Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

1913. rrárcius 16. Színésznők a szinügyi-bizoftságról. (Saját tudósítónktól.) A szinügyi bizott­ság tragikomikus veszteglése élő aktualitást kölcsönöz annak a felmerült nagy (kérdésnek: fennmarad jon-e hát -a szinügyi bizottság, vagy sem? ,A liemonld'ó tagok az angol (bárdok szelíd bánatával irják meg lemondó levelei­ket és felcsendül ,a sorok közül a bárdok méla sóhaja: ,jHát ne éljen Ediuárd?" A itörvényba­tósági bizottság súlyos népitélete, a sajtó szi­gorú verdiktuma, ia kávéházi .közvélemény ci­nikus viccei nem tudták (kibogozni a fontos probléma szálait, miért is a Délmagyarország szükségesnek látta, bogy a harcos bizottsági tagok jelszavával, a Chereihez lla femmel azokat kérdezze meg, afelől, akiket majdiugy illet a kérdés, mint a közigazgatást magát, — a szi nészn,őket, Mindenki elmondta már -a véleményét er­ről a dologról, csak a szegedi szinlkáz iked­ves -ós tehetséges színésznői nem, épen azok, akiket a csöndes és incselkedő szegedi Giale­ottó, ha minden alap nélkül is, szembeállított azokkal a derék férfiakkal, akik közéleti (ká­téi voltuk .dacára odamerészkedtek kormá­nyosoknak a színházi világ bengálifényies, rianásos tengerére, Scylla tés Ohaxybdis sod­rába, Ciroék és Gerlék bóditó hangzavarába! Beszéltek a szegedi színésznők és ó, ked­ves, derék költői igazságszolgáltatás, olyan szép és nemes védelemben részesítették a nagybeteg bizottságot, hogy, ha van igazság az égben, .akkor megmarad, uj erőre és be­csű Its égre kap ez a megkorbácsolt közigazga­tási szerv, amelynek egyetlen bűne az, hogy nem győzte le önmagát és hűtlen lett ,a ha­gyományaihoz. (Gömöry Vilma.) A Délmagyarország tudósítója először Gömöry Vilmát, a szegedi szinház finom és kedves hősnőjét kereste fel, hogy vele a kor­szakos kérdésben értekezzék. A színpadnak ez a pompás, dekoratív szépasszonya künn la­kik az Alsóváros legmólázóbb ós az ébredő tavaszban leghangulatosahb utcájában, a Szentháromság-utcában, csöndes civis-ház tiszta, kertes udvarában^ szerény, de nagyon kedves kis lakásban^ Két szoba, előszoba, konyha, sok virág, ruhásszekrény, láda, egy csomó okos, komoly könyv, zongora, elhervadt virágállvány és színes, széles, hizelgő felírású szia/Ingok — itt él .a „hősnő" szerény ós roppantul polgári életet, jó szomszédságban; a szomszédokkal, messzi ia színháztól 'és közel, nagyon közel aihihoz, amit a legjobban szeret: .a magány­hoz. Tisztes, őszhaj u, vendégszerető öragasz­szony (fogadja az indiszikrét vendéget ós ma­rasztaló szóval tessékeli be a belső szobába, alhol az ő büszkesége, .a Vilmi készül az esti előadásra, rakosgatja egy feneketlennek tet­sző kosárba, az Aranylakodalom tarka, tro­feumszámba ímenő ruháit, készleteit. DÉLMAGYARORSZÁG Éles, lelkes, vidám hang hallatszik ki a tornácra, Gömöry Vilma a Talpra magyart szavalja és vidám íejlbinooentóssel üdvözli a vendéglat, aki röviden a tárgyira tér. — Mi -a véleménye a szinügyi bizottság szükségességéról, cárnő ? „A magyarok istenére 'esküszünk, eskü­szünk — Szinügyi bizottság többé nem kell nekünk!" — kacagja el a refrént, pajkosan hátravetve a fejét „Vilmi" és mint aki a kér­dést egy Káint Immánuel mély alaposságá­val megoldotta, nyugodtan tovább deklamál. — Hohó, ily röviden nem lehet szabadul­na, itt komoly véleményről és ilyennek a leg­komolyabb hangon való nyilvánitásáról van szó — Petőfi nélkül, fentartás nélkül, habozás nélkül! Nagy .csönd következik, amely után Gö­möry Vilma a világ legkomolyabb hangján kezd beszélni: "jKedvias uram, mit akar én tőlem? Nem vagyok közigazgatási szaktekintély, hogy egy törvényhatósági intézmény feladatát (igy!!) megbíráljaim. Én ahhoz nem értek! Bi­zonyára van reá szükség, merít különben nem szervezték volna. A szinház komoly dolog és megérdemli .azt, hogy komoly formában tö­rődjenek vele. Ha ez a törődés a szinügyi bizottság feladata, ugy igenis kell, bogy le­gyen ilyen bizottság. A bizottsági tag nrak! Én egyiket sem ismerem! Bizonyára komoly, hozzáértő urak és kedves urak, mert minket, színészeket sohasem bántanak. Sőt, néha jól .esik látni, ha összeütik tapsra ,a tenyerüket egy-egy fontosabb jelenet után . . . Valami bátorítás melegedik ki az elismerésből. A visszavonások okát, történetét nem tudom. Az engem nem is érdekel. Szeretek szép sze­repeket játszani, a szobámat sokszor és tisz­tára takarítani, jól aludni és jó könyveket ol­vasni ... A többi nem tartozik án reám . . ." Valósággal megilletődöttenn hallgatjuk a művésznő keresetlenül egyszerű, komoly, elhárító beszédét. Egy pillantás a szoba ra­gyogó tisztaságára, a művésznő derűt, friss vonásaira, a dúsan .megrakott könyvespolcra mindent megmagyaráz, Bölsche, Strindheu'g, Balzac, Dickens és egy csomó uj magyar könyv példás rendben egymás mellett . . . Elb isszuk Gömöry Vilmának, hogy őt a szin­ügyi bizottság ügyes-bajos dolgai 'és főként pikantériái nem érdeklik. Végre .is, aki a sze­repét mindig olyan jól tudja, aki ilyen köny­veket olvas, aki nem jár a világon sehova, ós aki ugy szereti az édes anyját, mint Gö­möry Vilma, a4 a kulisszák mögé osaik azért niéz, hogy meg ne 'botoljék a. lába, lka jelenés­re siet . . . - (Déry Rózsi.) A zajos Atillám teában) lakik. Innen megy be ebédelni a Kassiba, meg gy pikkoló­ra a kávéházba és este játszani. Nagyon há­ziasán él. Nem szeret toilettet csinálni és ha egyedül van, mindig énekel. Kísértésbe jön .az ember, hogy azt higyje: ebben a csöndes, bő magányosságban morfondírozza ki azt a sok, pompás ötletet, kedvességet, amit min­1 HIHIHI MA. . I. den szerepébe belesző. De a színészek azt mondják, bogy a játéka paíjkos pátoszában jön az a sok jó gondolat, vicc 'és pikantéria. A színészek pedig tudják, mert Déry Rózsi a színf alak mögött ép oly an vidám és szellemes ördög, mint a színpadon. Ahogy belépünk hozzája, látjuk, bogy a piand.no 'előtt ül, mel­lette a zongora-oktató kisasszonya. Rettentő komolyan működik. Egyelőre csak a Schwairc féle zongoraiskola „egykeresztes" kis darab­jait játssza, de álmában már .a teljesen hang­szerelt Hacacávé zongorakivonatának vir­tuóz előadásáról gondolkodik: mit fog szólni majd a Nagy Aranka, ha a „Rozál" majd ezt is tudja már? — Kuntág! — hallatszik a rövid, de szí­ves üdvözlet 'és a lecke-óra megszakad az in­terjú rövid perceire. Mi jót hozott? — A szinügyi bizottságról való vélemé­nyéért jöttem, csak komoly.au . . . intem. A vidám primadonna kacagva fordul ket­tőt-hármat a zongoraszéken és darálni kezd: ,A szinügyi bizottság, a szinügyi bizott­ság! Mit akar vele? Mi baj van vele? Már megint írtak valami 'ostobaságot? Mit akar­nak maguk a szinügyi bizottsággal? Hogy le­gyemé szinügyi bizottság? Hát persze, liogy legyen. Nékem a szinügyi 'bizottság egy tu­cat selyembarisnyával adósom, amig ezt meg nem adja, én úgysem adnám meg az .abszolu­ciót. Hogy ki igérte? Nem tudom, harmad­szájból hallottam csak .az ígéretet. De azért biztosan komoly. Akkor volt mikor a .dzsiloló­uál kiilyukadt a harisnyám, akkor nagyon megsajnáltak a bizottság páholyában. Valaki azt mondta: Venni kéne ennek .a szegény (mi­iyen igazuk van) primadonnának tizenkét pár rendes harisnyát. A többiek rábólogat­ták: Igen, igen. — Nohát, én ebből el nem engedek semmit." „Csupa derék, kitűnő ur az a bizottság. A Gaál Endrét nagyon szeretem, mert ked­ves uri .ember, a Balassa is az. A Wimmer Fülöpöt pláne nagyon szeretem. Olyan okos, kedves, európai ember. Sajnos, ritkán van hozzájuk szerencsém. Az ,a sok pletyka, mind ostobaság. A bizottságnak azért. ,is meg kell maradnia, ímert eddig még soha nem adott vi­rágot a színésznőknek, ezentúl pedig talán fog adni. Na, elég volt." Egy lélekzetre, ugy-e, csakugyan elég. Beszélne talán még többet is, de hij ja-vissza a pianinó. Nagyon komoly, szorgalmas nő ez a kiváltságos tehetségű, aranykedélyü, ga/z­daghunioru primadonna. Megérdemli azt az elismerést, amiről a két nagy szobája kép, -virág és emléktárgy — erdeje tanúskodik. A kezét nyújtja: „Azt hiszem, tartós, szép időnk lesz", — mondja és már ott is ül a zon­goránál. Még egyszer visszaszól: „Olyat ne irjon, amit nem mondtam", — nyugtalanko­dik. (Gyöngyössy Teréz.) A szegedd szinház szép naíváját Tisza La­jos-körúti otthonában kerestem fel. Együtt lakik Kállay Margittal, a bájos énekesnőno­viciával, aki valósággal megrémült .az inW-­jükényszertől. legszebb és legmodernebb kivitelben, Braun Viktornál Szeged, Vár-ufca 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek I

Next

/
Thumbnails
Contents