők vala­mennyien egygyel magasabb fizetési osz­tályokban vannak. A tervezet tehát nem mondja ki, hogy a magasabb városi tisztviselők a törvény­ben meghatározott fizetési osztálynál ma­gasabbra soroztainak (mert ezt tiltja a törvény), ellenben nagyobb fizetést bizto­sit részükre még a magasabb fizetési osz­tályban meghatározott jövedelemnél is. Ezt a megoldást két okból is hibáztatni le­het. Először is abból a szempontból, hogy a városnak túlságos anyagi fölöslegei nin­csenek, mert hiszen a törvény által nyúj­tott 90.000 korona államsegélyen és a fi­zetésrendezésre már előirányzott 45.000 koronán felül még 80.000 koronára van szükség, ha az előterjesztett tervezet vég­rehajtására sor kerül. Másodszor pedig — és ez a fontosabb — hibás a javaslat azért, mert ezt a bőkezű gondoskodást csak a fölsorolt magasabb állásoknál és kisebb mértékben még az árvaszéki ülnököknél és mérnököknél valósítja meg, ellenben az igazi kishivatalnokoknál a lehető legpon­tosabban betartja a törvényt és még elvét­ve sem engedélyez pótlékokat. Bizonyára senki sem sajnálja a vá­ros tisztviselőitől a jól megérdemelt fize­tési többleteket. A tisztviselői kar, mely­nek korlátok közé szorított ellátása egy­re aránytalanabb távolságokra kerül a megélhetés lehetőségétől, a társadalom legőszintébb szimpátiájára és gosdöskodá­sára méltó. De ha már nem tartják be a városi törvény által meghatározott kere­teket, akkor az egyenlő és arányos elbánás elvének kellene érvényesülnie az egész vonalon. Ha a fizetési osztályok törvény­szerű arányossága jó az egész országnak, legyen jó Szegednek is és ne akarja ez a város megkorrigálni a törvény arányos­sági elveit Olyan módon, mely a vezető­ségre bizonyára nem veti az elfogulatlan­ság és pártatlan igazságosság látszatát. Nincs terünk arra, hogy az egész ter­vezetnek minden hibáját felfedjük. A kirí­vó igazságtálanságokra azonban, mert ilyenek is vannak, — már most rá kell mutatni, mert ha a szervező bizottság és a közgyűlés nem fogja orvosolni a bajo­kat, a tervezet mostani formájában szé­gyene lesz az egész magyar közigazgatás­nak. És itt azoknak a mostoha sorsban részesitett városi embereknek a sérelmét értjük, akiket a tervezet „nem szorosan vett közigazgatási teendőket végző váro­si alkalmazottak" névvel illet s a kikre a közművelődési és közoktatási szolgálat el­látása van bizva. Legszembeötlőbb ezek között is a zeneiskola igazgatójának és ta­nárainak képtelen, indokolatlan, szinte vétkesen könnyelmű mellőzése. Az ember azt hinné, hogy ha valahol van elfogad­ható indok a törvényes formától való el­térésre, ugy első sorban azoknak az alkal­mazottaknak az ellátásánál van, akik nem sivár és mechanikus menetű közigazgatási szalmacséplést, hanem egyéni értékeket kivánó művészi tevékenységet fejtenek ki. A tervezet készítői épen ellenkező nézeten vannak. A zeneiskolai igazgatót a X. fize­tési osztályba, a zenetanárokat pedig a Xl-ikbe sorozták, holott az országos ze­neakadémia igazgatója a VI., tanári kara pedig a IX—VII. fizetési fokozatokban vannak. Hol itt az egyenlő elbánás elve? A szegedi zeneiskolai igazgató aki az uj zenepalotában elhelyezendő iskolát mo­dern, európai szinvonalra emelni lesz hi­vatott, kevesebb fizetést kap, mint egy vámíeiügyelő, vagy javadalmi könyvelő, kevesebbet, mint egy adóügyi számtiszt. A zenetanár 1600 koronája pedig tiszta mulatság a vágóhídi és vízvezetéki gépész 1800 koronája mellett. Nem, ilyen hallat­lan abszurdumokat lehetetlen megtűrni. A zeneiskola igazgatói székét még sem lehet a főkertésszel egy szinvonalra állitott egyénnel betölteni. Ezen az állapoton se­gíteni kell, hacsak a milliós város azt nem akarja, hogy a művészetek mostoha ellá­tásáért országos megszégyenítésben le­gyen része. Hasonlóképen nagyon mostoha sorsú

Next

/
Thumbnails
Contents