Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-22 / 68. szám

188 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. érintik. Pedig ugy véljük, még azok is, a kiket a béke vágya még mindig nem hatott át, akkor járnak el helyesen, ha a dolog érdemével, a béketörekvések jelentőségével kilátásaival, feltételeivel foglalkoznának, mert gyanakvással, ugratással az ellenzék csak magának árt. A nemzeti munkapártnak sem őszinte békevágyát, sem erejét és egységét ezek a pletykák nem érintik. Ünnep után kitelepítik a városi közkórházat. (Saját tudósítónktól.) Csütörtöki számában megírta a Délmagyarország, hogy az uj kórház felépítése ismét halasztást szenvedett. Pedig már a közvélemény évek óta sürgeti az uj közkórház létesítését. Ennek hatása alatt a tervek 'is elkészültek, a költségek is elő vannak irányozva és az ügy mégis csak húzódik. Ennek oka, mint ugyancsak már megirtuk, a miniszter minapi leiratában rejlik, amely a 800.000 korona kért segély megadásáról, nem tesz határozott említést. Enélkül pedig az épitkezést megkezdeni nem lehet, mert a város 'több anyagi áldozatot nem hozhat, mint mennyit e célra előirányzott. Igy az épitkezés megkezdése ismét 'kitolódott és ezáltal ujabb terhek szakadnak a város nyakába, ment a régi kórházban az állapotok annyira tarthatatlanok, hogy a betegeket ínég egy évig is ott ápolni teljesen lehetetlen. Elég szégyen, liogy egy középületet, olyan stádiumba hagytak jutni, hogy minden ottan töltött nap, életveszélyt jelent. Ez a dolog köztudomásu ugyan, még se törtónt meg a mai napig se iaz intézkedés, hogy a betegek biztos fedél alá jussanak. A tanács elhatározta ugyan, hogy az uj kórház felépüléséig ugy .segit a b,ajon, hogy a mostani kórház szomszédságában helyiségeket bérelnek ki s az egészségtelen termeket oda kitelepítik. Ez a kitelepítés nagyon sürgős. Legalább is van olyan sürgős, mint például a fogadalmi templom fölépítése, mert már csak napok kérdése, hogy a rozoga épület mikor fog öszszeomlani. Legelőször is a belügyógyászati és a bujakóros osztályokat kell kitelepiteni. Ennek a két osztálynak három hatalmas kórterme a kórház legrégibb épületének földszinti részén van elhelyezve. Hogy ezek a helyiségek milyenek, arra nézve álljon itt először is az a helyszínrajzi fölvétel, hogy mind a A szép hölgy nem olvasta tovább, hanem tágranyilt szemekkel, falfehér arccal bámult Renére . . . Szemei fájdalmasan, félelmetesen, eszelős bánatban csillogták . . . . A gyermek egész testében reszketett ijedtében. Segítségért akart kiáltani, mikor az ajtó hirtelen felnyílt s a küszöbön egy férfi jelent meg. — Papa! Papa! — kiáltá a kicsi, .a belépő felé szökve, akinél ösztönszerűleg az apai védelmet kereste. Az anya lázas türelmetlenséggel róta lenn az arisztokratikusan csendes, néma utca kövezetét. Lelkében váltakozva égett a remény s a kétségbeesés. Olykor eltorzult arccal meg-megállt s föltekintett a második emelet csillogó ablakaira. Majd ismét a kapu elé sietett, gyötörve vágytól felszaladni és lehozni gyermekét. Miért nem jön? Mit csinál ott fenn e titokzatos fal mögött? . . . . Végre fölnyiit a kapu és megjelent a kicsi . . . Tétován, találomra lépegetett, mert látását elvakították a bőségesen arcára pergő könyek. Anyja elébe rohant: — Drágáin . . . drágám, bántottak? Karjaiba kapta s ugy cipelte tova, mint egy drága zsákmányt. A kicsi reszketve bujt a keblére és szepegő sírással egyre csak ezt ismételte: — Menjünk, mama . . . menjünk . . . Az anya lázasan vitte a sírástól félájult gyermeket, mig egy közeli térre jutva, lassan leereszkedett egy padra s a kicsit védőhárom terem padozatának nívója lejebb fekszik az utcai gyalogjáró nívójánál. Ez azt eredményezi, hogy a falak annyira nedvesek és penészesek, hogy a vakolat szinte lerothad róluk. A termek levegője egészségtelen, dohos és a fűtés teljesen kárbavész. Mindez még hagyján! Néhány helyen ugyanis imár a téglák is kipotyognak a megrepedezett falakból, a plafon pedig csöndben leszakadási hajlamokat árul el. Az emeletre már föl se mernek járni az orvosok, az már üresen áll régen, de a földszinti boltozatot, a lépcsőház tetejét oszlopokkal kellett föltámasztani, mert összeomlással fenyegetett. Most tavasszal, ha az esőzések megindulnak, teljesen tarthatatlan lesz a helyzet. Az omladozó falaknak, a foltozott tetőnek csak épen egy jó záporra van szükségük és az épületből olyan romhalmaz lesz egy-lkettőre, hogy a régészek se mondják meg, hogy Ott valaha városi közkórház állt. A kitelepítési munkáLatokhoz tehát nyomban neki kell látni, mert ha már ma elkezdik, akkor is majdnem késő. Annál si inkább meg lehet kezdeni a munkálatokat, mert a kórház közelében levő Pacsirta-utcában bérelt már ki a város helyiségeiket, a betegek pedig bizonyára nem fognak visszakívánkozni a nedves, düledező, dohos levegőjű termekbe. Hir szerint, a kitelepítést az ünnepek után már meg is kezdik. Anglia terjeszkedik, Bécsből jelentik : Az Egyptie-n Gazette nyilvánvalóan jó forrástól jelenti, hogy mindjárt a Balkán-iháhonu befejezése után létesíteni fogják az Alexandria kikötőjében rég tervezett angol torpedónaszád-állomást. Tervezve van továbbá, liogy a régi erődítéseket védhető .állapotba. helyezzék ós liogy Ras Eltm mellett ,a világítótorony környékén ujj lhajtia,lm.as erősséget építsenek. Az a.tliéni „Amprosz" arról értesül, hogy Alexandriát lassanként hadikikötővé akarják átalakitani a nagy cirkáló egységek számára. Az angol kormány ez elhatározását bizonyítéknak lelhet tekinteni arra, hogy Anglia nem akarja megtartani Ciprasz szigetét, melyet Egyiptom és at Szuez-c&atorn,a védelme szempontjából foglalt- el. Egy francia részvénytársaság a Dardianelía—Sznairna vasúti von.al építésére és üzemben tartására szóló koncessziót igyekszik szerezni. leg ölébe bujtatva, mint egy fészek biztos melegébe, maga is fogvacogva kérdezte: — Mit tettek veled? . . . Mondd, mit tettek? Rémé már nem félt. Amint az édes, ismerős kezek végigsimították arcát ós haját, még jobban anyjához simult, végigtapogatva öltönyét, mintha még jobban fel .akarná ismerni. És sóhajoktól, elcsukló zokogástól szakadozott hangon szólt: — A szép hölgy . . . elolvasta a levelet. S aztán semmit se mondott . . . semmit... Nagyon sápadt volt és féltem a szemeitől, mama . . . Aztán bejött a papa ... és mikor meglátott, nagyon gonosz volt . . . rácsapott a fejemre ... és sirtam . . . S ekkor a szép hölgy rávetette magát a papára . . . ütötte-verte s igy sikoltozott: — Gyáva! gyáva ... A papa ekkor letérdelt, mintha imádkozni akarna s egyre azt mondta: — Bocsáss meg, bocsáss meg! . . . Aztán... többet nem tudok, mama . . . megszöktem, mert nagyon féltem . . . — Fiam, drága kis Reném, — zokogta az anyja. S a gyermek halkan, reszketve, hízelgő hangon folytatta: — Mondd, anyusíkám, ugy-e, nem haragszol . . . Nem dorgálsz meg, amiért nem vártam be a választ? ... de nem birtam ... látod, anyuskám, nem birtam, nagyen féllem . . . nem birtam . . . Uj képzőművészeti egyesület alakult Szegeden. — Művészek szociális szervezkedése. j=> (Saját tiidósitónktól.) Igazán nagyfontosságú és a magyar képzőművészetben döntő jelentőségű az a mozgalom, mely szociális alapon, független egyesületbe tömöríti a vidéki festőket és szobrászokat. Ennek a kilépésnek elkel lett végre következnie. Tovább már erkölcstelenség és gyávaság lett volna tűrni, hogy talentumos embereket tönkre tegyenek, csak azért, mert a tehetségtelenek túlsúlyba kerültek, mert klikkrendszert teremtettek és mert terrorral dolgoznak. Végtére is az ökölbe szorult kezek egy határozott gesztussal megállást parancsolnak. Végre megtalálták az utat, melyen az ő számukra is terem elismerés és kenyér. De nagyon sokat jelent az uj egyesület a tekintetben is, hogy a vidéki festőket és vidéki szobrászokat nem szolgáltatja ki fővárosi egyesületeknek s budapesti bálványoknak. A vidéki városok legyenek a vidéki művészeké- elsősorban, — ez a logikus cél. Másodszor: a vidéki művészeknél ne legyen kicsinyítő jelző az, hogy vidékiek, — ez a másik kívánság. Mert hogy milyen zseniális művész akad a vidéken, azt nem kell külön m,agyarázni, aminthogy közismert az is, hogy ezeket visszaszorítják, egyszerűen ugy, hogy náluk van a hatalom és dicsőség, náluk, a fölfujt bálványoknál, kiknél tényleg cél lehet, hogy a nagyszerű uj neveket visszaszorítsák — saját gyöngeségiik miatt. Rendkivül örülünk azon, hogy Szeged város lesz a gócpontja az uj, vidéki nagy egyesületnek. Szegeden annyi művész él és Szeged környéke oly szép, hogy mindent el kell követnie :a város vezetőségének, hogy végre a 'képzőművészek érdekében tegyenek valami hasznosat. A művészeken kivül az igazi és befolyásos mecenások is lépjenek közbe, hogy Szeged város végre rájöjjön arra, mivel tartozik a művészetnek, elsősorban a képzőművészeknek! Helyes az uj egyesület szervezésében az is, hogy szociális alapra helyezik. Igen, igy lehet valamit csinálni, mert szociális küzdelem az egész — nem annyira a közönséggel, mint egyes klikkekkel szemben. S hogy az egyesület szószólói nem amatőrök és feltűnni akaró külső urak, hanem maguk a művészek lesznek, — hát ez az, ami eredményt hozhat. A szegedi és alföldi képzőművészek egy agilis szegedi festőnek, Hódi Gézának kezdeményezésére alapítják meg az uj: Alföldi (Vidéki) Képzőművészek Egyesületét. Célja az uj egyesületnek: Tárlatok rendezése a nagyobb vidéki városokban és Budapesten; képvásárlások állandó közvetítse; müvészházak létesítése minél több vidéki városban és művészi tárgyú előadások és fölolvasások rendezése. Az egyesület vezetősége a képvásárlások állandó közvetítésével meg akarja oldani azt a siralmas, régi problémát, hogy miként lehetne művészi értékű, eredeti képek vásárlására szoktatni a vidéki közönséget, a mely lakásainak diszitésére még mindig ezreket ad silány gyári szinnyomatokért. Az egyesület szervező-bizottsága érdekes felhívást küldött szét a vidéki művészekhez, amelyből a következő részt közöljük: Ismerjük a magyar művészetnek a fővárosba vaJó nagy központosítását, amelynek eredménye, röviden szólva, a vidék művészi érzélcének elerőtlenedése, elhalása, amely nemcsak a nemzetnek kulturális fejlődésére,