Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-07 / 55. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. bomlasztólag hatott erre a kapcsolatra; a koalíció legutóbb nyilvánosságra jutott tel­jes tehetetlensége és határozatlansága rö­vid idő alatt még kirívóbbá ,fogja tenni a köztük fönnálló ellentéteket! Szinte hallom már a kölcsönös vá­daskodás és szemrehányásokat: — A ti féiénkségtek és gyöngeségtek volt a baj ... Avagy a másik oldalról: a ti elbiza­kodottságotok és szertelenségtek az oka küzdelmünk sikertelenségének. A munkapárt pedig megállást nem is­merve, nyugodt önbizalommal halad to­vább a maga utján, amelynek célja: a de­mokratikus Magyarország fokozatos ki­építése. A képviselőház ülése. — Tisza napja. — (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf ma fölszólalt és nagy beszédet mondott. Kri­tizálta és jellemezte az ellenzék helyzetét, foglalkozott a tömegszírájk kérdésével és tő­ként a választójogi reform kérdését világí­totta meg. Alább közöljük a házelnök hatal­mas beszédét, itt csak azt jegyezzük meg, hogy a képviselőház, mint egy ember tap­solt Tisza beszédének, valamint hogy re­mélni lehet, miszerint Tisza mai beszéde megtalálja útját, hatással lesz mindenütt. Tisza beszéde után Lukács László szó­lalt fal, röviden. Hangsúlyozta, hogy Tisza gróf annyira megvilágította a kérdést, hogy arra visszatérni teljesen fölösleges már. Kö­szönetet mondott a házelnöknek mai beszé­déért. ) : i -1*011 Beöthy Pál alelnök ezután kihirdette, hogy határozathozatalra holnap kerül a sor a választójogi reform letárgyailásánaJk kér­désében. A mai ülésről ez a tudósítás szól: (A választójogi javaslat.) A képviselőház mai ülését délelőtt tiz órakor nyitotta meg Tisza István gróf. Beöthy László törvényjavaslatot terjesztett elő a Japánnal kötendő kereskedelmi és ha­józási szerződésről, ezután áttértek a vá­lasztójogi törvény tárgyalására. már elfogadta a vásárt, szelíden, jó képpel fogja végrehajtani . . . Követni fogja! Desmares sem beszél. Tudja, hogy mi­után néhány pereiig kocsiban ültek, nem mesz­sze egy diszkrét puha kis ifészek, amelyet ilyen diszkrét találkái számára rendezett be, fogadja be őt s élvezni fogja egy rég vágyott csók bizsergő melegét ... Áz asszonyka karja nem is remeg az övében, inkább meg­adólag simul hozzá ... A férj gondolata sem bántja . . . Megérdemli sorsát .... Ez a drága kis teremtés olyan, mint egy selymes tollú kis imadárfióka, amely itt piheg a te­nyerében s nem fogja fölnyitni a kezét, hogy tovaröppenjen . . . És mégis, miért lohad le kissé vágya? Desmares André ideges és mélabús s az élet műkedvelői közé tartozik, ha az asszony el­lenkezne, erőszakkal vinné föl magához . . . De ez a csöndes, szeüd odaadás végtelen szánalommal tölti el. Lucie szereti a férjét . . . s ha most ellenkezés nélkül, mintegy adósságát törlesztve, át is engedi magát . . . mintegy álamban fogja cselekedni s ha majd otthon szegényes otthona szük keretei kö­zött. amelyet alapjában mégis csöndes bol­dogság fed, fölébred álmából, minő érzés fog­ja el, ha férje szemébe néz vagy a maga lel­kiismerete szavát hallja . . . Demaresnek csak a pillanat gyönyörűségét nyújthatja s ezt elfogadni alapjában csúnyaság . . . igen, csúnyaság ... A szürke kis ruha alatt nem­csak a kívánatos asszonyi test él, hanem egy jó sziv és nemes lélek is, minek mindezt be­Rónay Jenő: Általánosságban elfogadja a javaslatot, de arra kéri a Házat, hogy az aktív ós passzív választói jog között tegye­nek különbséget, mert ha ezt nem teszik, fé­lő, hogy a parlament szellemi nívója erősen sülyedni fog. Antal Géza: Csodálkozik azon, hogy az ellenzék és disszidens munkapárti képvise­lők nem vesznek részt a javaslat tárgyalá­sán, holott a választójog kérdésében a mun­kapárt és az ő fölfogásuk között alig van eltérés. Mindössze a korhatár körül vannak differenciák. A javaslat alapelveit általában helyesli, de nem tartja megengedhetőnek, hogy a titkosságnál megkülönböztetést te­gyenek a törvényhatósági és a rendezett ta­nácsú városok között. Kívánja, hogy a ren­dezett tanácsú városokban is hozzák be a titkos szavazást. Treuga dei állíttassák föl, — mondta végül — jöjjön be az ellenzék és sérelmei orvoslását halassza későbbre. Meg van róla győződve, hogy az ellenzéknek a választójogban való részvétele áldásos és hasznos volna. Szcitovszky Béla: A javaslattal kapcso­latban a közigazgatás revízióját is el kell in­tézni. Különösen sürgősen meg kell oldani a közigazgatás államosítását. A javaslatot el­fogadja. Solymossy Ödön báró: Büszke rá, hogy junius negyedikén jelen volt a Házban és ő is megszavazta a véderőtörvényeket. A vá­lasztójoggal a kormány megtartotta szavát, teljesítette kötelességét. Ezért köszönetet mond Lukácsnak. (Egy román!) Pop C. István román nemzetiségi be­szélt ezután. Addig, amig Székely Ferenc igazságügyminiszter helyet foglal: a kabinet­ben, remény volt arra, hogy tisztességes vá­lasztójogot iktatnak törvénybe. (A munka­pártiak kacagnak.) De amióta ő eltávozott, szertefoszlott ez a reménység is. A junius negyediki eseményeket talán sokan megbo­csájtottáik önöknek, remélve, hogy egy tisz­tességes választójoggal mindent expiálnak. Ehelyett hoztak ide a mostaninál is rosz­szabb, retrográd javaslatot. Az értelmiség cenzus fölállítása és a területi cenzus eltör­lése a románságra nézve igen nagy sérelem. A javaslat alapján bármely intelligens román embert el lehet ütni a választói jogosultság­tól. Meg van győződve róla, hogy ez a vá­lasztójogi törvény csak addig él, amig Lu­kács miniszterelnök lesz. A törvényjavasla­tot nem fogadja el és kijelenti, hogy a romá­nok többé nem vesznek részt a vitában. mocskolni? Ej, hadd tartsa meg a sálját és az erényét is a kicsike! Hirtelen odaint egy kocsit s olyan ember eílégedett mosolyával, mint aki egy nagyon szép szerepet fog eljátszani, beülteti az asz­szonykát ós az ajtót becsukva, a járdán ma­rad . . . Lucie boldog, hálás tekintete már maga elég jutalom önzetlenségéért. E sze­mek ámulva, kábán merednek rá . . . szin­te meg sem értve, mit cselekszik s egyben bocsánatkérően, hogy -gondolatában megsér­tette . . . Oh, -mit is gondolt ... A derék, önzetlen barát, ezután még százszorta job­ban fogja szeretni és becsülni . . . S Des­mares még beszél: sietek, várnak. Jó éjt! Üdvözlöm a csúnya férjét! Lucie szeretné megcsókolni, mint egy nagy fivért, de Desmares csókot -lehelt kez­tyüs kezére és elsiet, magával vivén ez asz­szonyi lélek minden rajongó melegét, száz­szorta többet, mint amit amiu-gy elnyert vol­na .. . Mosolyogva n-éz a tovar-öbo-gó kocsi után. Éhes. Pompás étvágy gyall fog ebédel­ni. Nagyon kedves, sikkes dolog völt, amit végbevitt, kissé regényes iis . . . S mert egészséges szellemei bir, azzal mulat, hogy afölött gondolkozik, vájjon ez a tisztességes asszonyka, bármily boldog volt -is menekü­lése fölött, titkon nem boszankodiik-e kissé e gyors, hirtelen lemondás miatt . . . mert alapjában véve tudja, hogy szép és kívána­tos s már készen állt az áldozatra . . . (Tisza beszél.) Tisza István féltizenkettőkor átadta az elnöklést Beöthy Pálnak, lement a terembe és a szélső jobboldal első padsorában foglalt helyet. Nagy paksamétát, iratokat szedett elő és nyugodtan várta, hogy mikor kerül rá a sor. Háromnegyed egy órakor Beöthy Pál elnök megkérdezte, hogy ki következik szó­lásra. — Gróf Tisza István! Tisza István: Reflektál Pop C. István beszédére. Minél jobban át van hatva a ma­gyarság és románság harmóniájának szük­ségétől, annál veszedelmesebbnek tartja Pop C István téves tanait. Őszintén sajnálkozik aífelett, hogy az ellenzék nem teljesiti a Ház­ban kötelességét. Erre az eljárásra semmi helytálló jogcíme nincs. Tegnapelőtt rövid látogatásuknak nagyon örvendtem. De az -a tény, hogy rövid félórára bejöttek ide, az­után testületileg eltávoztak, előbbi álláspont­jukkal homlokegyenest ellentétben áll. Mire való volt naponként megjelenni a kordon -előtt és azután eltávozni? Most senki sem akadá­lyozza az ellenzéket a megjelenésben. Elol­vastam figyelemmel Andrássynak a múltban tartott azt a beszédét, hogy miután a Há­zat szuronyok veszik körül, nem jöhet be az ellenzék a Házba. Ez az argumentáció nem volt helytálló. Abból senki se csinált titkot, hogy ju­nius 4-ikén a házszabályok formailag meg­sértettek, mert ki véltük húzni az országot -a zsákutcából. D-e ez az eljárás, a véderő felett • való szavazás a délutáni ü-lésen szankcionál­tatott. Mégis, ha az ellenzék azt akarja, hogy ez a r-eparáoió az ő jelenlétében történjék meg, az ő jelenlétében nyilvánittassék ki, hogy a házszabályok egyszeri félretét-ele nem jelenti a jogrend félretételét, ez is meg­történhet objektív alapon, igy létrejöhet a béke. (A disszidensek ellen.) Ezután a munkapártból kilépett képvi­selőket tálmadta Tisza, akik szerinte minden 1 ok nélkül tagadták meg kötelességük telje­sítését, hogy pillanatnyi hatásokat érjenek el. Ez-ek az urak — mondta — sülyos fele­lősségük alól kibújtak tés -egyszerűen nem vesznek részt a vitában. Pedig hát csak két föltétel állhat előttük. Vagy jónak tartják a törvényt és ekkor kötelességük llett volna megszavazni, vagy rossznak ,és akkor kö­telességük lett volna ellene érvelni, bennün­ket kapacitálni. A kormány megmutatta, hogy mi kapacitálhatok vagyunk. Tisza ezután polemizált a .fölszólalók­kal és magyarázta, hogy milyen liberális ez­a választójogi tervezet ós mennyi uj réteget bocsájt be a törvényhozásba. A mi -érveink ellen — úgymond — komoly ellenérveket fölhozni nem lehet. Giesswein beszédére meg­jegyzi, hogy az általános szavazati jog se­hol sem járt olyan destruktív eredménnyel, mint Németországban. A németeg belátták, hogy általános választójogra nemzeti kor­mányzatot fölépíteni a legnagyobb veszede­lem. A hideg futna végig Giesswein hátán, ha látná, hogy olyan szomorú viszonyok vannak nálunk is, mint Ausztriában. Tisza csak az intelligencia vezető sze­repének megtartásában látja a magyar szup­remáciát. A múltban csak az elnyomás fegy­vereivel tudita -a magyar faj -fentartani do­mináló szerepét, de meg van győződve ar­ról, hogy a választójog törvényre állítása után- ez anélkül is sikerül. (Irni-olvasni tudás.) Tisza István: Kívánatos volna, hogy az ország minden polgára tudjon magyarul ir­ni-olvasni. De az állam mulasztásai miatt ebben a nevelésben n-eim részesülhetett min­d-en polgár ós igy a választójogot a magya­rul irni-olvasni tudáshoz kötni jogfosztást jelenten-e. (800 ezerrel több.) Lukács György kifogásolta a cenzust. Már pedig a cenziusra azért is szükség van, mert a vagyoni képesség sok tekintetben ga­ranciát ny-ujt. Inkább ad választói jogot an-

Next

/
Thumbnails
Contents