Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1913-04-01 / 75. szám
2 járna, (ha ez által derék munkásainknak és családjaiknak egy részét megmenthetnők a tuberkulózis gyilkos pusztításától! És a mellett magunkhoz vonzanánk az ipari munkások javát, akik tiszta, egészséges kis lakásukban, vagy kicsiny kertjükkel bíbelődve szivesebben otthon töltenék szabad idejüket, mint a korcsmában. Még egyet! A lapok teljes joggal telekürtölik az országot, hogy az építőiparosok százával kenyér nélkül vannak az építkezés teljes pangása miatt, hogy óriási nyomor elé néznek. Véleményem szerint a törvényhatóság egyöntetű jóakarattal, polgármesterünk energiájával éppen most, a mostani nehéz viszonyok között kellene és lehetne megoldani e kérdést és egy-két hó alatt annyira elő lehetne készíteni, hogy még a nyár elején belekezdvén, becsületes munkásainknak először tisztességes kenyeret, majd tisztes hajlékot nyújthatnánk. Hogy hány lakást építsünk föl egyelőre, az már részletkérdés volna. Hiába! Ma a létért való küzdelemben nemcsak az egyes embernek kell kivennie a maga részét, hanem a városnak is. Ha ipari téren lépést akarunk tartani a többi, bennünket már is ifjúi erővel megelőző városokkal, akkor derék, becsületes munkásgárdára van szükségünk. Ilyen gárda pedig nemcsak kérheti, hanem meg követelheti a tisztességes, hygienikus lakást. A bolgár király Pétervárra utazik. Szófiából jelentik: Bolgár udvari körökben egész bizonyossággal beszélnek arról, hogy Ferdinánd bolgár király legközelebb Pétervárra utazik Miklós cár meglátogatására és hogy erre az előkészületeket már megtették. A király oroszországi utja hir szerint különös pénzügyi kérdésekkel áll összefüggésben. DÉLMAQYARORSZÁQ wr ... • • • ...^i,.^.•...... Gyöngetehetségiiek iskolája Szegeden. — A tanfelügyelő átirata a tanácshoz. — (Saját tudósítónktól.) A magyar gyermektanulmányi társaság szegedi osztályának támadt az a humánus gondolata, hogy Szegeden az abnormális, gyöngetehetségii gyermekek érdekében külön iskolát kellene fölállítani. Ezeket a gyermekeket ugyonis hiába járatják a népiskolákba, gyönge tehetségük miatt analfabéták maradnak, nélkülözik a legelemibb alapismereteket és később, ha felnőnek, vagyon és szülői támogatás hiányában megsemmisülnek az életben. Ez a szempont késztette a gyermektanulmányi társaság szegedi osztályát arra, hogy akciót kezdjen az abnormális gyermekek megmentéséért s az első lépése az volt, hogy Jánossy Qyula szegedi tanfelügyelőhöz fordult, tegyen lépéseket a kultuszminiszternél. A tanfélügyelő készséggel állt az ügy szolgálatába, de természetesen a városnak is tenni kell valamit a terv megvalósítása erdekében. Éppen emiatt a tanfelügyelő ma terjedelmes átiratot intézett a tanácshoz, értesiti, hogy a miniszter nem zárkózik el a költségek fedezése elől, de a városnak is hoznia kell valami kevés áldozatot. Az érdekes átirattal a tanács legközelebbi ülésen foglalkozik. ;A magyar gyermclkltaiiiuflimátiyi társaság szegedi fiókiköxie — ikezidőídiik a tanfelügyelő irása — azzal a kénessel f-ondiult toozziáím, hogy tegyek célravezető lépéseket illetékes helyen a:z iránt, hölgy Szegeden a nagyszámú gyenge tehetségű tanköteles gyermekek számára kisegítő iskola létesitessék. Hy initézimlónynielk felállítását városiuinkíhan memesialk a gyengieteketséglii gyermekek, hanem az 'elemi aiiápoktatás lenadmányességlónek fokozása érdekében is mafgaim részéről is szülkslégiösnek tartom. A beszerzett laldatolklból kiltlüniik, hojgy városiunk területén ez idő szerint 90 tanköteles gyermek van olyan, aki gyengetehetségü és a normális tehetségű gyermekektől elkülönített oktatásra szorul. Ha tclvább haigyjhk ezein gyieingetiehetségiü igyermékeket a néipiiskcíáklban, ezzel csak azt érfülk él, hogy növeljük azoknak a számát, akik az előirt alapismeretek nélkül, mini analfabéták kerülnek ki az iskolából. Nyert értesülés szerint a kultuszminiszter ur Szegeden hajlandó a gyengetehetségü 1913. április ú gyermekek részére állami iskolát állítani, olyformáin, hogy gondoskodik a szükséges tanerőkről, megadja a felszerelést és fedez minden kiadást, kivéve a helyiségeket, azok fűtését, világítását és tisztogatását, melyeket a városnak kell biztosítania. Tudomásom v,ain arról, hogy a szentgyörgyii népiskola épületében négy felesleges tanterem van, a mely üresen áll 'és használva nincsen. A város ennélfogva ia kisegítő iskola részére szükséges két tantermet biztioeiitlbalt.jia anélkül, hogy az a legcsekélyebb megterheléssel is járna. A fűtés, világítás és tisztogatás biztosítása pedig oly csekély megterbeltatléteit fog okozna a városnak, hogy az szálrriibav,ehető áldozatniuk nem tekinthető. Minidezekre való tekintettél, miután azt látom, hölgy Szegedien a hisiqgitő iskola 'létesítése anyagi akadályokba nem ütközik, miután továbbá látom, hogy Szeged városnak mint elismert nagy kultur-központnak erre a szociális és kulturális hivatást teljesítő intézményre feltétlenül szüksége van, van szerencséim felkérni a ték. városi Tanácsolt, hogy a létesítendő kisegítő iskola ügyét felkarolni, ia szükséges 2 tanterem átadását, továbbá a termeli fűtésének -és viilágitásániaik, iiszltoigatíásániak vállalása iránt mielőbb határozni szíveskedjék. Amint a tiek. városi Tanácsinak fenti hozzájárulásra vonatkozó határozata kezeimhez kerül, azonnal indokolt j-avasilatoit teszek a kultuszminiszter úrhoz a kisegítő áilaimi iskola szervezése iránt s azon leszek, hogy a kisegítő iskola. Szegeden még a folyó év szeptember havában megnyíljék. Serényi Béla gróf a tengermelléken. Fiúméból táviratozzák: Serényi Béla gróf föklmivelésügyi miniszter Kattaróból vasárnap délután Fiúméba érkezett, ahol Wickenbiirg gróf kormányzó fogadta. A miniszter ima a kormányzó autóján Abbáziába ment, ahonnan szombaton tér vissza Budapestre. A szászkabányai választás. Ma választott képviselőt a szászkabányai kerület. Ketten küzdöttek a mandátumért: Orbán Pétéimunkapárti és Vidd Aurél nemzetiségi jelölt, összesen 1190 szavazatot adtak le és abból Orbán 652, Vlád 538 szavzatot kapott, igy Ylád Aurél megbukott. verseny csakhamar leszállítaná foglalkozásuk árát. Igaz, hogy az ilyen tehetségek nem mindennapiak, de nem is oly ritkák, mint a hogy hiszik. Sokan nagy mértékben rendelkeznek ezekkel, csakhogy szégyenlik pénzt keresni velük s még többen elsajátíthatnák, ha tisztességes foglalkozások lennének". Buckle újra fogalmazza a fenti sértést s ebben csak az opera ballettáncosait emliti föl, noha nyilvánvaló, hogy mindazokat érti alatta, akikről Smith Ádám fentebb szólott. Anglia művelődéstörténetében Buckle igy sérteget: „Dacára annak, hogy Smith Ádám a munkabér mindenkori összegek távolabbi okát föl sem fogta, mégis világosan látta, hogy annak közelebbi oka nem az emberi természet nemeslélküsége, hanem ellenkezőleg annak önzése és hogy ez tisztán a keresleten és kínálaton fordul meg, ahol aztán mindegyik fél lehetőleg sokat törekszik a másikból kiszorítani. Ugyanazon elvnek alkalmazása által még egy másik érdekes körülményt is megfejt, t. i. a társadalom legmegvetendőibb osztályának, például az operához tartozó táncosoknak nagy fizetését, a kik jelentéktelen működésért jelentékeny fizetést kapnak. Megjegyzi, hogy a főokok egyike, amiért őket oly jól fizetjük, az, hogy gyűlöljük és megvetjük őket. Hogyha a nyilvános tánc tisztességes foglalkozás lenne, akkor több embert nevelnének arra, amikor aztán a nyilvános táncosok kínálata nagyobb lenne és a verseny leszorítaná az árat. Igy megvetőleg tekintünk reájuk s hogy ezt a megvetést kiegyenlítsük, erős megvesztegetéssel kell őket arra csábitanunk, hogy eme hivatást válasszák. Itt tehát azt látjuk, hogy a dij, melyet az egyik osztály a másiktól kap, ahelyett hogy a rokonszenv által megnagyobbittatnék, ellenkezőleg megvetés által lesz nagyobb és hogy minél jobban megvetjük embertársaink Ízlését és életmódját, annál jobban fizetjük azokat." A fent kimutatott két rendbeli sértés ofyan világos, olyan meggondolatlan és kíméletlen, hogy ennek elégtételét csak élő embertől lehetne megkövetelni. Számomra tehát nem marad más, mint Smith és Buckle szellemét biztosítani, hogy az ő eltévelyedésük felett a művészet javára már régen napirendre tért a világ. Ha Smith és Buckle a megfizetett művészetet nyilvános lealacsonyitásnak mondja,, ez kétségtelen erkölcsi meggabalyodás és amolyan pillanatnyi elmezavar. Melyik az a szellemi vagy erkölcsi érték, amit ingyen lehetne kapni? Hát a misét, a szent beszédet, a prédikációt s az urvacsoráját nem pénzért adják? A Krisztus koporsójának őrzési dija a walesi herceget talán megalázhatná, de semmiképen sem alacsonyíthatja le a napidijára rászoruló római katonát. Hiszen ha nem igy volna, a Smith által megvetett színészekkel egy kalap alatt meg kellene vetni egy csomó mágnást, mint intendánst és diszkvalifikálni kellene a gavallér színigazgatóknak egész tömegeit, mert ha a színészek, amint Smith mondja, nem tisztességesek, okkor a fejedelmek udvari színházainak intendánsaival sem lehetne kezet fogni. Nincs értelme annak, hogy vitába kapaszkodjam olyan nagy szellemekkel, mint Smith és Buckle s a fenti vékony bölcselkedést csak a lelkismeretem megnyugtatása végett róttam össze, mert sohasem olvastam, hogy valaki a művészek közül, tollal a kezében, megvédelmezte volna ezt az ügyet. En persze ebhez gyönge tollforgató vagyok. Pedig ebben >a nevezetes és fontos kérdésben valakinek jól meg kellett volna mondani a maga idejében az igazságot. Jobban, mint nekem most. Nem volt épen feltétlenül szükséges megirnom e sorokat s ha mégis megtettem, itt most csak két szempontra hivatkozom. Az első és fő szempont — amint már emiitettem is — a sértés visszautasítása és illetőleg ezen a réven a lelkiismeretem megnyugtatása s a második szempont az az óhajtás, hogy ez ügynek a felbolygatása által támadjon egy kis irodalma, mert a maga idejében alig érthető okokból a világ ezt az ügyet nem tárgyalta, tehát nem is tisztázhatta. Azt mondhatná itt valaki, hogy Smith a sértésből kizárta a festőket, szobrászokat és az irókat. Mert kifejezetten nem emliti őket. Ez tévedés. Méltóztassék a kérdést alaposan megvizsgálni s számot vetni Smithnek a sorok közé szándékosan elrejtett logikájával és mindenki be fogja látni, hogy az iró mindenkit megsértett, aki a maga művészi tartalmának produkciójáért pénzt fogad el.