Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-18 / 90. szám

1913. április 18. DÉLMAGYARORSZÁQ f gatósági ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy az üzemét a munkások ujabban erősen megindult bérmozgalma következtében bi­zonytalan időre beszünteti. Ez a határozat nemcsak a magyar 'ipari termelésre hátrá­nyos, (hanem egyúttal azt is jelenti, hogy ezerkétszáz munkás marad kenyér nélkül. A waggön gyárban csak a legutóbbi idő­ben keletkeztek ia rn iiukásmozgal maik. Először ,ii9 ia 'kovácsműhely munkásai szervezkedtek és állottak inemsoikára sztrájkba. A igyiárban csaknem minden ipari szakma, képviselve van. és ezerkétszáz munkás dolgozik. A. ko­váesmuinikásioik sztrájkja serkeintőleg hatott ,a igyár többi lalkálimazotitjiaira .és ikét héttel ez­előtt egy memorandumot, (nyújtottak be, a melyben báremelést és egészségügyi beren­dezéseket kértek az igazgatóságitól, anitely hosszas tárgyalás irtán elhatározta, hogy az üzemet bizonytalan időre beszünteti. (Ma dél­ben a gyár helyiségeiben kifüggesztették a hirdetményt, amelyben ,az igazgatóság tudo­mására Ihozza a munkásoknak, liogy szom­batra felmond mindegyiknek, tekintet nélkül a szakmájára. Aradi tudósítónk fölkereste a gyár egyik vezető férfiát, aki ezeket mon­dotta: — Az üzemet .tényleg beszüntetjük, téve­vedés volna azonban azt hinni, hogy azért határoztuk el magunkat erre a lépésre, hogy •ezzel sújtani akarjuk a munkásokat. A viszo­nyok annyira komplikálódtak a bémmozgal­onak következtében, hogy az üzem folyama­tában. olyan körülmények állattak be, ame­lyek továbbra tarthatatlanok., ötventől egé­szein négyszáz százalékos munkabér ja,vitást követelnek, sőt van iegy olyan cakk is, lamiely­nek előáliliitásáér.t négyszáznegyven,üt száza­lékos béremelést kivánnak. Talán szükségte­len is kijelenteniem, hogy az ilyen. in,aigy kö­vetelés teljesíthetetlen, mert ennek iaz ará­nyában kellene ©melnii az árakat és igy nem­csak csökkenti a imiegrenidelésekeit, hanem az ipart magát is tönkreteszi. Munkatársunk a kizárás ügyébem beszélt Strengár Bemián Szávával, az aradi szooiál­demokrata-pánt titkárával is, aki igy nyilat­kozott: — Aligha vannak az ország egy gyárá­ban olyan rossz bérviszonyok, imitnf a wiaggon,­gyárban. A munkások körülbelül olyan bért kapnak mia is, imlnt ezielőtt tizenöt esztendő­vel, molha azt szükségtelen kifejtenem, hogy a megélhetés azóta mennyivel súlyosabb lett. Most mindössze huszcmöt-barminic százalékos béremelésért indult meg a mozgalom. Ezen­kívül annyira kezdetlegesek a gyár egészség­ügyi berendezései, ihogy a munkások kényte­lenek a bérharc terére lépni. A gyárigazgatóság és a bizalmi férfiak különben még újból összejönnek értekezletre. — Újra összegyűlnek! A köztársasági párt vezetősége ujabb rendkívüli közgyűlés­re hivja össze tagjait Budapestre. Hir szerint hétszázötvenhárom uj tag jelentkezett a párt­ba való fölvételre. A pártvezetőség Papp Gyula és Makai Márton ügyvédek jogtalan letartóztatása miatt a budapesti és az aradi ügyvédi kamaránál panaszt emelt, Espersit János, makói ügyvéd pedig, akinek lakásába behatolt a rendőrség, személyes szabadság megsértése hivatalos hatalommal való visszaélés miatt tett bűnvádi följelentést a szegedi törvényszéknél. — Borzalmas { léghajós katasztrófa. Paris környékén Surbois Tauntain felett.egy léghajó szállott, amelyből csak katona sipka látszott ki. Az óriási szélvihar lenyomta a léghajót, ugy, hogy minden . pillanatban at­tól kellett tartani, hogy a házak kéményé­be ütközik. A léghajósok egymásután dobál­ták ki a homokos zsákokat, mig végre nagy­nehezen a léggömb ismét fölemelkedett. Alig szállott azonban tovább, ismét lejebb zuhant és neki vágódott egy kéménynek. Majd föl­emelkedett és messzebb egy magas fára akadt. Ekkor a léggömb fölrobbant és a hajó lezuhant a földre. Mind az öt katona ször­nyet halt. — A szentlélek mártírja. A baranya­megyei Rónádfa községben ma meghalt Sza­bó József, egy vallási fanatizmusban szenve­dő szolgalegény. Szabó — mint mondotta — a Szentlélek sugallatára negyven napos bőlt­re szánta magát. Ez a hosszú idő le is telt s a legény ezalatt nem vett táplálékot magá­hoz. Ekkor a legény tovább böjtölt, mert azt álmodta, hogy a Szentlélek ujabb ihusz pa­pot diktált számára. Ezt már nem birta ki a legény: koplalásának ötvenhatodik napján meghalt. — Tél és földrengés. Havazásokról, száz és százezres károktól, pusztulásról ínég •egyre érkeznek a szomorú jelentésiek az or­szág miniden részéből. Pancsován és vidékén három napja esik már a, hó. Két hét óta fa­gyos szél jár, gyümölcs egyáltalában nem lesz az iidón. Abauj-Szántón és környékén, is két napig dühöngött a hóvihar. Munkács vidékén kedden hajnal óta 'esik a hó, a. veté­sekben nincs Ikiár, de .a. gyümölcs tönkre­ment. A Latorca erősen árad. A megye. ínség­ben van, a helyzet kétségbeejtő. A külföldről is sötét jelentések érkeznek. Kijut többek közt Szerbiának iis a veszélyes uj télből. [Buda­pesten .mára kissé enyhült az idő, de a hó­vihar rombolásait még keservesen szenved­jük. Telefonozni nem lehet, inert a siikös, ha­vas háztetőkön nem javíthatták ki a vezeté­keket. A hírszolgálatot is erősen megnehezíti. Lúgoson ma megismétlődött a földrengés. Reggel félhatkor . négy másodpercig tartó földrengés volt érezhető. A Temes közelében a lakosság robbanásszerű dörejt hallod. Több helyen az ablakok betörtek, — A gondatlanság szerencsétlenje. Szabadkáról jelentik: Borzalmas szerencsét­lenség történt tegnap Rácz György és társai' bácstopolyai liengermümalmában. Barna Ist­ván malommunkás reggel hat és hét óra kö­zött a dinamógépet akarta megállítani. Köz­ben a transzmissziós szíj elkapta, fölcsavar­• ta a kerekekre és mintegy tiz percig a fal­hoz csapkodta. A kerék teljesen szétszakgat­ta a szerencsétlen munkás testét. Mindkét lábát levágta, fejét a törzsről leszakította és a testrészeket a malomban szétdobálta. A munkások csak aíkkor vették észre a balese­tet, mire a főgépész vészjelet adott és meg­állították a gépeket. Ekkor találták meg a transzmisszióra csavart emberi törzset és megállapították, hogy Barna István lett a baleset áldozata. A mai nap folyamán a mun­kás-betegsegélyzö pénztár és a hatóság hely­színi vizsgálatot tartott és megállapították, hogy a baleset a malomtulajdonosok vétkes gondatlansága miatt történt, akik a törvé­nyek előirt 'óvóintézkedések egyikét sem tartották be. A szabadkai királyi ügyészség a vizsgálatot megindította. — Hagenbeck temetése. Hagenbeck Károlyt, a híres állat,kereskedőt, 'aki a minap Hamburgban mieghaíllt, tegnap temették el. Mamit most kiderült, Hagenbeck halálát kí­gyómarás okozta, amelyet évekkel ezelőtt ka­pott. Hamburgból jelentik, liogy Vilmos csá­szár Hagenbeck hozzátartozóinak legmelebb részvétét fejezte ki. Az elhunytait — úgymond — inagyon becsülte és mindig barátilag fog rá emlékezni. A kumberlandi herceg hason­lóképen rószvéttáviratot küldött, A temetés­re Hagenbeck hozzátartozód és barátai a Hagehbeok-viMában gyűltek össze," valamint az állatkert alkalmazottai is .és egyszerű •gyászünnepet tartottak. A koporsót az el­hunyt akaratához hiven még egyszer körül­vitték az állatkertben és a koporsó után men­tek ugyancsak Hagenbeck kívánsága szerint, •az állatkert őrei, 'ezután a osaládtagók és ba­rátai, A németországi lapok ma ás nagy cik­kekben foglalkoznak a világ leghíresebb ál­látszeli ditőj ón,ek életével, mely igazán bővel­kedett érdekes eseményekben. — Tiz korona miatt. Újpesten ma tiz •korona miatt borzalmas mészárlást követett el egy elkeseredett munkásember, a Wolfner­féle bőrgyár egyik napszámosa. Ny üt utcán lelőtt két hivatalnokot, akik a gyárigazgató megbiizásából a rendőrségre akarták kisérni, mert mult szombaton a hetibéreik kifizetése­kor fiz koronával többet adtak át neki, mint amennyi járt volna s ezt az iösszeget nem akarta többé viszaadni. A rendőri sajtóiroda hivatalos köalemjénye szerint az újpesti "Wolf­ner-féle bőrgyár hatalmas telepén, mely a Yáci-nt 11. száma alatt, van, többsziáz munkás dolgozik, állandóan. Ezeknek a legnagyobb­része heti béres munkás. Szombaton kapják ki a fizetésüket minden héten, előre elkészí­tett borítékban.' Igy történt az elmúlt liéten iis. A kifizetést végző hivatalnokok azonban tévedésből el,cseréltek két borítékolt is az egyik munkásnak, Kis Imréinek, egy olyan borité­kot adtaik át, melyben tiz koronával több volt, mint amennyi ineki járt volna. Kis nem fi­gyelmeztette a hivatalnokokat a tévedésre, zsebr,etette' a pénzt és eltávozott. Pénztára,á­ráskfxr észrevették a 'kifizetést, végző tisztvise­lőik a hiányt s nyomozni kezdtek, hogy ki kapta ia tévedésből {kifizetett tiz koronát. Té­telről-tételre átvizsgálták a pénztári köny­vet s tegnap estére sikerült megállapitaniok, hogy a hiányzó összeget Kis Imrének fizették ki. Ma reggel felelősségre vonták Kist, majd amikor az nem adta vissza a pénzt, két tiszt­viselő, Kardos Leó és Wéber Jenő, közrefog­ták és elindultak vele a rendőrség felé. Út­közben a munkás meggondolta a dolgot. — Visszaadom a pénzt — mondta — ereszszenek el. — Most már késő, — felelte az egyik .tisztviselő — azt. előbb kellett volna megten­nie. Az igazgató ur azt mondta, hogy imagát vigyük a rendőrségre, hát oda vissz ük. A munkás könyörgésre fogta a dolgot. — Nem megyek — mondta — az isten­nek se megyek "tovább. Nem engedem a csa­ládomat tönkre tenni. A hivatalnokok erre megfogták Kist és huzam kezdték. A miin kás kapálódzott, rú­gott s végül sikerült magát kiszabadítania. Két lépést hátraugrott, előrántotta ,a revol­verét s kétszer egymásután ia hivatalnokokra lőtt. Az egyik lövés Kardost a gyomra fiáján, a másik Wéher.t 'hátán érte. Mindketten ösz­sízeestek. Kis futásnak eredt. Egy a közelben levő rendőr, aki a lövésekre lett figyelmessé, utánasietett és a járókelők segítségével el­fogta, A két tisztviselőt a mentők bevitték az újpesti Gróf Károlyi-kórházba. Sebesülé­sük nem súlyos. Kíát a rendőrség letartóz­tatta. * — Szentségtörők. Kisjenőről jelentik: Az éjjel vakmerő betörők jártak a görögikeleti templomban. Felfeszítették a templom aj tót s előbb a templom-bajóban garázdálkodtak, maj d behatoltak az ikon oszt ór mögé, 'össze­szedték a kelyheket, szentsóglóriákat s -az "összes értékes holmikat, A szentségtartót ösz­szetörték, majd beszennyezték az oltárt s az ajtókat tárva-myiva hagyva, eltűntek. Dr. Barbu Demeter lelkész bejelentette a betö­rést a 'Csendőrségnek, amely keresi a foszto­gatókat. — A morfium örültje. Nagyváradról jelentik: A morfiumnak megint áldozata van. Sárosi Gyula vasúti tisztviselő már évek óta rabja lett a morfiumnak, melyet a morfinisták találékonyságával mindig meg tudott szerezni. Szenvedelmét azonban titok­ban tartotta és még a családja sem tudott róla semmit. Pedig a méreg teljesen tönkre tette a szerencsétlen ember idegrendszerét. Az elmúlt éjjel Sárosi szokatlanul korán le­feküdt és feleségének főfájásról panaszko­dott. Nem tudott elaludni és egészen éjfélig álmatlanul vergődött ágyában. Éjféltájban •hirtelen fölugrott és a hálószekrény ajtaját nyitogatta. Felesége .fölriadt a zajra és az éjjeli lámpa világa mellett észrevette, hogy a férje revolvert szorongat kezében. Revol­verrel és borotvával rátámadt a megriadt asszonyra: — Megöllek, — kiáltotta. — Téged is, meg a gyerekeket is! Az asszony riadtan ugrott ki ágyából •és sikoltozva menekült. Kirántotta az elő­szoba ajtaját és kirohant a folyosóra. A férfi nyomon kisérte és amikor az asszony a lép­csőház felé vette útját, rásütötte a revolvert. A golyó azonban csak könnyebb sebet ütött a karján. A dörrenésre összefutottak a ház lakói, de nem mertek a revolverrel hadoná-

Next

/
Thumbnails
Contents