Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1913-03-22 / 68. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10- 83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szára ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Kiadóhivatali-telefon . . 305. Kiadó telefonja .... 81. Szened, I9S3. Intrikák és ugraiások, Désy Zoltán látogatása Khuen-Héderváry Károly grófnál állandó témája a szövetkezelt ellenzéki sajtónak. Ezen nincs mit csodálkozni. Ha a koalíció egyik vezető és exponált politikusa meglátogatja a nemzeti munkapárt megalapítóját és elnökét és vele hosszasabban tárgyal, mi sem természetesebb, minthogy ebben a látogatásban politikai jelentőséget keresnek, tőle a politika jövő menetére hatást és következtetéseket várnak. Hogy mi történt ezen a találkozáson, erről a nyilvánosság mindeddig nem tudott meg hitelesen semmit. De azért, képmutatás volna bárki részéről azt mondani, hogy ez a látogatás olyan magánügy, amellyel a nyilvánosságnak nincs oka s nincs joga foglalkozni. A miai politikai helyzetet főleg a parlamenti többség és kisebbség feszült és nagyon elmérgesedett viszonyai teszi legfőképpen nehézzé és bonyodalmassá. Ez a viszonyt megenyhíteni, elviselhető, normális parlamentáris tárgyalásokra alkalmassá tenni, ez a magyar politika legaktuálisabb föladata. Ebben, mint végcélban mindenkinek meg kell egyezni, akár békét hirdet is, akár további harcokat. Mert hisz közvetve erre törekszik mindenki, még az is, aki azt reméli, hogy a mai kisebbségből legyen többség és a többségből — kisebbség. 1 Teljesen megértjük tehát, ha az ellenzéki sajtó kommentálja ezt a találkozást, elmélkedik róla, kombinációkat füz hozzá. I!. évfolyam 68. szám. Itt azonban megkülönböztetést kell tennünk. Az ellenzéki sajtó komolyabb részlét szemrehányás nem érheti, csak a komolyabb része az, mely nem azt kutatja, van-e és ha van, mi lehet ennek a találkozásnak a politikai jelentősége, hanem annak kanapé részleteivel foglalkozik. Mik voltak ennek a találkozásinak állítólagos előzményei. Khuen meghivta-e D-ésyt. Désy magától ment el Khuenbez, teljesen véletlen volt-e ez a találkozás vagy valaki összehozta őket. Érthetetlen fáradtsággal firtatják ezeket a külsőségeket és szemmellátható szorgalommal azt igyekeznek kisütni, hogy evvel az összejövetellel ki van jobban kompromittálva, a vendég vagy a házigazda, tovább kombinálva: a Kossuthpárt-e, Andrássy-e, vagy az egész koalioió, esetleg Khuen-e, Tisza-e, esetleg az egész munkapárt? Nem akarunk erős kifejezéssel élni, különösen a mai helyzetet nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy annak elmérgesitéséhez hozzájáruljunk. De kénytelenek vagyunk kimondani, hogy az egész ügynek ilyen szempontból való kezelése, ilyen beállítása rosszakaratú oktalanság. A politika és publicista szempontjából egyaránt nevetséges ebben az ügyben egyebet látni, mint olyan jelenséget, amelyben mind a két oldalról megnyilatkozik a kölcsönös vágy a békére. A kormánynak és pártjának fölfogása teljesen egységes abban, hogy a parlament és ezzel a közélet békéjét helyre kell állítani. A többség a Désy látogatásában nem Szombat, március 22. keresett és nem is látott egyebet annál az örvendetes jelenségnél, hogy Íme ilyen felfogás, ilyen törekvés az ellenzéken is kezd felülkerekedni. Ezért ott csak fenntartás nélküli, rokonérzés nyilvánult meg a törekvéssel szemben. Értsék meg végre a szövetkezett ellenzék soraiban, hogy a nemzeti munkapárt komolyan és becsületesen törekszik a békére a parlament és a közélet békéjére. Szívesen örömmel fogad minden olyan törekvését, mely avval a sikerrel biztat, hogy ezt a célt ujabb harcok nélkül lehessen elérni, bár ezután sem riad vissza ezektől a harcoktól, ha arra kényszeritik. őszintén, melegen kívánja, hogy az egész ellenzék fölemelt fővel és megnyugvással foglalja el ismét .helyét az alkotmányos életben. A munkapárt erejének, becsületes, önzetlen, áldozatkész hazafias érzéseinek tudatában egy cseppet sem tart attól, hogy szándékait irigyek, ugratok, gáncsvetők félremagyarázzák, gyöngeségnek minősitik. Legfeljebb azt szeretné, bogy az ellenzék soraiban is, a kitűzött célok, a követendő taktika, a bé'ke feltételei tekintetében épen ilyen egységes felfogás uralkodjék. Mert, bármily paradoxonnak lássék is, mégis ugy van, a közélet és parlament békéjének helyreállítására alkalmasabb egy erős, egységes ellenfél, mint az olyan, a melynek akcióját belső ellentétek, gyanakvások, bizalmatlanságok, ugratások és besugások zavarják. A pletykák, rosszakaratú szimatolások az ügy érdemét és jelentőségét nem A kicsi. Irta: Róbert Dumas. — Jól megértetted, René? — Igen, ma-ma. — Fölmégy a második emeletre, bekopogtatsz Dantoisné lakásába és neki, érted, egyedül neki adod át e levelet? — Igen, mama. — Aztán megvárod a választ s elhozod. Menj, szivem. A gyermek habozva forgatta kis kezében a borítékot. — De, mamuskám ... te miért nem jössz föl velem? — Nem lehet, szivem . . . Menj, kis Reném, menj. A kis mamád jóvoltáért, aki, tudod, nagyon szeret téged . . . A kicsi lelkes elhatározással vetette föl fejét. Anyja mégegyszer viharosan átkarolta és ajkon csókolta: — Menj . . . A fiúcska nevetve csókot intett s eltűnt a kapu mögött. Kissé elfogódva haladt tova a pompás márványlépcsőn a ragvogó villanyfényben. Szinte félve sülyeszté lábát a puha, süppedő keleti szőnyegbe. Szive ugy dobogott, mint olykor az iskolában, mikor a tanító feléje tartott, hogy leckére hivja. Mert a kis V-ernois René nagyon önérzetes fiúcska volt és anyja iránti imádatból mindig ő volt az osztály legelső tanulója. De itt, a pompás palotában, a ragyogó világításban, amely mintha nem akarta volna befogadni az ő szegénységét, a metszett tükör előtt, amely egy szegény kopott ruhás kis gyerkőc képét tükrözte vissza, nagyobb bátorságra volt szüksége, mint az iskolában a leghosszabb történelmi lecke felmondásánál . . . Ám a mama azt mondá: — Kell! . . . Gyorsan -hát, nehogy a meggondolásra ideje maradjon, nekiszaladt a jelzett ajtónak és megnyomta a villanycsengő gombját. Nagyon sápadt volt s a fogai szinte vacogtak rémületében-. Libériás inas nyitott ajtót. — Mi tetszik, -kis barátom? — Dantoisnét keresem . . . Levelet hoztam számára. De csak neki magának szabad átadnom. Két percig megváratták, aztán bevezették egy langyosan meleg, illatos, puha kis szalonba. A pamlagon félig tilt, félig feküdt egy nő . , . habos, csipkés, selymes ruhában, oly csodálatosan szép, min-t René képeskönyvében a mesebeli tündérek ... de m-ég annál is szebb, mert ennek a nagy, ragyogó szeme -élt és mosolygott. — Levelet hozott számomra, gyermekem? Hangja édesen, behizelgően csengett, akár a mamáé. S René tágra nyilt szemekkel bámulta, mialatt átnyújtotta a levelet. A tündérszép hölgy fölbontotta s olvasni kezdte: — Asszonyom, a férfi, akihez ön nőül megy, elhagy engem és gyermekét. Irántunk való könyörületből, azaz inkább pusztán e gyermek iránti könyörületből olvassa el a mellékelt levelet. A régi jó időben irták hozzám, a szerelem idejében, amikor én is, csakúgy, mint ön ma, azt hittem, hogy e szerelem örök lesz. Szánjon meg, asszonyom .... a gyermek, aki a választ várja, az ő fia . . . az ő fia! . . . érti ... az ő fia! Do-ntoisn-é 'halálsápadtan bontotta szét a másik, megsárgult papírlapot, amelyben rögtön fölismerte az ismerős irást: — Egyetlen szerelmem. oh, miért is gyötrőd magadat egy születés miatt, amely engem boldog örömmel tölt el? Mennyire imádni fogom a kis jövevényt! Gondold csak el . . . nem élő képe lesz-e a mi gyönyörű szerelmünknek ... a kis ártatlan ... a mi vérünk vére ... a mi testünk -teste? S oly gonosznak képzelhetsz-e engem, hogy valaha elhagyhassalak! ... és őt! ... oh, drágám, egyetlenem, ne légy ily rossz . . ,