Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

2 járna, (ha ez által derék munkásainknak és családjaiknak egy részét megmenthetnők a tuberkulózis gyilkos pusztításától! És a mellett magunkhoz vonzanánk az ipari munkások javát, akik tiszta, egészséges kis lakásukban, vagy kicsiny kertjükkel bíbelődve szivesebben otthon töltenék sza­bad idejüket, mint a korcsmában. Még egyet! A lapok teljes joggal te­lekürtölik az országot, hogy az építőiparo­sok százával kenyér nélkül vannak az építkezés teljes pangása miatt, hogy óriá­si nyomor elé néznek. Véleményem sze­rint a törvényhatóság egyöntetű jóaka­rattal, polgármesterünk energiájával ép­pen most, a mostani nehéz viszonyok kö­zött kellene és lehetne megoldani e kér­dést és egy-két hó alatt annyira elő lehet­ne készíteni, hogy még a nyár elején be­lekezdvén, becsületes munkásainknak elő­ször tisztességes kenyeret, majd tisztes hajlékot nyújthatnánk. Hogy hány lakást építsünk föl egyelőre, az már részletkér­dés volna. Hiába! Ma a létért való küzdelemben nemcsak az egyes embernek kell kivennie a maga részét, hanem a városnak is. Ha ipari téren lépést akarunk tartani a többi, bennünket már is ifjúi erővel megelőző vá­rosokkal, akkor derék, becsületes munkás­gárdára van szükségünk. Ilyen gárda pe­dig nemcsak kérheti, hanem meg követel­heti a tisztességes, hygienikus lakást. A bolgár király Pétervárra utazik. Szófiából jelentik: Bolgár udvari körökben egész bizonyossággal beszélnek arról, hogy Ferdinánd bolgár király legközelebb Péter­várra utazik Miklós cár meglátogatására és hogy erre az előkészületeket már megtették. A király oroszországi utja hir szerint külö­nös pénzügyi kérdésekkel áll összefüggés­ben. DÉLMAQYARORSZÁQ wr ... • • • ...^i,.^.•...... Gyöngetehetségiiek iskolája Szegeden. — A tanfelügyelő átirata a tanácshoz. — (Saját tudósítónktól.) A magyar gyer­mektanulmányi társaság szegedi osztályá­nak támadt az a humánus gondolata, hogy Szegeden az abnormális, gyöngetehetségii gyermekek érdekében külön iskolát kellene fölállítani. Ezeket a gyermekeket ugyonis hiá­ba járatják a népiskolákba, gyönge tehetsé­gük miatt analfabéták maradnak, nélkülözik a legelemibb alapismereteket és később, ha felnőnek, vagyon és szülői támogatás hiá­nyában megsemmisülnek az életben. Ez a szempont késztette a gyermektanulmányi társaság szegedi osztályát arra, hogy ak­ciót kezdjen az abnormális gyermekek meg­mentéséért s az első lépése az volt, hogy Já­nossy Qyula szegedi tanfelügyelőhöz fordult, tegyen lépéseket a kultuszminiszternél. A tanfélügyelő készséggel állt az ügy szolgá­latába, de természetesen a városnak is tenni kell valamit a terv megvalósítása erdekében. Éppen emiatt a tanfelügyelő ma terjedelmes átiratot intézett a tanácshoz, értesiti, hogy a miniszter nem zárkózik el a költségek fe­dezése elől, de a városnak is hoznia kell va­lami kevés áldozatot. Az érdekes átirattal a tanács legközelebbi ülésen foglalkozik. ;A magyar gyermclkltaiiiuflimátiyi társaság szegedi fiókiköxie — ikezidőídiik a tanfelügyelő irása — azzal a kénessel f-ondiult toozziáím, hogy tegyek célravezető lépéseket illetékes helyen a:z iránt, hölgy Szegeden a nagyszámú gyenge tehetségű tanköteles gyermekek szá­mára kisegítő iskola létesitessék. Hy initéz­imlónynielk felállítását városiuinkíhan memesialk a gyengieteketséglii gyermekek, hanem az 'ele­mi aiiápoktatás lenadmányességlónek fokozása érdekében is mafgaim részéről is szülkslégiösnek tartom. A beszerzett laldatolklból kiltlüniik, hojgy városiunk területén ez idő szerint 90 tanköte­les gyermek van olyan, aki gyengetehetségü és a normális tehetségű gyermekektől elkülö­nített oktatásra szorul. Ha tclvább haigyjhk ezein gyieingetiehetségiü igyermékeket a néipiis­kcíáklban, ezzel csak azt érfülk él, hogy növel­jük azoknak a számát, akik az előirt alapis­meretek nélkül, mini analfabéták kerülnek ki az iskolából. Nyert értesülés szerint a kultuszminisz­ter ur Szegeden hajlandó a gyengetehetségü 1913. április ú gyermekek részére állami iskolát állítani, olyformáin, hogy gondoskodik a szükséges tanerőkről, megadja a felszerelést és fedez minden kiadást, kivéve a helyiségeket, azok fűtését, világítását és tisztogatását, melyeket a városnak kell biztosítania. Tudomásom v,ain arról, hogy a szentgyörgyii népiskola épületében négy felesleges tanterem van, a mely üresen áll 'és használva nincsen. A vá­ros ennélfogva ia kisegítő iskola részére szük­séges két tantermet biztioeiitlbalt.jia anélkül, hogy az a legcsekélyebb megterheléssel is járna. A fűtés, világítás és tisztogatás bizto­sítása pedig oly csekély megterbeltatléteit fog okozna a városnak, hogy az szálrriibav,ehető ál­dozatniuk nem tekinthető. Minidezekre való tekintettél, miután azt látom, hölgy Szegedien a hisiqgitő iskola 'léte­sítése anyagi akadályokba nem ütközik, mi­után továbbá látom, hogy Szeged városnak mint elismert nagy kultur-központnak erre a szociális és kulturális hivatást teljesítő in­tézményre feltétlenül szüksége van, van sze­rencséim felkérni a ték. városi Tanácsolt, hogy a létesítendő kisegítő iskola ügyét fel­karolni, ia szükséges 2 tanterem átadását, to­vábbá a termeli fűtésének -és viilágitásániaik, iiszltoigatíásániak vállalása iránt mielőbb ha­tározni szíveskedjék. Amint a tiek. városi Ta­nácsinak fenti hozzájárulásra vonatkozó ha­tározata kezeimhez kerül, azonnal indokolt j-avasilatoit teszek a kultuszminiszter úrhoz a kisegítő áilaimi iskola szervezése iránt s azon leszek, hogy a kisegítő iskola. Szegeden még a folyó év szeptember havában megnyíl­jék. Serényi Béla gróf a tengermelléken. Fiúméból táviratozzák: Serényi Béla gróf föklmivelésügyi miniszter Kattaróból vasár­nap délután Fiúméba érkezett, ahol Wicken­biirg gróf kormányzó fogadta. A miniszter ima a kormányzó autóján Abbáziába ment, ahonnan szombaton tér vissza Budapestre. A szászkabányai választás. Ma válasz­tott képviselőt a szászkabányai kerület. Ket­ten küzdöttek a mandátumért: Orbán Pétéi­munkapárti és Vidd Aurél nemzetiségi jelölt, összesen 1190 szavazatot adtak le és abból Orbán 652, Vlád 538 szavzatot kapott, igy Ylád Aurél megbukott. verseny csakhamar leszállítaná foglalkozá­suk árát. Igaz, hogy az ilyen tehetségek nem mindennapiak, de nem is oly ritkák, mint a hogy hiszik. Sokan nagy mértékben rendel­keznek ezekkel, csakhogy szégyenlik pénzt keresni velük s még többen elsajátíthatnák, ha tisztességes foglalkozások lennének". Buckle újra fogalmazza a fenti sértést s ebben csak az opera ballettáncosait emliti föl, noha nyilvánvaló, hogy mindazokat érti alat­ta, akikről Smith Ádám fentebb szólott. An­glia művelődéstörténetében Buckle igy sér­teget: „Dacára annak, hogy Smith Ádám a munkabér mindenkori összegek távolabbi okát föl sem fogta, mégis világosan látta, hogy annak közelebbi oka nem az emberi természet nemeslélküsége, hanem ellenkező­leg annak önzése és hogy ez tisztán a ke­resleten és kínálaton fordul meg, ahol aztán mindegyik fél lehetőleg sokat törekszik a másikból kiszorítani. Ugyanazon elvnek al­kalmazása által még egy másik érdekes kö­rülményt is megfejt, t. i. a társadalom leg­megvetendőibb osztályának, például az ope­rához tartozó táncosoknak nagy fizetését, a kik jelentéktelen működésért jelentékeny fi­zetést kapnak. Megjegyzi, hogy a főokok egyike, amiért őket oly jól fizetjük, az, hogy gyűlöljük és megvetjük őket. Hogyha a nyil­vános tánc tisztességes foglalkozás lenne, akkor több embert nevelnének arra, amikor aztán a nyilvános táncosok kínálata nagyobb lenne és a verseny leszorítaná az árat. Igy megvetőleg tekintünk reájuk s hogy ezt a megvetést kiegyenlítsük, erős megvesztege­téssel kell őket arra csábitanunk, hogy eme hivatást válasszák. Itt tehát azt látjuk, hogy a dij, melyet az egyik osztály a másiktól kap, ahelyett hogy a rokonszenv által megna­gyobbittatnék, ellenkezőleg megvetés által lesz nagyobb és hogy minél jobban megvet­jük embertársaink Ízlését és életmódját, an­nál jobban fizetjük azokat." A fent kimutatott két rendbeli sértés ofyan világos, olyan meggondolatlan és kí­méletlen, hogy ennek elégtételét csak élő em­bertől lehetne megkövetelni. Számomra te­hát nem marad más, mint Smith és Buckle szellemét biztosítani, hogy az ő eltévelyedé­sük felett a művészet javára már régen napi­rendre tért a világ. Ha Smith és Buckle a megfizetett mű­vészetet nyilvános lealacsonyitásnak mond­ja,, ez kétségtelen erkölcsi meggabalyodás és amolyan pillanatnyi elmezavar. Melyik az a szellemi vagy erkölcsi ér­ték, amit ingyen lehetne kapni? Hát a misét, a szent beszédet, a prédikációt s az urvacso­ráját nem pénzért adják? A Krisztus kopor­sójának őrzési dija a walesi herceget talán megalázhatná, de semmiképen sem alacso­nyíthatja le a napidijára rászoruló római katonát. Hiszen ha nem igy volna, a Smith által megvetett színészekkel egy kalap alatt meg kellene vetni egy csomó mágnást, mint intendánst és diszkvalifikálni kellene a gaval­lér színigazgatóknak egész tömegeit, mert ha a színészek, amint Smith mondja, nem tisz­tességesek, okkor a fejedelmek udvari szín­házainak intendánsaival sem lehetne kezet fogni. Nincs értelme annak, hogy vitába ka­paszkodjam olyan nagy szellemekkel, mint Smith és Buckle s a fenti vékony bölcselke­dést csak a lelkismeretem megnyugtatása vé­gett róttam össze, mert sohasem olvastam, hogy valaki a művészek közül, tollal a ke­zében, megvédelmezte volna ezt az ügyet. En persze ebhez gyönge tollforgató vagyok. Pedig ebben >a nevezetes és fontos kérdésben valakinek jól meg kellett volna mondani a maga idejében az igazságot. Jobban, mint nekem most. Nem volt épen feltétlenül szükséges megirnom e sorokat s ha mégis megtettem, itt most csak két szempontra hivatkozom. Az első és fő szempont — amint már emii­tettem is — a sértés visszautasítása és ille­tőleg ezen a réven a lelkiismeretem meg­nyugtatása s a második szempont az az óhajtás, hogy ez ügynek a felbolygatása ál­tal támadjon egy kis irodalma, mert a maga idejében alig érthető okokból a világ ezt az ügyet nem tárgyalta, tehát nem is tisztáz­hatta. Azt mondhatná itt valaki, hogy Smith a sértésből kizárta a festőket, szobrászokat és az irókat. Mert kifejezetten nem emliti őket. Ez tévedés. Méltóztassék a kérdést alaposan megvizsgálni s számot vetni Smithnek a sorok közé szándékosan elrejtett logikájával és mindenki be fogja látni, hogy az iró min­denkit megsértett, aki a maga művészi tar­talmának produkciójáért pénzt fogad el.

Next

/
Thumbnails
Contents