Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-16 / 88. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 16-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6*— egy hónapra K t— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Kiadóhivatali-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 88. szám. Szerda, április 16. A Máv szegedi alkotásai. önkéntelenül is kikívánkozik a napihírek rovatából az az áldozatkészség és jóakaratú gondoskodás, melyet a vasút legfőbb vezetősége Szegeddel szemben tanusit. Arról a nagyszabású beruházásról akarunk ugyanis e helyütt szólani, amelyről lapunk tegnapi számában már hirt adtunk. Az a több milliós beruházás Szeged város szempontjából messze túlnő a napi események keretein. Ezrek és nemzedékek bölcsen megoldott kenyérkérdésének a jellegét viseli magán. Ennek a mi tavaszi telünknek egyik enyhítője, vigasza. Mint valami felsőbb hatalomnak a jóságos cselekedete jelenik meg ez számunkra e fagyasztó, reményeket inegjegesitő hóvihar közepette. Mennyi élet táplálója, mennyi kenyér megadója lesz az uj műhely és fűtőház, azt hirtelenében ki sem tudjuk számítani. A vasút állandóan céltudatos, állandóan jóakaratú gondoskodása eléggé meg nem hálálható. Még alig épült föl a vasúti bevételi osztály impozáns méretű, nagy terjedelmű palotája, íme két ujabb intézmény ki- és újjáépítése. Szeged jövő fejlődése szempontjából újból egy hatalmas lépés. Nem is lépés, hanem nagylendületü ugrás. Ugrás Szeged ipari élete terén. Az ipar pedig nemcsak kenyéradó és pénztermelő, hanem egyúttal kulturafejlesztŐ is. Az uj vasúti műhely és fűtőház füstölgő kéményei tövében a kultura virágai is ki fognak sarjadni. A kultura virágainak ugyanis a legbiztosabb s legtermékenyebb talaja az anyagi jólét. A kulturális igények az állati élet fölé való emelkedést jelentik. Ez a fölemelkedés lazonban mindaddig nem lehetséges, mig az ember — emberállat. Ez a fölemelkedés mindaddig nem' lehetséges, mig a mindennapi kenyér kérdése ólomteherként kapaszkodik bele a fölemelekdeni vágyó, akaró ember lábaiba. Az ipar az emberállatból embert formál. Igénybe veszi az ember testi erejét, de a szociális előrehaladottság mai korszakában nem uzsorázza ki ezt a véges erőt, ugy, hogy abba belepusztuljon a szellemi vágy, kívánás, akarás. A jól megalapozott és jól vezetett ipari telepek munkásainak a magasabb műveltsége, melyet Magyarország legkonzervativebb elemei is honorálnak az uj választójogban, előbbi állításaink bizonyítéka. Ha szétnézünk Magyarország ipari telepein, azt fogjuk látni, hogy a legszerényebb kezdettel indult telepek rövid évek alatt városokká, vagy legalább is városias jellegű helységekké fejlődték. Mindenütt elegendő számú iskolát, kaszinót, sporttelepeket és kórházat fogunk találni. A munkások számára mindenütt tisztességes lakások, amelyekben emberékként élhetnek. Ebből és főleg ebből a szempontból ha nézzük ezt a két vasúti intézményt, kell, hogy bennünket, szegedieket a hála érzete eltöltsön. S hálánknak ezt az érzetét nem kisebbítheti az a hir, hogy ;a központi pályaudvar létesitését célzó tárgyalások ezideig semmi eredményre sem vezettek. Bizonyára nem1 a vasút központi vezetőségének a jóindulatán múlik ennek a kérdésnek kívánatos megoldása. A legmesszebbmenő jóindulatot sokszor a pénzkérdés teszi tehetetlenné. Egy központi és Szegedhez méltó, Szeged minden igényeinek megfelelő pályaudvar fölépítéséhez milliók szükségesek. Ennek a beismerésével, ennek a belátásával és méltánylásával azonban korántsem akarjuk a központi pályaudvarra vonatkozó vágyunkról, igényünkről való lemondásunkat bejelentem. Amily mértékben ki fog tűnni a központi pályaudvar létesítésének technikai szükségszerűsége, oly mértékben fog, oly mértékben kell e vágyunknak a teljesítés stádiuma felé haladnia. A belátás nem lemondás, hanem csak kompromisszum a lehetőséggel. Amint a Glykeia. Irta : Striegl F. József. I. Tulajdonképpeni Gizikének hívták, de olyan édes teremtés volt, hogy elneveztük Glykeiának. Glykeia a görögbeni azt jelenti, hogy édes. Nőnemű édes. Édes atyja ékszerész volt. Miután jól megszedte magát, fia pedig nem volt, akire az üzletet hagyja, nyugalomba vonult. Túladott minden ékszerén. Azaz legdrágább ékszerén: Glykeián még nem adott tul, de eladó sorban levő leány volt már ő is. Évek óta nem láttam őket, mikor egy aldunai kirándulásom alkalmával találkoztam velük. Tüneményes szépség volt ekkor Glykeia. És csupa báj. Még a szoknyája ráncai is bájt lehelték ki magukból. A hajón mindenki őt bámulta. A női szépség, versenyre kelt a vidék, a természet szépségével, És a női szépség diadalmasan ott állott a hajó födélzetén, a bámészkodó emberek kíváncsiságának középpontjában. Velem volt barátom, Kiss Mihály dr. is. A minap tette le az ügyvédi vizsgát s az ezt megelőző fáradtságot akarta kipihenni vagy legalább elfelejteni ezen a kiránduláson. Állandóan vidám, sokszor pajkosan jókedvű fiu volt Miska. Szerette a koccintást, jobban, mint imagát a bort, a cigánymuzsikát, a 'jó tréfát. Egész uton, mig Glykeiáékkal nem találkoztunk, ő volt az én szórakoztatóm, mulattatom. De nemcsak az én mulattatom. Mókáival, szellemes ötleteivel az egész szakasz utasait szórakoztatta. Temesvártól Báziásig, ahol a vonatról átszálltunk a hajóra s ahol Glykeiáékkal találkoztunk. Milyen mélységes hatást gyakorolt reá Glykeia, azt abból láttam, hogy a máskor oly beszédes Miska, valósággal megnémult. Csak nézte, nézte némán és szótlanul a leányt. A szerelem szótlan nézése, beszédes némasága ült a szemében. Orsován Miskával kiszálltunk. Glykeia a szüleivel tovább utazott. Giurgiuba mentek, Romániába, rokon-látogatóba. Mikor a szállóban elfoglaltuk előre megrendelt szobánkat, Miskából ugy áradt a szó, mint a ímegduzasztott medencéből a víz, mikor fölhúzzák a zsilipet. Himnuszt zengett Glykeia szépségéről és bájosságáról. •— De hát miért nekem mondod el mindezeket? — kérdeztem végül. — Miért nem mondtad el mindezeket Glykeiának? Én eléggé lefoglaltam az öregeket, hogy te udvarolhass s te ahelyett hallgattál, mint a hal. Igazán pupák voltál. Miska teljességgel félreértett és megsértődött. Minél jobban akartam vele megbékülni, annál jobban összevesztünk. Mivel egy csöppet sem mulatságos ilyen összekülönbözésnek a részletezése, csak annyit említek meg, hogy a kirándulás hátralevő részét nem együtt tettük meg. II. Néhány hét múlva levelet kaptam Glykeia apjától. Arról értesitett, hogy Kiss Mihály dr. megkérte leánya kezét, de a rövid ismeretségre való tekintettel, előbb információt szeretnének tőlem kapni. Nem szép dolog, de bevallom őszintén, hogy egy pillanatig boszun járt az eszem. Megboszulom magamat azzal, hogy megírom — az igazat. Megírom, hogy bizony a doktor ur egy kicsit könnyelmű, egy kicsit költekező, egy kicsit nagyon is mulatós. Egy ilyen munkában és józanságban, meggazdagodott embernek, mint Glykeia apja, az épen elegendő lesz, hogy kosarat kapjon a kérő. Kezembe vettem a tollamat és a tinta meglágyította a pennám hegyét. Olyan információt küldtem, hogy Miska sikerét biztosra vettem. Megírtam, hogy Kiss Mihály dr. a legszolidabb ember, akit ismerek. Egészen visszavonult életet él, társaságokba nem jár, minden szabad idejét a könyveknek szenteli és páratlanul takarékos. Annyira, hogy ügyvédi irodája berendezésének a költségeit is szerény ügyvédjelölti jövedelméből takarította meg. Ilyen derék, jóravaló, adósság- és szenvedélymentes vöt keresve sem találhatna. Meg voltam róla győződve, hogy Miska kizárólag az én kitűnő információmnaik fogja köszönhetni Glykeia kezét. Yohr- Napok multak,: Úhetsk. multak, anélkül, ohogy Giykeiáéktól. hitt kaptam volna. Pedíit