Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-21 / 67. szám

1913. március 20. DeLMAoYARORS2ao 219 vele szemben. A torony alatt erre azon ta­nakodtak, hogy lehetne mégis nyélbe ütni a dolgot ugy, hogy a város méltányolja ugyan a miniszter kívánságát, de anyagi erején tul nem igérr semmit. A tanácsnak az a gondolata támadt, bogy összehívja a népnevelési bizottságot ós ennek a véllemé­nyót hallgatja meg és 'tlarjeszti föl a mi­niszterhez étiben a kényes és megoldásra rég megérett, ügyben. Ma délelőtt ült össze a népnevelési bi­zottság Gaál Endre dr. tanácsos elnöklésé­vel. Az előadó hosszasan ismertette az ügyet, elmondotta, hogy a város a szegedi jótékony nöegyesülettel, továbbá Járossy Lajos kirá­lyi tanfelügyelővel folytatott tárgyalások eredményeként ajánlott föl a miniszternek 300,000 koronát az óvóislkola építési költsé­geire azzal a feltétellel, hogy azt az össze­get 30,000 koronás részletekben tiz év alatt folyósítani fogj,a. Ennek az ajánlatnak a fen­tartásával javasolta Gaál Endre dr., hogy a kultuszminiszter óhajához képest: 1. a város évi 12,000 koronával járuljon hozzá ;az óvóiskolák fentartási költségei­hez; 2. ahol a városnak óvóiskolák céljaira alkalmas telkei vannak, ott ezekből megfe­lelő nagyságú területet díjtalanul bocsásson az állam rendelkezésére. Ezzel szemben kér­je a város a minisztertől: 1. hogy vegye át az állam az összes óvóiskolákat és építtessen egyelőre tizenkét uj óvóiskolát; 2. majd a szükséghez képest fokozato­san több uj óvóiskolát; 3. az építési és fentartási költségeknek a város által fölajánlott összegelken túllépő részét az állam a maga terhére vállalja el. Obláth Lipót bizottsági tag szólt hozzá az előterjesztéshez. Túlságosan soknak ta­lálta ezeket az áldozatokat és azt mondotta, hogy kisebb áron próbálja meg a város az államositás kieszközkVét. Az előadó taná­csosnak ezzel szemben aggodalmai voltak az iránt, hogy a kultuszminiszter nem követel-e majd még több áldozatot. A kérdést Végül mégis az előadó javaslata értelmében oldot­ta meg a bizottság és kimondotta, hogy a határozatot a tanfelügyelő utján fölterjeszti a miniszterhez. •B9Bi9BisiiieB>g9gBiSBBaiieBiiati)iiaiEiiaiesciia«BBsi!i!HB>i!i<eBEiii>ii(i>'Ka9aBinaiii>ii»»mi>uiMs Elégtételt kérUnk! Kiélesedett a Montenegró­vá! való konfliktus. (Saját tudósítónktól.) Bécsi jelentés szerint a Fremdenblatt ma esti száma hi­vatalosan közli, hogy a cettinjei ügyvi­vőnk utasítást kapott Bécsből, hogy a Szkutariban történt merényletek, vala­mint a pontokba szedett visszaélések miatt követeljen magyarázatot. A Neue Freie Presse szintén szenzá­ciós hirt közöl ma esti számában, amely szerint tudtára adta a monarchia a szerb kormánynak, hogy nem vagyunk hajlan­dók tovább tűrni a vérontásokat Szkutari városában. Pólóból pedig ma az ;a jelentés tesz tanúságot a konfliktus kiélesedéséről, a mely elmondja, hogy hadihajóink ugy van­nak fölszerelve, hogy ágyukat és katoná­kat azonnal partra szállíthassanak. Utasitás történt a monarchia részéről arra nézve is, hogy Albánia függetlensé­gét a monarchia védelmével hajtsák vég­re abban az esetben, ha Montenegró nem ad elégtételt s ha az eddigi magatartását meg nem változtatja. Olaszország megmozdulásáról szin­tén több jelentés érkezett. Ezek szerint a legnagyobb figyelmet érdemel az, amely szerint Gémiában nyolc kereskedelmi ha­jót béreltek az „albán flottatünteítésre". Nyilvánvaló, hogy e hajók a csapat- és élelmiszer-szállitásökat hivatott megköny­nyiteni, ha a helyzet meg nem változása folytán arra kerül a sor . . . A monarchiának Montenegróval tá­madt konfliktusára vonatkozólag a bécsi külügyminisztériumban ma a következő fölvilágositásokat adták a Délmagyaror­szág munkatársának: — A monarchia ma utasitotta cet­tinjei képviselőjét, hogy a legnagyobb ener­giával lépjen föl a montenegrói udvarnál s követeljen teljes elégtételt a monarchia zászlójának s a népjogoknak Szkutariban és San Giovanni di Meduában történt fag­ráns megsértéséért. A nagyhatalmak még nem adták át a Balkán-államok kormá­nyainak a mediációs jegyzékeket, ez a lé­pés azonban minden pillanatban várható. A nemzetközi helyzet a legutóbbi huszon­négy órában mitsem változott. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: ELRETTENTŐ PÉLDAKÉPEN Kattaró, március 20. Szkutariból érke­zett jelentések vigasztalannak irják le az ot­tani helyzetet. Az élelmiszerek hiánya és a városban pusztító tüzek a lakosságot böle­kergetik a legnagyobb kétségbeesésbe. Az egészségügyi intézkedések rendkívül hiá­nyosak, ugy, hogy a betegségek terjednek és mindinkább járványok alakjában lépnek föl. Dacára ennek, a lakosság fanatikusan tovább is azt követeli, hogy a várost ne ad­ják át a montenegróiaknak, akik ellen a gyű­lölet egyre fokozódik. Esszád pasa három embert, akik árulás gyanújába keveredtek, elrettentő például nyilvánosan fölakaszta­tott. A MONARCHIA FÖLLÉPÉSE Bécs, március 20. a Fremdenblatt mai száma szerint a cettinjei osztrák-ma­gyar nagykövet utasításokat kapott, hogy lépéseket tegyen a montenegrói kormány­nál a Dja'kovában és San Giovanni di Me­duában történt események és Szkutari bombázása miatt. TANÁCSKOZNAK A NAGYKÖVETEK London, március 20. A nagykövetek teg­nap délután tanácskozásra ültek össze s ezen elhatározták, hogy utasitják a nagyhatalmak balkáni követeit a mediációs jegyzék átnyuj­tására. Ez a jegyzék tartalmazza a hatalmak tanácsait a szövetségesek által fölállított fel­tételekre vonatkozólag. Ezeket a tanácsokat minden hatalom magáévá tette. A nagyiköve­tek holnap ismét összeülnek. MARAKODNAK! Szaloniki, március 20. Istipből ideér­kezett jelentések szerint ott hétfőn véres összeütközések támadtak a bolgárok és a szerbek között, miközben a macedóniai szervezet két főemberét, Suohovot és La­zarov polgármestert meggyilkolták. FEGYVERES MERÉNYLET A SKODRA ELLEN Fiume, március 20. Az Ungaro-Croata Skodra nevü gőzösét — amint azt már je­lentettük — Durazzó mellett a szerbek lefog­lalták és kényszeritették, hogy részükre ka­tonákat szállítson. A gőzös kalandjáról la gabria Miklós helyetteskapitány egy újság­írónak a következőket mondta el: — Nemsokára hajónknak San Giovanni di Meduába való befutása után ki akartuk rakni az árukat, miközben odajött a révka­pitány a montenegrói katonaság parancsno­kával együtt és fölszólította Blazsics kapi­tányt, hogy a kikötőben lévő négy görög gő­zösön tartózkodó szerb csapatokat szállítsa partra. Blazsics kijelentette, hogy a paran­csot nem hajlandó teljesíteni, miután ő erre a nemzetközi tengerhajózási jog értelmében nem kötelezhető. A montenegrói katonai pa­rancsnok ekkor lelövéssel fenyegette meg Blazsics kapitányt. Az erőszaknak engedel­meskednünk kellett. Blazsics kapitány ép az egyik görög gőzöshöz ment, hogy átvegye a katonaságot, amikor nagy távolságból ész­revette, hogy a kiikötő felé teljes gőzzel egy hadihajó közeledik. A nagy gyorsasággal ha­ladó hadihajóban fölismerte a Hamidie-1, a mely egyenesen a kikötőnek tartott és bom­bázni kezdte a kikötőben levő hajókat. Az öböl közepén levő két görög hajó teljes erő­vel menekülni igyekezett és a part közelé­ben mindkettő zátonyra jutott. A Skodra a másik két görög hajóval együtt eljutott a molóhoz, kikerülve a Hamidie lőtávolságá­ból. Mi nagyon féltünk a Hamidie bombázá­sától és a hajót elhagyva, futva egy erdőbe menekültünk. Futás közben visszatekintve, láttuk, hogy az egyik görög hajón felrobbant a rengeteg muníció és levegőbe röpültek az emberek. A hajók nemsokára tüzet fogtak, égni kezdtek és a katonaság rémülten a ten­gerbe ugorva, menekülni igyekezett. Nagyon sokan a vizbe fúltak, sokan pedig a robbanó bombáktól pusztultak el. A Hamidie látva, hogy az egyik görög hajó támadásra készül, hirtelen a nyílt tenger felé vette útját. Bla­zsics parancsnok ekkor mindannyiunkat a legénységgel együtt visszarendelt a Skodra­ra és hozzá akartunk látni a hajó rakomá­nyának kirakásához. Eközben odajött hoz­zánk a meduaii révkapitány a montenegrói parancsnokkal és Blazsics kapitányt velünk s a Skodra összes tisztjeivel együtt letartóz­tatta, kijelentve, hogy nem eresztenek ben­nünket szabadon, mert osztrák kémeknek tartanak, akik elárulják, hogy mit láttak San Giovanni di Meduában. Helyettünk monte­negróiakat rendeltek ki a hajóra és meg­hagyták nekiik, hogy vegyék át a hajó pa­rancsnokságát. A révkapitány utasitotta a géptiszteket, hogy engedelmeskedjenek a montenegróiak parancsainak, mindegyik mellé revolveres montenegrói katonát állí­tottak és megparancsolták a gépek elindítá­sát. Közben a kikötői őrség ismét megadta a vészjelet, hogy a Hamidie visszatér, mire a montenegróiak ijedten megszöktek a Skod­rá-ról. Ilyképen mi megszabadultunk az őr­ségtől és ekkor Blazsics kapitány azonnal fölszedette a Skodra horgonyait, a kikötőből kifutva, teljes gőzzel indultunk Dulcigno fe­lé. Dulcignóban halálos fenyegetések mellett reverzálist Írattak alá Blázsics kapitánnyal, aki nem is tudja, hogy mi volt benne. Akár­mit aláirt volna, mert örült, hogy élve me­nekülhetett ebből a kalandból. Az afférról tel­jesen kimeritő és részletes jelentést készí­tettünk, amelyet a tengerészeti hatóság már fölterjesztett a külügyminisztériumnak. Ebben a kinos ügyben a diplomáciai lé­pések már útban vannak. A külügyminiszté­rium minden igyekezetével azon lesz, hogy teljes elégtételt szerezzen a népjogok meg­sértéseért. Dárday lemondott a Reformklub el­nökségéről. Az általános, egyenlő, titkos vá­lasztói og első harcos tábora, a Reform->klub rövid idő alatt másodszor kell, hogy elnököt cseréljen. Első vezérének, Bánffy Dezső báró­nak halála után Dárday Sándort, a közigaz­gatási biróság nyugalmazott alelnökét vá­lasztotta meg elnökéül. Dárday, a kiváló jo­gász, a radikális eszmék lelkes katonájának mutatkozott s rövid működése alatt sok szim-

Next

/
Thumbnails
Contents