Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

1913. március 14. DÉLMAGYARORSZÁO 3 nyösebb, ha fuzionálnak a városi párttal. Ezzel a város ügyeinek is csak hasznos szolgálatot tesznek, mert az egyezség jobban kizárja az apró csoportérdekek érvényesülését. «BaaHa>BBaa*BBaBBHBaa»BaBBaaacaHaagisaii9£BSEaBiiaB! A képviselőház ülése. — Ellenzék nélkül. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék ma nem ugy ünnepelt, hogy bevonult volna a parlamentbe, hanem a közönséggel együtt a Vigadóba vonult és az egyetemi ifjakkal ünnepelte március 15-ét. A munkapárt meglepetéssel fogadta az ellenzék határozatát s általán ugy mondták, hogy mindenesetre kegyeletes, ha az ellenzék ezen a nagy napon tényleg nem rendez botrányt a parlamentben. A képviselőházban mintegy kétszáz munkapárti képviselő jelent meg. Rendkivül meleg ovációt rendeztek Tisza István gróf elnöknek, akinek a lemondásáról szó se esett, mert nem is fog lemondani. Impozáns látvány volt, amikor az egész Ház fölállott és Éljen a király! — kiáltással ünnepelte a távollevő uralkodót. A Háznak a mai napon volt záróülése a szünidő alatt. Elvégezte a képviselőház a fontos és sürgős kérdéseket s most néhány hétre vakációzik. Május 5-éig tart a szünet s akkor ül újra össze a magyar parlament. Az ellenzék máris fogadkozik, ihogy májusban újra ott folytatja az egészet, ahol most abban hagyta, hogy vehemens harcot indit a kormány és a többség ellen. Bizonyos, hogy az uj házszabályok nem engednek ismétlődni olyan jeleneteket, amilyenekben már volt szerencsénk eddig néhányszor. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk szól: (Nem megy be az ellenzék.) Reggel kilenc órakor már föl volit állítva a Ház előtt a kisebb rendőri és csendőri kordon, mely az utóbbi időben sorakozott a parlament előtt mindaddig, míg a kitiltott ellenzéki képviselők kitiltása le nem járt. Hoszszu idő után ma ismét először történt a kordonra voina tikozólag intézkedés. Féltizenegy óra előtt néhány perccel érkezett a Háziba Tisza István gróf elnök. Fölment a miniszteri kapunál és egyenest az ott várakozó Pavlik ren dőrfelügyelőhöz tartott. Sokáig .hosszasan beszélgetett Pavlikkal, azután fölment az elnöki fogadóterembe. Alighogy távozott, Pavlik lejött a. kordonhoz és intézkedett, ihogy a rendőri készenlét azonnal távozzék, ugyancsak intézkedett a csendőr százados is, hogy a csendőrök hagyják el a parlament környékét. Ez aiz intézkedés a munkapártiak .körébem általános meglepetést keltett. A munkapárt tagjai száznyolcvanan jötték el ,a mai ülésre, de az ülés elején valószínű volt, hogy számuk rövidesen kétszázra fog emelkedni. A népes munkapárti folyosón eleinte neon tudták mire vélni Tisza intézkedését Az elnöki intézkedés oka az volt, hogy Tisza március 15-én nem akart kordont hagyni a Ház előtt. Nyilván ugy gondolkozott, hogy ha a kitiltottak ezen a napon sem respektálják ia házszabásokat, ám jöjjenek be, senki sem fogja őket megakadályozni Épen mikor a munkapárti folyosón erről folyt a szó, érkezett a hir, Ihogy az ellenzék nem jön be a Házba, a vezéreik meggondolták a dolgot; március 15én ők sem akarnak a Házban izgalmat és d u lakodáiSt provokálni. (Polónyi, mint bejelentő.) Tizenegy óra előtt néhány perccel Polónyi Géza száll le az egyik villamosról és közeledett a parlament bejárója ifielé. Ugyanekkor érkezett a szövetkezett ellenzék egyik kiküldöttje, aki jelenti, liogy az ellenzéki tábor csakugyan nem jön ibe a Házba, hanem elvonult az egyetemi ifjúságnak ,a Vigadóban rendezett márciusi ünnepére. Jelentük azt is, hogy Désy Zoltán ajánlotta ezt a megoldást, melyet azzal okolt meg, hogy a magyarság nagy nemzeti ünnepén az ellenzék ne tárgyaíjon és ne civódjék ibent ,a parlamentben — csirkefogókkal. Polónyi szarkasztikus mosollyal hallgatja ,a hírt, aztán hozzáteszi— Na, én okosabbat is tudtam volna! Ezzel sarkon fordul ós elmegy, A villamos megállótól azonlbain ismét visszajön Ós .a csoportosan álldogáló újságírókhoz odaszól: — De urak, kérem, ezt meg ne írják, meni azért mondtam. És ezzel, mint aki pompásam elhelyezte a kicsi robbantó aknát, mosolyogva és most már végképpen eltávozik. . . . Elmu.lt tizenegy óra. Az ellenzék csakugyan nem jött. Bent megkezdődött az ülés, kivül pediiig ,a találgatás, hogy mi. történik odabent, (Ünnepel az ellenzék.) Az ellenzéki pártok tagjai tegnapi megállapodás értelmében ma reggel kilenc óra után ismét összegyülekeztek a néppárt dumaparti ikörhelyiségében. Az ellenzékinek tudvalevően az volt eredetileg a szándéka, hogy ma reggel is Ibemeg-y .a képviselőházba ós megismétli pénteki taktikáját. Ma azonban a március 15-óre való tekintettel elállottak ettől a szándéktól és ugy határoztak, Ihogy tartózkodni fognak a Házhan való megjelenéstől . Az értekezleten különben hatvan képviselő gyűlt 'össze, a vezérek közül ott vol tak Apponyi Albert gróf, Justh Gyula, Zichy Aladár gróf, Désy Zoltán, Mezőssy Béla és Holló Lajos, Andrássy Gyula gróf és Kossuth Ferenc nem jelentek meg. Tíz óra után az intézőibizottság rövid ülést tartott iés ezután a közös értekezleten Désy Zoltán terjesztette elő a bizottságnak azt az indítványát, hogy a márciusi ünnepre való tekintettel' álljanak el a demonstrációtól. — Talán nem lesz baj, éppen azért mert várjuk, mert valószinü. — Szerzett az az asszony pénzt a föld alól is. Ugy nézett ki. — Bizonyos. És szőke feje már nyugodtan pihen az irnok vállán, a vasúton. — Ha nincsen túlzsúfolva a kupé. — A boldogtalan, én csak nem adhattam neki pénzt ilyen célra. Ha legalább nem mondta volna meg. — De vájjon kapott-e máshol? iii. Nyolc óra mult, az eső csak egyre hullt; el akartam menni, Ágnes marasztott. — Maradjon, gyújtson szivarra, unom magam, ma ugy sem jön már senki. Alig mondta ki, hogy „nem jön senki", a szobaleány névjegyet hozott be, jelentett valakit. Ágnes ránézett a vizitkártyára és a szobaleányra támadt ideges haraggal: — Hányszor mondtam már, hogy amikor ez az ur jön, előbb jöjjön be hozzám és kérdezze meg: itthon vagyok-e? Reszketett a (felindulástól. Karjait egy kissé szétterjesztette, mintha kérdené: mit csináljak most? Pillanatokig állott igy, tusakodva, arca zord, gyűlölködő kifejezést öltött, szemei egyszerre fölvillantak. És mindezt egy egyszerű vizitért, melyet végre is elfogadott, egészen lecsendesülve mondván a szobaleánynak: — Bocsássa be! El akartam menni; nem engedett. — Az apám egyik mérnöke. Valahányszor feljön Budapestre, kötelességének tartja engem is meglátogatni. Mindjárt elmegy. Az ur, a kiről elhatároztatott, hogy „mindjárt elmegy", belépett. Egy szőke, magas, elegáns, bársonyos szemű, de betegesnek látszó férfi. Meglepődve állott meg a küszöbön, a mint meglátta, hogy Ágnesen kivül még én is ott vagyok a szobában. Gyöngéd arca hirtelen szint váltott, zavarban lehetett, mert a hangja sem volt biztos, amint köszönt. Ágnes csendes, szelíd, de olyan különös hangon köszönt neki vissza, ami egészen meglepett. Néztem és nem ismertem rá. A hideg, majd gyűlölködő arc egészen más volt e pillanatban. Az ezerféle fényből összeszőtt májusi mosolygásból egy sugár ott világított, igert, fakadt rajta. Félig lehunyt szemhéjai valami mélységes, édes titkot födöztek félig. Karjait ismét távol tartotta testétől, mintha a levegőt ölelné gyöngéden, majd erősebben. Egy izgatott, remegő rándulása karjának — és én azt hittem, hogy karjaiba rohan ennek a férfinak, aki félénken indult meg feléje, hogy kezet fogjon vele. Esküszöm, hogy — egy pillanatig — ezt' meg is akarta cselekedni, de mégsem történt semmi. Ágnes egyet lépett hátrafelé és ismét a tiszta, az okos fehér asszony lett. Beleült trónszékébe s mig kezet nyújtott a férfinak, szólt gúnyos, csaknem kíméletlen hangon: — A papa benn van az irodában, várja önt. iv. Künt Budapest legbájosabb képe fogadott, csupa fantasztikum: a vizes aszfalt fekete tükrén végigsikló asszonyok, a mint alakjuk óriási nyúlt szines árnyéka szalad utánuk a meleg páráktól ködös éjben. A szemem káprázik, a fejem mámoros, támolyogva járok e különös világban és amig az esti képet érzem, minduntalan elém lebeg egy méltóságos, fehér, mégis árnyékba vonult asszony, a ki a szerelem ez üditő és érnelyitő tobzódásában fél — szeretni. A lángsövények között íagyottan haladó Ágnes ez, akit jóakarói szívtelennek, ellenségei betegnek, elvált férje: titokzatosnak, zárkózottnak, gonosznak és túlérzékenynek mond. A józan, a számitó, a nyugalmát féltő Ágnes, aki nekem más, mint mindenkinek, aki csak ismeri. Előtem most nagynak, szentnek, magasztosnak tűnik föl, olyannak, mint a ki más csillag teremtése és csak véletlenül került á földre, amelynek törvényei ellen föllázad, hiába — azok szerint kell élnie. Ah, ez az asszony, a kinek a szivében az örök szerelemre való vágy él, de fejében világos a tudás, hogy ez itt — nem lehet, és inkább lemond. De le tud-e mondani csakugyan? Nerr /"ért fél-e szeretni, mert nagyon szeret? Nem azért ellensége-e a szerelemnek, meri minden csepp vérét annak a kultusza árasztja N? Miért félti a szenvedéstől a maga és más. minden asszony nyugalmát? Azért-e, mert a magáét máris elvesztette? Éls azért irtózik a szerencsétlenségtől, mert látja a jövendő homályában. lláHVÁl'irailAli a leguÍabb tavaszi férfiöltönyök, gyermek IflCg"! KC/iU'M ruhák, férfi- és női Raglánok, lányka kabátok. HOLTZER és ABONYI szécrény'-tér^'. Kériük césnnkre 0gyelni"