Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-09 / 57. szám

1913. március 9. DÉLMAGYARQRSZÁQ j - 9 A rendőrség és csendőrség ellenőrzése, — Érdekes indítvány az ügyvédi kamara előtt. — (Saját tudósítónktól.) Ismeretesek azok a fölháboritó és elszomorító visszaélések, a melyek az utolsó egypár év szenzációs bűnügyei révén belekerülitek a köz-tudatiba a magyar (nyomozóhatóságok munkája köréből. A hírhedt Haverda-íéle bün-ügy nyomasztó skandalumai, a Regula és Rozor-féle gyilkossági ügyben folyt nevezetes vallatások, az Újvidéken a rendőrségi tömlöcben meghalt „hazaáruló" esetei -kínosan ismertek és az általános -elégületlenséget nem tudják elfojtani azok a vizsgálati eredmények sem, a melyékhez persze a törvényellenes borzalmaik emléke és megbízhatatlanság tapad. A bürokratizmus tulteng-ésében és a nyomozati közegek primitív voltában található meg ezekn-elk a visszaéléseknek iaz indító oka és igy természetes, hogy mélyebbreható -reformok keresztülvitele nélkül magától az intézménytől sok javulást remélni nem lehet. Mutatja ezt a fővárosi államrendőrség példája is, amely az ország legelső és legnagyszerűbb nyomozó intézménye és amelynek betéteiében is -mindennaposak és -orvosolatlanok súlyos visszaélések. A dolgok mély ismeretéből és nemes méltatásából született jrneg e szeriint az az érdekes inditván-y, amelyet Lovassy Ernő dr., a szegedi ügyvédi kar kiváló fiatal tagja adott be a szegedi ügyvédi kamarához és a mely azt célozza, hogy komoly és lelkiismeretes ellenőrzés alá kerüljön a bünpereknek meglehetősen felelőtlen szaka, a nyomozat. Az indítványozó állandó kamarai bizottság szervezését hozza javaslatba, amelynek csalk hajdú volt a nagyapja a vármegyén, de -hát ki emlékezne még -arra? Hisz az nagyon régen volt. Olyan régen, hogy imár Zaborai uram saját maga is elfelejtette. Az ősök a fáiról mereven bámultak rá, mintha valami csúfondáros mosoly is -megjelent volna a püspök ráncos arcán. Mintha mondaná: — Úgy, ugy, Zahorai; a te őseid csak hajdúik voltak a vármegyén. Nem pedig püspökök. A nevezetes Zahorai György — annyi jeles történet cselekvője — gőgösen húzta be állát hófehér gallérjába: — Lehet, hogy udvari ember voltam. De nem a te ősöd, Zahorai. A többi képek is mintha felháborodva mozdulnának meg. A kacagányos, mentés, -színes ruháju férfiak haragosan hajoltak egymáshoz és fenyegetőleg emelgették az öklüket. — Te bitorló! — hangzott a szoba sarkaiból. Zahorai a válla közé huzt-a a fejét. Nem is nagyon mert az őseire nézni. Kisurrant az ősök terméből és addig be sem lépett oda, amig a képek ott voltak. A padlásra vándoroltak a büszke olajfestmények, és Zahorai, amikor napok multával a borotváló tükörbe pillantott, felkiáltott: — Nini, egészen megfiatalodtam! És nemsokára hazahozatta a feleségét, s -még .sokáig élt boldogságban, vidámságban, A hóbort kiröppent a fejéből és sohasem gondolt az őseire többé. Megérkeztet az volna a föladata, hogy esetről-esetre megvizsgálja a tudomására hozott aggályos vagy visszaéléses nyomozati aktusokat, ezekről kimerítő jelentést tegyen az ügyvédi kamiarának, az eseteket irodalmi és jogászi nívón dolgozza föl és terjessze elő a legfelsőbb illetékességű fórumok előtt is. Célozza az alaposan -kidolgozott indítvány -azt is, hogy az ország összes ügyvédi kamarái hasonlo akcióra fölhivassanak. Nagyszabású, kihatásaiban és értékében egyelőre beláthatatlan ez az indítvány. El lehet képzelni, hogy egy ily-en a legmagasabb jogászi képesítéssel bíró egyénekből alakalt független és befolyásolhatatlan szervnek a puszta létesítése is kedvező és a szó legjobb értelmében rnegfélemlitő hatású lesz azokra nézve, akik a bűnügyi nyomozásnál a törvény rendelkezéseit figyelmen kiv-iil hagyni szokták. Ennek az indítványnak a megvalósításával az az ellenőrzés, amelyet eddig kizárólliag a sajtó gyakorolt, részben egy szaktudós és tekintélyes szervre menne át, amely a büntető perrendtartás nagy vívmányait, mint a közgazdaság fontos garanciáit fé'tékenyen őrizné. Az indítványt, amelynek az ügyvédség körében rendkívül sok hive van, vasárnau délelőtt tiz óraikor tárgyalja a szegedi ügyvédi kamara közgyűlése. BBBEIBSBSBBBBEBBSBRBBIBBIISil&SSBr «BnaXB39RSBBaBSBK3B>8ailSE9IEBDB Országos kiállítás az árvíz 40 éves évfordulóján, (Saját tudósítónktól.) Az 1914. évre tervezett szegedi országos kiállítás ügye — sokfél-e reklamáció és a -mai gazdasági helyzet fakasztotta tömérdek panasz után — ismét előtérbe került. A szegedi kereskedők és iparosok számontiartották azokat -a nekihevült, lelkes mozgalmakat, amelyek először 1909-ben, majd 1911-ben indultak Szegeden az országos kiállitás rendezése érdekében. Kapva Szeged példáján, a legnagyobb magyar városok nemes versenyre keltek s mindegyik azon igyekezett, hogy ugy a kormányfóru-moknál, -mint a kereskedelmi és ipari közegeknél elsőbbségi jogot szerezzen a kiállításra. Arad, Pozsony, Temesvár, Debrecen vettek részt a versenyzők között, egyik 1917-re, a (másik 1916-ra ígért kiállítást, csakhogy elébe vágjon a többinek. A verseny-bői Szeged került ki győztesen: kimondotta a közgyűlés, hogy a város 1914-ben országos kiállítást rendez, erre aztán a versenyzőik leszereltek. Ugyanezen a közgyűlésen megbizták a tanácsot, hogy készíttesse el a kiállítás terveit és tegyen majd javaslatot a kiállitás helyére vonatkozólag. 1911. őszén még nagyobb arányokban bontakozott ki a kiállításért folytatott mozgalom. Gelléri Mór Szegedre jött és ugy az -ipartestületeik, mint a kamarák részéről a legmelegebb tám-og-atását (biztosította az ügynek. Akkoriban tartottak országos gyűlést a kereskedelmi és iparkamarák. A gyűlés egyhangúlag Szeged mellé állt és a maga részéről is biztosította az elsőbbségi jogot. Nemsokára ezután a közgyűlés ismét foglalkozott a kiállítással és a költségvetés terhére 150,000 koronát szavazott meg erre a célra. íme, ennyi minden történt akikor az 1914-ilki országos -kiállítás érdekében. Igaz, hogy közben kissé elposványosodott a dolog, mert egyes csoportok között ellentétek támadtak a kiállitás helye körül. Hogy a mozgalom lassan elaludt s a panaszkodó kereskedőkön és iparos-okon kivül -álig jutott valakinek eszébe, ennek nem a helykérdés volt az oka. Nyomban a szép és lelkes akció után kiütött a háborús világ. Jött az olasztörök háború, majd a belső pölitikai zavarok tartották izgalomban az országot, kitört -a balkáni harc, veszedelem fenyegette a monarchiát, a gazdasági életben válságos idők következtek el — ezek voltak azok az okok, amelyek miatt a kiállitás ügye háttérbe szorult. Most azonban, hogy a sokféle válság kissé szünőben van, a irázkódt-atások megcsappantak és tisztul az ég a külpolitikában is — nem csoda, hogy a kereskedő és iparosvilág a gazdasági élet íölfrissitésére gondol és uj pezsdülést alkar belevinni a forgalom lanyhán csörgedező ereibe. Szegeden a tervbe vett országos kiállítás jött éppen kapóra. Természetesen szó sem lehet arról, hogy 1914-ben megvalósuljon, az ipari és kereskedeilimi élet figyelőszemü tényezői azonban az 1919-ik évet tartják a legalkalmasabbnak a kiállitás rendezésére. Akkorára remélhetőleg megszűnnek a zavarok, a gazdasági élet a rendes kerékvágásba lendül és nyugodtan lehet elébe nézni a -kiállítás sikerének. Idő is van elegendő az előkészitéssre. De a városnak legalkalmasabb időpont az 1919-iik év azért is, mert akkor lesz negyven esztendeje, hogy az árviz elöntötte Szegedet. És Szeged méltóan reprezentálhatja -akkor, hogy négy évtized alatt egy elsöpört városból milyen modern, palotás, villamosokkal keresztülkasul szelt, csatornázott, aszfaltozott nagyszerű empórium l-ettl Itt adjuk azokat a nyilatkozatokat, a melyék a kiállitás ügyének mai állását — ugy véljük — teljes világításban tüntetik föl. PERJÉSSY LÁSZLÓ ,a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára. — A kiállitás rendezése óriási költségbe kerül és nem remélhetjük, hogy az állam is hozzájárul. Nagy áldozatokat igényel a kiállító részéről is és a mostani nehéz pénzügyi viszonyok nem alkalmasak arra, hogy ezidőszerint foglalkozzunk a kérdéssel. Á háború veszedelme minden ilyen -közgazdasági kérdést háttérbe szorít és ha békésebb idők fognak bekövetkezni, amikor nyugodtan lehet az iparvállalatok fejlődésén dolgozni, abban az esetben azt hiszem, hogy Szegeden lesz az első országos kiállítás e nehéz napok után és nagy jogot -szerzett hozzá azáltal, Ihogy alapos előkészület tel indult neki és csak a viszonyok miatt pihent imost látszólag. A város polgármestere rendkívül mea legújabb tavaszi ruhák, férfi- és női Ra HOLTZER és ABONYI g-g ^Ti Sny ük, gyermekf lányka kabátok. Kérjük cégünkre ügyelni !!