Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-21 / 67. szám

s BÉLMAQYARORSZÁG 1913. március 21. génysége ellen San Giovanni di Meduában a szerbek és a montenegróiak elkövettek. Ma Bécsben több reggeld lap jelentette, hogy a flotta egyik osztálya elindult Albániába. A lapokat erre azonnal elkobozták. De ha a hir igaz, ugy negyvennyolc óra múlva ,a szerbek és a montenegróiak el fognak tűnni Meduából, Durazzóból és a többi albán kikötőből, — s a konfliktus igen hamar véget fog érni. Népkonyha 800 személyre. — Egy debreceni vendéglős ajánlata a városhoz. — (Saját tudósitónktól.) Egészen uj szerű s főleg a proletár-tömegekre bazirozo-tt üzleti vállalkozást akar nyéibeütni egy debreceni vendéglős Szegeden. Goldstein Farkasnak hívják a merész fantáziájú debreceni polgárt, aki elsősorban egy lómészárszéket s ezzel kapcsolatosan nyolcszáz ember befogadására szolgáló népkonyhát létesítene Szegeden, ha a tanács az engedélyt megadná. Ajánlatát, amelyet alább teljes szövegében közlünk, ma nyújtotta be Goldstein a városhoz és igazán kíváncsiak lehetünk rá, milyen lesz .a tanács döntése: kedvező vagy kedvezőtlen. Mert bizonyos, hogy nagy fába vágja a fejszéjét Goldstein, amikor itt nyolcszáz embernek lóhuls-ebédet akar kimérni harmincnégy fillérért, ámbár ez a tanács szempontjából egészen mellékes körülménynek tetszett. De nem az a Goldstein szempontjából, aki bizonyára a leghatározottabban reméli, hogy akad Szegeden nyolcszáz olyan ember — még ha proletár is, — akik hirtelen lemondanának a .marhahúsról, mert ebből egyszer egy héten jut csak, ellenben a potom pénzért kapható lóhusból akár mindennap. És bármennyire igaz lehet is ez, de éppen nem túlzás az a hasonlat, hogy ép ugy nem szokna itt hozzá senki az eszkimók jóizü ebédjéhez: a faggyúhoz, mint a lóhushoz. A gyomor ugyanis mifelénk kissé kényesen gondolkozik és azt mondja, inkább eszem egyszer egy héten marhahúst, mint mindennap lóhúst, amelyhez eleinte hozzá kellene undorodnom. Hiszen jó, nem mondjuk, hogy nem lesznek Szegeden lóhus-evők, de generációik nőnek majd föl, amig nyolcszáz ember fog ebédelni Goldstein bácsi népkonyháján. Addigra pedig Goldstein bácsi anyagilag csöndesen belepusztulhat a vállalkozásába. Olyan vállalkozó ember kellene, aki olyan népkonyhát állítana föl a proletár-tömegek számára, ahol 34 fillérért vagy mondjuk 50 fillérért marhahús ebédet lehetne kapni. Az ajánlat egyébként igy szól: Tjeikimtetesl városi Tanács! (Ajliuiliijo'tt azon kérelemmel járatok a Tekintetes Tanács elé, miszerint egy lómészárszák felállítását engedélyezni méltóztassék. Egyben « kötelezem magam ezzel kapcsolatosan egy népkonyhát felállítani 500, esetleg 800 sze- ' mély befogadására, ahol leves ihusbói álló ebédet egynegyed kgram hus-adaggal 34 fillérért állana az erre szorultak rendelkezésére. Kötelezem magam a mészárszék megnyitása napjától kezdődőleg 5 évig a húsnak kilóját .legmagasabban 72 fillérért adni iés amilyen arányban emelkedik a kereslet, oly arányban szállíthatnám le annak az árát 60 —50 fillérig, a szalámit 1 koronáért, kolbászt 1 korona. 20 fillérért, a virsliit és szalfialádét 6 fillérért bocsájtanám piacra. Minthogy fezen vállalat gépfelszerelése nagyobb tőkét igényel, kénytelen vagyok a tekintetes Tanácsot arra .kérni, bogy ezen ló-Tms és kolbászára egyedárusitási jogát is 5 évre megadni méltóztassék. A nagyabb tőkebefektetés és nagy kiadásokkal járó üzemmel indokolva, kérem a tekintetes Tanácsot, amennyiben tudomásom szerint feldolgozott ló-husnak elárnsitására egy engedély már adatott, azt bevonni szíveskedjék és ha ez lehetetlen, aikkor ezen árut csupán egy helyiségben legyen joga 'árusítaná az engedélyesnek. Kérésem ismétlése mellett vagyok a tekintetes Tanács alázatos szolgája, Goldstein Farkas, Debrecen, Simonffy-utca 32. sz. A monopóliumot eleve ellenezzük. Nem tudjuk, realizálható lesz-e ez az ajánlat, arra minden esetre jó, hogy a tanácsot egy teljesen elhanyagolt kötelességére emlékeztesse: a népjóléti intézményekkel való foglalkozásra. Amennyiben Goldstein ajánlatát a város elfogadja — tekintettel kell lenni annak a leg szegényebb néposztálynak érdekeire, amelyet minden üzleti jellege mellett is szolgálnia kell ennek az intézménynek. •bcaeeiibbsbaba.se..m»..b.a...b..ab.abaaabaabaaglg| Rendezik végre az óvóiskolák ügyét. — A város ujabb ajánlatot tesz az államnak. — (Saját tudósitónktól.) Az avóiisikolák áilisimositásániaik /kéüdlésie legutóbb — .a mint ismertettük — azon rekedt meg, liogy az állama az államosítás' fejében tulnagy áldozatokat követelt a várostól. Töthb izben került ez a kérdés a tanács üllős-e elé is, mig végül ugy határozott a tanács, hogy az államosításért, egyszer és mindenikorra háromszázezer koronát ajánl föl az áll amnak. Erről az (elhatározásáról néhány hét előtt értesítette a közoktatásügyi minisztert, aki válaszában kijelentette, hogy nem zárkózik el az államosítás elől, de a háromszázezer koronán kívül elvárja azt is, ihogy a város az ovóiskolák fentartási költségelihiez óvómként egy meghatározott összeggel járuljon hozzá. Ennél a pontnál aztán, ugy látszott, kátyúba ikerült ez az ügy is. Sokan ugy vélekedtek a miniszter válaszáról, hogy az nem jelent mást, mint tessék, államosítson a város a maga pénzén, holott éppen azt akarja elérni a város, hogy legalább ettől a nagy tehertől szabadítsa meg ,az állam, amely tsokíjzor iszükke^lü vojllt in,ár tőén zakatolt, mint olyan valaki, aki tudja ,a kötelességét, melyet a gyárvezetőséggel szemben vállalt, nem ábrándozik, nem tűnődik, hanem végzi a dolgát. Az oldalrafésült fiatalember meghatottságot érzett, közelhajolt és meg akarta cirógatni a nagy zakatoló gépet. De a gép önérzettel, hencegve és mérgesen vakkantott egyet és rálépett a lábára. A oldalrafésült fiatalember négy hónapig feküdt a kórházban, négy lábujját levágták és igy tovább. A továbbiakat szinte restellem elmondani, de szükségem van rá, hogy a befejezést, melynek beállítása szempontjából a tanulságos történetre szükségem volt, előkészítsem. Az oldalrafésült fiatalember most vámszedő lett a Lánc-hidon (ez például egyenesen émelygős fordulat), nztán -még cifrább dolgok is jöttek, egészen maguktól. Négy év múlva az oldalrafésült fiatalembert elhagyta a felesége, ő az ivásra adta magát. (Leglább itt szerettem volna valami eredetibb gondolatot, mert ez már szánalmasan ostoba; de igy jár az ember, ha vén fejjel ráadja magát a naturalizmusra és modell után dolgozik.) Nagyon öreg lett, nagyon elzüllött; egy éjjeli mulatóhelyen valami csúnya betegséget szedett föl, ami átterjedt az agyára és szellemileg munkaképtelenné tette: — végre egy emberbarát megszánta és helyet szerzett neki egy budai menhelybe, ahol napi ihat krajcárért aludhatott. Ez egy csütörtöki napon történt, reggel korán fölkelt, hogy átmenjen a menhelybe. De a lábai nagyon reszketnek a delírium tremens következtében, elhatározta tehát, hogy villamosra ül: a hat krajcárt megérte. Letért hát a Rákóczi-utra, a Munkácsy-kávéház előtt megállt, a tábla alatt és várta a villamost. III. A fölfeléfésült fiatalember eleinte a könyvelésnél dolgozott az Erdélyi Faipar Részvénytársaság irodájában. Egy napon sok dolga volt és hat óra után ís ott maradt, mikor mindenki elment már. Ez alkalommal az emeletről leszökött az igazgató tizennyolc éves leánya, akit hisztériás rohamok s egy Krausz nevü hivatalnokkal szemben tanúsított sajátos viselkedése következtében mintegy házi ellenőrzés alatt tartottak. A fölfeléfésült fiatalember éppen akkor oltotta el a villanyt és az igazgató leánya, aki azt hitte, hogy Krausz van odabent (tényleg, rendszerint az iszokott ilyenkor ott lenni, csak véletlenül volt most ott a fölfeléfésült fiatalember, amilyen véletlenül az oldalrafésült is ott lehetett volna, ha ő foglalja el az állást) — és hevesen átölelte a fölfeléfésült fiatálember nyakát. < i Az igazgató meggondolta magát, neki olyan mindegy volt. Odaadta leányát a fölfeléfésült fiatalembernek és két év múlva bevette az üzembe. Sok dolga nem volt a fiatal társnak: Pesten maradt, néha elment a tőzsdére. Három év múlva vett egy automobilt, de ez az automobil egy év múlva, csütörtökön reggel elromlott, épp, amikor a fölfeléfésült fiatalember betelefonált érte a garage-ba. A fiatalembernek sürgős dolga völt és a közelben sehol kocsi. Boszankodva elhatározta, hogy villamoson megy és átment a Rákóczi-ut másik oldalára. A Munkácsykávéház előtt megállt és idegesen pillantott meg a tábla alatt egy idősebb embert, aki mereven, vigyázva állt a rud mellett és várta a villamost. A fölfeléfésült fiatalember sétálni kezdett a járda szélén. IV. Két perc múlva jött a villamos. Egy „Megtelt" tábla jelezte, hogy legföljebb már csak -huszonhármán szállhatnak föl. Az oldalrafésült öregember gyorsan fölkapaszkodott. A fölfeléfésült fiatalember abban a percben tette rá a lábát a felhágóra: de mikor a szegény ember vergődését látta, visszalépett. Közben- a villamos megindult: a fölfelésült fiatalember lemaradt és várt a következő villamosra. Az oldalr-afésült észrevette ezt a jelenetet és igy szólt magában: „Milyen finom, szép gróf ur. Hiába, meg lehet érteni, hogy ezek az arisztokraták az élet szebbik felét kapták osztályrészül, őket illeti meg, mert a vérükben van." , És könybelábadt a szeme. CSILLARO legszebb és legmodernebb kivitelben, Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételekI