Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

166 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. A városi párt feloszlása és fúziója. — Az elnökség cáfolata. — (Saját tudósítónktól.) Körülbelül öt-hat évvel ezelőtt alakult meg Szegeden az úgy­nevezett városi párt több törvényhatósági bizottsági tag kezdeményezésére. A város­atyák egy csoportja ugyanis szükségét érez­te annak, hogy amikor egy jelentősebb vá­rosi ügy kerül a közgyűlés elé, egyöntetű ál­láspontjuk érvényesítése céljából tömörülje­nek. Az volt a rend, hogy a párt minden köz­gyűlés előtt való napon nyilvános ülést tar­tott, amelyen az előadó megismertette a párttagokikai a közgyűlés napirendjén sze­replő ügyeket. Egy-egy kérdésben sokszor élénk eszmecsere fejlődött és különösen az alakulás első éveiben sikeres és imponáló ak­ciókat fejtett ki ia párt a város közgyűlésein. A tagok száma egyre növekedett, ugy, hogy legutóbb már 120, sőt 140 tagot számlálha­tott a párt, akik javarészben a törvényható­sági bizottság tagjai közül, részben más ve­zérszerepet játszó közéleti férfiakból kerül­tek ki. Néhány hónap óta azonban feltiiően megcsappant a közérdeklődés a párt ülései iránt és a vezetőség egy összejövetel alkal­mával szóvá is tette azt, hogy a tagok az ülé­seket alig-alig látogatják. A párt legutóbb tartott ülésén például a száznegyven tag kö­zül.mindössze tiz tag jelont meg és az érdek­lődés ilyeténvaló megnyilvánulásának tulaj­donították azt, hogy a párt utóbb a városi közgyűléseken már .nem igen játszott szere­pet. Ez a passzivitás aztán odáig vezetett, hogy most a párt föloszlásáról hirek kerül­tek forgalomba. Ezek szerint a hirek szerint kerületenként sorra alakulnak a városi párt­hoz hasonló pártok s ezeknek az alakulások­nak az a célja, hogy megbomlassza az amúgy is tétlenségbe merült városi pártot. Tény, hogy ugyanazzal a céllal, mint a városi párt, legújabban egyszerre három pártalakulás is történt Szegeden, még pedig: Felsővároscn, Alsóvároson és Rókuson. A városi párt föl­' szlásáról elterjedt hitekre vonatkozólag mi azonban a párt vezetőségéhez fordultunk föi­y.iiágositásért és fedíicska Béla dr., a párt el­nöke, továbbá Becsey Károly dr., a párt ügy­vezető elnöke határozottan megcáfolják a párt föloszlásáról szóló híreszteléseket. Sőt Becsey Károly dr. éppen egy kerületi párttal való fúzióról beszél. Az elnököknek munka­társunk előtt tett nyilatkozatait érdekessé­güknél fogva egész terjedelmében itt közöl­jük: JEDLICSKA BÉLA dr. — Tény, hogy a városi párt ülései iránt mostanában kevesebb érdeklődéssel vannak a tagok, de nincs szó a párt föloszlásáról. Az éideklődésnek ezt a csökkenését pedig ré­szint az abnormis politikai viszonyoknak, ré­szint a keserves financiális állapotoknak kell tulajdonitanunk. Lényeges körülmény, ami mindenesetre rontott a párt egységén, hogy kerületenként ujabban a városi párthoz ha­sonló pártok alakultak. A közérdeklődést azonban nem lehet erőszakkal kicsikarni, a vezetőség tehát arra az álláspontra helyez­kedik, hogy a viszonyok javulásától várja a tagok fokozatos érdeklődését is a párt mű­ködése és ülései iránt. BECSEY KÁROLY idr.: — Egyetlen szó seim igaz aihhól1, mintha •a városi párt fölosztana. Az sem áll egészen, hogy a tagok nem taniusitamaík érdeklődést a. párt ülései iránt s azt hiszem, talán tenden­ciózus híresztelésekről van szó. Tagadhatat­lan, hogy legutóbb a szokásnál csekélyebb trolit az érdeklődés az illések iránt, általában azonban, iha fontosabb ügyek kerülnek ia köz­gyűlés napirendjére, jelentékeny számiban jönnék össze a tagok is. Hiszen igy van ez magában ,a közgyűlésiben is: kevésbé fontos tárgyaknál nem igen jönnek összie ,a város­atyák, nagyobb horlderejnekinél annál többen. Abból, hogy kerületenként alakultak a vá­rosi párthoz hasonló pártok, egyáltalán nem telhet következtetni arra, mintha a mi pár­tunk föl akarnia oszlani. Sőt iáimnál kevésbé állják meg ezek a hirek a helyüket, mert hi­szen éppen legutóbb tárgyulások indultak meg a felsővárosi párt és a mi egyesületünk egyesítésére. A tárgyalások most is folya­matban vannak s én, mint a városi párt ügy­vezető elnöke vezetem azokat. A kerületi pár­tok egyébként sokkal fiatalalbbák, mint ,a vá­rosi párt és a legutóbbi váras'aiyav<ál aratá­soknál adtak csak életjelt magúikról: Mon­dom, most meg csupán a fellsiővárosi párttal folytattam az egyesülés tekintetében barát­ságos eszmecserét és kedvező fogadtatásra .ta­lált az a gondolatunk, hogy a felsővárosi pár­tot minden alkalommal belevonjuk a városi párt nagygyűléseibe. Hiszem, hogy azok a lé­pések, amelyeket ebben az irányban tettünk, rövidesen eredményre is fognák .vezetni. Kitűnik tehát a nyilatkozatokból, hogy a városi párt vezetőségének eszeágában sincs föloszlatni a pártot. Becsey Károly dr. nyilatkozata éppen ennek ellenkezőjét, azt bizonyltja, hogy a tö'bbi kerületi pártok megnyerésével inkább megerősíteni akarják a városi pártot. Különben is, a többi pártok a városi párthoz viszonyítva csak kevés ta­got számlálnak és igy inkább nekik elő­árulta el és változatlan fehéren és komolyan, érintetlenül. lebegett tova a lángok között, mint egy Janhe d'Arc, mint egy aszfaltra té vedt arkangyal — akit kissé meglephetett ez a körülötte hullámzó profán szerelem. De sgy-egy vaskosabb, nagyon is föidies rrio solygást lehetetlen volt meg nem látnia és ilyenkor^ finom grimasz jelent meg egykedvű arcán. És a mikor a szerelem ez olvadozó mosolygásai mind sűrűbben villantak meg a gáziényben, nem tudott elfojtani egy meg­jegyzést : — Megbolondult ez a város! — Miért? mert szeretnek? — Mert azt hiszik, hogy szeretnek. És ezzel csalják egymást. Férfiak a nőket. Nck a férfiakat. A férfiak, kik mohók, brutálisak, lelketlenek és kicsinyek, a nők, akik astobák, feledékenyek, hiszékenyek és hűtlenek a hű­ségükben is... Egy ki&é megbánta, hogy ily erősen igazságtalartkodott. A miss felé fordulva monaá: — Pardon, édes miss, a mi korunkban természetesen már mindennek vége van! II. Zápor, valóságos nyári vihar támadt; szerencsére már csak két lépésnyire voltunk az Agnesék házától. Futottunk be a lépcső­házba, amelyet nem láttam azóta, hogy egy félénk és bölcselkedő csókot leheltem egy naiv, mégis meggondolt, kőhideg homlokra. Nem lehetetlen, hogy most Ágnesnek is eszé­be jutott ez a csók, mert bucsuzódván tőlem, némi zavar vett erőt rajta. — Eh — mondá hirtelen — jöjjön föl hozzánk, idelent agyonázik! Fölmentünk. Az asszony kalapban, eső­köpenyben. egészen felöltözködve beleült egy különös alkotmányba, mely sokkal, de igen sokkal több volt, mint egy karosszék. Való­ságos trón. piros "bársony emelvényen, sárga pilisből. Csak lábujjhegyeivel érintette a zsá­molyt, hát még nagyobb volt, olyan nyúlánk és mégis méltóságos, amilyenek lojális alatt­valók királyné-képei. Gyönyörködtem benne és valami erős ösztön arra késztetett, hogy bókokat mond­jak neki. Sietett kitérni előlük: — Ma nagyon rossz napom volt, nálam járt Dünerné. Igaz, miaga nem ismeri. Nem is hallott róla semmit, valami szerencsétlen­séget? — Nem, ki az? — Egy korcsmárosné, hajh?! — Az, gyönyörű szép és szelid szőke lány volt még ezelőtt két esztendővel. Akkor ment férjhez a korcsmároshoz, aki hatvanegy éves, de hatalmas, erős, ép, mint egy öreg cser... Nem érti, hogy jutottam az ismeret­ségükhöz? A papa gyára szállítja nekik a boros üvegeket, találkoztam velük az iro­dában. érdekes s különös pár, az asszony olyan szép volt, finom, gracieuse; néha épp aKkor jött, amikor beszélnem kellett, örültem neki, behívtam. Nem volt az az asszony, a kinek látszott. Az ábrándos homlok alatt semmi ábránd, a féhér fogait nem azért mutogatta mindég, hogy kacérkodjon velük, hanem hogy azok­hoz verje — a krajcárt. Egészen szerencsé­sen volt berendezkedve, a hazug, a kíváncsi vágyak nem férkőzhettek hozzá. És elkövet­kezvén az idő, férjhez ment, oda simult az öreg cserhez. Nagyon jól éltek, pedig... az asszony bevallotta nekem egyszer, hogy nem voltak megesküdve. Az öreg korcsmáros nem akart; tudja, olyan szocialista-féle volt, aki nem esketi meg aszonyát, hogy legyen hü, de megöli, ha hűtlenségen kapja. Egész bizo­nyosan megöli — láttam az öklét — egy ütés és összezúzza! Ágneis elhallgatott, összeráncolta hom­lokát, képzelete bizonyára ezzel a képpel fog­lalkozott: egy ütés és összezúzza! Felém fordult: — Mit gondol, képes reá? — Az embert kellene látnom. — Én láttam, rettenetes, megöli. — Hát már van rá oka? — Nem tudom. Ez a maguk fölfogásá­nak a dolga. Az asszony — mégis — bele­szeretett valakibe. — A józan, az okos, a rideg? — Pedig egészen jól indult. A konyhá­ban ügyelt a főzésre, ösztönszerűleg a va­gyongyarapítás mesterségére adta magát. Tisztán tartotta a lakását, takarosan az urát, egyszer sem mondta peki, hogy menjenek a paphoz, de százszor is, hogy: ne 'hitelez­zen ... Mindég csak a munkán járt az esze, — két gyermekük is lett — megsoványodott, szeplős lett, egy kissé veszekedős és egy­szerre, hirtelen beleszeretett egy dijnokba, aki — az árva — oda járt étkezni a munká­sok közé... — Ma reggel járt nálam az asszony, aKit egészen magamhoz szoktattam az ei deklődésemmel, most már nem szabadulhatok tőle ... Azt hiszi, hogy meghal, ha nem lőhet egyedül a dijnoké. A szegény reszketett, sirt. tördelte a kezét, sőt hazudott is. Pénzért jött Hozzám:, hogy elutazhasson, mert az ura megöli, ha megtudja. El kell menniök mesz­;sze „egy faluba, am|ilyen távolságra csak visz a vasút" — mondta az irnok, de annak vincs pénze, ő meg a kasszából nem tud any­nyit összeszedni egy-két nap alatt. De szive sincs hozzá, hogy igy meglopja az urát. Pe­dig sietniök, menekülniük kell. — Adott nekik? — Nem adtam. Inkább ölje meg a férje egy csapással, mintsem majd lassanként őrölje meg és nyomja agyon — a kiábrán­dulás. Jobb, ha most hal meg, mintha holnap fölébred annak a tudatára, hogy nern szereti a szeretőjét és a szeretője nem szereti őt és csalódtak mindaketten és .mlegé#alták egy­mást mindaketten, sőt közösen egy harmadi­kat is. Borzalmas tudat/ az ember undorod­hatik önmagától.

Next

/
Thumbnails
Contents