Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

8 BÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 13. A vendég kopog és Molnár, a íünge szo­baleány .nyit ajtót, Gyöngyössy Teri m asz­talnál ül, előtte egy csinos, kamólyvomásu férfi arckép, továbbá a kairácsonyifa .alól meg­maradt vörös krampusz, egy gyiiiszjünyi tin­tatartó, a kezében tollsaár, apró egórifogayo­mokikal . . . Megdöbbenek . . . A naiv,a. épen szerel,uios levelet ár. Még mégy oldal papiros •van sÜRÜn teleróva apró, finom hetükkel, de mondja, tel kell h innám: még csak a kezdetén vau. Bedig 'hat óra este már tés a;z Arányid­kodalom megy. — Mü.vésznő, véleményét kérdem és ké­rem a szegedi szinügyi bizottság felől! A ikiiis prímád onu a-jövendő jü „csitri" .meg sem lepődik. Sőt, folyékonyam1, mimtha betanult lecke volna, elte meleg közvetlenség­gel mondja: — Nékem rniics 'véleményem. Olyan rövid ideje vagyok színésznő, Jiogy az iiliyten. nagy és fontos dolgokról még nincs .i® vélaményelm. Azt íbiszem, hogy szeretem ,a szinügyi bizott­ságot, egyes tagjait, legalább .és .pedig azo­kat minid, akiket, ismerek, szeretem. Kedves, okos, finom emberek. Lehetetlen; hogy olyan bizottságra, apmely ilyen .emberekből áll, szük­ség no volna. A legjobban, a „nagytatát" sze­retem (Tasöhler Endre dr.-t), mert rémbájos, édes ember. A Gaál tanácsos urat is nagyon szeretem, nnert gratulált, nekem a Barlamgla­.kóik előadása után és .azt mondotta, liogy jól játszottam. Wimmer Fülöpöt, akit oly sokat ás biztosan minden ok nélkül bántottak,, szin­tén nagyon kedvelem, mert .egy .nagyon uri gondolkozású, elegáns és okos ur. Egyebet nem tudok mondani. Ma van a születésna­pom, huszonegy éves lettem. Ez ,a két cserlép fehér jácint a Molnár aijándékia, reggel hozta tó, a.m iikor még az ágyban voiltam, a fejem mellé állította egy székre, megcsókolta a ke­zemet és ikimient a konyhába. Nagyoin kedves nlő ez a Molnár ós ugy szereti a cukszfürert. Ezt ta sok illatos pármai ibolyát a Margótól kaptam . . . (Kállay Margit.) A Margó. Mialatt a. filigrán nagynő el­szórakoztat a kedves mondókájávial1, (Margó a másik szobában a piiaininó előtt, ül és a Bo­(liémeik partitúráját játisza és hozzá Mimi gyö­nyörű áriát énekli sajátosain csengő, .acélos, töret lep hangján, Ondnlált hajú, finom, sziép feje bemosolyog ta tükörből a szomszéd szo­bába, a beszélgetőkhöz. — Kedves Szamosi (mert csuk igy hívják őt a színháznál a biztos szép tjetvő reményé­ben), az Ön véleményét is magammal akarom vinni . . . Kállay Margit felkel, .kiegyenesedik. Ér­zi a (pere ünnepélyes voltát. Nagyobb a lám­paláza, minit az eliső debiinél. De a. naíva se­gíti: „Ne félj, Margó, hiszen ugy sincs véle­ményed 1" . . . _______ De bizony v,an néki. Hátraszegi a fejéti és utánozhatatlan negédességgel sorakoztat­ja a szavaikat: _______ „A szinügyi bizottságra szükség van, hat a színésziek dolgát pártolja. Hiszen az, ha a' bizottság jó a színészekhez, épen nem jelenti azt, hogy rosszul intézi a város étitekéit. A színész olyan hálás minden jó szóért. 'Hát még, ha .nem a személbe mondják, hanem ró­la, a háta mögött, vagy épen ott, ahol az életét is segítik vele Én azokat szeretem, a kiket a Teró mondott, de mégis a legjobban IVimmert, az egyedülit, akivel már .beszél­tem. Rokonszenves, kedves, bátor úriember. Mindig és Tart pour ltart gavallér. Igazán nem értem, hogy miiért hántották?" íme, Illáit nem megbecsülendő, komoly vé­lemény ez? Szívélyes .kézcsókkal' váltunk a két' finom nioviciátöl, .aíkiknsk olyan -,a lakásai, mintha: jó polgári tcaailád leániyoisztálya volna. Világos bútorok, nippek, fényképek, virágok, édessé­gek. És .mennyi hit, fiatalság, pályaszeretet. van ezekben a kedves fiatalokban! (A többiek.) Ez a cini ne sértsen senkit. Azokat fog­lalja egyike, akiket thdósitónlk a mai napon nem tudott megtalálni. Hogy ho,l voltaik, hogy hol voltaik? Az bizonyos, Ihogy valahol voltaik. Szoltner Olga, .a színháznak kétség­telenül ,legkiválóbb ikonferasziiérje valami nagy zsurban volt, Nagy Aranka gyengélke­dett, nem fogadhatott bennünket, Körmendi Ilona játszott, korán elsietett hazulról, líar -mtth Zseni nem volt otthon és Antal Erzsi? Bizonyára Újszegedre kocsizott ki. Kár, hogy itt nem sorakozhatmialk a véle­ményükkel. De hát tehet-e kétséges a fentiek után, hogy mi az ő véleményük a kedvos, jó öreg szinügyi bizottságról? Március 15. — A szegedi ünnepségek. — (Saját tudósítónktól.) Ma ünnepelte meg Szeged város polgársága március tizenötödi­két, a szabadság ünnepét. Kétségtelen ugyan, hogy március tizenötödikének évtizedeken át tartott hangos ünneplése politikai célokat szolgált és szolgál még ma is, elég helytele­nül. Pedig hát mindenféleképen van ez olyan fontos és emlékezetes nap a magyar történe­lemben, hogy kikapcsolva minden politikát, pusztán nemzeti ünneppé válhasson. Ezt azonban sohasem engedték azok, .akiknek nagy szükségük volt hangzatos frázisokra és mártír köppenyre. Igy van ez még most is. És, hogy a mai ünneplés olyan nagyon vérszegény, olyan hatalmasan szükkörii és olyan rettenetesen álpátosszal telt volt, ennek nagy részben a fenti dolog az oka. Mert az igazi magyar embert szánalmas érzés fogta el ma délelőtt, amikor a Kossuth-szobor előtt megállt „ün­nepelni". A „Szeged népe, nemzetem büsz­kesége" nem nagyon tolongott ,a szobor kö rül. Alig volt ott kétszáz ember s akik ott vol tak, azok is csak ugy séta közben feledték ott magukat, szórakozottan mondva: — Ja, március tizenötödike van ma! Akik meg direkt az ünnepély kedvéért je­lentek ímeg, azok. nyiltan hangoztatták, .kü­lönösen a hölgyek, hogy Virányi Sándort akarják hallani, mint szavalja a „Talpra ma­gyar"-!. Sok örömük ugyan ebben se lehe­tett, mert Virányi bár igen elegáns zsakett­ba öltözött a nemzeti ünnep alkalmából, any­nyi fáradságot sem vett, hogy a verset is megtanulja, meg szavalni is megtanuljon. A Kossuth-szobor ejlqitti )ümiejpség dél­előtt 11 órakor kézldődöt.t. Ékkor vonult a szo­bor elé a belvárosi Szent Demeter templom­ból az ünnepi menet öt .szegedi 48-as honvéd­del az élén. A menetben, a szegedi független­ségi pártok képviseletében részt vett Kele­men Béla országgyűlési képviselő, továbbá Kószó István és Becsey Károly dr. A dalárda Kőnig Péter karnagy dirigá­lása mellett elénekelte a himnuszt, imajd Vi­rányi Sándor, a szegedi szinház tagja el­szavalta a „Ta]ipraimagyar"-t. Virányi után Tóth Imre dr. az ünnepi szónok következeti, aki lelkes beszéld keretében emlékezett meg az 1S48—49-i,ki nagy .időkről. Gruber András városi számtiszt egy melodrámát szavait. Ez­után egy 48-as vitéz, a kilencven esztienidős Dcbreczcnyi Ignác, ,a nyugalmazott városi vámellenőr tartott tüzes beszédet a régi di­csőségről. A beszédek ós szavalások elhang­zása után; a dalárda éneke fejezte be az ün­nepélyt, A Szegedi Katolikus Kör dóllután 6 óra­kor tartotta meg március 15-iki ünnepélyét. Az ünnepség, amelyen nagy számú közönség vett részt, a .kövofkezőképen folyt le: Naszády Géza tanitóképezdei zien'aflaniáT vezetésével a. tanítóképző énekkara eléiiKikel­tie a Himnuszt. A megnyitőének után Peidl Imre főgimnáziumi tanár ünnepi beszéde kö­vetkezett, A szónok a máriciusii megeinvllékezé:­,»?k fontosságát fejtegette nagy tetszés mel­lett. 'Majd Gruber András jelszavait,a a. „Tal­pra ma,gyart"-t, lelkes szónoklataival nagy ha­tást keltve. A szép ünnepélyt a ,jSzózait" el­éneklése fejezte be, -amely szintén Naszády ve­zetésével a képezd,ei énekkar énekelt. A Szegedi Tisztviselők Otthona este 10 óraikor tartotta naeg ünnepélyét a. KaSs Vi­gadó Otthon termében. Az iinincpélyt a Him­nusz nyitotta meg. Utána az ünnepi beszéd következett, amelyet Kengyel János' tant,ott. A magas színvonalú, pátbosisizail telt szón,ok­iad a közönség lelke® léllj'Oniziási&vel .ért véget. Ezután a dalárda Erdélyi „Ta'lpra magyai "­j.át énekelte, miután Balogh Gyula „A vén ci­gány" és a „Kossuth sírja" eini'ü költemény e­ket szavalta el frenetikus tapsot .aratva. A két költemény betétszámait Borsos lEndbe énekel­te. Végül a Szózat következett, aiimeilyiiííik el­hangzása után aiz egybegyűlt szépszámú kö­zönség tánemuláitságot r.eiMlezeitit, A tán'c reg­gelig tartott. A SZEGEDI MUNKAPÁRT MÁRCIUSA. Komoly hazafisággal, méltóságteljesen ünnepelte a szegedi nemzeti munkapárt már­cius tizenötödikét. Hagyományaihoz híven mellőzött minden hangzatosságot, tulkiabá­lást és az ál-hazafiság frázisait, de annál in­kább demonstrált számbelileg a szabadság­harc évfordulójának megünneplésében. Este nyolc órakor társasvacsora keretében ülte meg a történelmi napot, amelynek emlékére a szegedi munkapárt tagjai a Baross-ven­déglőben gyűltek össze imponáló számban. Több száz teríték sorakozott a fehér-aszta­lon, .amelynek a középső részén Lázár György dr. polgármester, a tanács tagjai, továbbá Rósa Izsó dr., a munkapárt elnöke és Jászai Géza c. püspök, a párt alelnöke és más előkelőségek foglaltak helyet. A vacsora előtt kézről-kézre járt Gerliczy Ferenc báró­nak, Szeged első kerülete országgyűlési kép­viselőjének közvetlen hangú távirata, amely­Jászai Géza elmére igy szól: — Deszkre címzett, ide továbbított le­velet ina vettem ,s igy fizikai tehetetlenség, a mai estére meghívásodnak eleget tenni. De gondolatban lángoló hazafiúi szeretetem az én kedves Szegedemen időz, reája és édes hazánkra áldást, boldogulást kivánva, hazafiúi üdvözlettel Gerliczy, képviselő. A második fogás után Thomy József református lelkész mondott mély tartalmú, szép szárnyalású emlékbeszédet március ti­zenötödikéről, amelyet nagy figyelemimel hallgattak végig a párt tagjai. Beszéde so­rán a nevezetes nap nagy mozzanatait idézte föl, majd azt mondotta, hogy az igazi haza­szeretetben való tömörülés az alapja a nem­zet boldogulásának. Beszéde végén lelkesen tapsolták az ünnep szónokát, azután .még hosszú ideig időzött együtt a társaság kelle­mes, vidám hangulatban. KopnyGyula Auer-fény világítási- és jókarbantartási vállalat. Szegeti, Kossuth Lajos-sugáruí 1. szám. Csillárok, gázfőzök és mindennemű gázfelszere­:: lési cikkek raktára :: Telefon 488. Telefon 488.

Next

/
Thumbnails
Contents