Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1913-03-07 / 55. szám
1913. március 9. DÉLMAGYARQRSZÁQ j 9 nak az iparosnak ós kereskedőnek, vagy szabadfoglalkozású férfinak, aki bizonyos adót fizet, mert ez arra vall, hogy az életben .megállotta a helylét, samlminut annalk, aki kiszolgált altiszteknek és a kisegítő családtagoknak — kik mintegy hetvenezren vannak — a választói.jogot biztosítja a javaslat. Nem áll az, mintha a kisgazdák mostoha elbánásban részesülitek volna, mert ha a családtagokra kiterjesztett jogosultságra gondolnak a kisgazdáik, be fogják látni, hogy ellenvetéseik nem igazságosak. A javaslat értelmében nyolcszázezerrel szaporodik a választók száma. (Az ipari munkásság.) Az ipari munkásságnak nincsen oka panaszra, inert ők az ország összes szavazóinak egy negyedót teszik. Budapesten cca 120 %kai emelkedett a választók száma, ebből 60% a'z ipari munkásságra esiik. Budapesten az összes szavazók 36.9%-a ipari munkás, tizenöt vidéki nagyobb városban pedig 35.8% esik az ipari munkásokra. Azt hiszem, ez oly aggályos térfoglalás, hogy majd ép az ellenzékiek fogják sofcalni. A munkásság erre gunynyal, lekicsinyléssel felel. Ezekkel a támadásokkal szemben Lukács valódi államífiérfiuhoz méltón, rettenthetetlen bátorsággal állt helyén. Nem rettentette el a sztrájkkal való fenyegetődzés, ő csak azt tette, almit az ország érdeke parancsolt. Nagy szegénységi bizonyítvány a munkásosztály vezetőinek, hogy oly időre hirdették a tömegsztrájkot, a mikor a munkaadó örül, ha megszabadul munkásaitól. Ezt csak az enyhiti, hogy a vezérek az utolsó percben megriadtak tettük következményeitől ós elállattak a sztrájktól. (A korhatár.) Nem szabad egyes társadalmi osztályok egyensúlya, vagy nemzetiségi szempontból nézni a harmincéves korhatárt. Hiszen mindnyájan élünk, megvénülünk és meghalunk nemzetiségre való tekintet nélkül. Különben az ipari munkásság javára való kedvezményeknek egész rendszerét nyújtja a javaslat. A munkásságnak sokkal nagyobb hányada kap jogot, mint a nemzeti társadalom akármelyik rétege. A korhatár nem irányul senki ellen. Minden osztállyal szemben egyenlően szokás alkalmazni azt az elvet, hogy a politikailag megbízhatatlan és értéktelen elemek ne kapjanak választójogot. A reform teljesen demokratikus, az egyenlőség és általánosság elvét nem érinti. Nóvák: Én már a huszonnégy évesnek is adnék szavazati jogot. Tisza István: Nézeteink különbözők s Icteszek arról, hogy egymást kapacitáljuk. Beszéde végén hangsúlyozza, hogy nemzeti életünk e legkritikusabb pillanatában nem lehet elhaladni a nélkül, hogv vissza ne gondoljunk az utolsó tiz évre. Volt idő, melyben a nemzeti törekvéssel szemben állók vetették föl a választójog kérdését. (Boldog és büszke vagyok.) Az Úristen kegyelme — fejezte be Tisza beszédét — a lefolyt évben két olyan munkának tett részesévé, amelyre boldog és büszke vagyok. Elmondhatom: Nem éltem és dolgoztam hiába. A javaslatot elfogadom. (Percekig tartó zajos éljenzés és taps.) (Lukács köszönete.) Tisza beszéde után Lukács László emelkedett szólásra és kijelentette, hogy végtelenül hálás Tisza fényes beszédeért és ezek után feleslegesnek találja az általános vitában való részvételt. Azt hiszi, hogy a béke es nyugalom helyreáll az országban, mihelyt a választójogot törvénybe iktatják. Az ellenzék kivonult a Házból és ezért nincsen értelme, hogy a választójog rendezése miatt pártközi konferenciát hívjanak egybe. Kéri a javaslat elfogadását. Az ülés két órakor ért véget. Kétszázkilencen. A néhány nap előtt történt al elnökválasztás során százharmincegy iszavazatot adtak le a képviselőház tagjai. Á koalíciós újságok ezért megrovási kalandban részesítették a nemzeti munkapártot s azt a gyanujokat juttatták kifejezésre, hogy enynyiből áil az egész párt: a többi százegvnéhány tag már elveszett a számára. Kétségbevonták természetesen ennek folytán a képviselőház jogát a választójogi reform tárgyalására s hirdették, hogy a választójogi javaslat oppozíciói a többségre vergődött a többségi párton. A méltósággal teljes tiltakozás céljából a képviselőház tegnapi ülésére íölvonult ellenzék ámulva látta a saját sajtója hireszteiésének cáfolataként a nemzeti munkapárt tömör padsorait. Csak a betegek és az engedéllyel távol levők helyei voltak üresek. Kétszázkilencen gyűltek össze az ellenzék fogadására, kétszázkilenoen dokumentálták megjelenésükkel teljes együttérzésüket, szolidaritásukat és a kormány iránt való határozottságát. A béke utjain. — A porta véglegesen elhatározta a békét. — A föltételek. — Drinápoly és a hadikárpótlás kérdése. — Janina a görögöké ! — (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból jelentik, hogy Hakki pasa jelentette kedden Londonból, hogy a béke biztosítottnak látszik, Anglia azonban konceszsziót kér Mezopotániában a földek csatornázására, tehát instrukciókat kér, mitévő legyen. A tegnapi minisztertanács utasitotta Hakki pasát, hogy belátása szerint cselekedjék és korlátlan fölhatalmazást adott neki, ugy a békeföltételeik megállapítására, mint a mezopotániai koncessziókra nézve is. Ozmán Nizam pasához az az utasítás ment tegnap Berlinbe, hogy fejezze ki a porta köszönetét a német birodalmi kormány támogatásáért és kérje további segítségét a békekötésnél. A távirat azzal végződik, hogy a török birodalom bizik a hármasszövetségben és tőle várja, hogy nem fogjá pénzügyileg tönkretenni engedni hadikárpótlással. Konstantinápolyból és Athénből érkezik az a nagyjelentőségű .hír, "hogy Janinát elfoglalták a görögök. Athéni jelentés tudnivéli, hogy a törökök belátták, hogy a várat tartani tovább lehetetlen. Ma a görög csapatok bevonultak Janinába. Huszonkétezer török katona megadta magát. Janina elfoglalása nehéz munka volt. Két hét óta a görögök ötezer embert veszítettek el. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Leszerelés a galíciai határon. Bécs, március 6. A monarchia és Oroszország leszerelésének egyik döntő dátumát mára emlegették, március hatodikára. A Romanov-dinasztia, amely hatalomra kerülését Báthory Gábor magyar hadierejének köszönheti, mert a lengyel Ulászló leveretése nélkül a Romanov-család nem juthatott volna trónra, ima töltötte be háromszázadik évét. Érthető, hogy erre az ünnepélyes alkalomra várták a leszerelés terminusát, Ferenc József és Miklós cár ismert levélváltása után. Igaz, hogy a túlbuzgó pánszlávok épen harcias módon aikarták kihasználni ezt az ünnepélyes napot. Oroszország ünnepnapját. Ugy érvelték, hogy a mindig harcias Romanov-dinasztia nem ülhetné meg méltóbban a nagy jubileumot, mint ha dicsőséges fegyvereit a balkáni szláv testvérek védelmére emeli. A hires levélváltás után azonban a békés jubileum gondolata kerekedett felül s eikikor alakult ki az a vélemény, hogy a leszerelés a 'jubileum napján kezdődjék meg. Ezt azonban a viszonyok nem tették lehetővé, a leszerelés előkészítése jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint gondolták § aztán a kölcsönös barátkozás dacára sem sietnek a fegyverek eldobásával, hanem óvatos körültekintéssel s egymás szemmeltartásával történik a demobiilizáció. A mai terminus tehát kitolódik, a mi nem változtat a leszerelés tényén. Bécsben ós Fétervárott javában folyik az előkészítő munka és a leszerelés elrendelése egyszerre fog megjelenni, még pedig a mostani valószínűség szerint március tizennegyedikén. Ez a terminus — igen természetesen — csak a galíciai határon álló katonákra vonatkozik. A dőli határon szenvedő katonákat, akiknek jórésze magyar fiu, még most hasztalan várják haza övéik, mert az ő leszerelésük csak a balkáni béke teljes nyélbeütése után következíhetik be. Ez pedig a békealkudozások, a diplomáciai müveletek hosszadalmas volta miatt még nem is engedi meg a hozzávetőleges időpont megállapítását. A mennyire biztosítottnak látszik a leszerelés Pétervár felől, olyan bizonytalan a Balkán felől. Orosz naptár szerint március eleje lesz akkor, mikor minálunk március közepe, de ez az időpont békét, örömet jelenthet a monarchia ezer és ezer családjának, de sok más ezernek majd csak a Balkán békéje hozza meg ezt az örömet. Hogy mikor, azt sem a Gergely-, sem az orosz naptár szerint nem tudjuk. , Drinápoly körül. Konstantinápoly, március 6. Az ifju-török komité tegnapi és mai zárt ülésén izgatott viták folytak a béke kérdésében. Hairi volt vakutminiszter hir szerint kijelentette, hogy ha a békekötés csak Drinápoly átengedésével lehetséges, akkor a kormánynak le kell mondania. Talaat szembeszállt ezzel a nézettel, mire Hairi elhagyta az üléstermet. Eddig a béke kérdésében nem történt döntés. Csak hadikárpótlást ne! Konstantinápoly, március 6. A porta utasította Ozmán Nazim pasát, hogy mondjon köszönetet Németországnak azokért a jő szolgálatokért, melyeket Törökországnak tett. A porta véglegesen ölhatározta, hogy békét köt, de arra kéri Németországot, hogy érvényesítse befolyását a hármasszövetségi hatalmaknál abban az irányban, hogy ezek a .balkáni szövetségeseknek azt a követelését, hogy Törökország hadikárpótlást fizessen, elutasítsák. 1 Az utolsó korosztály! Belgrád, március 6. Szomorú látványossága volt tegnap kora reggel Belgrádnak. Hosszú sorban mendegéltek a dunaparti laktanya felé ősz szakállú, meggörbült hátú férfiak. A vállukon kenyártáska, a fejükön a pajlkacsa, a szerb katonai sapka. Az utolsó korosztály bevonult a kaszárnyáikba. Mind ötven éven felüli ember. Most hivták be őket katonai szolgálatra. Mint népfölkelők a kaszárnyákban kell szolgálatot teljesiteniök, hogy üresen ne maradjanak a laktanyák, a melyékből minden fegyverképes férfit Drinápoly, Gallipoli, Szkutari és Monasztir alá vitték el. Nagy szomorúan nézte végig Belgrád a régi gárda fölvonulását, amely ínég résztvett az utolsó szerb-bolgár háborúban. A szomorúságot nem csökkentette a polgármester prOklamációja, melyben fölhívják Belgrád népét, hogy szívvel-lélekkel vegyen részt má az orosz testvérnép ünnepén. Az emberek elolvassák az ékes szavú proklamációt, összegyűrik és eldobják. Belgrád már nem lelkesedik valami nagyon Oroszországért. Román-bolgár béke. London, március 6. A Daily Tele gr a ph jelenti Bukarestből: A hatalmak elfogadták azt a román formulát, hogy a hatalmak közvetítése Románia és Bulgária közt a hágai egyezménynek megfelelően .történik.