Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-09 / 57. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. legen érdeklődik a kiállítás iránt és csak alkalmas időpontra vár azért, hogy az előkészítését ismét teljes erővel a kezébe vehesse. A terveik különben már készen is vannak, csupán a helykérdésben voltak annak idején eltérő nézetek, az én tudomásom szerint azonban a többség azon az állásponton van, hogy ne mint a tervezet kívánja, a Mars-téren, hanem Újszegeden legyen a kiállítás. Én a legalkalmasabb időpontnak az 1919-ik évet gondolom, ekkor lesz ugyanis negyvenéves évfordulója annak, hogy az árviz elöntötte Szegedet s 1919-ben bemutatná a város, hogy negyven év alatt úgyszólván a semmiből mennyit haladt. Akkorára elkészülne a fogadalmi templom, az uj kórház, a csatornázás, majdném minden, ami a mostani városrendezési programban bennfoglaltatik. SZABÓ GYULA a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara másod titkára: — Arra a kórdiésre, hogy elmarad-e végleg az 1914. évre tervezett szegedi országos kiállítás, azt válaszolhatom, hogy az éli véleményeim szerint nem marad, mert nem maradhat el. Két közgyűlési határozat is köti elhoz az elhatározásához a várost, aztán még hozzá becsület beli kötelessége is, hogy a kiállítás. — ha nem is 1914-ben, inert ez — lehetetlenség — hamietn más, alkalmasabb időiben megleigyen. Becsületbeli kötelessége a városnak azért, mert más nagy vidéki városokkal szemben, amelyek szintén ki állót,ásít akarták rendezni, az elsőbbségi jogot Szegeid városa biztosította magának. A mostani viszonyok között azonban, ugy tudom, hogy a polgármester ur nem tud előterjesztést tenni, mert nem is lehet. Még jövőre, vagy valamivel később sejn, mert .akkor, amikor az embereknek vérzik az orruk, nem áldozhatnak egy ilyen nagy .szabású kiállításira. Ehhez, illetőleg az előkészítéséhez nyugodt pillanatokra, kedvező és szilárd konjukturákra van szükség. A polgármester ur, ugy tiudom, hogy akkor, amikor a helykérdésben különböző kontroverziák merültek föl, részint ennek a körülménynek a hatása alatt is, levette az ügyet az aktuális tárgyalás napirendjéről és azt mondotta, hogy ebben az ügyben csak igazi, komoly megfontolás után kiván előterjesztést tenni. Ez teljesen érthető. Én meg vagyok győződve róla, hogy a kiállítás ügye végleg nem is aludt el, mint ahogy egyesek bizonyám mondják, hanem csak ideig-óráig alszik, amig az állapotok megváltoznak. Mert ezt a kérdést minden részleteiben meg kell í'untoiliii. Óriási kiadással jár, másfél milliónál is töibbel, sőt igy még nem is lehet kiszámítani, mennyivel. Mert az bizonyos, hogy az eddig rendezett országos kiállitásokikal, az 1886-ikival, az 1896-ikiival, a szegedinek egyszinten kell majd állni, azoktól ei nem maradhat. Haladásról muszáj tanúságot tennünk a világ előtt, igaz, tehetünk is. A kiállítás idejéül én az 1919-ik évet tartam a legmegfelelőbbnek egyrészt, mert az árv,izveszadelem negyvenedik évfordulója lesz s annak idején az egész világ figyelme ráterelődött Szegedre, mindenütt adakoztak, s rá fog terelődni 1919-ben is, hogy mi lett hát belőlünk. Élünk-e, másrészt pétiig addig az időpontig bőven van idő a kiállít ás precíz előkészitésére. TASCHLER ENDRE városi főjegyző. — Az 1914. évre tervezett kiállítás ügye akkor kezdett bonyolódni, amikor a város a költségek fedezéséhez állatni hozzájárulásit kért. Sokszor próbálkoztunk az államsegély érdekében a minisztériumoknál, de eredIgazgató: Vas Sándor. Telefon 11—85. Telefon 11—85. Vasárnap Psilander-esték. g 2 Nordisk sláger Psílanderrel Dráma 3 felvonásban Psilanderrel Vígjáték 2 felvonásban Psilanderral 3-ik sláger Susanne Grandeuse a főszerepben i milliomos i szeszélye. üa Vigjáték 2 felvonásban. Valamint a két órás uj műsor. Előadások hétköznapokon 5., 7 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 órá'g. ü Helyárak: 1 K, 80, 60 és 30 filL Pl ® Katona-, deák- és gyermekjegyek csak Ül az 5 és 7 órai előadásra adatnak ki. t&ahhmtthhbbbbb méhytelenül. Később aztán a hely kérdésében támadtak ellentétes vélemények. A Kereskedelmi s Iparkamara a Mars-téren akarta a kiáll itást (megcsinálni, mert Újszeged él len 'az a kifogása volt, hogy a kiállítási épületiek ott csak ideiglenesen Maradhatnak, azután lebontásra kerülnek és kárba vész a sok pénz, amit rááldozott a város, A kamara tehát, hogy az épületeket állandóan megtarthassuk, a Mars-térre akarta ia kiállítást azzal a kombinatív tervvel, hogy a hátramaradt épületékkel Mindem különösebb nehézségek nélkül oldhatjuk meg a munkáslakások kérdését is. Az Újszegedet pártolókon kívül volt egy harmadik csoport, amely a rókusi tóra tervezte a kiállítást, természetesen, ha iá tavat már föltöítöttük. Egy negyedik párt pedig a Gedó-környékét tartotta a legalkalmasabb helynek. Ez a sokféle nézeteltérés aztán még jobban elposványositotta a kiállítás ügyét. De ez még nem volt elég. Akadtak, akik egyenesen állást foglaltak az ellen, hogy kiállítást rendezzünk. Azt mondották, mese az, hogy a kiállításoknak ma már iparfejlesztő hatásuk van, forgalmat ugyan hoz, de ezért milliókat áldozni a várois részéről helytelen cselekedet volna. Mindezeknek ia körülményeknek a hatása alatt történt, hogy a kiállítás ügye elaludt. Most olyan stádiumban van, hogy haldoklik és nem rémiélem, hogy alkar a közel jövőben, akár később, lesz belőle valami. {jsasBűBaBBBaaaaaBflBaaBaBaagsBssiiaBBiaBaaaBaBBSBHBBaB Utazás egy sírdomb körül. * Harmadszor szeretem ma őt és. érzem, hogy ez a szerelem örök, sirigtartó. Nem a gyerekség alaktalan álma, nem az ifjúság oktalan, nagy indulata ez, a férfikor komoly, érett és tudó szerelmje. Csöndes, bizalmas érzés, a kandalló tüzének egyenletes bevie, amelylye.1 Jókai mesevilágát szeretem, a ímelylyel Jókai csodálatos embereit a lelkeim mélyén melengetem. Az első szerelőm egyetlen ós szinte esztelen rajongás1 volt, faltam e gyönyörű meséket, vakon hittem nekik. A könyvespolcomon, ha lett volna, csiak Jókai mosolygott volna felém, Jókai ós senki más. Hát van a világon érdekes, érdemes könyv ia száz Jókain kiviil? Kamaszodó lelkem első írói becsvágya: nagy történeti regény, Jóklai modorában. Parancsoló tekintetű, ábrándos és lovagias kalózok, piros zászlóval, fekete vitorlákkal a távoli ooeánon, angyali szép török hölgyek, démoni szívvel, koronát és dicsőséget, életet és üdvösséget egyetlen gesztussal eldobó kiskirályok, akik csak szeretni akarnak, heroikus tájak várakkal koszorúzott bércek ölén, titokzatos tündérkertek, amelyekben a messze délszak minden •balzsama és fűszere lesz: ezekről álmodoztam ón és dadogtam félálmomban. A gyermeki rajongást később a fauszti töprengés váltotta fel, a század nagy betegsége bizony kikezdette a süldő ideálokat és magát Jókait is. A kilencvenes évek végén voltam sokadmagammal, magyar ifjú, Bródy Sándor mélységes tisztelője a Magyar Szalon réven és egyben kezdődő bölcsész, aki hivő orvosnövendékek és kétkedő kispapok között hánykolódva, Péterfy Jenő szemüvegén keresztiül kezdtem szemlélni a nagy Jókait. Péterfy végtelenül finom ós kemény, szinte mikroszkopikusan erős szemüvege, amelyen át viselője Balzac ós Flaubert ós a magyar Balzac és magyar Flaubert szemével nézett ki a világba és művészetibe (az élet messze, messze és mélyen alatta nyüzsgött, versengett és szaporodott szépen), igen bizony, ez a szemüveg szörnyen megnagyította Jókai hibáit és eltüntette csodálatos szépségeit. Ekkor anár volt könyvespolcunk, de oda Jókait