Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1913-04-17 / 89. szám
Szerkesztőség Kárász-ntca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 1£ negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K1-4.— negyedévre K 7-— egy hónapra K £40 Egyes szán ára 10 BOér. Kiadóhivatal Kárász-ntca »„ Kiadóhivatali-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Szened, 1913. II. évfolyam 89. szám. Csütörtök, április 17. Hatósági tnunkásvédelem. A belga munkások általános sztrájkja az egész világ figyelmét magára vonja e pillanatban. Harmadik kisérlete ez már a világ egyik legjobban szervezett munkástársadalmának, mely oly szerencsés, hogy Emilé Vanderveldét vallhatja szellemi vezéréül. Az első két kísérlet vérbe fűlt; vájjon mivel fog végződni a harmadik? Egyelőre csak az az egy megállapítás lehet bizonyos, hogy a legújabb sztrájk minden eddiginél hatalmasabb arányokban bontakozott ki. Az első napon látni lehetett, hogy nagyobb tömegeket mozgatott meg, mint akár a londoni dokkmunkások, akár a wesztfáliai bányászok sztrájkja, mely ék eddigelé a résztvevő munkásoknak százezret meghaladó számával vezettek. A mostani mozgalomban mintegy félmillió munkás van érdekelve. Igen nevezetes világtörténeti esemény ez. Pedig Belgium nem tartozik azok közé az államok közé, melyeknök törvényhozása a munkások társadalmával túlságosan mostohán bánt volna. A sztrájk okai inkább politikaiak. A klerikálisok politikai térfoglalása és a plurális választói jog ellen irányul a munkások mozgalma elsősorban. Második célja pedig az, hogy a most tervezett katonai létszámemelést meghiúsítsa, mert hiszen Belgium a nemzetközi jog szerint semleges állam és 360.000 főnyi katonaságnak állandó fegyverkezése aligha indokolható mással, mint az általános fegyverkezési őrülettel. Hogy a belga munkások szervezetei ilyen nagy horderejű vállalkozásba belefoghattak, abban legnagyobb szerepe van annak a ténynek, hogy ezök a szervezetek nincsenek kiszolgáltatva a mostani gazdasági válsággal együtt járó általános munkanélküliség nyomorainak. Sehol a világon nem olyan mélyreható az államnak a munkások minden irányú viszonyainak rendezésébe való befolyás, mint épen Belgiumban. A mi magyar munkásvédelmünket hozzá még csak hasonlítani is alig lehet. Hazai törvényeink behozták a baleset és betegség elleni kényszerbiztositást és ezzel hosszú időre eleget vélték tenni minden szociális kötelességnők. Hogy ezzel szemben külföldön milyen óriási arányú hatósági munkásvédelem van törvénybe iktatva, arra futólagosan csak néhány példát idézünk. Igen sok államban érvényben van az aggkorra és a munkanélküliség esetére is érvényes biztosítás. Dániában minden munkanélküli pénztárnak joga van állami elismerésre és szubvencióra, ha legalább ötven tagot számlál. Ezék a pénztárak tagjaiknak utazási, illetve átköltözködési segélyt és lakbérhozzájárulást adnak. Németország számos államában törvény kötelezi a munkaadót, hogy munkásainak a bérek legkisebb csökkentése nélkül tiszta és ingyenes lakásokat építsen. Ha a segélyjogosult Olyan munkái vállal, mely a minimálisan megállapított két koronánál kevesebb napibért jövedelmez, a pénztár pótolja a hiányzó összeget. A francia Code du Travail első könyve rendeli, hogy a női munkások lebetegedésük idején nyolc hétig távol maradhatnak a munkától és e nyugalmi időben állandó napi segélyre tarthatnak igényt az állam kasszájából. Más helyen a munkaközvetítés a városi hatóságok föladata; igy például Gmündben városi ellenőrzés alatt működő, munkanélkülieket segélyző pénztár áll fenn, mely a kereset nélkül szűkölködő tagoknak elsősorban munkát közvetít, ennek hiányában pedig anyagilag segélyezi őket. Nem feltünő-e, ha ilyen példák után arra kell utalnunk, hogy Szeged város hatósága a munkanélküliség csökkentésére ezer koronát adományozott? Ez a tény már nem is uj; megírta annak idején a Délmagyar ország is, hogy az ilyen alamizsnaszerü adomány a munkástársadialom helyzetén nem' javíthat. Az ezer koroA családi ékszer. Irta : Henry Lafargue. — Ó milyen ostoba' voltam, — de milyen ostoba! Igy fakadt ki magában a fiatal Péchaülié, amikor a klub kapuján kifordult. Ott ugyanis elvesztette a zöld posztón egész havi zsebpénzét, huszonöt Lajos-aranyat. A mikor .befordult az utcasarkon és nem látta többé a portás flegmatikus, de mégis gúnyos kifejezésü pofáját, akkor kikutatta összes zsebeit, összeszedett minden ezüst- és nikkélpénzt és összesen hat frank tizenöt centimest talált. Ekkor aztán filozófiai nyugalommal letelepedett egy kávéház terraszára és folyton ismételgette: — Milyen ostoba voltam! — Uram! — szólt 'a Vitellius-íejü pincér — nem veszi észre, hogy ,a csöngetést nem is várva, megjelentem az ön asztaPéchaulié elnevette magát, de csak ugy ösztönszerűleg, ö ma estére meghivta vacsorára Lily kisasszonyt, a díjjal kitüntetett bájos konzervatóriumi növendéket a OhampElysées egyik vendéglőjébe. És ime, ő áldozatul esett a játék ördögének s egy órán át nem gondolt erre az édes estére. Li'ly nagyon bájos, kecses, szőke kis leány volt, egyik sévresi porcellánbaba a Montmartre-ről, akivel a fiatal ember csak a minap ismerkedett meg, de nyomban beleszeretett. A mai estére már nyolc nap óta készült. Az étlap rákleves, pástétom, pecsenye, hozzá tengeri rák amerikai módra, nyalánkság s a tetejébe pezsgő extra-dry s közben a cigány muzsikálja szivünkbe az édes óra gyönyörű melódiáit. Az asztalon a virág a boldogság illatát árasztják és a leány benne csak ugy ragyog az élvezettől. — Istenem, de gyönyörű este lett volna ez és most ime nem más, mint az elveszett paradicsom! — sóhajtotta. Most már nem tehetett egyebet, minthogy csőpostán értesiti Lilyt és kimenti magát a legnagyobb udvariassággal. Valami váratlan haláleset lesz a legjobb, amelynek meg lesz a maga hatása. Péchaülié már rá akart vágni a botjával dühösen az asztalra, hogy írószert rendeljen, de hirtelen mást gondolt. — Ugyan, hát úriember létemre felültethetek én egy hölgyet? Hogy is gondolhattam én ezt! Lássuk csak hány óra? • Kiveszi óráját és ime nagyot kiáltott örömében. Ezt az asszonyiholmit egy öreg nem is olyan nagyon gazdag nagynénjétől kapta ajándékba a sikeres doktori szigorlat jutalmazására. És miközben ezt az aranyórát nézte, nagyszerű ötlete támadt. Nyomban kihúzott zsebéből két frankot, beleült egy automobilba és rákiáltott a sofförre: — A zálogházba! A nagynéni mégis jó asszony. Ha ő most beteszi az ő aranyóráját, lesz néhány Lajosaranyja és együtt vaesorázhatik Lilyvel. Az ember nem is hinné, hogy mennyi boldogságot rejt magában egy nagynéni ajándéka. A mikor megkapta, akkor még sejtelme sem volt róla. Belépett a kincsével a kis terembe, a mely telve volt mindenféle kimutatással és számmal telefirkált plakátokkal és ahol komor tekintetű emberek ültek a rács mögött. Az ide ellátogató közönség sorában ott lehet látni a mindennapi nyomorúság és a rossz sorsba jutott elegáncia képviselőit egyaránt. Barázdás arcát valamennyinek felszántotta az élet ekéje. Péchaülié oly rosszul érezte magát itt, hogy szinte szeretett volna kiszökni. A kályha a szén szagát terjesztette; a fiatalembernek halovány szint varázsölt arcára ez a látványosság. Ö különben nem érzett ellenszenvet a zálogház iránt, a szegénység ez atmoszférája rossz hatást tett rá. — Foglaljon helyet, uram! — szólt neki egy fiatal gépirókisasszony. 0 szót fogadott, udvariasságból még mosolygott is és odapillantva egy csinos, hamiskás szemű és bájos, fitos orrú, igazi párisi arcocskát látott maga előtt. — Lássa, uram, — szólt a kis baba — itt különben taszigálni fogják. A levegő fülledt és ugy sokáig tart. De ugye most már jobban érzi magát? Itt igazán rosszul lehet az ember, ha nem uralkodik magán. Az elébb én is csaknem ugy jártam. Péchaülié megköszönte a szívességet s gyönyörködve nézte a bájos, üde fiatal arcot, amely őt mindig lángra lobbantotta. — Ej, de soká tart! — jegyezte meg egy mellette ülő leány. — Az én szülőföldemen azt mondják, hogy az ilyenfajta türelmetlen emberek türelmetlenebbek a jegyeseknél, — jegyezte meg Péchaülié. — És ha ez igaz ez esetben is?